Egri Népujság - napilap 1922/2
1922-09-24 / 217. szám
Ara 5 korona Eger, 1922. szeptember 24. vasárnap XXXIX. évf. 217 sz. Előfizetési dijak postai szállítással Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Negyed évre 40P K. — Egg hóra 140 K, POLITIKAI NAPILAP, Felelő* szerkesztőj BREZNBY IMRE Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. Eddig 108 a kommunista összeesküvők száma. Budapest. A kommunista összeeskü- vés ügyében megindított nyomozásnak újabb eredménye, hogy ma reggel megkerült az összeesküvés kasszája, melyben 20 drb. hamisított illetőségi bizonyítvány, 20 drb. osztrák útlevél, továbbá hamisított, kitöltetlen blanketták voltak az osztrák, román, cseh határ átlépésére. Ezeket Szabó Kornél Visegrádi-utcai lakásában találták. Afutári szolgálatokat Singer, Johan Valter hamisított névre szóló útlevéllel tette meg, Greiner Ferenc pedig Varga Béla hamisított névre szóló útlevéllel lépte át a határt. Az éjjel előállították Vidéki bolsevista mozgalmaknak részese volt. Őt is őrizetbe helyezték. Megtalálták az ösz- szeesküvés csekkszámláit is. Szabó Kornél lakásán megtalálták az »Ifjú Munkás« lap számait. A példányokban a következő cik kék vannak: Vezércikk Megnyíltak a ta- nonc iskolák. A remény. Gábor Andor verse. Ifjúmunkás internácionále, 15 évvel ezelőtt. Az utolsó cikk cime «Munka a hadseregben,» amely az ifjúmunkásokat bomlasztó munkára hívja fal. Az előállítottak száma ma reggelre 106-ra emelkedett. A letartóztatási végzőst valószínűen ma d. e. fogja kihirdetni dr. Bauer rendőrkapitány. Aliz 17 éves leányt, aki eddig az összes A „Horthy“ jótékonysági mozgalomhoz. Eger, 1922. szeptember 23. Vettük a következő érdekes és értékes levelet: Tekintetes 'Szerkesztőség! A Horthy Miklós kormányzó által indított, hazafias, nemeä és emberbaráti jótékonysági akció, a nagy drágaság következtében, a mai megélhetési viszonyok nehézségeinek ellensúlyozására, közadako zásra hívja föl a tehetősebb gazdaközöu- séget és tökével rendelkező egyeseket, továbbá vállalatokat. Első sorban azokon akar segíteni, akik betegség, elaggottság, vagy más okból képtelenek a munkára, ha pedig munkabírók, munka-alkalomhoz jussanak, hogy ezzel tarthassák fel magukat. Meg vagyok győződve, hogy ez a nemes törekvés fényesen is fog sikerülni, mert a magyar ember —ismerjük jótékonysági hajlamát — az adakozástól nem fog elzárkózni. Ma minden magyar embernek hazafias és becsületbeli kötelessége, ha arra bármi tehetsége van, hogy -adakozzék a nél külözőknek. Magától értetődik azonban, hogy az akció túlzásba nem mehet. Hiszen ma mindenkinek, magának is nehéz a meg őlhetés. A jótékony adakozásra való felhívás egészen világos: «Adjon mindenki,még ha magánál bizonyos nélkülözést jelentene», meri azok részére ad, kik «betegség, el aggottság, vagy elfogadható bármi okból munkához nem jutottak». így mindenkinek számot kell vetnie, hogy azok közül, akik adhatnak, szégyenkezés,vagy éppen megszégyenítés nélkül senki sem maradhat el. A szervezés és szervezkedés megindúit. A lapok közlik, kik mily összegeket adakoztak már eddig is. Országos gyűjtésről van sző, éppen úgy a segélyezés is országos lesz. A kormányzó őfőméhósága, lelke tel jes erejével indította meg ezt 8 jótékony- sági akciót, sőt a legfelsőbb ellenőrzést is fenntartotta magának. Meg vagyok győződve, hogy úgy az adakozók, mint azok, kik a jótékonysági akció végrehajtására vállalkoznak é fáradozni akarnak, legnagyobbrészt lélekből teszik ezt, nemcsak azért, hogy a lapok ban olvashassák nevöket. Éppen azért, ha az adakozó lélekből adja, a végrehajtó, bizottságoknak, nehéz és terhes feladatuk lesz. Hogy a jótékonysági mozgalom szándékolt célját elérjék: —• első sorban föl tétlenül a tehetetlenek jöjjenek előtérbe, a munkát is azok részére tartsák fenn, akik dolgozni akarnak és csak az elvégzett munka után járó díjazással tudják fenn tartani létöket. Nincs még tudva, mi lesz a végösz- szeg, ami ebből az adakozásból befolyik. Még hozzávetőleg sem lehet előre kiszámí tani. Nézetem szerint azonban (s valószínű, így is tervezik,) sem a befolyt pénzhez, sem a természetbeli adományhoz nyúlni addig nem szabad, míg a bizottságok, pontosan lajstromozva, össze nem állítják, a váró sok, községek legkisebb utcáiból legelső sorban a betegek és elaggottak lajstromát, vagy azóknak névsorát, akik csak a tervezett munka végezhetése által juthatnak valami keresethez. Ez az első, amit a szervezetnek, a bizottságoknak pontosan össze kell állítaniok. A jótékonysági akció társadalmi, osztály és valláskülönbség nélkül ákar működni. Természetes, itt nagy szerepe lesz a «láthatatlan vendég» nek. Mert jól tudjuk, hogy kétféle szegénység v n. A «hangos szegénység* hirdeti a maga szegény séget, s ez igaz, többet is hoz a konyhára ; míg a másik, a «hallgatag szegénység> nem panaszkodik, de a valóságban inkább ott van az igazi nyomor. A «láthatatlan vendég»-nek tehát lélekből, elfogultság nélkül kell dolgoznia. S ha ezt megtartják: sikerülni fog ez a hazafias, nemes jótékonysági munka. A községek és a városok pontosan lajstromozott statisztikájukat közlik a vár megyei központtal. Ez viszont közölje az Országos Központtal. Csak ha ez megtör ténik, akkor lehetséges a segély alap fel osztása. Ha ez nem így lesz, éppen azt az eredményt érjük el, mint a kormány által kiutalt országos építkezési segéllyel. Mi előtt a tényleges építkezési szükség statisztikáját összeállították volna, amely vá rosok élelmesebbe • voltik, azoknak jutott, a valóban építkezésre szorult városok, vagy vármegyék azután már üres kasszát találtak. Az összes pénzadományt, mint a fel hívás is megjelöli, az állam pénztárában gyűjtik össze. A természetbeli adományokat, mint olvasom, egyelőre ott tartják nyilván, ahol adományozták. Ez helyes, hiszen ha ott fölösleges lenne, az mindég továbbítható. Nagy fontosságú a segélyezés egyöntetű megállapítása, a beérkezett gyűjtés lezárása után az Országos Központban, időnkint a bizottságok kiküldöttjeivel való együttes tanácskozáson. A bizottságok részéről történt elosztás, vagy segély megállapítás biztos elégedetlenséget fog szülni. Egyik másik bizottságnak túlságos jószívűsége ugyanis veszélyeztetheti az egész akció sikerét. Pénzbeli segéjyt csakis ott lenne sza bad adni, ahol arra valóban szükség van, különben, ha lehet, mindent, természetben kell kiadni. Szintén fontos a munkabéreknek egyöntetű megállapítása. Mondjuk, a tervezett közérdekű útjavítási munkáknál a napibár. A természetben adott, pld. szövet, vászon stb. kiszabását, megvarrását esetleg a félig rokkantak, vagy betegeskedők is végezhetik. Ezekre igen könnyen reá mondják sokan: ez kicsinység, de végeredményben igen fontos és szintén föl- tétlen megállapítást kíván. A felsiker éppen annyi, mint a sikertelenség, de Horthy Miklós kormányzó főmé'tósága nevéhez fűzött akciónak teljes sikert kell eredményeznie és azért nehéz és fárasztó szerepre vállalkozik az intéző- bizottság, ha az egész akciónak legkisebb részletében is meg nem fontolt, vagy meg nem beszélt módon indúl neki. Valóban nehéz és fárasztó is ez a bizottságra nézve, de meg kell mutatni, hogy önzetlen munkára is képes a magyar társadalom, hogy sem értékbeli adakozástól, sem fáradtságos munkától nem riad vissza, ha szegény, nélkülözés előtt álló magyar honfitársainkon segíteni akarunk. Lehet, hogy nyitott ajtókon kopogtatok, midőn eme közleményem kiadom. De a Gondviselés meg hagyta érnem, számta lan nagyobbszabású jótékonysági akció eredményét. Láttam ezeket sokszor és sok tapasztalt bírálatot olvastam. Talán meg- bocsájtható nekem, ha most a Kormányzó főméltóságánsk nevéhez fűzött akció megkezdése előtt fölhívom az intéző körösi szíves figyelmét. Mert ha a múltban (legtöbbször) minden rendszer nélkül bonyolították le az ily gyűjtést és segélyezést: most meg ne történhessék. Hiszen országos segélyezésről van szó, amely megér demli, hogy pontos irányt szabjunk, mert csak így lehet biztos az eredmény. Ennek a jótékonysági mozgalomnak megindulásakor el nem lehet •hallgatni egy fontos kérdést, mely eddig valójában tisztázva nincsen. Ez az ellátatlanok kérdése. Ezt azért tartom szükségesnek most tisztázni, illetve a hatóságok figyelmét erre fölhívni, mert a segélyezésben való részesítés kérdése, — ha nem lenne tisztázva — meg fogja nehezíteni a segélyakció bizottságának működését. Ez a kérdés nagy átlagban, a falvakra vonatkozik s már régebben tisztázni kellett volna. Ha visszamegyünk a rek- virálási időre, mikor az ellátatlanok részére rekvirált lisztet adtak: egyes vidé kelten a munkás lakosság, vagy an'ak családtagjai, úgynevezett «nyári munkás-
