Egri Népujság - napilap 1922/2

1922-09-28 / 220. szám

Ara 6 korona. Eger, 1922. szeptember 28. csütörtök XXXIX. évf 220 sz. Előfizetési dijak postai szállítással jj Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. | Negyed évre 400 K. — Egg hóra 140 E. § POLITIKAI NAPILAP. Felelős SKCxkesjEtó: BREZNBY I1R E. inmmiiii n ii rnrr iinnr irrmiminn rr iiiiiniiiiinin ini—imin« I Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. M Udv a kormányzónak! Eger, 1922. szeptember 27. Holnap déli 11 óra 35 perckor Egerbe érkezik Horthy Miklós kormányzó, Ma­gyarország ezidőszerinti nagyura. A magyar szív hódolatával köszönt­jük őt Dobó földjén. Köszöutjük nem csupán közjogi mél­tóságánál fogva, hanem azért is, mert bő sőgasen rászolgált az igazi magyarság tiszteletére, ragaszkodó szeretőiére. Az alföldi kúria szülöttje megértette Kossuth szózatát: «Tengerre magyar!» s mint tengerész, a világ óceánjait járta egész ifjúságában. Mint kötelességtudó tiszt haladt fölfelé az elismertetés lajtor­jáján, de hatalmas egyénisége a világhá­ború folyamán bontakozott ki teljes egé­szében. Az olasz háború kitörésekor a Novara parancsnoka s mindjárt az első éjtszaka éreztette erőnket az olasz partokkal. Mint tengernagy 1916. tavaszán Ot­ranto mellett, szembeszállt a nagyantant hadiflottájával s a hétszeres erő ellen is diadalmasan küzdötte végig a harcot. Lel k8 a legnagyobb vészben volt legerősebb Mint az acél, mely annál keményebb, mi nél tovább zúg rajta a kalapács ütése Mikor ugyanis a gránáizápor szétrombol ta és felgyújtotta a vezérhajő parancs noki hiúját: a fedélzethez köröztette ma gát s megsebesülve, összeógve vezényelte végig a küzdelmet, amelyből visszavonult a sokkal hatalmasabb ellen. Nevezetes haditénye volt az is, mikor S. Giovann\ di Meduánál eleülyesztette 'Montenegro élelmiszert és hadianyagot szállító hajóit. Az acélkemény lélek olyan hatással volt legénységére, hogy mikor át kellett adnia flottánkat: minden katonáját rend­ben hozta haza 1918 végén. Mikor pedig látta, hogy a forradal­mak a sír szélére sodorják a nemzetet: nem vonult félre kényszerű tétlenségbe, hanem folytonos életveszedelem között szervezte az ellenállást. Az a világ, amelyet visszatértekor itt talált s amely hova tovább romlott, sü- lyedt: nem az ő világa volt. Horthy Mik­lós a haza és a nemzet gondolatában nőtt fel s ezekért az eszmékért küzdött férfi­kora derekáig. Mint talpig férfi, a változott világban sem adta föl eszményeit s a vörös uralom idejében Szegeden szervezte az ellenforra­dalmat. Szándékosan használjuk ezt a szót «szervezte», mert nagy előrelátással, minden csekélységre kiterjedő figyelemmel munkált a magyarság jövője érdekében. Ezért alkotta meg a sastollas magyar nemzeti hadsereget, melyben az ország jövő nyugalmának egyedüli biztosítékát látta, amint hogy a következések igazol­ták is. És mennyi veszély, mennyi akadály volt az útjában! Mennyi lekicsinylést, mennyi gúnyt kellett eltűrnie ebben a hon­mentő munkájában. Később pedig mily sok rágalom érte a becsületes vezért és a becsületes katonákat! . . . A Dunántúlról ahová Szegedről 1919. nyarán vonult, a román megszállás után a fővárosba jött katonáival s úgy akkor, mint azóta mindig — ennek a szervezett nemzeti erőnek köszönhetjük, hogy még állunk, hogy még (bár ezer gond és baj között) — vagyunk. Az ő érdeme, hogy Magyarországot teljes egészében föl nem darabolták. Ebben van a Horthy Miklós törté­nelmi hivatása, melynek úgy is mint had­vezér, úgy is mint — 1920. márc. 1-től — az ország kormányzója mindenbeu meg felelt. A vaskezű tengernagyból vaskezű vezér és bölcs államférfiú lett. Vér a mi vérünkből, test a mi tes­tünkből, aki velünk ős érettünk él és hal. S az acélos férfi-lélek legutóbb nemcsak bölcs előrelátásáról tett tanúbizonyságot, hanem arról is, hogy érző szive van. A szegények, az árvák, az aggok, az elha­gyottak ügyét meleg szeretettel karolta fel abban a mozgalomban, amelyet ő kéz deményezett s melyet Horthy akció néven országszerte isme^ és támogat minden be­csületes magyar ember. Ezért üdvözöljük őt nemcsak mint ezidőszerint legelső közjogi méltóságot tisztelettel, hódolattal és szeretettel, ha­nem mint olyan férfiút is, akit a történe­lem mindenkor legjobbjaink között fog emlegetni. Az Egységes Párt összejövetele. Budapest. (Virradat.) Az Egységes Párt mai összejöveteléről Gömbös Gyula, az Egységes Párt ügyvezető-alelnöke a következőket mondotta a Virradat mun­katársának : — Pártértekezlet ma nem lesz, mivel sem a miniszterelnök, sem a párt tagjai­nak nagy része nincs a fővárosban. Csak barátságos összejövetelt tartunk, melynek egyedüli célja az, hogy azok a képvise­lők, akik a miniszterelnökkel beszélni óhaj­tanak, ma este megkeressék. — Szóba kerül-e ekkor a keresztény koncentráció ügye is ? — kérdeztük. — Nem tudom, — felelt Gömbös Gyu­la. Ha a párt tagjai információt kérnek tőlem az ügy állásáról, én készséggel ál lók rendelkezésükre. M3g fogom adni azo­kat ; különben ma este folytatni fogom az aláírások gyűjtését a csatlakozáshoz. Az Egységes Párt mai összejövete­lén, értesülésünk szerint, a kormány ösz- szes Budapesten tartózkodó t3gjai, Kle- belsberg Kunó gróf, miniszterelnök-helyet­tes vezetésével, meg fognak jelenni. Az ántánt kérdés és a magyar kor­mány válaszának ügyéről nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter tájékoz­tatja az Egységes Pártot. A jővátételi ügyek ugyanis a l gutóbbi idők óta nem a kereskedelmi miniszter, hanem az ő ha­táskörébe tartoznak, minthogy leginkább élő állatról van sző. Horthy-gvűjtésünk. — A «Futura» egri fiókja 25 ezer koronát adott. — ^Két hónapig nem szivarozom.» Eger, 1922. szeptember 27. Lassan megy a gyűjtés. Nem úgy, ahogyan szeretnénk. Mindamellett akad­nak biztató jelenségek. A «Futura» egri fiókjától példiűl huszonötezer koronát kaptunk ma, jóllehet ennek a közgazda- sági vállalkozásunknak központja már egy millióval járult az ínség-gyűjtéshez. Reméljük, hogy ennek a szép példá nak sok követője akad Egerben és Heves- vármegyében. Akinek pedig fölöslege nine?, az némi lemondással iparkodjék fölöslegessé tenni egy vagy niás kiadását. íme a példa ebben a levélben: «... Fölöslegem semmiben nincs. Szegény hivatalnok-ember vagyok, kinek ruhája is fogyatékán és rooolőfólben. Költséges passzióim sohasem voltak; most annál kevésbbá lehetnek. Már rég le kellett mondanom a napi. egy két po­hár borról is . . . A régi jó időkből csak egy fölös­leges kiadásom maradt meg: naponta elszívok két szivart. Két portoriccót. Ez a mőst fölemelt dohány árak mellett húsz korona lenne naponkint. Egy hó­napra 600 korona; körülbelül annyi, mint békében egy forint. Lemondok erről a napi két szivarról két hónapra s 1200 korona megtakarítást mellékelek ...» Mondanunk sem kell, hogy hálás szív­vel vesszük ezt a kedves áldozatot, amelyet bizonyára elkönyvelnek — oda fönn. * Legutóbbi kimutatásunk . 31.226 K 52 f «Futura» egri fiókja . . . 25.000 » — » «Kóthőnapig nem szivarozom» 1.200 » — » összesen 57.426 K 52 f Minden magyart úgy áld meg a ma­gyarok Istene, ahogyan az ország- és nemzet- mentő Hortby-féle nyomor-enyhítő törek­vésre — vagyona arányában — áldoz.

Next

/
Thumbnails
Contents