Egri Népujság - napilap 1922/2
1922-07-22 / 164. szám
Ära hétköznap 3 K, vasár- és ünnepnap 4 &. íj«», 1922. július 22. szombat, xxix. évt. 164 sz. Hémüú Il»«*ést ii{*k pMtcl sü*éJMtá*ssa mérni és félévi «lOfiseiéci mm to§mmás. él éTt% 200 3L — *gn kéefc 70 K, — POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő; BREZNAY IMRE. S*tó&ts»É®8és t Ege»* Uccmm. KsááMvstali Ltstnmi n|en<l«i Utitfm suti® at. Tetemrehívás. 1922. július 22re. A diktatúra bukását követő ébredés első napjaiban sokakban újra éledt a remény, hogy az évtizedek óta haldokló keresztény magyar faj új életre kel és küzdelmes munkával visszaszerzi azokat a gazdasági várakat, melyeket a búnös elődök könnyelműen odadobtak az idegeneknek. Sokan voltak a fogadkozók, az esküdözók. És a naív rajongók gyermeteg hittel hittek fogadkozásuknak. S ma, az ébredés harmadik esztendejében? ... Ta Ián még a reményt is elvesztettük. Az álmodozók, balgatag rajongók, tanultak ás tanítottak, a szunnyadókat ébresztgették, a kishitűeket bátorították, a gyámoltalanokat erősítgették; keserves munkával megszerzett pénzüket fajukért szívesen áldozták, ifjúságuk legszebb éveit kemény küzdelemre pazarolták. És a fogadkozók ? Amíg a rajongók a nehéz harcban veritékeztek, az esküdözve fo- gadkozők csak a zsidót szidták — anti- szemitáskodtak. A rajongók sohasem gyűlöltek, fi- lokrisztiánoknak mondották magukat; szerették a keresztény magyar fajtát és min denüket ennek megmentésére szánták. Nem tudtak nagy hanggal lármázni, az antiszemitizmusnak szellemét nem tudták magukévá tenni; azt a szellemet, mely immár csúnya magyar átok, tagad és gyűlöl s irtózik az alkojó munkától, attól a munkától, mely önzetlenséget és áldozatot kíván minden munkásától. A rajongó balgák, kik végig szenvedték a háború minden borzalmát és keresztény fajtájuk véres pusztulását önszemükkel látták, majd dacos mellüket a forradalmak viharainak keményen neki szegezték, nem felejtettek. A tanulságot levonták s következetes, kitartó munkával küzdve dolgoztak. Nem magukért; fajtájukért, a keresztény magyarság boldogulásáért ! És az antiszemiták, esküdözve fogad- kozők? Előkelő fölénnyel, tanáccsal bőven is szolgáltak, miközben a balgatag erőlködését meg megmosolyogták. Tajtékzó szájjal szidták az idegen fajtát, szegény Magyarország áíkos megrontóját, de azért a földjük csak zsidónak termett, birkájuk gyapját csak zsidónak nyírták, pénzük dús kamata zsidót gazdagított; a keresztény kereskedelmet mindenütt gáncsolták, a keresztény vállalatokat soha csöppnyi jóindulattal nem támogatták és míg az előttük hajlongó idegennek vállát veregették, a püffedt kezét szívesen meg-megszorí- tották ; a keresztény kereskedőt csak megalázni tudták. A fogadkozók, gazdák és pénzesek, a köz emberei Ó3 magánosok, világiak ős egyháziak — órák hosszat meggyőzően bizonyítgatták a tatárnál is nagyobb nemzeti veszedelmet; az Ébredők gyűlésén, a Gólyavár ébredőinél is jobban ébredtek, de mikor aztán már nem beszélni, hanem a keresztény magyarságért dolgozni ős áldozni is kellett, — a szónokié fogadkozók mind eltünedeztek. Hányszor könyörögtek a balga rajongók összetett kezekkel, hozzátok, esküdve fogadkozók imigyen: «Gyertek, segítsetek, hogy bírjuk a terhet! Hisz a vagyon, tekintély tudás a ti kiváltságtok!» S ti gyűlölködők, antiszemiták, pénzeteket, tudásíokaí, összeköttetésieket és tekintélyeteket másnak tartottátok ; keresztény testvérnek sosem nyújtottátok. A múlt szenvedését hamar elfeledtétek, a kolduló keresztény magyarság nyomorúságos jelenét nem igen néztétek. Az általatok képviselt intézmények érdekeit semmibe vettétek. Gyermekeitek jövendőjével mitsem törődtetek: neveteket, istenadta eszeteket, vagyonotokat, mindeneteket, talán még telketeket is, azoknak szolEger, 1922. július 21. Akik nem mernek a dolgok mélyére nézni, vagy nem is akarnak oda nézni és nincs bátorságuk ez igazat megmondani, azok jelszavakat szoktak puffogtatni, hogy tehetetlenségüket vagy gyávaságukat palástolják és így népszerűségüket megmentsék. Nézzünk csak azoknak a puffogó jelszavaknak a szeme közé, melyeket a drágaság letörésére hangoztatnak. Maximálni és rekvirálni kell mindent! Hangzik az első jelszó. Ez nem új. Ismerjük a háborúból és a proletár- diktatúra idejéből. De ismerjük az eredményt is. Amint maximálnak és rekvirál- nak, azonnal elbújik minden árú. Ha lehet valamit kapni, azt is csak jegyre lehet és tolongani, meg sorban kell állani mindenért. Hatósági erőszakoskodás, egyéni csalás és kijátszás versenyre kelnek egymással. A több év óta tartó orosz bol- sevizmus az elijesztő példa rá, hogy rek- virálással, maximálással vagy jegyrend- szerreí csak őhhalált lehet támasztani, de nem olcsóságot teremteni. Hát nem kell rekvirálni, hanem csak maximálni és pedig csak az élelmiszereket, a többi cikk ára majd magától esik ! Ez a másik jelszó. De ennek sincs magja, ha jól megnézzük. Ha minden árűcikket, amire csak az országnak szüksége van, bennt az országban lehetne előállítani és termelni; ha nem szorulnánk semmiféle gálatába hajtottátok, akik ellen nem egyszer haragosan dörögtetek s kik a magatok szava szerint is, idegenek tőletek, megron- tői keresztény magyar fajtátoknak. A keresztény magyarság apró érődéit tengődni hagytátok, idegenek hatalmas várait erősí tgettétek, körülbástyáztátok s ma is bástyázzátok. Ma, az ébredés harmadik esztendejében, ezért hívnak benneteket tetemre a rajongók fojtott keserűséggel, kétségbeesetten ; esküdözve fogadkozók, csak antiszemiták. A közelmúlt viharai telketeket nem rázták meg, a szenvedésekből mit sem tanultatok? Avagy az Isten átka telketeket vaksággal bűntette? Urak, fogad- kozó magyar urak! Még most sem akartok keresztények lenni, pusztuló fajtátok mentésére sietni, gyűlölő telketek most sem tud szeretni? Urak, fogadkoző magyar urak, a keresztény magyar nép hivatott vezéri, feleditek, hogy ti is, Isten ős ember előtt első sorban ti vagytok febehozatalra, akkor ez az orvosság segítene valamit, különösen akkor, ha az emberek nem emberek, hanem angyalok lennének ; ha senki sem akarna a másik bő rőn meggazdagodni és az adott konjunktúrát kihasználni. De mit eredményezne ez a jelszó a mi csonka országunkban, ahol a legszükségesebb árúcikkekben külföldre szorulunk és a külföld jó valutájú pénzén kell azt megfizetnünk, vagyis drágán. Hogyan alkalmazkodnék a drágán beszerzett külföldi árú az itthon maximált élelmi cikkekhez? Sehogyan. Az eredmény az lenne, hogy a maximált élelmi cikkek eltűnnének a piacról és csak titokban, kéz alatt lehetne venni, vagyis a drágaság még nagyobb lenne. Meg kell tiltani a kivitelt az országból, hogy itthon nagy legyen a kínálat és akkor olcsóbb is lesz! Ez a harmadik jelszó. Ez is csak akkor lenne igaz, ha nem volna szükségünk behozatalra. Mert kettőn áll a vásár itt is: mi rajtunk és azokon az országokon, ameiyekre rá vagyunk szorulva. Mi nem mondhatjuk azt a cseheknek, vagy a németeknek, hogy adjatok ti sót, de mi nem adunk nektek állatot, zsírt, amire ti vagytok rászorulva, mert akkor ők sem adnak sót nekünk. Az államok között kölcsönösségen alapul a kereskedelem. A csehek még mindig nagy vámmal sújtják a magyar bort, mert mi' is nagy vámot vetettünk a cseh zománclelősek a keresztény magyarság életéért?! Subik Károly. S^élmalomliarc a drágaság ellen. Irta: Dr. Nagy János.
