Egri Népujság - napilap 1922/2
1922-10-27 / 245. szám
mm jn£fuj&a& 1922. október 27 A háború előtt sok szegény zsidó élt Kálban. Volt olyan, aki megkergült birkát sem bírt venni; volt, ki metszőként ke reste sovány, iibazsírmentes kenyerét Ütött a háború, a sok millió ember sze rencsétlensége. De ezeknek a szegények nek beütött. Milliomosok lettek. Ma a két szegény zsidó gyermekei jegyesek. A ho zomány milliókban megy, az üzletek virá goznak. És mondja valaki, hogy nem bol dog a — magyar. És az ifjú pár fészekül kiszemelte az idilli malmot. A malom és környéke csöndes, ott boldogan turbékol a gerle, nyugodtan rakhat fészket a gólya. És a három vasutas-család tovább él, mint eddig élt, az ifjú pár pedig gyö nyörködik egymásban. És hogy senki ne zavarja boldogságukat, — őrszem vigyáz; hadd hessegesse el a zavargó denevért, rakoncátlan legények rá ne verjék az ablakot. És a hatóságok nem látták az üres lakást, nem a három vasutas szükségét. Hallgattak, tűrtek keresztény megadással, várták a jobb jövőt. A világ fiai pedig eszesebbek lévén a világosság fiainál, — egy csapásra elfoglalták az új várat, hogy onnét ostromot kezdjenek. Talán nem reménytelenül. Verpelóíen banktőke-emelés volt. Kanzső György a tőle megszokott hévvel ismertette a tőkeemelés szükségét. A többnyire gazdákból álló publikum lelkesen helyeselt az eszes bankdirektornak. És a tőkeemelés hevében Plósz István ezer, Kiszály János ezer új részvényt jegyeztek. Ketten közel egymillió koronát. Elgondolkoztam az eseten. Minek tu lajdonítsam? Kereskedelmi szellem szállta meg a gazdákat, hogy az eke mellől az íróasztalhoz ülnek? A kalmárkodás jól jövedelmező érájának a fecskéié ezek? Vagy csak puszta számítás é a lépésük, avagy a pénzbőség szaruját nyitották meg? Bármint legyen, való a Földműves Szövetség titkárának a megállapítása: a földműves osztály a gazdatársadalom vagyonban, tekintélyben és hatalomban megnövekedett. A háború, a termények drága volta, szervezkedése emelte föl a milliós tömeget. Úrrá lett a gazda. A hivatalnok, a tisztviselő, akit állása, gondolkodása után megillet az úr cím, ma már nem úr. A konjunktúrának szegénye, aki többé büszkén nem jegyez részjegyet. Örül, megtisztelve érzi magát, ha egy intézethez bejut mellékest keresni. * A falusi szegény ember gondja a téli fütelék. Összehord avart, falevelet, törött gallyat, kukoricacsutkát, gazt. Csak elvétve kerül egy kis fa vagy szón; pedig gerjesztőnek fa is kell. Igen ám, de nincs igája, hogy az erdőről vagy a vágásból hozzon. Szerűit helyzetében ő is a «purlushoz» folyamodik, ott meg nagyon is elintézik a dolgát. — Hová, nénikém, azzal a háti kukoricával ? — A purlusra. Oda hordom, mig kikerül egy mázsa tengeri, kapok érte 5 mázsa fát. Hm! A zsidó atyafi itt is jó üzletet csinál. Egy q. tengeri ma 5600 korona. Egy mázsa fa így kereken 1120 korona. Talán nagyon drága? talán uzsora-ár is, mely oly messze esik az irányártól, mint Makó Jeruzsálemtől. És az üzlet jól megy: a gőj szegényedik, Izrael fia gyarapodik. A drágaság Eiffel-toronyi magasságra nő; a lelkeket nyugtalanítja, gyujtogatója a forradalom szennyes fáklyájának. A kurzust itt is szidják, lejáratják. A háttérben pedig a marionettek mozgatói kezöket dörzsölik: «Minden programm szerint megy.» Haladunk a lejtőn — lefelé. Csak néhány epizód a szomorú, nehéz életből, az élet mélységeiből. Pedig de sok van. Csak legyen, aki kibányássza Scillák és karibdiszek között hány kődik hajónk. Jöjjön a kemény öklű kor aaányos, ki átvezet a veszedelmeken, el vezet tisztább, zavartalanabb tájak felé.. (Dr. Cs. L.J Hlinkáék hnzadruldsi perét megszűntették. Olmütz. MTI. A Magyar Kurír jelenti: A cseh igazságügyminiszter rendeletére megszüntették a Hlinkáék ellen indított hazaárűlási pert és a vádlottakat szabadlábra helyezték, köztük olyanokat, akik 2 évet töltöttek már vizsgálati fogságban. A pertörlést azzal indokolják, hogy a tria| nőni békeszarzódés értelmében nem bün- I telhetők azok a politikai cselekmények, | amelyeket a békeszerződés aláírása előtt j követtek el. Az ártatlanúl elfogotlak kár- | térítési pert indítottak a cseh állam ell8n j és a botrányos eset a Népszövetség elé fog kerülni. A vidéki lakáshivatalok illetékei. Eger, 1922. okt. 26. A népjóléti miniszter rendeletet adott ki a vidéki lakásügyi hatóságok előtti eljárásban fizetendő illetékek szabályozása tárgyában. A rendelet szerint a vidéki lakásügyi hatóságoknál benyújtott beadványok és szóbeli kérelmekről felvett jegyzőkönyvek illeték alá esnek. A díjak lerovása külön leges bélyegjegyekben történik a rendőrkapitányságok, állami lakáshivatalok, miniszteri biztosok előtti eljárásban, míg a főszolgabirák, városi és községi lakáski vatalok működésében készpénzzel rovan- dők le a lakásügyi illetékéig Minden beadvány és szóbeli kérelemről felvett jegyzőkönyv után 40 korona fizetendő. A szabad rendelkezési jog megállapítására irányuló kérelmek, igónyjogosult- ság megállapítása, lakáskiutalási kérvények után, végleges mentesítésre irányuló kérelmek után, panaszok után 100 korona illeték jár. A bérlői, vagy albérlői minőnég meg állapítása után 200 korona fizetendő. Szobánként 80 korona illeték jár lakásigazolványok kiállításáért s ugyancsak ennyi a kijelölési jog, bérletátruházás óscssre alapján lakás vagy lakásrész igénybevételére. a vérkeringésem. S nagyon gyönge va- i gyök. Az ágyból nem tudok fölkelni. Pár nap kérdése az egész, hogy meggyógyuljak. Fontos, hogy megszűnjenek a vérkeringési zavarok. — Gondolom, jobb lenne, ha Budapesten kezeltetné magát, mester. Mégis a specialisták. . . Ekkor újabb látogató érkezett: Setét Sándor dr. ügyvéd, kir. tanácsos. Együtt ujságírőskodott valaha Gárdonyival Szegeden. S azóta is őszinte barátságban élnek egymással. — Szervusz, Sándor — köszönti Gárdonyi dr. Setétet. Setét víg hangon beszélget: — No, hogy vagy, Géza? Rászántad-e már magad a pesti útra? Neked jobb lenne szanatóriumban. A Pesti Hírlap mindent elkövet éried. Neked is fontos, hogy hamarosan- lábra állhass. Gárdonyi kedvetlenül válaszolt: — Sándorkám, engem két orvos is megvizsgált. Egyik sem tudott másikról. Egyazon gyógyszert rendeltek. Digi táliszt. A háziorvosom különben sem tartja szükségesnek a pesti utat. Összetörne en gém az az út. S nem adnák meg nekem azt a kényelmet, ami itthon körülvesz. Hát •elvihetném-a pipámat? a dohányos szitámat? megszokott, kedves bútoraimat? — Da a szanatórium...— ellenkezett szelíden Setét. — Azt hiszitek, hogy a szanatórium olyan, mint a dohány tőzsde. Ha bemegy az ember, szivart kér, hát adnak. A szanatóriumban nem tudnak egykönnyen egészséget adni. Olyan a szanatórium, mint a háborús tőzsde. — Porzsolt Kálmán lejönne érted ... Aztán meddig akarsz így feküdni. . . — Elfeküdnék én így ötvea esztendeig is. Nagyon kényelmes. A szanatórium ban nincsen meg ez a nyugalom, ez a csönd. (Halkan megjegyeztem, hogy ez a csönd az ő leikéből árad.) Beszélgettünk a betegségekről. Gárdonyi mosolyogva beszelte el, hogy szegény Sebők Zsigmond, a Budapesti Hírlap munkatársa, töltött káposzta miatt | halt meg. Szegeden ujságírőskodtak akkor Sebőkkel, aki egy alkalommal töltött káposztával terhelte meg a gyomrát. Azóta betegeskedett. Bele is pusztáit. Ilyen vá- j ratlanúl lepi meg az embert a betegség. Érdeklődtünk, hogy ír-e most regényt. — Nem írok, — válaszolta. Ha meg gyógyulok, akkor írok regényt, olyan lesz, mint «Az én faluin», lazán összefüggő cselekménnyel. Aki akarja, elolvassa... Több mint háromnegyedőráj a tartózkodtam már Gárdonyinál s aggódtam érte. Sokat beszélt. De megnyugtatóan hatott az a kijelentése, hogy nincsenek fájdalmai. Láza ia mérsékelten van. Miközben a kialudt pipát meggyúj- tottam, Gárdonyi, kérésünkre, arról a regény tervéről beszólt, melyben életfilozófiáját akarta megírni. — Lehet, hogy megírom, da valószínűbb, hogy nem. Nagyon szétterülne, reflexiókban veszne el a mese. S a villamgyújtáskor a hindu vallásfilozófiáról beszélt. Tudományos kifejezések röpködtek a levegőben: pautheizmus, i polithöizmus. S a viUaruosláng enyhe fénye ráderült sápadt arcára. Játékosan szaladt végig fehér, finoman erezett karján. Észrevettük, hogy Gárdonyi kimerült. S búcaűzkodtunk. — Na, már megúntátok a filozófiát? — kérdezte enyhe iróniával. De azután nem beszólt. Halkan távoztunk A nagy, szent magány ismét leszállt a beteg szobájába. Kialudt a pipa. S a némaságban gondolatokkal ébredt a csönd, a csönd, mely halkan utánunk sóhajtott . . . Jakab József.
