Egri Népujság - napilap 1922/2
1922-10-26 / 244. szám
'' mm népújság 1922. október 26 A Gok, kirendeltségei átrevideálják az ellátatlanok kataszterét. Nem aggasztó a munkanélküliség; munkáshiány van — Hoizwarth min. o. tanácsos Egerben. Eger, 1922. október 25, F. hó 23-án, hétfőn délben 1 órakor érkezett Egerbe Hoizwarth közélelmezési min. oszt. tanácsos titkárja kíséretében. A pályaudvarról egyenesen a vármegyeházára hajtatott, ahol a kistanácsteremben a városok és járások vezetőinek bevonásával az ellátatlanok kérdésével kapcsolatban értekezletet tartottak. Holzwart min. osztálytanácsos az értekezleten kifogásolta azt. hogy az ellátatlanok száma még mindig óriási nagy. Ez idó- szerint nagynak találja az ellátatlanok kataszterét, melybe csak a hadirokkaníak, hadiözvegyek, hadiárvák, betegek, munkaképtelenek és elaggottak vehetők fel; szóval azok, akik községi támogatásra szó rúltak. Minden más személyiséget törölnek az ellátatlanok kataszteréből. A ka taszter revíziójával a Gok. helyi kirendeltEger, 1922. október 25, Az újvidéki Vajdaság egyik számát j juttatta hozzánk lapunk egyik barátja a következő érdekes levél kíséretében: «Itt küldöm a kerülő úton megszer zett »Vajdaság» egyik számát, amelyben érdekes cikk van, «Bácskai jogászok Egerben» a címe. Bizonyára érdekelni fogja Önöket is, hogy Jugoszláviában is sző esik Egerről. Különösen érdekessé teszi a cikket az, hogy azok az egykori egri jo gászok, akikről Pogány Zoltán návszeriut is megemlékezik, ma a vajdaság területén tekintélyes vezető pozíciókét töltenek be — és bizony, bizony nem a magyarbarát- ságukről ismeretesek.» Közöljük pedig a cikket a következőkben : Télbe hajló, csúf, ködös októberesten nosztalgiában ülök a rideg legőnyszobá- ban és az otthontalan hajszoltság lelket- ölő kínjában a múltak szebb emlékeivel injekciózom magam Otthonról, Hevesor- szágról, a tizennyolctemplomos érseki városról, Egerről és a víg bácskai chnbo rákról emlékezem. . . A «bácskai fiúk» külön nevezetessége voltak a színmagyar, boráról, lányairól és iskoláiról hires kuruc Eger városának. Kedves különlegességei voltak a jogakadémiának, dédelgetett kedvencei a lányos mamáknak és rettegett bajvívói a kurucos- jogászos, boros dalos tivornyáknak. A bácskai jogászoknak tradíciója volt Eger és Egernek tradíciója voltak a bácskai szerb fiúk. Szívesebben jöttek oda, mint Budapestre, Kolozsvárra, vagy Dabreczenbe, mert Egerben volt valami patriarchális, valami romantikus és valami közvetlen melegség is, amit Budapest, Kolozsvár, Debreczen nem tudott nyújtani nekik. Eger otthont adott a bácskai fiúknak. Hozzájárult ehhez az is, hogy Egernek még a török hódoltság idejéből his tórisi kapcsolódása volt a szerbekkel. A törökök idejében, az egri vár eleste után a nyitva hagyott felnémeti és siroki kapu kon át elmenekültek a Mátrába és az így ségeit bízzák meg. Holzwart min. oszt. tanácsos azzslindokolta meg ezt az eljárást, amit az Egri Népújság már hetekkel ezelőtt megírt, hogy a Horthy akció kapcsán a munkanélküliek munkaalkalomhoz jutnak i és módot adnak nekik arra, hogy kerese- ! tűkből megfelelő mennyiségű búzát, vagy I lisztet vásárolhassanak. Isaák Gyula alispán kijelentette, hogy a Horthy-akciőval kapcsolatban a közmunkák legsürgősebben megindúlnak, nehogy kimaradjon valaki a kataszterből anélkül, hogy megélhetése biztosítva lenne. Megemlítette még az alispán, hogy országosan észlelt tünet szerint munkás-hiány van, tehát a munkanélküliség nem aggasztó. Hoizwarth min. osztálytanácsos kije ! lentette, hogy a jövő célja az, miszerint I az ellátás a községek terhét képezze. félig meddig kihalt városba a törökök délvidéki szerbeket telepítettek bs. Egész városrészt népesítettek be a szerbek, a- melyet róluk még ma is Rdchósíyá nak hívnak. Ott épült föl a gyönyörű, magasfekvésű szerb templom és parókia is. Ez a templom, az ősi hitnek és nyelvnek míves szigete, nagyon hozzájárult ahhoz, hogy a bácskai szerb fiúk otthont és mindent megtaláltak Eger városában. Milics Tóső, a «szép, fiatal szerb pap» pásztorolía akkor az aprócska egri nyájat és Milics Tősó főtisztelendő úr akkor, Egerben is volt annyira népszerű és közkedvelt, mint ma, Novisadon. Ó volt az apja. gondviselője, protekíora, instruktora a bácskai fiúknak. Mslasztot is, dorgatő- riuraot is, biztatást is, vörös bort is quantum satis osztogatott a kegyeltjeinek, akik között akkor Mihajlovics Pista, Rajios Mi- lorád, Rajics Szvetiszláv, Gseremov Drágő, Vucsetics Bránkő, Szíákics Szvetozár, Jo- vanovics Vladiszláv, Knjezevics Tódor, Temics György, Jankovícs Péter, Tésics Demeter és Kragujevics Szpáző voltak az elsők, a legkiválóbbak, a legnépszerűbbek. Milics főíisztelendő űr büszke volt a fiaira és hogyisne lett volna, amikor a jogakadémia is, az egri érsek is, az űri társaságok is dédelgették a bácskaiakat. A legszenzációsabb sikereket érte el abban az időben Tésics Demeter, a mostani topolyai főjegyző, aki szerb fiú létére, a jogakadémia Szent Imre Körének titkára voit. Tésics mint dísz-szónok is nagy sikereket ári el, — igaz, hogy ebben nagy segítségére volt Somogyi Pista, a forrongó véri), rebeliiskedő jogász elnök, aki ugyan a keresztény kurzus vizein bee vezeti or szággyűiéai képviselőnek, de megmaradt ékesszavú egri Damosthenesnek. Tésics együu lakott Somogyi Pistával a Szondy Lajos főjegyzőék házában, ahol Somogyi Pista gondoskodott arról, hogy Tésics kellőképen előkészüljön a március tizenötödikéi és egyéb ünnepi szónoklatokra. Igen nagy tisztelője és barátja volt ! a bácskai fiúknak az öreg Udvardy László, Salászy Caesar, Csutorás és Dambrovszky irofesszorok. Dr. Jankovics Péter pancsevói ügyvéd, Tőmies György zombori árvaszáki elnök, dr. Jovanovics Vladiszláv pancsevói ügyvéd, Vucseücä Branisziáv topolyai al- egyző, Rajics Szvetiszláv bánáti alispán, dr. Mihajlovics István, Sztakics Lábúd novisadi v. rendőrkapitány és sokan mások tehetnek tanúságot a tanárok értékes barátsága mellett. De hogy szavamat másba ne öltsem, a bácskai fiuk a legnagyobb sikereket talán mégis csak a lányos'házaknál aratták. A bácskai fiúkat jő partiknak tartották Egerben s a benszülöttek gyakran háttérbe szorultak a bácskaiak mögött. Erről is sokat beszélhetne Cseremov Drágó, Rajics Szvetiszláv, dr. Mihajlovics István, meg még jő egynéhányan a bácskai hódítók közül ... Talán néha-néha irigykedtünk is a bácskai fiukra az egri legszebbek körül elért sikereikért, de ez a kis féltékenység csak addig tartott, mig a Széchenyi-kávé- házban, a Kaszinóban, a «Nagy Liter» ben, a «Három Bögre» ben, a «Fekete Sas»-ban, vagy a Mózerbea össze nem ültünk és jó öreg Balogh Gábor bandája mellett a bikavérnek áradatjába nem, fojtottuk inger- kedő széles jókedvünket. Jó bácskai fiuk, sokan emlékeztek meg az Almagyar utcai «Kis piszkos»-ra is, ahol szerbül is dalolt a csapos, tarnbu- ricázni is lehetett, ahol borral köszöntöttük a felkelő napot. Emlékeztak-a az árnyas-bokros Érsekkert idilljeire, az egedi kirándulásokra, a szópasszonyvölgyi majálisokra, a kurta- szoknyás viganős «Szidik»-re és Kapácsy bácsira? . . . Emlékeztek?! . . . Tólbehajlő, csúf, ködös oktőberesten, nosztalgiásan ülök a rideg legényszobában és az otthontalan hajszoltság lelketölő kínjában a múltak szebb emlékeivel injekciózom magam. (p. z.) Horthy-gy öjtésünk. Eger, 1922. október 25. A Mária utcai Földműves Olvasókör tagjai szép tariújelőt adták hazaszeretetüknek és annak a megértésnek, amelyre most van különösen szükségünk a csonka magyar haza nyomorúságos .napjaiban. A napszám]ükből élő derék földművesek táncmulatságot rendeztek a Horthy-akciő javára, amelynek tiszta jövedelmét, 10.060 koronát a mai napon juttatták el az Egri Népújság szerkesztőségéhez. Szives örömmel nyugtatjuk hát ezt a szép összeget, mint az egri földművesek áldozatkészségének példa -dó megnyilatkozását. Eddigi gyűjtésünk a fenti összeggel 96 085 K 52 fillér. Susa magyar lett. Eger, 1922. okt. 25. Megírta az Egri Népújság, hogy a gömörmegyei Sasát a hatánnegáiiapítö bi zottiág visszacsatolta Csonkamagyaror- szághoz. A község átvétele a napokban történt meg, amelyet egy szemtanú a következőképen ír le: «A díszes, boldog lovasbandériummal vártuk az uraji határban, a mieinket, a magyarokat. És kaptunk mindjárt az első találkozónál szent, nagy ajándékot: nemzeti színű lobogót. És dallal, ünnepelve kísértük vendégeinket a községházára ; ott volt BorbélyBácskai jogászok Egerben. 1
