Egri Népújság - napilap, 1923/1
1923-02-22 / 42. szám
Afi 10 korosa Eger, 1923. február 22 csütörtök. XL. évi. 42. tt. Előfizetési dijak postai szállítással Iqéaz és félévi előfizetést nem fogadunk el. Kegged évre 650 B. — Egg hóra 240 K, POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: BREZNÄY IMRE. 1 Szerkesztőség: Eger, Líceum. I Kiadóhivatal: Líceumi agomda Telefon szám 11. . «ässss5 SSS»«****. . .víüCS Reparáció. Eger, 1923, február 21. Ijesztő sző. Sötétben úszó vészmadár. Szárnyaival megcsapkodja a levegőt, éles hangját hallatva, elijeszti a levegő kis lakóit, a berkek csalogányait. Rémü let kel nyomában. Felelmes gondolat — mint akár a «Jön a tatár», vagy az «ázsiai kolera». Pedig komolyan veszik. Mennyire, mutatja a német példa. Tankok, ágyúk, repülők, páncélvonatok, színes katonák, sztrájkoló honfiak, becsületüktől megrakó U nők jelzik a reparáció útját. 240 milliárd aranymárka Németországtól, 6 mii- j liárd aranyfrank Bulgáriától, 3 milliárd ; aranykorona tőlünk: — ez a reparáció. j Mi, a halálra Ítéltek, sohasem mon- j dőltük, hogy nem fizetünk. Mondottuk j azonban: fizetésképtelenek vagyunk, ha- j sonlők ahhoz a hajóshoz, akinek hajója elsülyedt h mindene odaveszett, kárp t lást követelnek tőle a manipulálok, pedig fizetni képtelen. így az adósok bor főnébe vetik. Németország csak moratóriumot kért: »ern kapott. Dolgozni akart, hogy fizethessen: megakadályozták. Szállítani akarta portékáját: elvették kereskedelmi flot táját, lefoglalták vasútjait, vámtorompőt állítottak fel a saját föidjén. Megakadt a társad lom szívverése. Nine* szén. Nincs ▼as. Nincs termelés. Ettől a betegségtől jobban fáj a franciák feje, mint a németeké; sőt fáj a svájciaké, a belgáké, az olaszoké. Még a mienk is, akiknek ipar telepeit a német szén táplálta. A mi raparáciőnk Í3 küszöbön van. A cseh légionárius, a román bueakoros katona, a szerb h srcos lesik a parancsot, hogy megszálljanak, megraboljanak ős kifosszanak mindenünkből. Még szájunkban van az első megszállás íze, borsa, sava. óh mily könnyű lenne, amúgy francia módra átlépni a Tiszát, a Dunát, játszani a megszállók szerepét s élvezni a győzelem mámorát. Három milliárd korona! Ennél több kárt okozott nekünk a megszállás, megismétlődve pedig örökre tönkretenne. Anglia rendezte már amerikai tartozását. 63 év és kifizeti adósságát 2l/s#/«-os kamattal. Rajtunk ia csak külföldi olcsó kölcsön segíthet. A drága kölcsön — halálunk lenne. Igaz, hitelünk kevés, hírünk nem jó. Gondja van ráeíleuségeinknek, hogy mesterségesen rontsák a magyar rer.ommái: hadd borúljon fel a helyzet, hogy ök isméi urak lehessenek a vulkánon. A belső pénzpiactól sokat nem várhatunk. Aranyunk, ezüstünk nincs. Valutánk rossz. Értékpapírjaink kivitele iparunk, kereskedelmünk halálát jelentheti. A belső kölcsön méregdrága. A magyar bankok balkáni erkölcstana: magas kaimat, kihasználni a konjunktúrát, legelső érdek a bankérdek, csak azután jön a szegény haza .. . Istenem ! Ej! Munkaszeretet, munkaalkalom, nacionalizmus keli ide, hogy a szizifuezi munkával, föladattal megbirkózhassunk. Herkuleszi váltaknak való, hogy a terhet, moly e szegény ország népét nyomja, el viselhessük. Addig is dolgozzunk céltudatosan Miként a németek legnatalmasabb fegyvere a munka: úgy a miénk is az lesz gonosz szomszédaink szemében, akik sohasem szűnnek meg agyarkodni elhanünk. Reparáciő, ne jöjjön el a te országod! Dr Cs. L. A pokolgépes merénylet a Ház előtt. Budapest. A nemzetgyűlés mai ülését 7,12 órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. A megnyitás pillanatában lepett a terembe R ikovs^ky Iván belügyminiszter. Propper Sándor feléje kiállóit: «Mondjon la a belügyminiszter!» Nagy Ernő ezt kiáltotta: Ó az oka mindennek ! (Nagy zaj éa ellentmondások a kormánypárton.) Karafiáth Jenő: Micsoda beszéd ez ? Klárik Ferenc: A rendtörvényt meg tudták hozni! Rakovszky Iván belügyminiszter: Mit akar ezzel mondani? Györfi Imre: Az ope- rettszínházkövetkezmény*-! Rattenstein Mór: Az ország szégyene! Klárik Ferenc: A reakció lovagjai! Berki Gyula: Ne terrorizáljon ! Hogyan volt kétezer évvel ezelőtt? Kétezer év**s levél jutott a kezembe. Sallustius Crispus írta, még Krisztus születése előtt, Julius Caesarhoz, a világ egyik legnagyobb hadvezéréhez. Nagy világháború ért véget akkor is, mely kétmilliónál több embert pusztított el. Sallustius hazája érdekében leve let írt Caesarhoz, melyben elpanaszolja a birodalom szomorú helyzetét é« tanácsokat ad arra: hogyan lehetne szabadulni az összeomlásból. Jellegzetes bizonysága e levél annak, hogy a történelem ismétlődik; az emberek ugyanazok ma is, mint két évezreddel ezelőtt és nincs semmi új a nap alatt. A levélben Sallustius leírja, hogy a közélet teljesen felfordu t, «tehetetlen em berek ragadták magutshoz a hatalmat akik nelc minden erejük és erényük nyelvükben van, rossz erkölcsük miatt nem alkalmasak a köztársaság kormányzására. A régi nemesek pártoskodők és semmit sem tesznek, nevükön kívül semmijük sincs, akárcsak a szobroknak». Azután leírja, hogy a péozáhség és gazdagság hajháezása uralkodik a Ilikékén, amit a háborúban könnyen szerzett vagyon szít. Ez ellen szigorú lépésre sző lítja fel Caesart. «Aljas emberek a háborúban másoK romlásából szereztek hasznot, hogy hasukat és alacsony szenvedélyüket kielégítsék. így lettek ezek gyalázatára a győze lemnek és bűneikkel bemocssoiták a -bátrak dicső»égét. Némelyek a háborús köz- igazgatásban tivornyákat és tobzódásokat kerestek». «A kapzsiság, ez a vadállat, kegyetlen éa tűrhetetlen. Ahova betör, városokat, falvakat, templomokat, házakit el puszii1; istenieket és emberieket összekever. Nem tudnak neki elientállni a hadseregek és a bástyák, hogy erővel be ne fúrja magát oda, mindenkit megfoszt hírétől, szeméremérzettől, gyermekeitől, ha iájától és szüleitől. De mihelyt a pénzvágyat kiölöd, azonnal le lehet győzni a kapzsiságot jó erkölcsökkel». «Frtattébb nagy hasznot fogsz sze rezni a hazának, a polgároknak, magad nak, gyermekeidnek, sőt az egész emberi nemnek: ha a pénzvágyat kiölöd, vagy — amennyire lehet — kisebbíted azt. Kü lö ben, sem magán, sem állami ügyeket, sem itthon, sem a háborúban vezetni nem lehet. Mert ahol a pénz vagy eihitalmaso- dik, ott sem a fegyelem, sem a hasznos munka, sem a szellem nem viragozhit, «őt minden eszményt előbb vagy utóbb el nyomnak. Mert ahol a jók azt tapasztalják, h gy az alávalónak gazdagsága miatt nagyobb a tekintélye ős a tisztelete: ott ez irigység forr és a lelkek fondorlatokkal telnek meg. Ahol a kétkedés a becsületet, a vagyon az erényt mindjobban ás jobban elnyomj o: ott a szív az igaztól a gyönyörűség haj hászásr a pártol ás. Minthogy pedig a dicsőséget a szorgalom neveli: ha ezt elveszed, természetesen maga az erény is keserűvé és sanyarúvá válik. Végre is, ahol a gazdagságra vannak egyedül te kimettet, ott minden olcsó: hűség, jámborság, szemérem, tisztaság. Az erényre egyetlen, da meredek út vezet, a pénzhez pedig minden eszköz jó, amilyen kmek-kinek éppen kezeügyében van, jő és rossz úton is megszerezhető. Tehát mindenek előtt a pénz tekintélyét törd össze: akkor se személyről, se hivatalról, seoa vagyonról nem fog senki több t, vagy kevesebbet tartani, ha prétor, és konzul nem a gaz dagságért, hanem az érdemért lehet.» «Mert házit és villát építeni, azt díszítéssel, szobrokkal éa egyéb művészi dolgokkal falékesíteni és ezekben tetszelegni inkább, mint saját lelkét tökéletesíteni: ott a gazdgság nem díszül szolgál, hanem gyaláz-itűl. Továbbá azok, akik naponkint kétszer tömi« mag a hasukat és minden éjjel tivornyáz-.ak ő* ezzel szellemüket (melynek uralkodni kellene) rabszolgaságba súlyeszték: képtelenek a béka műveire. Igaz, hogy mindezek, mint a többi rossz, a pénz becsével együtt,
