Egri Népújság - napilap, 1923/2
1923-09-29 / 220. szám
2 ségű 9—10—14,000 korona. Kartonok mindenféle színben 8—10,000 korona. Festék 6—8—11 ezer korona méterenként. Férfiingnek, blúznak való finom zefir métere 12—14 ezer korona. Kész muukásing 30— 40 ezer korona. S mivel a tél is közeledik megkérdeztük diszkréten a barchettok árát is; színes barchett métere 12—16 ezer korona. Átvágva a vásznak és szövetek erdején a Kiabáló vásári zavar kellős közepében találjuk magunkat. Dobhártyarepesztő hangon kínálgatja mellettem egy árus valódi «terpentines« — elárulhatom Lurion ból házilag főzött — cipőkrémjét. Majd egy mozgó harisnyaárus állja el utunkat és rendületlenül üvölti: Háromezer párja, Nyakig ér a szára. Talpa dupla, sarka dupla, Ma csak háromezer korona. De mikor látja, hogy nem nagyon ébredezik bennünk az ékes szózat után a vétel- kedv, összepakol ás odábbáll. A mutatványos bódék körül sincs valami túlságos nagy élénkség. Egy ütött- kopott sergő forog keserű levében, egy mélabűs klarinét és egy össze-vissza foltozott nagydob hangjai mellett; de publikuma, az nem igen van. Odább szörnyen kifestett nő, mint női Breitbart mutatkozik be a nézőknek; a ponyván szörnyű szüleményei egy alkalmi festőművész fantáziájának, tárják elénk a hölgy hőstetteit. Csak ügy dobálődzik a «mázsás» üllőkkel és kalapácsokkal. Persze csak a ponyván. Még egy fotográfus szomorkodik a sarokban, szidja a rossz vásárt és a sok biztatásra kötélnek állni nem akaró publikumot. Mindenfelé vidám nevetősképű lányok, legények. A lányok fütyülőt vásárolnak, a férfiak pedig cukrot, mézes szívet vesznek a cukrostól. Mindenütt lárma, zsivaj, kacag a jókedv mindenfelé. Egy kisfiú megy előttem, felfűjós malacot tart a szájában és fújja, fújja nagy óvatosan. Majd neki bátorodik, erősebben fújja ; egy pukkanás és nincs a malac sehol ... sírásra görbülő szájjal nézegeti kincsének megmaradt romjait és búsan lehajtott fejjel eltűnik a vásár forgatagában. Gárdonyi-ünnepségek. Fejérvári tudósítás szerint a pátkai Gárdonyi ünnep október hő 7-én lesz a fejérvármegyei bizottság és a helyi érdekeltek rendezésével. Az emléktábla-avatás délután történik s ünnepi beszédet az emléktábla lelkes szorgalmazója, Bilkey Ferenc székesfehérvári felsővárosi esperesplébános mond. Az emléktáblát a pátkai lakosság közadakozásából létesítették. A tükrösi Gárdonyi-ünnepet, melyet később tartanak meg, — szintén Fejérvármegye rendezi a tükrös-majori nagy- uradalom bevonásával, hol az emléktáblát ugyancsak Bilkey esperes buzgalmából Pálffy Daun gróf állítja. A jelzett sárvári Gárdonyi-ünnepet vasárnap tartották több kultűregyesület bevonásával. Sárvár lelkes közönsége nem csekély áldozatkészség árán valósította meg az ottani Kulturegyesület által a múlt évben fölvetett eszmét: díszes emléktáblával je lölta meg azt a házat, amelyben Gárdonyi Géza mint névtelen, fiatal segéd - tanitó egy éven át lakott és tanított. A sárvári ünnepnek országos jellege volt, mert azon az Akadémia, a Kisfaludy és Petőfi "1 11 Mikor lesz kielégítő a napszám? Új állapotok — új észjárást kívánnak EGRI NÉPÚJSÁG 1923. szeptember 29 Eger, 1923. szept. 28. Legyen bár a békebelinek ezer, vagy kétezerszerese a napszám, az mindig új és új panasszal jár együtt. A panasz ugyanaz: nem elég! Hogy van ez ? Mi ennek az oka? Sok tudós ember töri a fejét azon, hogyan lehetne a pénz és a munka idő- közönkint szükséges békéjét megteremteni ? Azt mindenki tudja, hogy a teljes megnyugvás az életben ebben a kérdésben lehetetlen, de azt is tudni kell, hogy a becsületes törekvés az, hogy nagyobb időközökben kerüljön a sor a békekötésekre. Egerben a szőlőmunka napszáma járja leginkább. Rossz idő, még rosszabb adó jár a szőlőre, borra, nehéz a szőlősgazdák helyzete. Még nehezebbé teszi az a tánc, amit a napszám-ár véghez visz. Senki sem mondhatja, hogy megél a maga hatalmából. Sem a szőlősgazda, sem a napszámos. Ha elpusztűl a szőlősgazda, eladja szőlőjét, a magyar vagyona vész oda, ha elpusztűl a napszámos, a magyar munkaerő sorvad el. Mi magyarok valljuk kárát mind a két pusztúlásnak. Mert ha a birtokot el kell adnunk, az idegen kézre jut, a magyar lába alól kiszaladt föld nem a mienk többé. Már pedig akié a föld, azé az ország! Meg kell tehát találnunk azt a nyugvó pontot, amelyen a napszám is megállapodik egy egy időre. Ehhez a megállapodáshoz csak új észjárással juthatunk el. A tudósok, akik az elmúlt dolgokból előre megszerkesztik a jövendő dolgok képét, ma azt mondják, hogy nem elég a •zaporaság ahhoz, hogy egy faj győzzön. (Igaz is, mert hiszen minél szaporább, annál többet koplalhat, ha nem jól gazdálkodik és elpusztítja a tüdővész.) Az nem elég, ha vitéz, ha harcias. (Igaz is, mert ellődözi a puskaporát és el is vérzik.) De ha fenn akar maradni egy nemzet, gondoljunk mindig a magyar nemzetre, akkor tudnia kell hozzá alkalmazkodni a változásokhoz. Ez a világon a legnehezebb tudomány, mert előrelátás kell hozzá. társaság képviseletében jelen volt Pékár Gyula. Az ünnepséget Huszár Mihály apátplébános és Barabás György, Gárdonyi volt egykori sárvári principálisa, rendezett. Délután 3 órakor zászlődíszben vonult a több ezernyi tömeg az emlékezetes régi tanítói épület elé, ahol az impozáns ünnepélyt dr. Tóth József prelátus-kano- nok nyitotta meg, aki a kulturegyesület nevében is köszöntötte Sárvár közönségét, Pékár Gyulát és Huszár Károly képviselőt. Utána Pékár Gyula méltatta Gárdonyi tanitói érdemeit s utolsó szavaira lehullt a szépművű márványtábláről a le pel, melyet a helyi iskolák és testületek dúsan megkoszorúztak. Rajnis József Gárdonyi emlékeiről beszélt, majd Sárvár közönsége képviseletében a városbiró, a r. kát. hitközség nevében pedig Huszár Mihály apátplébános vette ét az emlék táblát. Végül Tóth Kálmán tanár Gárdonyiköltemény szavalata és a sárvári dalárda Szózata zárta be az impozáns ünnepet. Este 8 órakor százhűszteritékes társasvacsora volt Pékár Gyula tiszteletére, aki hétfő délutánig volt a sárváriak vendége. A ház, melynek falába a köralakú márványtáblát illesztették, a sárvári rk A napszámos is éppen úgy, mint a többi fizetett ember, be fogja látni, hogy most más világ jár, más a helyzet, a föld kisebb lett, nem képes eltartani a napszámost sem : csak a földmunka. Nem kívánhatjuk azt, hogy csak a földön végzett időszaki munkák béréből éljünk meg. Megváltozott az idő! A bort nem tudjuk drágán eladni, kis-bevételből nagyot költeni: tékozlás. Ezt egy magyar gazdától kívánni nem szabad, mert ez pusztúlás, sőt azt keli tőle kívánnunk, hogy ezt ne tegye. Ellenben lássuk be mind: gazda is, munkás is, ihogy itt valami egyéb is kell, ami eltartson, mint a nyári—őszi szabad- bad folyó munka. Mi lehet ez ? Ugyanaz, ami más országokban is. Olyan országokban, ahol kevesebb lett a föld. Ez az otthoni munka. Ennek ideje: az az idő, mikor a szabadba nem juthatunk. Tehát: a tartós esők ideje és a fagyos idők. Házi munka teremti be nemcsak a zsírozót a kenyérre, de magát a kenyeret is rengeteg embernek: Belgiumban, Dániában, Svéd,- Norvégországban, Német és Csehországban, Svájcban, nem szólva Amerikáról. Az új észjárás tehát az. Csak a napszámból nem tudunk megélni. Csak a házimunkából szintén nem. De ebből a kettőből igen szépen Az a fő csak, hogy minél gyorsabban, minél ügyesebben jöjjön meg az eszünk: azonnal rendezkedjünk be a házi ipari munkákra. Már eddig is számosán űzik a kosárfonást. Kérdem : Megbánták e ? Ha igen, szóljanak, megmondjuk hol a hiba és segítünk. Szorgalmas magyarokon ne igyekeznénk segíteni ? Sokan becsületes igyekezettel termeitek kendert. Kikészítik, de a szöszt nem adják el, hanem szállá, a szálat szőttessé maguk otthoni foglalkozásban dolgozzák fel. Valóságos Isten áldás az országra, tehát elsősorban a családé ez a munka. Az a házi vászon tizedrész annyiba hitközség tulajdona, abban van elhelyezve a rk. ővóintézet, az emeleten pedig a kántorlakás van, amely 1889 ig az elemi fiúiskola helyisége volt, azután megnyílt az V. Ferenc modenai uralkodó herceg (f 1875 ben) által alapított és főörököse: Ferenc Ferdinánd volt főherceg, később trónörökös által fölépített és fönntartott alapítványi elemi fiúiskola, melynek Gárdonyinak neves író-principálisa, Barabás György, lesz az első igazgatója. A sárvári emléktábla felirata a következő : GÁRDONYI GÉZA nagynevű írónk egykori (188) sárvári tanító emlékének Sárvár közönsége 1923. A köralakú márványtábla keretébe Mayer szobrászművész szép kivitelű babérkoszorút készített. Gárdonyi édesanyjától korábban elkértem író fiának gyászjelentését és( azt megküldtem Sárvárra, Gárdonyi egykori főnökének, Barabásnak. A gyászlapot az emlékünnepre bekeretezték s díszes fekete rámában ott függ a kisdedóvó nagytermének falán . . . jqii, Kálmán.
