Egri Népújság - napilap, 1923/1
1923-05-05 / 101. szám
Hra 30 korona. Eger, 1923. má}ms 5. szombat. XL. évf. ltl. *2 előfizetési dijak postai szállítással Egg bóra 700 K.. - egged évre 2000 K. E jéss és félévi előfizetést nem fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: BREZNÄY IMRE Szerkesztőség: Eger, Líceum Kiadóhivatal. Líceumi ugomda Telefon szám 11. Bethlen folytatta a megbeszéléseket. Paris. (MTI.) Bethlen István gróf magyar miniszterelnök tegnap is tevékenyen folytatta megbeszéléseit. Többek között tárgyalt Solvago Raggíoval, Olaszország jővátételi bizottságának képiselőjével, Boyden angol megbízottal és Herber titkárral. Káliay Tibor pénzügyminiszter Korányi Frigyes báró párisi magyar követtel együtt egész nap pénzügyi dolgokról tárgyaltak, másrészt ezenkívül a mai ülés előkészítésé vei foglalkoztak. Az egész vonalon serényen folyik a munka, hogy a magyar kormány képviselője minél teljesebben és tökéletesebben elkészülve jelenhessen meg a jóvátőteli bizottság előtt. *♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ * + ♦♦♦♦♦♦♦♦♦« A Utffiittinittffl «I háromnegyed millió Korona. — Ebből is csak éppen hogy meg lehet élni. — Eger, i 923. május 4. A létminimum az a lehető legkisebb jövedelem, amely az egyes ember, illetőleg család fenntartására okvetetlen szükséges. Éppen ezért nem vonható adó alá a létminimum, sem pedig le nem foglalható, végrehajtás útján el nem vehető — aoből az egyszerű okból, mivel ennek a lehető legkisebb összegnek megcsonkítása már az illetőnek létét veszélyeztetné. Éppen úgy, mint ha kenyérkereső eszközeit ▼ennék el adóban, vagy adósságban. Ilyen létminimum volt nálunk a békeidőben a 800 kor., a napszámosnál pedig napi 3 kor. volt az az összeg, amelyen felül lehetett foglalni. Tisztviselőnél 1600 koronát, özvegynél, nyugdíjasnál 1000 koronát még a végrehajtónak sem volt szabad bántania. Cs:k ezen felül foglalhatott. A létminimum így igazodott más európai államokban is A német birodalom államaiban 400—900 M. között ingadozott. Ausztriában 1600 korona volt. Lássuk: milyen összeg felel meg a békebeli létminimumnak! Egyre-másra 900-szoros áremelkedést vehetünk a legszükségesebb életföltételeknél, így: élelemnél, ruhánál, tüzelőanyagnál. Igaz ugyan, hogy a búza ma már másfél-ezerszeresen is fölül van, de azért nagy általánosságban a 900 felei meg a tényleges állapotoknak, mint szorzó-szám. A tej volt 16—18 fill., ma 90 — 10#—110 kor. körül megy. A fa köbméterének mai ára a régi 66 K-nak felel meg így. Az öltözet ruha ára is ezt mutatja. 1914-ben 74—80 kor.; ma 72—74.000 koronán fölül. A villám pláne «csak» 425-szöi rose a békebeli 8 filléres árnak. A gyújtó (mesterségesen felhajtott áron!) harmad- fél-ezerszeres áron kapható. A cukor (szintén kierőszakolt, monopolisztikus áron) már most is jóval telül van az ezerszeresen. A húsféle már szintén 900—1000-8Z8- res áron kel, míg a zsír és szalonna k ét- ezerszeres árak körül gondolkozik: feljebb menjen-e még. Nagy általánosságban és ez idő szerint 900-at lehet elfogadni, mint a békebeli árhoz viszonyított — bár igen sze- j rény — drágulási szorzó számot. Ebből természetszerűen következik a : kettős tétel alapján, hogy a békebeli létminimumnak, mai érték szerint, a 900 szoros összeg felölne meg, vagyis az akkori 800 K nak 900 szoros összege, tehát 720.000, azaz\hétszázhúszezer korona évi jövedelem. Ebből az összegből egy hónapra esik í 60 ezer korona, vagyis naponkint átlag kétezer korona. Ez megfelel a békebeli 66 ős fél koronának minden hónapra. S valóban, ha bárki is utánna számít: ez ma a létminimum, de ügy értve, hogy ezért ma nem kapjuk meg mindazt, amit békében 66 koronáért vagy évenkint 800 K ért megszerezhettünk. A havonkinti 60 ezer K csak annyiban biztosítja a megélhetést, hogy nagyon szerényen lakitf, még szerényebben étkezik, szerényen fűt, minden élvezetről lemond és — alig ruházkodit*. A háromnegyedmilliős — havi 60 ezer j koronás — jövedelem tehát csak a létmi- ! nimum minimuma. Német színészet Egerben. Irta Breznay Imre. I. Dobó városában 1815. jun. 15-én hangzott el a magyar szó legelső ízben világi színpadon. A pesti Rondellát elvették a magyar színészektől e a «Pesti Színjátszó Társaság» másfél évtized küzdelmes próbálkozása után — feloszlott. Az egyik csapat Murányi Zsigmond és Benke József di- rektorsága alatt Miskolcznak vette útját s betért Egerbe, mint erről Déryné is részletesen megemlékezik «Nap!ő»-jában. A társulathoz tartoztak a «nemzet csalogány á»-n kivül: Murányiné Lefevre Terézia, Köszeghy Alajos, stb., mind ragyogó nevek abban az időben. Tulajdonképen csak egy-két előadást akartak tartani keresztül-utaztukban, «de — mint Déryné följegyzi — oly szives fogadtatásban részesült a társaság, hogy sokkal több ideig maradtunk ott, mint előbb szándékunk volt. A sok meghívásnak ebédekre, ozsonnákra, vacsorákra, pincékbe, nem volt szünete. Ez új dolog volt előttünk Pesten ilyenekben nem részé- süliünk soha». Nem akarom tovább idézni a Déryné kedves följegyzéseit Eger vendégszerete- tetéről, hanem csak azt állapítom meg, hogy az egriek örültek a magyar színészeknek, akik a «Ki-ki saját háza előtt söpörjön» c. egyíelvorjásos vígjátékkal kezdték meg előadásaikat. Valami németből átültetett darab veit. Szerzője ismeret len. Ssomor Máté fordította le magárra 1792-ben 8 a pesti színtársulat 1808-ban egyszer (szept. 28-án) adta elő, 1809-ben és 1810 ben pedig két-két ecetben vette műsorra. Egerben addig csak német színészek fordűltak meg, akik a XVIII. század negyedik negyedében eiárasztották városainkat, különösen a Felvidéken, a Dunántúl nyugati részein s a Bácskában. Egert, amely addig jobbára csak iskola- drámákban gyönyörködött» jezsuiták gimnáziumában, azért ejtették útba, mivel a török hódoltság alatt kipusztúlt lakossá got leginkább német származású iparos és kereskedő polgárság pótolta.*) Ezek azonban olyan színmagyarrá váltak három nemzedék alatt, hogy 1818-ban már csak «310 német találtatott» Egerben. En nek a számnak egy része is a k. k. helyőrség tisztikarából s azok családtagjaiból *) Az egri jezsuita gimnáziumban 1692-től kezdve állandóan játszottak iskola-drámákat. Legtöbbnyire latinul, de egyes esetekben (1763-ban és 1768-ban) magyar nyelven. Eleinte a tágas udvaron állítottak fel színpadot, később (1754-től) egyik nagy teremben, ■elyen hóromfelvonásos darabokat is előadtak. Ez a szinpad a II. emeleten volt az 50 láb hosszú, 45 láb széles és 24 láb magas díszteremben, mely az épület egész szélességét elfoglalta. Majd (1764-ben) mesterséges gépezeteket is kezdtek alkalmazni. (V. ö. Nagy Béni dr. Az egri főgimnázium története 16—17. és 61. old. A ciszt. rend egri kát. főgimnáziumának Értesítője 1913—14-ről.) került ki. Egyébként már 1788-ban is úgy nyilatkozott a városi magisztrátus Berndt Fülöp aradi német színigazgató kérelmére, üogy «a polgárok közül nagyon kevesen értenek németül», a katonatisztek pedig — akik különben legbuzgóbb látogatói a színháznak — legtöbbnyire távol vannak. (A «kalapos király»-nak ugyanis akkor volt háborúja a törökkel.) Mégis a II. József kora ad erősebb lökést a német színészetnek nemcsak országszerte, hanem Egerben is. Szintén az ő uralkodásának idejére esik az első le véltári adat, amely az egri német szinó szetre vonatkozik. 1786. nov. 14 én kelt s Weigl Ignác székesegyházi kartag irta azt a nyugtatőt, melyben elismeri, hogy a «theatrum direktorától» muzsikálásukért minden egyes előadás után fölvettek két Rnénes forintokat. 1787- beu a «német diátristák» minden előadás után 50 dénárt fizettek a városi szegényalapra, vagyis összesen 7 forint és 50 dénárt, tehát mintegy 2 — 3 hétig lehettek Egerben. (Akkor még elég olcsó volt a vigalmi adó!) 1788- ban április 28 ről van a városi levéltárban aktaszerű nyomá annak, hogy (mint fentebb is említettem) német szín igazgató kér játékengedélyt. Berndt Fülöp aradi szinigazgató kopogtat nálunk, de egyelőre — eredménytelenül. Pedig két nyomtatott szinlapot is mellékel, hogy igazolja társulatának előkelő színvonalát. Az egyik szinlapon hirdetett darab *Der
