Egri Népújság - napilap, 1923/2
1923-09-29 / 220. szám
Ára 200 korona Eger, 1923. szeptember 29. szombat. XL. évf. 220 . sz. Előfizetési dijak postai szállítással tan hóra . . 5000 K I Egész és félévi előfizetést Negged évre 15000 K I ----- nem fogadunk el. — Ütések □ cm. 50 K. Kishirdetések szavanként 50 K. Efialteszek. Eger, 1923. szept. 28. A termopílei csata óta mindig voltak és mindig lesznek is hazaárulók. Sőt bizonyára a Kr. előtti 480. évet megelőzően is voltak; csak éppen nem jegyezte föl gyalázatos nevöket a történelem. Azóta azonban minden nemzet számon tartja. Mi magyarok is rovásra szedjük őket, kezdve a papirtalpú bakkancsok és a szétmállő ruhák szállítóin ; folytatva azokon, akik — bogy hitvány életűket mentsék — megadták magukat, vagy éppen ellenségeinkhez pártoltak. És számon tartjuk, soha nem felejtjük azokat, akik a két forradalommal végkép megnyomorították a nemzetet és lehetővé tették az ország feldarabolását. Számon kell tartanunk mindazoknak nevét, akik akár szóval vagy tettel, akár tollal vagy fegyverrel lettek Gfialteszekké, hazaárulőkká. És hogyne tartaná számon a maga Efialteszeit az a magyarság, amely a demarkációs vonalon tűi legtöbbnyire éppen a magyarok által s a magyarok miatt szenved legtöbbet. Mert úgy van a dolog, hogy úgy a cseheknél, mint az oláhoknál és szerbeknél éppen «magyar testvéreink» a legcse- hebbek, legoláhabbak és legszerbebbek. Akik eladták leiköket az elnyomóknak: azok a legnagyobb ellenségei a magyarságnak. Oláh megszállott területről kaptuk a hiteles hírt, hogy az úgynevezet regátban, az anyaországban, éppen az oda beosztott magyar tisztviselők a legfanatikusabb oláhok. Az oláh király legmegbízhatóbb testőrei magyarok. A nagyváradi Szent László szobor ma is helyén állana, ha a város főmérnöke, Rősseghy nem javasolta volna és indítványát nem erőszakolta volna, hogy annak a helyére tegyék a Ferdinánd király szobrát. A ledöntött szobor kezébe fehér rőzsacsokrot tettek a magyarok, akik sírva állották körül, akárcsak legkedvesebbjüknek holttestét. És Kószeghy úr kezét dörzsölte a városházán, hogy — ime — ismét érdemeket szerzett fölfelé. Ez a név csak egy a sok közül. De hány száz, hány ez6r van, aki — megtagadva becsületes magyarságát — tömérdek szenvedést okoz az elnyomott magyaroknak. Ezeknek az Efialteszeknek nevét mind rovásra kell szedni, hogy valamiképen el ne felejtsük. ........................................... ..................ti 11 "H mi....... « Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen.» POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNAYIMRE. Szerkesztőség: Eg r, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. A bolgár kormány kiáltványa. Szófia. MTI. A kormány kiáltványt bocsájtott ki a bolgár néphez. A kiáltvány feltárja azokat a titkos okokat, melyek a kommunista vezéreket arra bírták, hogy forradalmat szítsanak. Az idegen zsoldban álló vezérek tévútra akarták vinni a népet. A kiáltvány felsorolja a kommunisták bűnös próbálkozásait, majd megállapítja, hogy az aljas terv teljesen kudarcot vallott. A munkáspártok szemei most már felnyíltak és látják, mily őrületbe vitték őket a kommunista vezérek. A kiáltvány ezután megállapítja, hogy a kommunisták, kik a a megbuktatott kormánnyal barátságban állottak, azért támadtak az ország valamennyi politikai pártjának bizalmát élvező mostani kormány ellen, mert az új kormány a viszonyok megszilárdulását jelentette és a kommunisták hovatovább mind- ksvésbbó reménykedhettek abban, hogy az állapotok megromlanak és így ebből majd hasznot húzhatnak. A kiáltvány azzal végződik, hogy a kormány kötelességét teljesítette, mikor az állam biztonsága ellen támadt fegyveres csapatokat visszaverte. Felhívja a népet, hogy járuljon hozzá az ország nyugalmának megóvásához. Üzlettelen volt az őszi vásár. Élénk volt a kínálat — de kevés volt a vevő. — Tíz millióra is tartottak egy pár ökröt, de egyébként nagyot estek az állatárak. Eger, 1923. szept. 28. Már csütörtökön este nagy sürgésforgás volt a városban. Temérdek vidéki kocsi robogott be Égerbe , amelyek a korcsmák udvarán helyezkedtek el. Sok jószágot is hajtottak be s már ekkor látszott, hogy nagy állatktnálat lesz az őszi egri vásárban. Pénteken, a kora reggeli órákban már állott a vásár s már a vásár kezdetén meg lehetett állapítani, hogy ami a szegény embernek szükséges, az mind méregdrága! Például a sertésvásáron őri ási árak voltak s bizony kevés szegény ember jutott malackához. S ezen a vásá ron is látszott a jele annak, hogy kevés az igavonó állat és azért tartották és adták az ökröt olyan drágán, amelynek ára összehasonlíthatatlanul nagyobb a tehén áránál. Először a sertésvásárra vitt az utunk. Nem volt nagy a felhajtás s az állomány nagyrésze apró malacokból állott. Öreg sertés aránylag kevés volt. Öreg sertést 450, félévest 160, félhizottat 900, kilenc hetes malacot 80 ezer koronára tartottak. Láttunk egy hasas disznót, amelyért egy milliót kórt a gazdája, míg egy pecsenye malac ára 70—100 ezer korona volt. Elég sok kecskét is hajtottak föl, aminek ára darabonként 100—200 ezer K volt. Szegény kecske sohasem gondolta, hogy értékével ennyire fölmászik az uborkafára. A lóvásárban alig volt vevő, bár elég eladó lovat hajtottak föl. A lovak ára 800 ezer és három millió között mozgott. A marhavásáron láttunk egy pár ökröt, amit 10 millióra tartottak, de darabonként 3—4 millió között árúsíiották. A tehenek ára 1 milliótól 1 millió 600 ezerig mozgott, de később olcsóbban is odaadták. Általában itt, a marhavásáron mutatkozott a legnagyobb áresés. A birka darabját 100 ezer koronától adták s bizony mai napság nem akad szőlősgazda, aki szüretre spendirozna egy sovány birkára. A kora reggeli órákban vevő igen kevés volt a vásárban, ami meglehetősen elkeserítette az eladókat. E miatt pánikszerű áresést jósoltak a déli órákra. Kész kocsikért, amelyeket szintén a nagyvásártéren árusítottak, 1,400 ezer koronát kértek. Féderes hajtókocsit mindössze egyet láttunk s 30 mázBa búzát kértek érte. Persze annyiért nem kellett senkinek. Egy vasborona 150—200, egy pár kerék pedig 80 ezer korona volt, míg a talicskát 40 ezer koronáért kináiták. Udvarseprő «szabolt» ára 1500 korona. Az áliatvásár térről jövet a kirakó- vásárt tapasztaljuk meg. Legelőször a csuprosok esnek utunkba. Kérdezzük, hogy a tejesköcsög; csak 2500 korona, egy cseréptál 6 ezertől 14 ezer koronáig, és így tovább. Szörnyű drágák a vászon ős ruhafélék is. Megállunk egy sátor előtt, melynek tulajdonosa harsány hangon ki- nálgatja «valódi» gyapjúszöveteit. Persze nem sokat érnek és mégis 60—100 ezer koronát kérnek méteréért. Kész férfi ruhákat csak nagyon kis számban hoztak, inkább a földmives női kabátokban nagy a kínálat. Az a pár ruha ami volt hamar elkelt 200—500,000 korona volt darabja. A női kabátokat 80 ezetől 300 ezer koronáig adták. Tovább menve megőrdeklődjük a vászonneműek árait. Mint mindenütt, igen lanyha a vételkedv és magasak az árak. Egy méter vászon, aszerint milyen minő-
