Egri Népújság - napilap, 1923/2

1923-09-18 / 210. szám

Ára 200 korona Eger, 1923. sz—A—1— " A zürichi rejtély. Bger, 1923. szeptember 17 Exner Kornél dr. ny. pénzügyi ál­lamtitkár, a pénzügyi jog egyetemi tanára igen figyelemreméltó nyilatkozatot tett a Pesti Tőzsde tudósítója előtt. Exner legutóbb Zürichben járt, ahol a többi között megfigyelte azt, hogy a magyar korona árjegyzése milyen meg­fontolások alapján és mennyire nem hite­les fórumokon történik. Napokig jártam a források után — úgymond — és a legnagyobb valósággal megállapíthatom, hogy a zürichi tőzsdén úgyszólván semmi forgalom nincs magyar koronában. Hogy a zürichi tőzsdének semmiféle olyan hivatalos bizottsága, vagy más szerve nincs, melynek az lenne a feladata, hogy a devizaárfolyamokat meg­állapítsa. Hogy a zürichi jegyzést nem csak hivatalos, de még csak magán bi­zottsági megállapítás vagy értekezlet sem előzi meg. Hogy Zürichben a legilletéke­sebb tényezők nem is tudják, vájjon kik azok, akik nekünk deviza és valutakur­zusokat táviratozzanak. Nagy utánjárás után megtudta azt is, hogy a Jegyintézet és a M.T.I. megbízott­jai a külfüldi táviratok alapján saját tet­szésük szerint állapítják meg a zürichi kurzust. íme, így dől el a magyar korona sorsa, amelynek táncától egy ország gaz­dasági élete forog kockán. S önkéntelenül is kérdi az ember, hogy lehet ez, miért adunk mi valamit arra a zürichi kurzusra, amelyet elvégre felelőtlen emberes: önma- guktól csinálnak ? Minden nap lessük a hírlapok jelentéseit és szivszórongva várja azt mindenki, aki üzlettel foglalkozik, íme, már lehullott a lepel, a titokzatos kezek előtűntek az ismeretlenség homá­lyából. Nincs okunk rá, hogy Exner Kornél dr. megfigyeléseinek valóságát kétségbe­vonjuk s ennek kijelentése után cs3k azt kérdezzük: vájjon a hivatalos pénzügyi köröknek vannak e hasonló tapasztalatai, c ha vannak, miért nem igyekeznek el­oszlatni a magyar közgazdasági világban a züriehi imádatot ? esi Rákosi Viktor f I860, szept. 20. — 1923. szept. 15. A magyar művelődés vidámabb irá­nyú munkásai közül elindűlt egy ebből a szomorú világból. Akinek az írásain annyi lélek derült fel és akinek annyi igaz ba­rátja, kedvelője volt; az most ugyanannyi lehangolt, szomorú barátot von koporsója köré. Sipulusz Írásai mindvégig telve vol­tak emelkedett hangúlaítal és az olvasó nem sejthette, hogy ezeket az írásokat Fölemelték az állami illetékeket. Eger, 1923. szeptember 17. A hivatalos lap vasárnapi száma pénzügyminiszteri rendeletet közöl az állan­dó összegű illetékek fölemeléséről. A rendelet szerint az öröklési és aján­dékozási illeték alá eső vagyonátruházá­sokról kiállított okiratok I. íve 5000 K il­leték alá esik, minden további ív után pedig 2000 K jár. Egyéb vagyonátruházá­soknál 1000, illetve 2000 K fizetendő az átruházott tárgy értéke szerint. A kereskedelmi könyvek 5000 négy­szögcentiméteres íveire 200 K az illeték. Marhalevelek után: 100, minden ser­tés után 300, minden 2 évesnél fiatalabb állat után 500, minden két évesnél idősebb állat után 1000 K az illeték. Postai szállítólevelek után 50 K az ! illeték. Örökbefogadási szerződések után 300 \ ezer, illetve 100 ezer K illeték fizetendő, | kiskorúaknál és rokonoknál 20 ezer K. Számláknál 10 ezer K ig 10, 100 ezerig 50, 500 ezerig 100, két millióig 200 K az illeték. Bevásárlási könyvek után darabon- kint 500 K fizetendő. Útlevelek után 1000—5000 K fizetendő. Hivatalos bizonyítványok 1000 K-ás okmánybélyeggel látandók el. Állampolgársági bizonyítvány bélyeg­díja 10 ezer K. Cseléd- és munkakönyvét vagy bi­zonyítványok 100 K illeték alá esnek. Iskolai és tanulmányi bizonyítvá­nyokra 100 koronás bélyeg ragasztandó. Érettségi bizonyítványokra 500, doktori oklevelekre 1000, szakvizsgálatok bizo­nyítványaira szintén 1000 K az illeték. Bírósági, közjegyzői hitelesítés díja 1000 K. Kereskedelmi cégek számára 2000. Váltőővások illetéke 2000 K. Törvénykezési illetékek: 10 ezer K ig 50, 100 ezerig 100, 500 ezerig 500, 1 millióig 1000 K. Telekkönyvi beadványokra az érték szerint 50—1500 K illeték jár. A közigazgatási beadványokra 2000 K. A dispenzácii díja: 5000 K. A vagyonátruházási illetékeket 50.000 K-ig kell bélyegjegyekbel leróni. Az okirali illetékeknek bélyegjegyek­kel való lerovási határa szintén 50.000 K. Az új rendelet október 1-én lép életbe. Ziláltak a viszonyok Fiúméban. Róma MTI. Stefani. Annak a levél­nek alapján, melyet Depoli a fiumei al- kotmányoző nemzetgyűlés elnöke az olasz kormányhoz intézett, a minisztertanács a következő határozatot hozta : »A minisztertanács tudomásul vette azt a levelet, melyben Dupoli kijelentette, hogy a város kormányzását elhagyja, mert Fiúméban abnormis viszonyok ural­kodnak. Addig is azonbon, mig a város helyzete nem javul, Kíarolniv szenátort a város kormányzójává nevezte ki azzal a megbízással, hogy biztosítsa a város rend­jét és az igazgatás hatalmát.« Ezt a határoz aíot közölték a bel­grádi kormánnyal, valamint a többi hatal­makkal. «Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök Igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen.­Mit akarnak a tótok ? Eger, 1923. szept. 17. Hlinka vezetése alatt álló tőt párt seinmiképen nem tud és nem is akar bele­nyugodni abba, hogy Prágából kapja a parancsot. Szónokok, agitátorok szaladgál­nak minden nagyobb vidéki városban s népgyüléseket tartanak, melyeken minde­nütt kimondatják a határozatot : »autono miát Szlovenszkönak.« A ravasz cseh ál­lamférfiak szerették volna a tót párt fejét megpuhitani s oda kínálták neki titokban a prágai érsekséget, amit Hlinka semmi­képen nem volt hajlandó annakidején el­vállalni. De még most is járnak utána cseh rokonai s beeózgetik, udvarolnak ne­ki életre-halálra, csak azt az egyet felejt­se el, hogy autonómia. Hlinka azonban be letanult a tótokért való küzdelmekbe, mert ellenállt a kisártőknek s csak úgy hesege ti el maga mellől a ravasz cseh államfér­fiakat: »A panye Satane.« Mit adja ő ma­egy súlyos kórságban szenvedő öreg em bér mondja toll alá. A jó kedv akkor is írói tervezgetések örömeivel fogta körűi, mikor az elmúlás jeges szele behatolt a betegszoba ablakán és nem hagyott más tennivalót a leg­nagyobb magyar humoristának, mint a csendes búcsűzást egy szomorú ország könnybelábadt szemű fiaitól, akik éppen olyan lélekből érzik az elválás fájdalmát, mint amilyen lélekből tudtak Sipulusznak mindig talpraesett, mindig vidám ötletein nevetni. Ezt a fájdalmat kelti a világ minden művelt népénél a veszteség híre. Sipuluszt az egész világ ismerte és szerette, nemcsak mi. Egy ország lett árvább és a világ szegényebb.

Next

/
Thumbnails
Contents