Egri Népújság - napilap, 1923/1

1923-02-07 / 29. szám

Előfizetési dijak postai szállítással

tg ész és félévi előfizetést nem fogadunk eL «egged évre 650 K. — Egg hóra 240 K,

POLITIKAI NAPILAP

Felelős szerkesztő: BBEZNAY IMRE.

tm

Szerkesztőség: Eger, Líceum Kiadóhivatal: Líceumi nyomda Telefon szám II.

A „szomorú igazság“ hőse.

MI vándoroljunk ki?

Eger, 1923. február 6.

Benne vagyunk a farsangban, mely már ugyan a végét járja, de annál jobban dühöng a mulatozási láz. Vasárnap, ünnep, vagy hétköznap egyre megy. Húzza a cigány, hangzik a nóta, folyik a bor.

Az elmúlt hétfőn is zajos volt a vá rosban egy korcsma, olyan zajos, mintha semmi bajunk sem volna; mintha csupa öröm és boldogság lenne az életünk. Mondom, hétfőn, a mindennapi munka sürgős napján. Amikor egy napi üdülés után a legfrissebbnek, a legszaporább munkájának kellene lennie a testi munkával foglalkozóknak.

Ma, lerongyolődásunk szomorú idején, valósággal szégyenszámba megy ez a hétfői dorbézolás. Kifejezést is adtak ennek a korcsma előtt elhaladó józan magyarok.

— Sok a bajunk, élni is alig tudunk, ime, mégis jut még hétfőn is a heti kere setből a zsidó korcsmáros számára !

E nyomorúságunkat teljesen átérző magyarunk után pedig lépegetett egy hölgy, aki azonnal fölkapta a magyar beszédet és olyan patáliát csapott, hogy csak úgy visszhangzott lármájától az egész utca. Szemére hányta a megjegyzést tevőnek, hogy föl meri emelni a szavát a kereskedelem eme tisztes képviselője ellen, aki hétfői munkanapon is olyan szorgalmasan látja el «jóféle» egri borral a dalolásban kiszáradt legőnytorkokat. Mind vége less ennek a fenegyerekeskedésnek egyszer. De a keresztények isszák meg a levét a legény kedésnek ! ők mennek majd ki batyuval innen Magyarországról, ha úgy tetszik, akár Palesztinába — és nem a ssi'dók!

Körülbelül ez volt a felvágott nyelvű nő oktatása, amiből megérthető, hogy igen is van a magyarság számára mindenütt hely széles e világon, csak itt nincs. Nine«, mert mamlaszok és életképtelenek vagyunk; nem értünk semmihez, csak a nagy hangú beszédhez, Ígérgetéshez, meg fogadkozáshoz, no aztán meg a marakodásban is nagy mesterek vagyunk.

Szóval, mi vándoroljunk ki innen, akik ezer esztendőn keresztül «bitoroltuk* ezt a drága földet.

Mindenesetre elkönyveljük «kedves» emlékeink közé ezt a mai időkre is jel lemző, apró kis esetet, de nem minden megjegyzés nélkül. Megjegyzésünk pedig az, hogy nagyon esztelen dolog ott, a túlsó oldalon játszani tűzzel ma, amikor egy Magyarországot ért rettentő szerencsétlenségnek aktiv rendezői között túlsúlyban voltak azok, akik nekünk az ősi föld elhagyását ajánlgatják.

Budapest. A nemzetgyűlés mai ülését V*12 órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Bemutatja Hevesvármegye feliratát, amelyben a jővátételi követelések ellen tiltakozik. Ezután a Ház elfogadja harmadszori olvasásban a külállamokkal .való kereskedelmi és forgalmi viszonyunk ideiglenes szabályozásáról, az adóra vonatkozó párisi egyezmény becikkelyezéséről szőlő és az állatforgalmi szavatosságról szőlő törvényjavaslatot. Majd következik a Földmunkások Szövetkezetének állami támogatásáról szőlő törvényjavas lat általános vitája. Első szónok Dénes István. Kifejti, hogy a földmunkás kérdés Magyarország egyik legégetőbb kérdése, sőt mondhatni, hogy a magyar nemzet létének kérdése. Ez a kérdés okvetlenül megoldásra vár.

Dénes: Önök folyton támadják a bankokat és a pénzügyminiszter mégis éppsn a bankoktól fogadja el a tanácsokat.

Azt állítja, hogy Magyarországon nem néppolitikát, hanem bankpoliiikát csinálnak.

Hoyos Miksa: Nem ért maga hozzá.

Ernszt Sándor: Ez parlamenti beszéd.

Denes: Ez az egyetlen hely, ahol beszélhetünk. Azt is szóvá kell tennem, hogy szerintem - a nagybirtokosok nem mennek

Eger, 1923. február 6.

Valahányszor mély sebeket ejtett ha zánk testén az ellenség, váratlanúl más oldalról, ahonnét éppen a gyógyító írt várta volna a nemzet, a nagy seb mellé sok apró, fájdalmas döfést kapott.

A moháesi vész után, mikor a nem zet színe java, virága elesett; mikor az ország a királykérdésben megoszlott: Németországból és Svájcból hazatért magyar diákok új tant, új hitvallást hoztak magukkal. Nyomukban egyre többen hagyták el az ősi hitet, tértek az új vallásra, a »magyar religió» ra, mit Kálvin János állított össze Genfben, Luther Márton Wartburgban. így meghasonlást idéztek föl magyar és magyar, az apa és fia, az anya és a leánya, úr és jobbágy között. A turáni szerencsétlenség mellé új szerencsétlenség járult.

Az osztrák és a török ős a magyar nemzeti párt osztoztak a nemzet testén. Három párt versenyzett a hívek toborzásában. Az osztrák a katolikus, a török és a nemzeti királyi párt az új vallásnak fogta pártját. S a politikai és vallási tekintetben megoszlott ország a török zsákmánya lett.

a földmunkásokhoz, hogy meghallgassák panaszaikat. Ahelyett, hogy segítenének ezeken a szegény embereken, uzsorásoknak és spekulánsoknak adják ki a földeket. Ez a szomorú igazság. (Nem igaz. Nevezze meg, kik azok. Nagy zaj. A jobb oldalon a padokat verik és ezt Kiabálják Halljuk, halljuk, mondja meg személy szerint, kik azok.)

Dénes: Nem értem, miért ideges eny- nyire a túloldal, miért van oly nagy föl- háborodás a jobboldalon. A ncgybirtoko- sok megakadályozták a földbirtokreform végrehajtását. Megtörtént, hogy egy föld- birtokos elkergetett három földmunkást, amiért bejelentették igényüket. (A jobboldalon a képviselők a padokat verik és ezt kiabálják: Neveket kérünk!) Dénes: Hajlandó megmondani az illető nagy- birtokos nevét, ha a jobboldalon levonják a konzekvenciát és a legerélyesebb eljárást indítják meg az ilyen esetekben. (Fölkiáltások: ügy van ! Meglesz! De

most már halljuk a neveket!) Dénes: Az illető Weisz Maufréd volt. (óriási zaj. Derültség a jobb oldalon. Felkiáltások: Hiszen nem is keresztény! Kínos feszengés a baloldalon, a Rassay-párlban. A szociáldemokrata pártban kínos csend.)

Ezután a vallási megoszlás, versen gés, viszály vörös fonálként kísértett töj^ ténelmüak lapjain. A harmincéves háború ide vetődött hullámai, II. Ferdinánd ellenreformációja, Bocskay, Bethlen harcai, a kassai három vértanú, a vallás szabadgyakorlatáért folytatott harcok, országgyűlési viták, rekriminációk, gravamenek, «re- crudescunt vulnera», üldözések, erőszakoskodások, mindmegannyi sebeket ejtő csapások voltak. Martinuzzi lángesze a maroknyi magyarságot össze akarta fogni s ő is aljas árúlás áldozata lett. II. Rákőczy Ferenc «Pro patria et libertate* jelmondatával rövid időre összehozta a magyar népet, ámde csakhamar ismét vallási viszály férkőzött tömör soraik közé.

Országos örökség ez. Azóta nyomon követ minket sötét árnyékként, az élet sokezer, szomorú tapasztalatával.

Ma, a régi protestántizmus föllépése után, új vallási tauok hirdetése kapott lábra: a baptistizmus ős az adventizmus.

A vesztett háború után a trianoni bőkekötőa politikailag földarabolta hazánkat. Juttatott belőle: osztráknak, csehnek, oláhnak és szerbnek. A forradalom, a kommunizmus, a belső politikai egyenetlenkeBantistizmus és adventizmus.

Eger, 1923. február 7. szerda. XL. évf. 29. sz