Egri Népújság - napilap, 1923/2

1923-09-19 / 211. szám

2 EGK! flEPUJöÄÜ 1923. szeptember IS A női kereskedelmi iskola 25,000 A főgimnázium .... 145 000 A főreáliskola .... 75,000 A polg. fiúiskola. . . . 30,000 Az áll, polg. leányiskola . 20,000 koronás alapítványt kapott. Az alapító levél, jóváhagyás után, most érkezett le Heves megye alispánjá­hoz, így a folyó iskolai év végén már kiosztják az alapítvány kamatait. Csak a legnagyobb elismeréssel tu dunk megemlékezni a Csoport vezetőinek nemes elhatározásáról, amellyel ezeket az alapítványokat létesítették. Mégis volna azért egy igen szerény megjegyzésünk. Miért hagytak ki iskolákat az alapítvány­ból, pl. a tanítóképzőt, ahova szintén jár­nak közalkalmazottak gyermekei? Miért részesítették oly mostoha elbánásban a siketnémák intézetét, amely az összes in tézetek között a legjobban rászorul a segítségre ? A jövő héten már szüretelnek a kisgazdák. Apad a szőlő szeme, sok kárt tesz az egér. • Eger, 1923. szept. 18 Amint az E. N. tudósítója értesül, az egri kisgazdák közül a jövő héten sokan megkezdik a szüretet. Mivel pedig a kép­viselőtestület október elsejéig tolta ki a szüret megkezdésének határidejét, a szü­retelni előbb óhajtó gazdáknak engedélyt kell kérniök A szüret korábbi megkezdése azért mutatkozik előnyösnek, mert az eső utáni hőség igen apasztja a csapadéktól «meg­hízott» szemeket. Másrészt az egér is lé­nyeges kárt tesz. Vannak tőkék, amelyen már csak a szőlő koc3ánya van meg, a szemeket az egerek mind lepergették róla Általában a terméskilátások csökken­tek. Az 6ső egyes fajtáknak használt, de a már teljesen érett szőlő apró szemű, maradt. A bor azonban kitűnő lesz. A korai fajtákon már aszalt szemek is bőven vau­nak, amelyek csak a minőséget fogják ja­vítani. Az idei bor minőség tekintetében megfogja közelíteni az 1917-es borokat. * Egyébiránt az MTI. a következőket közli a terméskilátásokról. A terméskilátások a kedvező napos időjárás következtében tetemesen megja­vultak. Az export egyelőre még mindig szünetel, egyedül Gyöngyös és Eger vidé­kén volt érdeklődés othello borok után az olaszországi export céljaira. A 10 száza­lékos óbor ára 7—800 korona ; a kvalitá­sos borok megfelelően drágábbak, külö­nösen a 13 százalékos és ezen fölüli bo rokért fizetnek nagy árakat, mivel ezek kedvező díjtételek mellett mennek Ausz­triába. Sajnos azonban, az ilyen borokból csak kis készletek vannak. Szekszárd vi­dékén a közepes bor ára 6-800 korona, Tolnamegyében 5—600 korona. Ugyanezek az árak Gyöngyösön és Eger vidékén sőt az egész országban. A szőlő ára Szék- szárdon: válogatott 5—800, Tolnamegyében 8 — 1000, Gyöngyösön 7—900 korona ki­lónként. Nagyobb szőlőexport van Krak­kóba és Lembergbe, általában Lengyel- országba. Az Egri Dalkör házavató vacsorája. Eger, 1923. szeptember 18. Szombaton este tartotta az Egri DaP* kör házavató vacsoráját a Katolikus Kör nagytermében. A banketten mintegy hatvanan vet­tek részt. A jelen voltak között láttuk Isadk Gyula alispánt, Dutkay Pál apát- kanonokot, Trak Gáza h. polgármestert, Lipcsey Péter dr. kir. közjegyzőt, Sárffy József állomásfőnököt, Zsíros Sándor Hangya-igazgatót stb. A kedélyes hangulatú vacsorán több köszöntő hangzott el. így l3aák Gyula, a Dalkör elnöke, a megjelent vendégekre ürítette poharát. Dutkay Pál lelkesen fej­tegette a dal kulturális ás irredenta jelen­tőségét. Nagy tetszéssel hallgatott beszé­dét a magyar dal művelőinek és fejlesztői­nek üdvözlésével fejezte be Fehér Lajos dr. ügyv. elnök hosszabb beszédben ijmertette az Egri Dalkör küz­delmeit az utóbbi időkben, valamint előd­jének dr. Torday Ányosnak, az egyesület Pásztortüznél. Alkony. A látóhatár szélén utolsó sugárké­véit szórja a halódó nap, mint egy súlyos sebből vérző titán. Erőtlenedően buzogó vére beharmatozza az egész mindenségeí. Azután kiapad a seb forrása, utolsó nagy villanással bukik le a homály sejtelmes tengerébe. Az ég halványkék alapjában óriások körvonalai tűnnek föl a magasban ; nagy kopasz hegyek fekete fejei, amelyek közé lehelletszerű hálóeipkát szőnek a tejszinű ködpárák. Nagy tömeg bárány­felhő úszik a kék azúrban. Tulnan rajtuk egy zord éjsötét űjj mutat dél felé, me­lyet azonban, fordítva, óriási ásító szájnak minősíthet a csapongó fantázia. A messze távolban, mint az alkony szeme, pislákol egy kis pirosló fény. A hajdan ifjú, ma már lázas azivű aggas tyán lelkében pislákolhat igy egy-egy visszaemlékezés lángja, amely apró kis tüzével bevilágít az álomba merült néma, mozdúlatlan alkonyi világba. A pásztortűz! Régen letűnt nomád világok utolsó csekély maradványa. Nyugtalan, pusztai m?gyar lelkek pillangóját vonzó csodála­I tos fényvirág! Selyemszőrű csikókat, szilaj ] i paripákat, nyihogö kancákat legeltető sas- : | szemű mokány magyarok tanyázó helye : ! beszélgető időtöltője! Meg megszólal olykor egy fukarszavú, komoly, őszbecsavarodó ember, a pipája mögül bökve a szavakat a legfiatalabb felé : — Lásd meg János a lovakat .... még valam’ék tilosba tanál! . . . Mélyen zengő fúgákat orgonái a tá­volt. Tücskök cirpelnek bele a daloló nó- j maságba. A tűz fénye rőt verességgel | ragyogja be a környezetet. A mellette fel- | nyúló jegenye koronája hegyéig aranyos fény Cüöppekkel van teleszórva. Recésen j csillog a pipázók napsütötte arca . . . Előbbi medrében folyik tovább a ; beszéd . . . — Oszteng kend azt tartja, hogy ez I nem tarthat igy tovább ? A kérdezett némán bólint . . . Egy ( darabig hallgatnak. — Igaz, — állapítja meg egy har­madik, — nem bír a szegény élni, csak vergődik . . . A tűz, mintha helyeselné, igazolná a beszélő csöndes szavait: haragos sister­érdekében kifejtett buzgó munkálkodását méltatta. Beszéde végén nagy megelége­déssel állapította meg, hogy' a Dalkör végre, megértő leljek támogatásával, ott­honhoz, zongorához jutott és rálépett arra az útra, amely út a régi dicsőséges idők folytatása, újabb sikerek, újabb dicsőség, újabb babérok felé visz Beszéde végén a Dalkör jelenlegi és jövőben remélhető ba­rátaira, támogatóira ürítette poharát. Tor day Ányos dr. beszédében Fehér Lajos dr. szavaira válaszolt és az uj ügyvezető elnököt köszöntötte. Lipcsey Péter dr. mint veterán da- lárdiata, a régi idők néhány dicsőséges és kedves epizódját állította követendő pél daképen a jelenlegi dalérdisták elé. Végül Isaák Gyula alispán emelkedett ismét szólásra a hála és elismerés szavaival méltatta Grónay Andor volt karnagy- hervadhatatlan érdemeit, kinek nevét em­lítve a jelenlevők hosszasan ünnepelték szeretett volt karnagyukat. Vacsora végeztével a Dalkör néhány dallal kedveskedett a megjelent vendé­geknek. Az előadott dalok a dalkör hatalmas fejlődéséről tesznek tanúbizonyságot. Egy- egy dalnál olyan hatalmas erő nyilvánult meg, amilyent már régen hallottunk, A vendégek nem is fukarkodtak a Kiérdemelt tapsokkal. Az uj dalárdisták vizsgálati dalai élénkítették és tették kellemesebbé még az estet, amelynek kedves emlékeit meg­őrizve a késő éjjeli órákban oszlottak szét a jelen voltak. Nagy örömmel hozzuk ezeket nyil­vánosságra és nagyon várjuk az Egri Dalkörnek reneszánsza utáni első bemu­tatkozását, ami ezek után valószínűleg kellemes meglepetéseket hoz. Hisszük, hogy az egri közönség az eddiginél is nagyobb megértést tanúsít a dicsőséges múltú Dalkör iránt és ismét szeretetébe fogadja — egykor annyira dédelgetett — dalosait. Z. J. ■ Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen.» géssel c-iap föl; magasan lobogó lángja hajladozó vészes kigyőtáncot jár. . . Bőd ros, kékes füsíszalag vegyül a szertefrecs- csenő fénybe. Egy-egy mén felhorkan, legyező farkával hevesen csapkodja szét a nyár végi éjszaka csipkedő bogarait. — Nem így vöt ez régen, — sóhajt bele a hallgatásba egy öreg, aki szemmel- láthatóan a régi iskolából vaió, — más­fél pengőé' adogattam a búza vékáját. — Az a’ — veti közbe a másik, — hat pengőé’ fáintos rogyőszárú csizmákat vettünk a pásztói vásárba’ . . . A tűz lassan lelohad. Sápadtan csil­log a parázs ... a csillagok erős fénnyel bámulnak le a mennybolt magasáról . . . Túl a hegyeken halvány világ kezd szét­terjedni. Egyszerre felbukkan a hold és mint egy óriási pók befonja sugárszálai­val az eddig homályba fulladt tájat. Tün­dén fényfolyamatban úszik az egész vidék . . . A magyarok bundába burkolóznak és elpihennek. Egyikük ébren marad őr­ködni és néma pipázás közben gondolko­dik a világ, az élet máról-holnapra való könnyű és hirtelen változásain. Fekete Alfréd.

Next

/
Thumbnails
Contents