Egri Népujság - napilap 1922/2

1922-10-06 / 227. szám

A.*a 6 korona, Eger, 1922. október 6. péntek XXXIX. évf. 227 sz. MHMMa t*Kn®sBffiawí*wiaa«yrranmi—>i —n i,ii»»imiwiy~ 11» iTbi.-»-.nnu— Előfizetési dijak postai szállítással Egész ésfélévi előfizetést nem fogadunk el. Hegyed évre 400 K. — Egy hóra 140 E, POLITIKAI N A PIL & P. Felelőssserkesatő: EREZNIT IMRE. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. ■ a :*3»naaHMHaaMinaaMMMBaMBaMMaBMMnMB A magyar Golgota felé fordul a mai napon a sokat szenve dett magyar nemzet fiainak bágyadt te­kintete. Kegyelet33 lélekkel, hálás vissza­emlékezéssel pihen meg gondolatunk a tizenhármak sírján, akik a magyar haza iránti, törhetetlen hűségükért szenvedtek vértanúhalált. Régen volt. Emberöltök, keserves esztendők zúgtak el fölöttünk, mégis érez­zük még ma is a honfiúi fájdalmat, mit jó magyar szivekből váltott ki a tizenhár­mak vértanúhalála. Akkor is sírtak az aradi vár körül... A késő ősz virágai, akkor is bólogatva mondtak búcsút a nyári virűlásnak, amint most, a magyar világ drága és feledbe tetlen napsugarának. Akkor is sírtak; a fájdalom zoko­gása tört ki a magyar keblekből: mert a magyar szabadság vértanúival a szabad, a boldog magyar haza is elveszett. Rab láncok zörgése, egy boldogtalan nemzet rémes hallgatása jelezte az ősz, a remény­telennek látszó tál minden sivárságát a magyar lelkekben . . . Telt, múlt az idő: tavasza kezdődött a magyar szabadságnak. A vértanúk sír­ján virág sarjadt, a kiengeszíelődés, a meg­bocsátás drága virága. És boldog lett megint a magyar! Most ismét sírnak az aradi vár ko­mor falai körül. Martalőcok durva korbá­csainak csattogása liollik. Szenvedő sőha­KNEZIC KÁROLY, Irta: Breznay Imre. I. Megvallom, régen bánt a lelkiismeret és szinte restelkedem az egriek miatt, hogy az «aradi tizenhárom» egyikéről — akit pedig szeretünk magunkénak vallani — megfeledkeztek. Alig tudunk róla va­lamit s ezt a keveset, sem iparkodtunk fenntartani. Innét ez a kísérlet, hogy ösz- szeszedjek a mi vértanunkról mindent, a- mit lehetett. Először revének kiírását akarom tisztázni. Helytelen, hogy úgy az ő nevét, mint a Damjanic ét is régie3 magyarság­gal, eh val írják. Knezic horvát szárma­zású volt s neve úgy az egri plébániai anyakönyvben, mint a cs. és kir. 34. gya iogezred történetében eredeti horvát he­lyesírással (Knezic) szerepel. Ó maga is így írja a nevét, mint autogramon ár. lát­ható. Annál nagyobb az ő érdeme, hogy nem magyar származása ellenére ie a magyar ügyért^ harcolt és hali meg mint vértanú. J) A Hadtörténeti Múzeumban végzett kutatások szerint Velike Gaiovacon (Varasd mellett) született 1808-ban, hol aty]a, Kne­') Knezics nevűek ma is élnek Zágrábban, sőt egyik-másik adatom kikutatójának, Pozder Károly főnadnagy, Ludoviea Academiai tanárnak, Knezics Gyúró (György) alezredes volt a zászló­alj-parancsnoka 1915-ben. Ez a Knezics, atyai ágon, másod unokaöccse volt az aradi vértanúnak. jókat hoz a déli szél. . Zagyva, idegen beszéd hangzik ott, mit nem ért meg a magyar lélek és nem leli honját saját ha­zájában .. . Sivár ősz, fagyos tél minden szenvedése borúit reánk . . . De tavaszt várunk. Virágillaios, bol­dog, magyar tavaszt. Ez már minden gon­dolatunk, ezzel fekszünk és ezzel kelünk! Ma, szomorúságunk eme jeles napján Í3 csak erre gondolunk, arra az eljövendő magyar tavaszra, amikor már majd nem hallik zagyva beszéd az aradi vár körül; amikor már nem hallik szenvedő sóhaj a magyar falak tövében. Igen, lesz még egyszer ünnep a vi­lágon ! Aradi tizenhármak, esküszünk nek­tek, hogy megcsináljuk ezt az ünnepet! Bethlen István gróf szükségesnek tartja a keresztény koncentrációt. A kormány intézkedik, hogy parlagon ne maradjon föld. — Az ősszel előreláthatóan megindul a borkivitel. Eger, 1922. október 6. Az Egri Népújság munkatársa a teg­napi pártértekezletről hazajött Nagy Já­nos dr. nemzetgyűlési képviselővel az Egységes Párt szerda-esti értekezletéről beszélgetést folytatott. Nagy János dr. képviselő kijelentette, hogy nem a szoros értelemben vett párt értekezletek a szerda esti összejövetelek, hanem csak találkozók és társalgási mo­dorban való megbeszélések. Eredetileg is ez volt a célja a szerdai összejövetelek­nek. Bethlen gróf miniszterelnök most is megjelent a nagy számban összejött kép­viselők, főispánok é3 kültagok körében. A terem közepén leült, körülülték és megindult az eszmecsere. Legelsősorban a keresztény koncent­rációról volt szó. E tekintetben nem kel­lett sem pártválságoí elsimítani Bethlen­nek, sem pedig leinteni, vagy pedig for­szírozni az aláírásokat. Az egész ügyet a liberális újságok fújták föl. Bethlen nyi­latkozata e tekintetben ismeretes. Kijelen­tette, hogy erre minden keresztény nem­zeti gondolkodású politikusnak szüksége van, amikor demokrata, liberális, radikális képviselők egy külön koncentrációról tár­gyalnak. A miniszterelnök e szavaira még azok is aláírták az íveket, akik eddig húzó­doztak. Ezután egyik képviselő a drágasá­got tette szóvá. A miniszterelnök erre ki­jelentette, hogy e tekintetben nincseunek zic Fiilöp, a szontgyörgyi 6. ez. határőr ezredben volt főstrázsamester.2) Édes any ja Benkő Borbála, tehát magyar szárma zású. A magyar szabadságharcra vonat kozó művek szerint Grázban végezte a katonai iskolát; a Hadtört. Múzeum hite lesebb adatai szerint azonban Wiener Neu- etadtbaD. 1841-ben már a cs. kir. 34. gyalog­ezredben szolgált, melynek 1. és 2. zászló­alját 1830 ban helyezték Egerbe. (Az ez­redtörzs és a 3. zászlóalj Temesváron, a többi része pedig Kassán volt ebben az időben.) Az ezred tulajdonosa akkor (1827. okt. 28.—-1841. okt. 10-ig) nemes Benczúr József (hírneves festőnknek atyai rokona) altábornagy volt a hadmérnök-karban. 1841. okt. 10 én azután Vilmos porosz uralkodó herceg, a későbbi porosz király, majd német császár lett az első tulajdo­nos, a másodiknak megmaradt Benczúr altábornagy, 1846-ban bekövetkezett ha­láláig. Hogy mikor jött Egerbe Knezic Ká­roly, nem sikerüli megtudnom. Annyi bi­zonyos, hogy már a negyvenes évek leg­elején ide helyezték, mert a Gröber család tulajdonában levő jegygyűrűje szerint 1842. júl. 14 én jegyezte el Kapitány Ka­talint, Kapitány Mihály vagyonos Városi szenátor és Kállő Erzsébet leányát, aki­nek háza a mai Mecset-utca 12. sz. alatt 2) Ez volt őse a varasdi 16. sz. cs. és kir. gyalogezrednek, mely hírnevessé vált a világhá­ború alatt. volt. Az, amelynek falában a fehőrmárvány emléktábla van: I E házban lakott KNÉZICH KÁROLY az 1848/9 iki magyar szabadságharcz honvédtábornoka. Született Velike-Gajavácon 1808. évben. Vértanú halált szenvedett Aradon 1849. évi October 6-án. Galicziáből, hová időközben helyez­ték (a 34. ezred részei ekkor már Drohobyc- ban és Dobromylban voltak), saját kérel­mére visszavezényelték Egerbo s innét indúlt 1848. júniusának második felében zászlóalja élén, a fellázadt szerbek ellen, hová őt, a törvényes magyar hadügymi­niszter útján, maga a császár és apostoli király vezényelte. Az 1847. évi katonai Schematismus szerint az ezredben a 11. rangsorú kapi­tány volt s 1846-ban a 3. zászlóalj parancs­noka. (A zászlóaljukat, úgy látszik, fölcse- rélték időközben.) Knezic Károly és Kapitány Katalin 1844. jűn. 3-án kötöttek házasságot, &■/. egri föszékesögyházban. Mészáros Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents