Egri Népújság - napilap, 1923/1

1923-05-31 / 121. szám

*-----. ­Ára 40 korona. Eger. 1923. május 31. csütörtök. XL. évf. 121 se Előfizetési dijak postai szállítással Egg hóra . ’ 900 K i Egész és félévi előfizetést Negged évre 2600 K nem fogadunk el. — Hirdetések Q cm. 15 K. Kishirdetásek szavanként 15 K. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: BREZNAY IMRE. Szerkesztőség: Eger. Líceum Kiadóhivatal: Líceumi ngomds Telefon szám 11. Űrnap. Eger, 1323. május 31. Uram! ez a Te . . . diadalnapod. Fehér-ruhás kis ember-bimbók tépték csöpp kezükkel tegnap a rózsát, hogy mind-mind eléd szórják ma a rózsa* szirmokat. Ma van a Te győzelmi napod . . , mert Te «meggyőzted a világot.-» Meg­győzted a . . . Sziveddel. Körülhordoznak aranyos monstran- ciában. És néznek-nőznek a fáradt em­berek. És leborúlnak előtted ... Te Hatalmas! A harangszóra én is megyek utánad­Ott, az utcasarkon, öreg koldűs tekint fel Reád kisírt szemekkel: . . . «Segíts, Uram !» Odébb egy sápadt gyermek sóhajt fel így: . . . «Jaj, de szép!» Gyászfátyol is csapdossa selyem meny- nyezeted fehér rudjait és eseng az özvegy : «Szenvedek, Uram!» Aztán bevonúl&z a zöld sátorokba, áldani a népet. «Qui ex Deo nati sunt...!» A kereszt jelével áldod azokat, «akik Istentől születtek!» És az utca, amerre elmégy, tele van rózsával, lombbal, virágszirmokkal. Te vagy a jók Jója, Messiás, Te diadalmaskodó. Le a kalappal előtted és . . . térdre!! És veled áldanak és veled mennek és tőled kérnek a hívek Te «kenyérszin- ben elrejtőzött Istenség!» Tőled esdik mindennapi kenyerüket... Csányi Medárd. Adakozási morál. Eger, 1923. május 30. Érdekes és a lelkek mélyén régóta ott élő gondolatnak adott kifejezést a minap Klebelsberg gróf kultuszminiszter: az ada­kozási morál gondolatának. Beszédében, bár finoman, de mégis határozottan, fejtette ki, hogy az újabb nagyvagyonú társadalomban semmiféle maecenási hajlam nincs. Nem található ná­lunk adakozási kedv a közcélokra. Pedig éppen a legutóbbi idők nagy eseményei taníthatták volna meg ezeket arra, hogy a háttérben levő szuronyok egymagukban nem lehetnek elegendők a magántulajdon biztosítására. És sajátságos, de el nem vitatható tény, hogy éppen azok zárják el duzzadt erszényeiket a közcélok elől, akik a leg­utóbbi időkben s hozzá még nagyon köny- nyen szereztek óriási vagyonokat. Ezek a földből nőtt vagyonok — legyenek bár lanyák, vagy puszták, földbirtokok, vagy kényelmes házak, legyenek értékpapirok, vagy mammut nagyságú betétek — a leg­ridegebben zárkóznak el mindentől, amit közcél gyanánt ismer minden becsületes honpolgár. Az új gazdagok nevét úgyszólván sohasem látjuk ott, ahol nemzeti vagy közművelődési, emberbaráti vagy más tár­sadalmi adakozásról van szó. Sót nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy még a tör­vényben megszabott kötelezettségeiknek a lehető, legcsekélyebbre szorított módon tesznek eleget. Csak éppen annyira, hogy megcsíphetők ne legyenek, Ez nem jól vau így és megtörténhe­tik, hogy nagyon káros következményei lesznek az ilyen merev elzárkozottságnak. Az erkölcsi törvények ugyanis nem parag- grafusos megállapítások és nem a számok kulcsának alapján követelik a közszolgál­tatásokat. Ez a törvény kinek-kinek lelké­ben ott van, vagy legalább ott kellene lennie. Ki kellene sarjadnia abból a hálá­ból, mellyel az anyagi jólétért annak az országnak tartoznak, ahol az anyagi ja­vakat szerezték. Elvégre is nem tételezhető fel, hogy még a legridegebb üzletemberben is ne lenne meg legalább a szikrája valamelyes A nemzetgyűlés mai ülését, amely­nek kezdete 10 órára volt kitűzve, csak jóval későbben nyitották meg. Pedig volt érdeklődés, de a képviselők a folyosón a miniszterelnök külföldi útjára vonatkozó tegnapi nyilatkozatot tárgyalták. A beszéd igen jő hatást tett az ellenzéken is, mert a középút követésének politikáját látták benne. A tegnapi pártvacsora különben is politikai esemény volt. A miniszterelnököt hálásan ünnepelték. A miniszterelnök külföldi útját igen sokan a gyakorlati értékelés százalékszá­mával akarják mérlegelni. Ez mindenesetre téves és nem az ország érdekében való megítélés. Bethlen útjának erkölcsi szem­pontból, a magyar presztízs szempontjából való jelentősége kétségbevonhatatlan. A meggyőződés az, hogy mikor a miniszter elnök az ország érdekében — ha nem is optimista, de mindenesetre bizakodó és mindnyájunk szivét meleg reménnyel el­Juhász Antal, a Hevesmegyei Föld- míves Szövetség elnöke és Vas István városi képviselő, a képviselőtestületi köz­gyűlésen a városi legelők ügyében inter­pellálni akartak. Munkatársunk kérdést intézett Juhász Antalhoz és Vas István­hoz, akik a következőket mondották: együttérzésnek azok iránt, akiknek köré­ben (gyakrabban: akiknek kárára) az új nagy vagyon felhalmozódott. S valamint a nemesség kötelez, hasonlőkép kötelez a nagy vagyon is. S mégis: hol voltak ezek az űj najgy vagyonok és birtokok, mikor a vitézi tel­kek adományozásáról volt szó? Hol van­nak az új gazdagok, mikor a mai rette­netes nyomor, képeit látjuk ? Hol vannak ezek az újdonsült nábobok, mikor ennek a szerencsétlen nemzetnek fölemeléséről van sző ; mikor ennek akár anyagi támo gatásra van szüksége, akár közművelő­dési, vagy társadalmi erőtlenségét kellene eleven erőre változtatni? Ezek az új nagyvagyonok csak ott csillognak, ott hivalkodnak, ahol szóra­kozni, mulatni, dőzsölni lehet. Bizony, bizony, ha űj vihar jön: eze­ket az új gazdagokat és űj vagyonokat úgy elsöpri, mint a pelyhet. És mindezt jobbára csak azért, mivel hiányzik belőlük a finomabb lélek és az adakozási morál. Mint ők maguk, olyan idegen a vagyonuk is erre a nemzetre, amelyből pedig fel­szívódott. töltő nyilatkozatot tett. Ezt olyan okok alapján tette, amelyet nem tárhatott fel egőiz terjedelmükben a nyilvánosság előtt. A miniszterelnök egyébként ma d. e. őrára magához kérette Haller Istvánt, gróf Apponyi Albertet, gróf Andrássy Gyulát, gróf Zichy Jánost, Meskő Zoltánt és tájékoztatta őket külföldi útjáról. A nemzetgyűlés lefolyása egyébként a következő volt. A Kansz kérvényét a kérvénybizottsághoz utalták. Knaller Győ­zőt beiktatták a véglegesen igazolt képvi­selők közé. Pakots mandátuma elleni pa­naszt vizsgálat tárgyává tették, majd be­terjesztették az építési törvényjavaslatot. Majd az interpelláciős könyvet olvasták föl, amelybe Alföldi Béla, Farkas Tibor, Ősik József, Takács Andor, Szabó Géza, H. Kiss Pál, Farkas István, Kiss Menyhért, Esztergályos János, Öitör és Rupert je­gyeztek be interpellációt. Aztán mentelmi ügyeket intézett el a Ház. — Tudvalévő, hogy Eger városának mintegy ezer kát. hold legelője van. Egy- pár hete a földművelési minisztériumból lennt járt egy miniszteri tanáosos, aki rá­mutatott arra, hogy Egervárosának jó le­gelője van, csakhogy nagyon elhanyagol­ták. Előadta továbbá, hogy mit kell ten­nünk a legelő megjavítására. Mi, kisgaz­Bizakodó a miniszterelnök nyilatkozata. Eger, 1923. május 30. jtfoziígazdasági bizottság szcrVczísít HíriK a gazdái;. Eger, 1923. május 30. l

Next

/
Thumbnails
Contents