Egri Népujság - napilap 1922/2

1922-10-27 / 245. szám

Ata 6 korona

Előfizetési dijak postai szállítással Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. 5 Hegyed évre «00 K. — Egg hóra 140 K. \

POLITIKAI NIFILiP.

Fsle>ósszerkesztő: BREZNST IMRE.

t m&mm&MKMatm

Szerkesztőség: Eger, Líceum Kiadóhivatal: Líceumi nyomda Telefon szám 11.

A magyar falu,

ahol életet adó gyökerei vannak a nemzet fájának, a falu jegyzőinek véleménye sze riut veszedelemben van.

A bűnös Budapest, a nagy ipari városok megszűntek, szerintük, a destrukció forrásai lenni. Ott már kitanulták az emberek minden «áldását» a destrukció által teremtett állapotnak, ennélfogva nem «dőlnek» be a serény és nagyhangú agitátorok tanításainak.

Holt terület lett ebben a tekintetben a főváros, amelynek igen vegyes lakossá gát ma más, életbevágó gondok kötik le, s minden más kell nekik, csak társadalmi revoiució nem. Elég volt ebből egy évszázadra, sőt még többre is.

A destruktív lovagok ilyen körűimé nyék között más, háíásabb területet kerestek maguknak. Azt a területet, amely éppen az ö tanításaikkal szemben viselke- tett a legidegenebbüí a kommunizmus alatt; amely a magyar fajnak minden erejével verte vissza a nemzetrcmbolők támadásait.

Már járnak is ott, agitálnak, sajtótermékeket osztogatnak, éjnek idején rendezett «suttogókon» vetegetik azt a magot, amely már egyszer a sír szélére vitte a háború vérzivataraiban elgyöngült Magyarországot. Es már megtörtént az is, aminek pedig nem lett volna szabad megtörténnie mórt, a keresztény megújhodás

idején: hogy egynémely községi jegyzőt állítottak oda, az agitáció súlypontjába.

Persze, méltán1 aggódhatunk a magyar falu veszedelmén, másrészt megnyug tat bennünket a falu jegyzőinek előrelátó óvatossága. Vigyáznunk kell a hamu alatt pislogó parázsra, hogy ne jusson abba megint éghető anyag.

Igen, a falut meg kell menteni; ki kell onnan küszöbölni mindent,' amitől nemzetközivé fajulna as ősi szellem. Az

Eger, 1922. október 26.

A káli pályaudvaron vagyunk. Itt robog keresztül a vonat Budapestnek és vissza, ide fut be a parádi ő* a hevesi gőzös. Sokszor nagy itt a sürgés-forgás. Minden talpalattnyi hely foglalt. A perro- non utasok, a síneken vaggonok, tolató gépek szoronganak.

Egy mellékvágányon, 3 esztendő óta, feketére mázolt teherkocsi áll. Kéménye egyre régen füstöl. Szegény vaggonlakő vasutasnak egyedüli otthona. A türelmes vasutas családjával szorong itt, átélve a vaggonlakő minden tantaluszi kínját.

A hatvani vonatról fáradt vasutat száll le. Szolnok felől jön, hogy a vasúti fárasztó utazás után szolgálatot teljesítsen a káli vasúti állomáson. Családjától 60 kilométernyire rój ja a robotot. Feállamkormányzat minden rendelkezésére állő eszközzel támogassa a falut, emelje kultúráját, nyesegesse hibáit, nevelje rög- •zeretetét és mindent, ami ezzel ellenkezik, irtson ki onnan minden törvényes eszköze segítségével.

A falu elöljárói, erkölcsi és kulturális életének vezetői: pap, jegyző, tanító pedig álljanak talpra s önzetlenül, egyetlen célt ismerve, teljesítsék hivatásukat.

Áldozatot vár a haza mindenkitől!

lelősséggel teljes munkáját megtoldja az oda és visszautazás kényelmetlenségével.

Harmadik kép. Károlyi Mihály arisztokrata korában nem fért meg a káli állomás első osztályú várótermében. Souve- rain hajlamait követve — külön várótermet tartott. Dehogy demokratizálta magát Kunfiig, Bokányiig, Kun Béláig és az or- I szágból elbűjdosott, — a váróterem is gazdát cserélt. Vasutas foglalta el az egykor parfűmös osztályt. Most konyhaszag, ágy, éléskamra a nagyműltű szobában.

Az állomástól nem is messze, a Tarnamentőn vízimalom áll. Nincs molnárja. Két szobája, konyhája üres. Nincs lakója. Azaz csak nem volt, — míg az átkozott kurzus sorsüldözöttje rá nem vetette a szemét, hogy ott otthont alapítson, berendezze ízlése ás zsebe szerint.

Az élet szomorú mélységeiből.

Nagy szellemek világa a csönd. Gárdonyi Géza betegágyánál.

Csöndes a Gárdonyi-lak. Mindig csöndes volt: a nagy szellemek világa a csönd. Gondolatok ősteíaja, eszmék bölcsője. Tá volság, mely az életet közel hozza a meglátások emberének.

S ágya az üdáa sarjadző meséknek. Mint a növénynek a fekete föld, olyan.

Egy világot betöltő levegő, a gondolkozó lélek élete. S a vidámság emlőiből táplálkozik. ,

E csönd ma mélyebb. Tele van, érzem, súlyos filozófiával, mely a betegszobából árad És hűtlenné váit a vidámsághoz.

Az előszobában rideg, fagyos a levegő. A dolgozó szoba ajtó-üvegén át látom, hogy üreß az íróasztal. Nem hajol föléje az okos, átható pillantású fő, Gár donyi teje.

Itt minden csupa várakozás, iépelődö csend.

S ez a csönd ölel át a taáló-iszobában is, a csönd, Gárdonyi szerető üdvözlete.

A beteg ágyon piheg a szellem-óriások közűi való, Gárdonyi Géza. Bágyadtan fekszik a széles rézágyon. Beethoven szerű

hullámos ősz fürtéi egymásba omlanak a fehér párnán.

Másodszor írok róla. Amikor először irtani, még fekete volt a haja, aligdere- sedő. Kedves fenyőfái alatt ült, amikor a nyáresti ábránd ködéből kiléptek kedves alakjai. S egy üveg bort nyújtott feléje a Baracs-gyerek:

— Ezt meg magának hoztuk e.

így írtam ezelőtt jő öt esztendővel.

A szakálla is megnőtt. Sápadt arca egészen prófétai. De a szeme még most is mosolyog.

Halkan üdvözlöm.

— Isten hozta, kedves Jóska öcsém. Üljön le, — mondja halk, szíves szóval.

És mindjárt megkínál cigarettával. Alig terjed szét a cigarett füstje, ő is megkívánja a pipát.

Odaadom a dohányos »szitát. A házvezetőnője még egy párnát tesz a feje alá, hogy kényelmesebb legyen a pipázás.

Rátöm. Meggyújtom a hosszúszárű tajték csibukot. Száll a füst. Napi eseményekről beszélgetünk.

Minden olyan barátságos a hálószobában. Látszik, hogy művész lakása. A falakon Gárdonyi-festette portrék: többek között a Gárdonyi Sándor portréja. De

nagyon sok a tájkép is. A szekrény ajtóját ugyancsak melegen hangűlatos tájkép díszíti. íróasztal, kisebb könyvtár ős pianino van a hálószobában. A pianinón Beethowen szobor portréja. Rajongója Beethowennek.

S az ágy mellett, kis asztalkán van a sok orvosságos üveg. Jegyzék is. Lapok, melyeket acélkapocs fog össze.

— Éjtszaka nem tudok aludni, — mondja a mester. — Masszázst rendelt a háziorvosom, Gló&z Kálmán dr. S ez any- nyira fölizgat, hogy éjjel nem alhatom. E jegyzékre a gondolataimat írom. Éjjel, teljes nyugalomban tud gondolkozni az ember. Csak azt sajnálom, hogy nem ülhetek az íróasztalom mellett. Minden napo m olyan, mintha elvesztettem volna őket az életemből.

Szerettem volna közbeszólni, hogy ne beszéljen sokáig, mert ártalmára van. De vígan szállt a pipafüst s a pipázás közben könnyen folyik a beszéd. Láthatóan jőkedélyű voit.

— Megfáztam szeptemberben. Influenzát kaptam. Nem sokat gondoltam vble s ágyba kényszerítőit. Két orvos is megvizsgált: a háziorvosom, Glósz Kálmán dr. és Frinth «József dr. kórházi főorvos. Szír- gyöngeséget állapítottak meg. Rendellenes