Egri Népújság - napilap, 1923/1

1923-04-27 / 95. szám

/ ára 30 korona. Eger, 1923. április 27. péntek. XL. évi. 95 »2, Előfizetést dijak postai szállítással Egg hóra 700 K, — Segged évre 2000 K. Éjét* és félévi előfizetést nem fogadnak el. Szerkesztőség: Eger, Líceum Kiadóhivatal: Líceumi ngomds Telefon szám IS. Valorizált kölcsönök. Eger, 1928. április 26. Új terminus technikus. Gazdasági életünk ijesztő leromlása az elnevezések­nek lexikonra való anyagát vetette fel­színre. A háború folyamán megismerked­hettünk a maximális árral, az árdrágítók­kal, a kötött forgalommal, az inflációval, a forradalom és a kommunizmus idején <a föld azé, aki megműveli», a kényszer- bérletekkel, a proletár-föld fogalmával; az űj éra alatt a stabilizált koronával, zü­richi, párisi jegyzéssel, a kosztpénzzel stb. stb.-vel, most legújabban a valorizált köl­csönökkel. A Magyar-Olaszbank r. t. sárga füze­tet bocsátott ki. Búzakölcsönöket engedé­lyez. Péter gazda például 100.000 koronát óhajt fölvenni. A banktisztviselő azt mondja: — Kedves Péter gazda! Pénz nincs. Nincs és nincs. Ami van, az méregdrága. Úgy mérjük most a pénzt, mint a patikus a lakat alatti mérget. Az évi kamat többe kerül — mint maga a tőke. Kosztba adjuk a bankót, még pedig «jó kosztra», nehogy lesoványodjék a bugyellárisunk. Hanem tudja mit, kedves Gazduram, magának van, vagy lesz búzája. Ennek mai ára 25 ezer korona. Leköt nálunk 4 q búzát s míg használja a pénzt, fizet 6°/«-ot. A bú­za mindig búza marad, de a pénz nem marad mindig az a pénz. Amikor maga elviszi tőlünk a sok bankót, másnap már kevesebbet ér.» — De az én búzám akkor többet ér, mondja Péter gazda. Máról holnapra emel­kedik a búza. 200—300—500 —600 koronát ugrik. Én nem tudom, miért. De ugrik. S ha én lekötöm a 4 q búzát, akkor nem nekem, hanem az uraknak ugrik, én pedig azt szeretném, hogy nekem ugorjék. — Kedves Bácsikám! — folytatja a türelmes hivatalnok. — Ha jól esik magá­nak az ugrás, akkor nekünk is jól esik: nem lehet, hogy csak magának ugorjon. Péter gazdának kellett a pénz. Unó kája ment férjhez. Oda pedig sok pénz kell. Meg is kötötték az üzletet. Péter bá’ kiállította a váltét, lekötötte a 4 q búzát. S ha a búza"30 ezer korona lesz, a bank így is megkereste a maga kosztpénzét, vagyis a hasznot megint ő vágja zsebre. A valorizált üzletek tehát burkoltan * bár, de kosztpénzre adott kölcsönök. Úgyebár egészségtelen állapot. Az. Valóban lázas. Meleg gazdasági életünk nyilvánulása. Ez a láz nem hágy föl. Emel kedik, ezt mutatja a zürichi hőmérő is, a sok új terminus technikus. Gyógymódjáról majd legközelebb. (Dr. Cs. L.) „Biztosítani kell minden magyar ember megélhetését!“ — A nemzetgyűlés ülése. — Budapest. A nemzetgyűlés mai ülését : *Ml órakor nyitotta meg Szcitovszky Eéla j elnök. Az elnöki beterjesztések után Hör- I váth Zoltán, a mentelmi bizottság előadója j bejelenti, hogy Vanozák János ellen há- ] rom rendbeli, sajtó útján elkövetett rá­galmazás miatt kérték a mentelmi jog föl- függesztését. Az elnök jelenti, hogy napi­rend szerint áttérnek a ‘mezőgazdasági munkabérek szabályozásáról szóló tör­vényjavaslat folytatólagos tárgyalására. Jelenti továbbá, hogy Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter kiván fölszólalni. Nagyatádi Szabó: A mezőgazdasági munkabérek szabályozásáról szóló tör­vényjavaslatnak az a oélja, hogy megaka­dályozza a munkások kizsákmányolását a munkaadók részéről. A javaslat módot akar nyújtani arra, hogy az állam be­avatkozhasson a munkaadók és a mun­kások viszonyába. A mai rettenetes gaz­dasági helyzetben nagyobb a munkaerö- kinálat, mint a kereslet. Régen csak ne­hezen bocsátották el a munkaadók mun­kásaikat, ma pedig örülnek, ha megsza­badulnak tőle. Az uradalmi cselédek bé­kében 12 mm. gabonát és 48 korona kész­pénzt, ma pedig 16 mm. gabonát és 1400 koronát kaptak. Ha megkapják az állat­tartási engedélyt, akkor még tűrhető az állapot. Ez a tény vezette akkor, amikor mellőzte olyan intézkedések bevételét a javaslatba, melyek a mezőgazdasági mun­kások bérét igyekeznek szabályozni. Van olyan értesülése is, mely szerint egyes gazdaságokban megkívánják a cselédek­től, hogy a hozzátartozója is dolgozzék a konvenció fejében; amennyiben ez megfelel a valóságnak, intézkedni fog, hogy a ja­vaslat pótlásaként kiadjanak olyan utasí­tásokat, melyekben megakadályozzák a visszaéléseket. Ismerteti a szerződéses munkások helyzetét. Megállapítja, hogy visszaélések itt is tapasztalhatók. A ja­vaslat szerint a szerződésben fel kell tün­tetni, milyen munka elvégzésére szerződ­tették az illető munkásokat, továbbá, mely időben. Ha ezt nem tüntetik fel a szerző­désben, akkor az érvénytelen. Taglalja a napszámos munkások helyzetét. Megálla­pítja, hogy azoknak a helyzete a legszo­morúbb, mert egyes munkaadók még min­dig nem akarnak tudomást szerezni a rettenetes drágaságról. De a mezőgazda sági életben igen óvatosnak kell lenni, ha intézkedni akarunk ezekben a kérdések­ben. Arra való tekintettel, hogy a bérek megállapításánál arra kell törekednünk, hogy elkerüljük a munkaalkalmak csök­kenését. Jobb munkabérek kikötésével könnyen megeshetnék, hogy a munkabé­rek magas megállapítása mellett a mun­kaadók elriadnának attól, hogy munka- ! alkalmat adjanak. Gazdáinkat intenzívebb gazdálkodásra kell serkenteni, mert csak így állhat elő több munkaalkalom Min­den magyar embernek megélhetését biz- | tosítani kell és a cél érdekében áldozatot j kell hozni. A földreform tekintetében is j az az álláspontja, hogy nem érdemelnek kíméletet azok a gazdák, akik nem fo!y- ! tatnak intenzív gazdálkodást. Bodóné és a bor ára. Eger, 1928. április 26. Furcsa vezércikk jelent meg kedden a Népújságban «Diadalt ül a jogfolyto­nosság!» címmel, n aláírással. A cikk szerencsétlen gazdasági helyzetünk okait akarja magyarázni, s közben kemény oldalbavágást ad «a legitimitás és jogfoly­tonosság üvöltő derviseinek», akiknek ro­vására írja a mai pénzügyi és gazdasági politika immár alig leplezhető csődjét. Aki tisztában van a «jogfolytonosság» és «legitimitás» szavak jelentőségével, az tudja, hogy mindannak, amiről a cikkíró úr beszélni akar, annyi köze van a jog­folytonossághoz és legitimitáshoz, mint néhai jő IV. László királyunk kunprivilá giumának, vagy mondjuk a kínai anya­császárnénak. Azt is tudja mindenki, hogy ma sem jogfolytonosság, sem legitimitás f nincs, s hogy éppen ez okból nagyon fur­csa logikára vall: a mai gazdasági poli tika csődjét a (nem létező) jogfolytonos ság rovására írni, illetőleg gűnyorosan a jogfolytonosság diadalaként feltüntetni. Nehogy mégis a kérdés felett komolyan nem gondolkozókat ez a fejtegetés félre­vezesse, rá kell mutatnunk a legitimitás és a jogfolytonosság terminusainak ilyetén rosszhiszemű beállítására. A cikkíró úrral szemben bizony so­kan vannak, akik azt vallják, hogy a mai nyomorúságunkból való kibontakozásunk egyik leglényegesebb előföltétele a jog­folytonosság és a legitimitás. Mégis régóta nem feszegetik ezeket a kérdése­ket, mert országos érdeknek tartják, hogy kétségbeejtő helyzetünkben ennek a rob­bantó kérdésnek a felvetésével az egysé­ges magyar frontot meg ne bontsák. Alig lehet elképzelni: mi oka van a t. cikkíró úrnak arra, hogy ezzel a provokálással az

Next

/
Thumbnails
Contents