Egri Népujság - napilap 1922/2
1922-09-20 / 213. szám
POLITIKAI NAPILAP. Felelőt szerkesztői BREZNAY IMRE. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi ngomda. Telefon szám II. Bizonytalan időre elnapolták a Házat. Budapest. Sicitovszky Béla V* H óra után nyitotta meg a mai nemzetgyűlés ülését. Bejelenti, hogy nagyatádi Szabó István és Perlaky György ellen titkos nép- gyűlések miatt, Rupert Rezső ellen hatósági rágalmazás miatt, mentelmi megkere sések érkeztek. Kiadják a bizottságnak. Ezután elfogadják a fizetési eszközökről szóló törvényjavaslatot harmadszori olvasásban. Temesváry Imre módosítást ajánl a 3 ik és 6 ik szakasznál. A módosításokat elfogadják harmadszori olvasásban is. — Elnök jelenti, hogy miután a kormány nem kívánja foglalkoztatni a nemzetgyűlést, javasolja, hogy halasszák el bizonytalan időre, egyúttal felhatalmazást kért a nemzetgyűléstől, hogy a szünet alatt netán megüresedő kerületben a választás kiírása iránt intézkedhessék. A Ház a felhatalmazást megadja. A gyűlési jegyzőkönyvet hitelesítik, ezután az ülés 3/4l2 kor ért véget. Előfizetési dijak postai szállítással Egész ésfélévi előfizetést nem fogadunk el. Negyed évre 350 K. — Egg hóra 120 K, Szörnyű betegség pusztít hosszú esztendők óta az emberek lelkében. Nincs rá orvosság, akárcsak a halál ellen ! Az államkormányzat urai mindent megkíséreltek már az akasztófán ki vűl, hogy megfékezzék ezt a pusztító járványt, ezt a nemzetromboló lélekgyilkos pestist, de mindhiába. A szörnyű betegség neve : telhetetlen kapzsiság, amelynek bacillusai százezrek, milliók lelkét fertőzte már meg ezen a kicsiny Magyarországon. A magyar közgazdasági élet berkeiben pusztít a legveszedelmesebben ; a föld- mívelés, az ipar, a kereskedelem űzői, közvetítői esnek nap nap után hatalmas tömegekben a szörnyű nyavalya áldozatává. És elszomorítóan érdekes, hogy azok, akik foglalkozásuk folytán éppen a legjobban ki vannak téve ennek a ragálynak, a bizonyos erkölcsi halál ellenére, nem törődnek a betegség elfojtásával, leküzdésével s még a z ó ve intézkedésekkel sem, amivel pedig bőven szolgálnak a beteg társadalom hivatalos és nem hivatalos orvosai. Nem tudnak már uralkodni magukon; olyanok, mint az ópiumszívó: aki egyszer megkóstolta ezt a mérget, nem tudja többé elhagyni sohasem. A pénz az 5 ópiumjuk. Ezért élnek, halnak és betegek, ha embertársaik bőrén gyűjtött bankóik nem szaporodnak olyan arányban, ahogy beteg lelkűk sóvárogja. Ma megint egy ilyen pestis-eset követelt magának áldozatot a vármegye területén. Másfél vaggon — cukrot dugott el egy gyöngyösi kereskedő; a beteg anyáknak, vézna gyermekeknek szükséges csont és vérképző élelmi cikkét. Nem volt elég neki az amúgy is horribilis haszon, még többet akart rajta keresni, a nyomorgó szenvedők könnyein keresztül. Persze, elérte a szörnyű betegség vége.: az erkölcsi halál. — De vájjon törődnek e ezzel azok a beteg emberek, kik mérhetetlen gazdagságukhoz mért díszes «koporsóban», nagy birtokok kényelmes és pazarul berendezett kastélyaiban fogják ^átélni• erkölcsi halálukat a «börtön- morgue» rövid szenvedése után ? Aligha. Mert a szörnyű betegség még a szégyenérzet legparányibb szikráját is kiölte belőlük. Magy ar o r szágó t fölvették a Népszövetségbe. Magyarországot egyhangú szavazással fölvették a Népszövetség tagjai sorába. A magyar delegátusokat lelkesen ünnepelték. Kegyeletei ünnep az Eger, 1922. szeptember 19. Kegyeletes, lélekemelő ünnepe volt ma az egri zsidó hitközségeknek. Az egri születésű és a világháborúban részt vett katona áldozatok emléktábláját leplezték le az egri izr. Statuequo törzshitközség templomában, s ezzel kapcsolatban megkoszorúzták azoknak a háborús áldozatoknak a sírjait, akik az egri zsidó-temetőben alusszák örök álmukat. A temetői- ünnepély — amelyen az eső miatt csak mérsékelt számú közönség volt jelen — reggel 9 órakor folyt le, míg a templomi emléktáblák avatása 11 órakor történt meg nagyszámú közönség jelenlétében. A reggeli órákban záporhoz hasonlító esőben, fogatokon igyekeztek kifelé a zsidótemetőbe az ünneplők. Itt Schweiger Lázár dr. imáj a, Benau kántor és az énekkar éneke után koszorűzták meg a sírokat, majd Fischer Lajos dr. lendületes beszédben emlékezett meg a megyar hazáért meghalt bajtársakről. Már jóval 11 óra előtt megteltek ün neplő közönséggel az Újvilág utcai zsinagóga padsorai. Az előcsarnokban elhelyezett két fekete márványtábia, amely a 45 háborús áldozat nevét örökíti meg, zöld babérkoszorúval van körülvéve. Benn a templomban a gyászfátyollal bevont csillárok alatt feketeruhás férfiak tömege. A karzat is telve van. A legfelső padsorokban ott látjuk a m. kir. honvédség, az állami, vármegyei és városi hivatalok képviselőit, míg a városi képviselőtestület tagjai a következő padsorokban helyezkedtek el. A papok számára fönntartott helyen ott látjuk Hevesi Simon dr. budapesti főrabbit, Schweiger Lázár dr.-t, az egri hitközség papját és Fischer kántort. 11 őrá után néhány perccel Lázár Bertalan dr. egri ügyvéd a Bajtársak Szövetsége nevében üdvözli a megjelent vendégeket s reminiszcenciákban bővelkedő gyászbeszédben áldoz az elesettek emlékének, átadván a két emléktáblát a hitegri zsidótemplomban. község elnökének, Kánitz Dezsőnek. A karzaton hölgyek zokogása hallik, miközben Kánitz Dezső ünnepies fogadalmat tesz, hogy a hitközség a bajtársi kegyelet dokumentumait szeretettel és féltő gonddal fogja megőrizni. Ezután megkezdődik a gyászszertartás. Schweiger Lázár dr. imádkozik az elhunyt katonákért, s a Kar és a kántor éneke emeli az áhítatot. Majd Schweiger Lázár dr. lép a szónoki emelvényre s elmondja ünnepi beszédét. Telve van hazafias vonatkozásokkal. Magyarázza a márványtáblák jelentőségét : egyetértésre, honszeretetre buzdít. «Eger szent helye — úgymond — a magyar nemzetnek. Ez a föld, ahol e templom épült, szintén magyar vértől áztatott. Minden hely régi magyar dicsőségről beszél itt. Ide jöttek, mint a haza fiai, hogy tanúságot tegyenek * legszentebb érzelmeikről, amelyeknek ott kell lobogniok minden magyar ember szivében. Ez, továbbá a hűség és vallás, amelynek egy jelentése van a szent nyelvben, egyesítsen mindnyájunkat az , áhítat, a kegyelet ezen órájában. Utal a csohkaország szomorú helyzetére s fogadalmat tesz, hogy a magyar zsidóság is ott lesz a nemzeti lobogó alatt, ha az idő elkövetkezik. Ezután Hevesi Simon dr.főrabbi imádkozik, majd gyönyörű beszédben avatja fel a márványtáblákat. Kilenc évvel ezelőtt volt ezen a helyen, a templom fel avatásánál s most, a rettentő világkatasztrófa után, az elesett egri zsidó katonák emlékének áldoz. Kitár a magyarság sze repére a nagy háborúban ; mi, akik teljesen ártatlanok vagyunk benne, Isten kedvére, Isten dicsőségére harcoltunk. Az Is tennek való áldozat volt tehát az elesettek vére s ez legyen megnyugvása a szülőknek, az özvegyeknek és apátién ár váknak. Jól ismeri azt a fájdalmat, mit a fiú elesie okozott, hisz ő is keresztül ment rajta. A Doberdóra elment, de sohasem jött vissza'egy fia. . . Nemzeti megújhodás
