Egri Népujság - napilap 1922/2

1922-10-06 / 227. szám

2 mzasxßss&Äi hatalmunkban azok az eszközök, amelyek eze ' segítenének. Sokan, különösen a szo­ciáldemokraták, azt mondják, hogy a ki­vitelt meg kell tiltani. Ezek nem veszik észr?, hogy éppen át ól az időponttól fo­kozódik a drágaság (júniustól), amióta nincs kivitel Magyarországból. Reméli, hogy az állatkivitel, amelyet a takarmányhiáuy fog előidézni, december­ben némi enyhülést fog teremteni. Széchenyi Viktor gróf szóba hozta, hogy a vagyonváltságúl átadott földek körül bizonyos visszásságok vannak. Ahol már a bíróság kijelölte az átadandó földe­ket, ott a volt birtokos már nem műveli meg őszre. Mivel teknikai akadályok miatt kiosztani sem lehetett, azok sem művelik meg, akik meg akarják venni. így sok föld parlagon fog maradni. Schandl Károly államtitkár jelentette ki, hogy a földmivelésügyi minisztertől rendelet ment, hogy ilyen esetekben ideig­lenesen adják bérbe a földet azoknak, akik kiveszik. Hermann Miksa a Műegyetem mos galmát tette szóvá, melyre a miniszterelnök kijelentette, hogy a mérnöki kamaráról szóló törvényt novemberben terjeszti a Ház elé s a Goldberger gyáros esetéhez hasonló eseteket hozzák a kormány tudó mására, mert módjában áll, hogy asm po litiRai, hanem gazdasági eszközökkel lép jen közbe. Nagy János dr. kérdezte a miniszter­elnököt, hogy a csehekkel való gazdasági tárgyalások mikor indáinak meg, mert a borkivitel szempontjából nagyon fontos volna, ha minél hamarább meglenne a megegyezés. Bethlen gróf kijelentette, hogy még október folyamán raegindúln ;k a tárgya­lások. Remélhetőleg kedvező eredménnyel tudja befejezni, bár a magyar gyárosok nagyon ellenzik a csehekkel való gazda sági megegyezést. De ugyancsak akkor kötünk szerződést Jugoszláviával s amit elvesztünk a réven, megnyerjük a vámon. Nagy János dr. szóvá tette, azt is, jáíGKRI N JiáP ö 3HÁ& I hogy nem tanácsos a földmunkásokat az ellátatlanok kataszteréből törülni s a Korthy-akciőba sorozni s kérte a miniszterelnököt, hogy a szőlőtermő vidé keket kivételes elbánásban részesítse. Ehhez szólt hozzá Héjj Imre képviselő is. A miniszterelnök följegyezte magának, hogy ez irányban intézkedjék a közélel­mezési miniszter. Konstantinápoly. M. T. I A görög és török menekülteknek megtiltották, hogy bolgár területre lépjenek. Jelentékeny gö­rög haderők Rodostó és Osataldzsa irá­nyában nyomulnak előre és a földeken található terményeket magukkal viszik. London. M. T. I. Konstantinápolyból táviratozzék. Vasárnap az utolsó mene­külteket is Gltávolították Szmyrnáből. Az összes menekültek száma 180 ezer. Konstantinápoly. M. T. I. A görög főhadiszállás hivatalos jelentéséből meg állapították, hogy az előzetes konferenci­ákon megállapodás jött létre, amelynek értelmében Izmid pasával jegyzőkönyvet fognak kidolgozni, aki a kemalisia csapa­toknak újabb parancsot ad arra, hogy a hadosztályokkal minden találkozást kerül­jenek ki. A nacionalista szövetségesek az együttes jegyzéket elvben elfogadták. London. M. T. I. Venizelosz a politi­kai körökkel folytatott tárgyalásai után módosította álláspontját. Most már nem ellenzi a szövetségeseknek azt a kívánsá­gát, hogy a görög csapatok vonuljanak ki Trákiából. Azt óhaj?jar hogy a majdan megtartandó békeértakezlaí döntéséig a hellén csapi t helyett szövetséges erők, ne pedig török csendőrök végezzék ott a csendőrségi szolgálatot. Sás®**«««® „A szabadkőművesség visszaállítása Ma­gyarországon lehetetlen!“ Budapest. M. T. I. Rakovszky Iván belügyminiszter ma fogadta munkatár­sunkat, akinek a szabadkőművesek páho­lyáról a következőket mondotta: Teljesen légből kapott az a bir, amely a szabad­kőműveseknek nálam történt látogatásá­ról a lapokban megjelent. A látogatás tör­ténete a következő: Megjelent nálam egy Reverson nevű amerikai ember, Műnk nevű szintén szabadkőműves barátjával a sza­badkőművesség visszaállítása érdekében. Én megmondottam nekik, hogy Magyar- országon a szabadkőművesség teljesen le­hetetlen és igazoltam, hogy a forradalom előkészítésének a szabadkőművesség volt ez alapja. Ugyanis a szabadkőműves pá­holyok az állítólag benyújtott és jóváha­gyott alapszabályokon kívül, titkos sza­bályokkal rendelkeztek éa így az egye­sületi jogba ütköző cselekedeteket végez­tek, miért is fel kellett azokat oszlatni. A belügyminiszter kijelentette, hogy a sza­badkőművesség visszaállítása Magyaror­szágon lehetetlen. Nem felei meg a való­ságnak az a hir sem, hogy a belügymi­niszter válaszát a miniszterelnökre hárí­totta volna, hogy ez által a felelősség alól magát kivonja. Gazdasági felügyelők konferenciája. Budapest. M. T. I. Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miuiezter az összes vármegyei, gazdasági felügyelőket felren­delte a mai napra a földmivelésügyi mi­nisztériumba. A gazdasági felügyelőket Schandl Károly államtitkár és Balázsovich helyettes államtitkár részletesen utasították a földbirtokreform gyorsabb és simább végrehajtására. A földmivelésügyi minisz­ter különösen hangsúlyozta, hogy a kor­mánynak eltökélt szándéka a törvény mi­előbbi végrehajtása és hogy a gazdasági felügyelők minden egyes esetben iparkod­janak a kellő felvilágosítással szolgálni az érdekelteknek a birtokreforai kérdésében. plébános eskette ossz ; őket s tanúk vol­tak báró Cordon Emészt ca. kir. kapi­tány és Szávicci Pál ügyvéd. Házasságából, az egri plébánia snya- könyvo szerint, két gyermeke született, és pedig: 1. 1845. júl. 9-ón Olga Auguszta Er­zsébet, kinek keresztszülei voltak: »Lővay Sándor kanonok és báró Cordon Augusta cs. kir. kapitánynő® ; 2. 1847. júl 27-én Irén Szidónia Anna, akit «Sidonia Kohl cs. kir. kapitány nő» tartott keresztvíz alá e kérésztatyi a szin­tén Lévay Sándor volt. Hűséges feleségét, aki itthon szor­galmasan gazdálkodott, csak kétszer látta táborba szállása után. Először 1849 márc. 26 án, mikor Mezőkövesd melleit táboro­zott, kereste föl felesége két kis leányá­val, másodszor ér, móljára pedig Pesten, június utolsó napjaiban. A családtól ügy értesültem, hogy sze­gény asszony, mikor mt ghalloUu urának gyászos végét, összeesett és meghalt rav- Bzólhűdésben. Utódai szerint a családnak nemrég meglévő (Osiky Sándor utca 23. sz.) pincéjében történt volna váratlan ha­lála. Lr hét, hogy valóban így halt meg s ott érte a halál. Az ok azonban alig áll hatja meg a helyét, mivel az egri görög- nemegyesült egyház halotti anyakönyve szerint (Jekatsrine VMova Kralévá Kne- z-icsa, aki görög-nemogyesült volt) 1853. május 31-én halt meg 34 éves korában. Szinte lehetetlen ugyani?, hogy csak ok­kor — negyedfél év múltán — tudta vol­na meg urának kivégzését. A két kis leánynak, mikor teljesen elárvultak, nagybátyjuk, Kalló Tivadar poroszlói földbirtokos lett a gyámja s az ő házánál nőttek fel. Baboesay . Sándor ügyvéd, Egernek egyik legérdemesebb polgára, kinek édesatyja nzintén Porosz lón lakott, mint fiatal jogász, gyakran megferdúlt a Káilő-háznál s élénken em­lékezik a két szép leányra, kik a hatva­nas évok dereka előtt mentek férjhez. Az idősebbet, Olgát, a poroszlói rk. egyház any3körtyve fczerint, Gröber Jó zsef «honoratior», a muhi puszta későbbi bérlője, vezette oltárhoz Poroszlón, 1862. április 28 án. Násznagyok voltak: Babo­esay György (Baboesay Sándor édesatyja) és Práznovszky Lajos. Házasságukból tíz gyermek született. Ezek közöl ma a kö­vetkezők vannak életben: 1. Sarolta, aki Miskolezcn lakik; 2. Aladár, kir. közjegyző Gyöngyösön; 3. Etelka, férj. dr. Greiter Antalné (Miskolcz); 4. Géza, gőpétzmérnök, városi főmér­nök Győrött; 5. Kálmán, banktisztviselő Miskolczon; ‘ 6. Dezső, birtokos Borcodmegyében; 7. Margit, — Hónig Vilmos tűzéral- ezredss felesége. Irén a fiatalabb, nénjének férjhez- menetele után, hozzá költözött s onnét vette feleségül sógorának testvére, Gröber Sándor egri vaskereskedő. Mindketten Gröber Ferenc egri vaskoreskedő fiai vol­tak. Édes anyjuk Bajzáth Anna volt. Irénnek gyermekei közűi életben van­nak ezidőszerint: 1. Irén, Eötvös József dr. egri kir. törvényszéki tanác*-elnök felesége; 2. Jenő, egri nagybirtokos; 3. Malvin, Dankő Adorján egri fő- káptaiaci tiszttartó felesége (Zuger); 4. Iván, főkáptalani gazdatiszt Éger; 5. Leona, ki Egerben lakik fivérével, Jenővel, és 6. Ilona, Otta Nándor m. kir. honvéd- alezredes felesége. * Kuezic Károly Egerből — mint Varga Ottó nyomán és Bébik Gusztáv (?: K. K. hadsegéde) köziéss szerint említettem, — 1848. júniusában ment el s egyik legérté kesebb, legvitézebb tiszt volt az egész küzdelem alatt. A 34. gyalogezredből különben a kö­vetkező nem magyar honosságú lisztek állottak a magyar zászló alá: Calzade és Kleinheintss) századosok; Plitz főhad­s) Kleinheiniz a Budavár felszabadítására indúló seregben (1849. apr. 29-én) már őrnagy s az I. hadtest vezérkari főnöke Nagy Sándor ve­zérkari tábornok, mint parancsnok mellett. Klein- heintzet bízta meg Görgey a Naphegyen felállí­tandó két tűztelep egyikének építésével is. — Máriássy János ezredes naplójegyzetei szerint 1849. máj. 17 én, az első általános roham alkalmá­val, «a derék, művelt és lelkes K. őrnagy több go­lyótól találva megsebesült és még aznap meg is halt.» A Barátság utcában érték a halálthozó golyók. A török-görög háború. 1922. október 6.

Next

/
Thumbnails
Contents