Egri Népújság - napilap, 1923/1
1923-04-27 / 95. szám
/ ára 30 korona. Eger, 1923. április 27. péntek. XL. évi. 95 »2, Előfizetést dijak postai szállítással Egg hóra 700 K, — Segged évre 2000 K. Éjét* és félévi előfizetést nem fogadnak el. Szerkesztőség: Eger, Líceum Kiadóhivatal: Líceumi ngomds Telefon szám IS. Valorizált kölcsönök. Eger, 1928. április 26. Új terminus technikus. Gazdasági életünk ijesztő leromlása az elnevezéseknek lexikonra való anyagát vetette felszínre. A háború folyamán megismerkedhettünk a maximális árral, az árdrágítókkal, a kötött forgalommal, az inflációval, a forradalom és a kommunizmus idején <a föld azé, aki megműveli», a kényszer- bérletekkel, a proletár-föld fogalmával; az űj éra alatt a stabilizált koronával, zürichi, párisi jegyzéssel, a kosztpénzzel stb. stb.-vel, most legújabban a valorizált kölcsönökkel. A Magyar-Olaszbank r. t. sárga füzetet bocsátott ki. Búzakölcsönöket engedélyez. Péter gazda például 100.000 koronát óhajt fölvenni. A banktisztviselő azt mondja: — Kedves Péter gazda! Pénz nincs. Nincs és nincs. Ami van, az méregdrága. Úgy mérjük most a pénzt, mint a patikus a lakat alatti mérget. Az évi kamat többe kerül — mint maga a tőke. Kosztba adjuk a bankót, még pedig «jó kosztra», nehogy lesoványodjék a bugyellárisunk. Hanem tudja mit, kedves Gazduram, magának van, vagy lesz búzája. Ennek mai ára 25 ezer korona. Leköt nálunk 4 q búzát s míg használja a pénzt, fizet 6°/«-ot. A búza mindig búza marad, de a pénz nem marad mindig az a pénz. Amikor maga elviszi tőlünk a sok bankót, másnap már kevesebbet ér.» — De az én búzám akkor többet ér, mondja Péter gazda. Máról holnapra emelkedik a búza. 200—300—500 —600 koronát ugrik. Én nem tudom, miért. De ugrik. S ha én lekötöm a 4 q búzát, akkor nem nekem, hanem az uraknak ugrik, én pedig azt szeretném, hogy nekem ugorjék. — Kedves Bácsikám! — folytatja a türelmes hivatalnok. — Ha jól esik magának az ugrás, akkor nekünk is jól esik: nem lehet, hogy csak magának ugorjon. Péter gazdának kellett a pénz. Unó kája ment férjhez. Oda pedig sok pénz kell. Meg is kötötték az üzletet. Péter bá’ kiállította a váltét, lekötötte a 4 q búzát. S ha a búza"30 ezer korona lesz, a bank így is megkereste a maga kosztpénzét, vagyis a hasznot megint ő vágja zsebre. A valorizált üzletek tehát burkoltan * bár, de kosztpénzre adott kölcsönök. Úgyebár egészségtelen állapot. Az. Valóban lázas. Meleg gazdasági életünk nyilvánulása. Ez a láz nem hágy föl. Emel kedik, ezt mutatja a zürichi hőmérő is, a sok új terminus technikus. Gyógymódjáról majd legközelebb. (Dr. Cs. L.) „Biztosítani kell minden magyar ember megélhetését!“ — A nemzetgyűlés ülése. — Budapest. A nemzetgyűlés mai ülését : *Ml órakor nyitotta meg Szcitovszky Eéla j elnök. Az elnöki beterjesztések után Hör- I váth Zoltán, a mentelmi bizottság előadója j bejelenti, hogy Vanozák János ellen há- ] rom rendbeli, sajtó útján elkövetett rágalmazás miatt kérték a mentelmi jog föl- függesztését. Az elnök jelenti, hogy napirend szerint áttérnek a ‘mezőgazdasági munkabérek szabályozásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalására. Jelenti továbbá, hogy Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter kiván fölszólalni. Nagyatádi Szabó: A mezőgazdasági munkabérek szabályozásáról szóló törvényjavaslatnak az a oélja, hogy megakadályozza a munkások kizsákmányolását a munkaadók részéről. A javaslat módot akar nyújtani arra, hogy az állam beavatkozhasson a munkaadók és a munkások viszonyába. A mai rettenetes gazdasági helyzetben nagyobb a munkaerö- kinálat, mint a kereslet. Régen csak nehezen bocsátották el a munkaadók munkásaikat, ma pedig örülnek, ha megszabadulnak tőle. Az uradalmi cselédek békében 12 mm. gabonát és 48 korona készpénzt, ma pedig 16 mm. gabonát és 1400 koronát kaptak. Ha megkapják az állattartási engedélyt, akkor még tűrhető az állapot. Ez a tény vezette akkor, amikor mellőzte olyan intézkedések bevételét a javaslatba, melyek a mezőgazdasági munkások bérét igyekeznek szabályozni. Van olyan értesülése is, mely szerint egyes gazdaságokban megkívánják a cselédektől, hogy a hozzátartozója is dolgozzék a konvenció fejében; amennyiben ez megfelel a valóságnak, intézkedni fog, hogy a javaslat pótlásaként kiadjanak olyan utasításokat, melyekben megakadályozzák a visszaéléseket. Ismerteti a szerződéses munkások helyzetét. Megállapítja, hogy visszaélések itt is tapasztalhatók. A javaslat szerint a szerződésben fel kell tüntetni, milyen munka elvégzésére szerződtették az illető munkásokat, továbbá, mely időben. Ha ezt nem tüntetik fel a szerződésben, akkor az érvénytelen. Taglalja a napszámos munkások helyzetét. Megállapítja, hogy azoknak a helyzete a legszomorúbb, mert egyes munkaadók még mindig nem akarnak tudomást szerezni a rettenetes drágaságról. De a mezőgazda sági életben igen óvatosnak kell lenni, ha intézkedni akarunk ezekben a kérdésekben. Arra való tekintettel, hogy a bérek megállapításánál arra kell törekednünk, hogy elkerüljük a munkaalkalmak csökkenését. Jobb munkabérek kikötésével könnyen megeshetnék, hogy a munkabérek magas megállapítása mellett a munkaadók elriadnának attól, hogy munka- ! alkalmat adjanak. Gazdáinkat intenzívebb gazdálkodásra kell serkenteni, mert csak így állhat elő több munkaalkalom Minden magyar embernek megélhetését biz- | tosítani kell és a cél érdekében áldozatot j kell hozni. A földreform tekintetében is j az az álláspontja, hogy nem érdemelnek kíméletet azok a gazdák, akik nem fo!y- ! tatnak intenzív gazdálkodást. Bodóné és a bor ára. Eger, 1928. április 26. Furcsa vezércikk jelent meg kedden a Népújságban «Diadalt ül a jogfolytonosság!» címmel, n aláírással. A cikk szerencsétlen gazdasági helyzetünk okait akarja magyarázni, s közben kemény oldalbavágást ad «a legitimitás és jogfolytonosság üvöltő derviseinek», akiknek rovására írja a mai pénzügyi és gazdasági politika immár alig leplezhető csődjét. Aki tisztában van a «jogfolytonosság» és «legitimitás» szavak jelentőségével, az tudja, hogy mindannak, amiről a cikkíró úr beszélni akar, annyi köze van a jogfolytonossághoz és legitimitáshoz, mint néhai jő IV. László királyunk kunprivilá giumának, vagy mondjuk a kínai anyacsászárnénak. Azt is tudja mindenki, hogy ma sem jogfolytonosság, sem legitimitás f nincs, s hogy éppen ez okból nagyon furcsa logikára vall: a mai gazdasági poli tika csődjét a (nem létező) jogfolytonos ság rovására írni, illetőleg gűnyorosan a jogfolytonosság diadalaként feltüntetni. Nehogy mégis a kérdés felett komolyan nem gondolkozókat ez a fejtegetés félrevezesse, rá kell mutatnunk a legitimitás és a jogfolytonosság terminusainak ilyetén rosszhiszemű beállítására. A cikkíró úrral szemben bizony sokan vannak, akik azt vallják, hogy a mai nyomorúságunkból való kibontakozásunk egyik leglényegesebb előföltétele a jogfolytonosság és a legitimitás. Mégis régóta nem feszegetik ezeket a kérdéseket, mert országos érdeknek tartják, hogy kétségbeejtő helyzetünkben ennek a robbantó kérdésnek a felvetésével az egységes magyar frontot meg ne bontsák. Alig lehet elképzelni: mi oka van a t. cikkíró úrnak arra, hogy ezzel a provokálással az