Egri Népújság - napilap, 1923/1
1923-06-26 / 142. szám
2 £t*KJL NÉPÚJSÁG 1923. június 26. " WIBMHH IHIIJill lili I«!MW3ffiBflOaE*;^^^<w^^ nevében zokogta el kis szive panaszát, Kálnoky Viktor dr., az Érne egri csoportjának elnöke pedig az Érne nevében gyújtó szavakkal koszorúzta meg a szobrot. Kiss Ágoston kisgazda Istenfélelemre, hazaszeretetre és egymás megbecsülésére, magyar összetartásra hívia fel a község lakóit. Csirke Erzsébet, mint az Amerikai Egyesült Államok polgára, az Amerikában élő mezőtárkáuyiak üdvözletét tolmácsolta. Keie István dr. plébános emelkedett vigasztaló szavai a Magyar Hiszek- eggyel zárták be az ünnepséget, mely a Hiszekegy és a Szózat eléneklésével veget árt. A bankett. Az ünnepség után a Népházban a község bankettet adott. A virágokkal, fenyő zölddel díszített fehér asztal melleit ősi szokás szerint sok pohárköszöntő hangzott el. Vitéz Bobory György dr. főispán a kormányzóra ürített poharat, majd átadta a kormányzó üdvözletét. Kalmár Gyula főjegyző olvasta föl ezután lelkes éljenzés közben Mezőtárkány Horthy Miklós kormányzóhoz intézett üdvözlő táviratát. Mayer János v. miniszter a község szónokait üdvözölte, Kakuk Ignác Nagyatádi Szabóra, Mayerre és a főispánra ürített poharat. Kalmár Gyula főjegyző Isaák Gyula alispánt éltette, Isaák Gyula alispán válaszában a község elől járóságára, népére, Szabó Gyula makiári főjegyző a hadsereg vezetőségére, Kálnoky Viktor dr. Zalán Antalriéra és Zalán Antal ezredesre, Kele István dr. vitéz Bobory György dr. főispánra, Hevesi Gusztáv másodfőjegyző Zsiga Gyuláné úrasszonyra, a gondos háziasszonyra, Kai már Gyula Mayer Jánosra, mint a község képviselőjére, Okoliesányi Imre a szob rászokra, Fás Viktor szobrász a megye vezetőségére ürített poharat. Az ízletes, gazdag ebéd után a társaság még sokáig maradt együtt Egy a száz közül. Bankett után kisétáltam a Hősök szobrához, melynek barnás, rózsaszínű márványáról 100 hősi halott vitézségét hirdetik az aranybetűk. A márványlapoo, fölöl, a következőket olvastam: Hősi halált halt fiainak Mezőtárkány község 1914—1918. A szobrász vésője nevüket márványba véste, ők pedig véres szuronyokkal Írták a lelkekbe önfeláldozó hazaszeretetüket. Egy öreg asszony reszkető kezével sokáig keresgélt az aranybetűk; között. S amikor megtalálta, amit keresett, bólintott feketekendös fejével. Suttogott egy nevet. * A társaságot a bankett után Zsiga Gyula, Illés János, özv. Légrády Istvánná és Jászberényi Miklősné vendégelte meg. Özv. Légrády Istvánná és özv. Jászberényi Miklősné a vármegye és a helyőrség küldöttségének adott nagy uzsonnát a hajdani nagyasszonyok vendéglátó szívességével. A Légrády-kúriáből este 8 órakor fordűls ki a kocsisor a füzesabonyi országúira. (J. J.) »i iiiiiiiiii • i ■ mr» ■ Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, j Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! Amen Az állami «Dobó István» föreál- és az érseki felsőkereskedelmi iskola évzáró tornaünnepélye. Eger, 923. junius 25. Ismét nagyon élvezetes pár órában volt része mindazoknak, akik a szombati tornaünnepélyt végignézték. Gyönyörűséggel láttuk a jövő reménységeinek, a mintegy 300 diáknak szép felvonulását. S az egész ünnepség folyamán arról győződhetett meg minden elfogulatlan szemlélő, hogy az ifjúság fegyelmezettsége, tetirekószsége, ügyessége és ereje nagyot fejlődött az elmúlt egy év alatt. Méltó elismerés illeti ezért Bereczky Lóránt főreáliskolai tornatanárt, akinek ügybuzgalma és ügyszeretete arányban van szakszerű képességeivel. És méltó elismerés illeti az ifjúságot is, amely megérti a kor intő szavát s a testi-lelki fejlődésre nemesen törekszik;. A szépen sikerült felvonulás után a Himnuszt énekelték el Fekecs Sándor énektanár vezénylése mellett, majd villámgyorsan elhelyezkedtek a szabadgyakorlatokhoz. A meggyalázott, de meg nem tört és a jövőben reménykedő, dacos magyarság szimbolikus kifejezője volt az első gyakorlat: a «Nem! Nem! Soha!», amelyet kitörő taps kisért. Éppen ilyen tetszéssel jutalmazták a többi szabadgya korlatot is, melyeknek szép szabatossága minden elismerést megérdemelt. Igaz ugyan, hogy a két küiön iskola készségének fo- bozatbeli különbségét észrevehette a szakértő szem, ámde ez olyan tünet, amely bizonyára megszűnik a hosszabb együtt működés folytán. Ezután Barnumszerű eleven élet lüktetett a sportpályán, hol magas és távol ugrás, versenyfutás, staféta-futás, tornapad- és nyújtó-, hol súlydobás, bakugrás és gyakorlatok a lovon — kellemesen váltakoztak. Kedves derűt hoztak a komoly erőfeszítő munkába : a tár sas gyakorlat, a játékok, a kötélhúzás; míg hatásosak voltak : a buzogány- és fabotgyakorlatok és gúlák. A nagy érdeklődéssel kísért versenyek eredménye a következő: 60 m futás. I. Czeglódi (reál) 1G‘ II. Kovács (reál). <30 m. futás. I Pantyik V. 11“ (reál) II. Sehneeveisz (reál), III. Polgár (reál). 100 m. síkfutás. I. Ehrlich E. 118” (reál), II. Forgáca (reál), III. Szabó (reál). <300 m. futás. I. Szabó (reál) és Kiss Gy. (keresked.), III Sós, idő 2 30”. 4 X 100 m. staféta I VII, osztály i (reál), II. II. évfolyam (kereskedelmi). Nyújtó. I. Habán Mihály VI. o. t. i II. Tímár III. o. t„ III. Pántyik. Magasugrás.Nagy Béla (kereskedelmi) 150, Majthényi (reál) 145. Távolugrás. I. Ehrlich Ernő 570 cm. II. Forgách 568 cm. III. Stern B. 521 cm. Súlydobás. I. Forgách 805 cm. II. j Stern B. 778 cm. III. Nagy B. (kereske- j delrni) 733 cm. A dijakat Habán Mihály dr. igazgató osztotta ki lelkesítő beszéd kíséretében s utánna a Szózat hangzott fel s példás rendben vonűlt el a fiatalság a lelkesedő közönség éljenzése és tapsa közben. És erre az elismerésre szépen rá j szolgált mindkét iskola. Elzáró ünnepség az ftngol^saspzonyoH tanítónőKépző-intézetétten. A líceumi elemi iskolák évzáró ünnepe. Eger, 1923. június 25. Egyre-másra csukják be, egy esztendei szorgalmas munka után kapuikat az iskolák. Az Angolkisasszonyok intézetében az elemi, polgári, gimnázium, felsőkereskedelmi iskolák évzárója után, vasárnap a tanitónőképzö intézet tartotta meg évzáróját igen szépszámú közönség jelenlétében. Igen kedves és bensőséges volt ez az ünnep, másrészt pedig az intézet magas színvonaláról tett tanúságot. Az a fáradozás pedig, amelyet az ünnepség rendezésére fordítottak avatott, gondos, körültekintő kezek a női lélek mindenkor bámulatra méltó türelmét hirdetik. Szeretnénk is bővebben foglalkozni a szebbnél szebb programmpontokkal, az események torlódása azonban csak annyit enged meg, hogy éppen megemlítsük az intézet színpadán ügyeskedő lelkes szereplőket. A Magyar Hiszekegy eléneklése után Fejér Ilona szavalata keltett mély hatást a hallgatóságban. Majd Wéber Aranka I. o. növendék rutinos zongorajátékát tapsolták meg, amely után Kiszely Imre intézeti hitoktató közvetlen, szinte csevegő modorban búcsúzott az intézetből kikerülő ifjú tanítónőktől. Tartalmas, gondolatokban gazdag beszédében kitért a tanítónői pálya minden szépségére s a női hivatás legszebbikét méltatta benne. A be szed igen mély hatást keltet; úgy a hallgatóságban, mint a boldog növendékekben. Aztán szétrepült ,a díszterem színpa dának függönye s a gyakorló iskola bájos kis virágai »A manók« című kis vígjátékot adták elő bámulatos kedvességgel és ügyességgel. Nem tudjuk : a rendezést, a játékot dicsérjük-e jobban. Igen derék és tiszteletreméltó tanítónői munka volt az, amelynek értékes eredménye az apró leánykák otthonos mozgása a színpadon. A kis szereplők közül Raith Ilike és Kraj- nák S. tűntek ki leginkább. A Lányi Petőfi : Falu végén kurta korcsma című műdalt, a kar énekelte igen sikeresen, majd Schwendtner Mária zongorázott igen ügyesen. A Bobó Kata melodráma, amelyet Sárfi Márta szavalt igen hatásosan s amelyet Wéber Ilona kísért igen szépen zongorán, két vendég hegedű és gordonka kíséretével, szintén egyik fénypontja volt az évzáró ünnepnek. A szebbnál-szebb élőképek pedig minden dicséretet megérdemelnek. ’ A sikerült magyar népdalok eléneklése és Schwendter Mária szép szavalata után — amelyet szintén gyönyörű élőképek élénkítettek — Stronzer Terézia oki. tanítónő búcsúzott az intézet szeretett fónöknőjétöl, a volt IV. osztály főnökétől és a tanári kartól.
