Egri Népújság - napilap, 1923/1

1923-02-04 / 27. szám

Előfizetési dijak postai szállítással Sgész és félévi előfizetést nem fogadunk eL üügged évre 650 K. — Egy hóra 240 *K, POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: BREZNÄY IMRE. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda Telefon szám II. A demokrácia és emberi jogok nevében. — Borzalmak Nitti könyvéből. Hagyományok. Eger, 1923. február 3. Nyelvében él a nemzet, tartja a köz­mondás. Hagyományaiban él ST nemzet, mondom merészen. A történelem bizonyság reá, hogy amely Dép nem becsülte múltját, történe­tét: veszedelmes lejtőre lépett s alig volt megállása. Vannak korok, amelyek megvetik a múltat; lenézik, lekicsinylik alkotásait. Az újdonság hevétől vezérelve, újat, meré szét, nagyot akarnak alkotni, elfeledkezve, hogy alap, fundamentum nélkül nem le hét építkezni. A letűnt liberális kor, amely űj ál­lami, társadalmi, családi életet akart, le­nézte a múltat és hagyományait. Míg a múlt állama, társadalma, csa ládi élete a pozitív keresztény hiten épült fel: a szabadelvűség külön választotta az államot, a társadalmat, a családot az egy­háztól. Az állam, felekezetnélküli lett. A társadalom a polgárok szerződésén (Rou­sseau Contract social) alapult. A házasság nem volt szentség, csupán polgári szerző­dés. Ezzel a forradalmi elem beszabadult a nemzet lelkületűbe és az Isten nélkül való erkölcs sántítani kezdett. A forrongó, a forró légkör, a tekintély elleni izgatás, a nagyszámú házassági elválás, az élvvágy ijesztő méreteket öltöttek. A közrend őre a haderő lett. A haderő, a csendőrség szaporítása azonban izgatta ellenségein két, ami végül egy világrengető háború ban nyilvánult meg. A háborút elvesztettük. Elvesztését siettették a forradalmi, a defetista elemek. A nemzet a forradalom, a kommunizmus poklába esett. Kilábolt, okult saját sze­rencsétlenségén s a régi hagyományok­hoz, a kereszténységhez, a gyakorlati ha zafisághoz tért vissza. így lett a kor a nemzeti és keresztény ébredés kora. A mult, a hagyományok megbecsü­lése, szeretető, utánzása csalogatja ma a magyarság főbbjeit, kik élesztik a nacio­nalizmus tüzét. Oitogatják a nemzetközi­ség üszkét; a hitnek emelnek szivükben oltárt. Ledöntik a modern pogányság bál ványait; keresik a nemzet nagy épületé­nek köveit összetartó anyagot, hogy legyen bevehetetlen vára Árpád késő unokáinak. Ez a nemzeti ébredés teszi orszá­gossá Petőfinek, legnagyobb lírikusunk nak, népköitőnknek centennáriumát. Az ő szellemét idézgetjük vissza, lángolóan ha­zafias verseiből merítünk erőt, amikor az idegen zsarnok-uralom tönkretételün­kön dolgozik. Madách «Ember tragédiáiéi­ból tanuljuk: «Küzdve küzdj, bízva bízzál». Ha ez a belátás általánossá, tudatossá lesz: akkor Kölcsey Ferenc százeszten­dős Himnusza, nemzeti imádságunk, ajak­ról ajakra fog szállni. Drága örökség lesz, mit a magyar apa fiának, a magyar anya leányának hßgy. S eljön az idő, amikor a trianoni szerződés erőszakával elválasz­tott magyar honfiak velünk óriási, milliónyi karként énekelni fogják: «Isten, ál4d meg a magyart»Ellenségünk takarodőja lösz, ne künk pedig boldogabb kort igéró éneküok. Csökönyösen ragaszkodjunk tehát a múlt által megszentelt, kipróbált hagyo­mányokhoz : a keresztény, magyar alap­hoz! Dr. Cs. L. Eger, 1923. február 3. Még soha nem csapták be a világot oly arcátlanul, mint e két szóval: demok­rácia és emberiesség. Az antant a háború alatt azt hirdette, hogy a német impsriá- lizmus és railitárizmus ellen azért harcol, hogy uralomra juttassa Európában a de­mokráciát és a népek önrendelkezési jogát. Ez volt a hazudott cél. De, amikor a bé­két ránk diktálták és azt végrehajtották, mi lett a hangzatos szép szavakból?! Nitti, Olaszország miniszterelnöke «Európa hanyatlása» cimű munkájában csúnyán lerántja a leplet az antant hazug­ságairól. Aki ezt a könyvet elolvassa, az be fogja látni, hogy a folyton rosszabbodó, napról napra nagyobb súllyal ránk nehe­zedő bajoknak nem a mai miniszterek, nem a mostani képviselők és kormányon levők az okai, hanem ez a ránk diktált béke. A dolgok jobbra fordulását semmi és senki sem tudja előidézni, mig ez a béke fennáll, mely Nitti — egy győző állam miniszterelnöke — szerint is száz­szorta rosszabb a háborúnál és Európa teljes leromlását és felfordulását hordja magában. A demokrácia és a népok önrendel­kezése cégére alatt hozott béke következ­ményeiből egy pár helyzetképet adunk itt az olvasónak Nitti könyve nyomán, hogy okuljon rajta a magyar is. A békeszerződés szerint Francia- országnak joga van megszállni 15 éven át Németországnak a Rajna folyó balpartján levő egész területét, ahol Mainz, Bonn, Köln, ahol a legműveltebb német városok és községek fekszenek. Meg is szállották azonnal 130,000 katouával, akiket 228 hely­ségben helyeztek el. 9700 épületet 38,000 szobával és még 13,000 egy szobás lakást rekviráltak el a németektől, ezen kívül lefoglaltak 60 iskolát, melyben 16,450 diák tanul», 23 színházat, 51 mozgóképszínházat, 167 ipari vállalatot, 240 hektár földet Fel­állítottak itt 24 repűiőtelepet, melynek szá­mára a lakosoktól i 305 hektár földet vettek el, 17 lövő és gyakorlótér számára 3210 hektár földet rekviráltak. A megszálló francia katonák összes kiadásait a németek fizetik, ez az összeg 1922 március végéig 6 milliárd aranymárkára rúgott. A «csapatok biztonsága» eíaien a fran­ciák azt tehetik a németekkel, amit akar­nak: rekvipáhatnak, egyesületeket oszlat­nak fel, német polgárokat száműzhetnek, újságokat tilthatnak be s*b. A katonákon kívül különféle bizott­ságok szállták meg ezt a német vidéket és mindent a maguk számára követelnek, így a rajnai ellenőrző bizottság egy tagja 17 szobás bútorozott lakást és kísérete számára 22 hálószobát rekviráltatott. A tisztek bútorzatuk megválasztásában na­gyon kényesek. íme egy számla! Egy al­ezredesi rangban levő angol kerületi biz­tos lakásberendezése 464,116 márkába ke­rült; még akkor jő volt a márka. Ebben a következő bútorok vannak: empire stílű i mahagóni RzalonSOOOO márka, öliö/ő szoba g 16,000 márka, hálószoba bútora 11,500 márka, egy másik szoba meggyfa-bútorzata 55,800 márka, diófa ebédlő-bútor 43,000 márka, cselédszoba bútora 6400 márka, damasztra 9282 márka, selyem ágymennyezetre 954 márka, két luxus takaróra 19.150 márka, csipketerítőre 1300 márka, tintatartőra ,1353 márka, a berendszésre felügyelő fran­cia mérnöknek .4627 márka. Valamennyi katonai és sportünnepély költségeit, ame­lyeket a győzelem emlékére tartanak, a németnek kell fizetnie. Egy antant baka háromszor annyi fizetést kap, mint Né­metország elsq hivatalnokai. A német kereskedő- és ' hivatalnok-családnak egy antant baka fizetéseik a tizedrészéből kell megélni. A legnagyobb szekatúrákat követik el a lakosokkal. A rajnai francia hadtest- parancsnok egy mainzi kastélyban lakik. Azt követelte, hogy a padlót parkettal cseréljék ki, az ő saját tervei szerint; mire a parkett megérkezett, a tábornoknó betegsége miatt nem foghattak hozzá a munkához. Egy pár nap múlva a tábor­nok más lakást, a waldhauseni kastélyt követelte, az átalakítás 293,139 márkába került. Mikor készen lett, a tábornok nem ment bele lakni. Egy a sok szekatúra közül. A megszálló katonák között van 55,000 néger, madagaszkári, maláj, indokinai ara­bok és kabilok. Vadembereket küldöttek a legműveltebb nemzet nyakára. Mozart, Beethoven, Wagner hazájában vad, afri­kai zene járja; Wiesbadeuban a múlt nyá­ron is afrikai muzsikával szórakoztatták a közönséget. E vad katonák erőszakosságairól eze­ket írja Nitti: «Ezerszámra olvastam föl­jelentéseket, jegyzőkönyveket erőszakos­ságukról. Soha olvasmány annyi undort és megvetést nem kellett bennem. Meg­gyilkolt nőkről, meggyalázott leánykákról és gyerek-amb^rekről kellene szólnom. Az öregkort sem kímélték. De mindezt fölül­múlja az a rettenetes követelés, hogy a németek német leányokat szállítsanak. Hány városnak kellett a saját pénzén, a saját leányait kiszolgáltatnia a fehér-, fe­kete- ég sárgabőrűek számára!» «A német asszonyok fájdalomkiöltása kegyetlen vád azok ellen a keresztény népek ellen, akik művelteknek', demokra­táknak vallják magukat és még csak né­hány évvel ezelőtt is telekürtölték a vi­lágot, hogy a civilizáció jogaiért, az igaz­ságért, a népek szabadságáért, egyenlő­ségéért küzdenek.» Ilyen a mai békében a győzők meg szállása! És ilyen a demokrácia nevében létrehozott béke! Belőle nem talpraállás, hanem rab­szolgasors származik. n. A «Keresztény Szociális Egyesület» ben ma d. e. ‘/,11 órakor Danassy Viktor állategészségügyi főfulügyelő tart folyta­tólagos előadást, — Délután órakor pedig Thun Endre rk. ig^zgatő-ía- ítő tart vetítaiskép->s előadást a Magas Tátrá-ről és környékéről. Eger, 1923. február 4. vasárnap. XL. évf. 27. sz. Ara 10 korona.

Next

/
Thumbnails
Contents