Egri Népujság - napilap 1922/2

1922-09-20 / 213. szám

mam EGRI NÉPÚJSÁG 1922. szeptember 20. fakadjon a hősök által megszentelt haza földjéből. Ezek az emléktáblák figyel­meztessenek bennünket hazafiúi köteles­ségeinkre ! A közönség soraiból felhangzó zo kogás, elfojtott sóhajok között olvasta föl aztán a márványba vésett katona-neveket. Majd percnyi csendben gondoltak a jelen­levők az elhunyt magyar zsidó katonákra. Dél elmúlt, mire véget ért a szép, kegyelete« ünnep. Francia vendégek Budapesten. Budapest. A Szent Gellért-szállóba tegnap este három francia vendég érke­zett, akik közül legérdekesebb Jack Mille­rand, a francia miniszterelnök fia, aki 28 éves és párisi egyetemi hallgató. Egy fővárosi lap munkatársának ezeket mondotta : Nem va­gyok politikus, nem nyilatkozhatom a nyil­vánosság számára; mit is mondhatnék én? Egyetemi hallgató vagyok, azért jöttem Budapestre, hogy lássak és tapasztaljak. Velem van Nobl Gerald 18 éves egyetemi hallgató. A két fiatal ember kíséretében van Carles Nubius ezredes, polgári ruhá­ban ó sem mondott mást, csak annyit: A fiatal Millerand tanulmányúton van Európában. Az apja elhatározása folytán meglátogatja a legyőzött államokat és az újonnan alakúit európai államokat. Könyv­ből sohasem tanulhat annyit, amennyit személyes tapasztalás útján okúihat. Még nem tudjuk, hogy tovább megyünk-e Bu­dapestről ; azt sem, hogy meddig mara­dunk itt, hiszen alig egy-két órája érkez­tünk csak ide; de amit láttunk a város­ban, nagyon tetszik. Mondhatom, semmi külső jele annak, hogy Magyarország éve­ken át háborút viselt. Ä dohány. Eger, 1922. szeptember 19. Hevesvármegye dohánytermelésével elsőrangú helyen állott. Sajnos, újabban e téren nagy a visszaesés. M'íg a nagyter­melők a szokásos területüket megtartot­ták, vagy megnövelték: a kistermelők egyre kisebb számban jelentkeznek enge­délyért. A kápolnai kir. dohánybeváltó terü­letén — a mostani évet az 1919. évhez viszonyítva — 60% kai kevesebb a ter­melő, a beültetett terület pedig 40%-kai kisebb. A termelőket az alacsony dohány­árak riasztják vissza a dohánnyal való foglalkozástól. A gazda számítása ez: a dohány jövedelme megoszlik a gazda és a dohány-kertész között. A jövedelem fele a gazdát, a másik fele a kertészt illeti. A tulajdonos a kertésznek ezenfelül do­hánypalánta nevelésért 100 liter rozsot, 600 négyszögöl földet ad, fenntartja a dohány- pajtákat, a szántóföldet háromszor meg- szántatja, a palántához vizet hordát, a dohányt beszállítja (valamint a dohányo­sok termését if*j, a simításhoz ő adja a tüzelőt, a világítás felét viseli, a dohány bebálozásához szükséges szalma, bálfa szinten őt terheli. A hozam pedig hogyan alakúi? Egy magyar holdon 4—5 q dohány terem. En nek egységára ma, átalányban számítva, 7000 korona, végösszegben 55 ezer koro­na, melynek fele a gazdáé. Ellenben, ha búzával, árpával, krumplival, vagy takar- mányfólével veti be, négyszer annyi a jö­vedelme és kevesebb a baja. Hazafias szolgálatot teljesít tehát a gazda, aki ma dohányt termel a kir. kincs­tárnak. A kincstár a dohányt igen jól ér­tékesíti, tetemes jövedelemhez jut, javítja az amúgy is rossz valutát. Jóllehet az állam ővröl-évre emeli a dohány beváltási árát, még sem tart lé pést a termelési költséggel. A kápolnai kir. dohánybeváltónál a statisztika így fest: 1919-ben beszolgáltattak 3 ezer q do hányt, ezért az állam fizetett 3 millió ko rónát, 1920 ban beadtak 4‘5 ezer q dohányt, azt a kincstár 6 millió koronán váltotta be, 1921-ben átvett 6 ezer q dohányt és kifizetett érte 12 millió koronát. Az 1922 ik évben, mikor a dohány- termés silány, a beváltó 4 ezer q ra szá­mít és erre 30 millió korona előleget, il letve fedezetet kórt. A beváltó kincstárnak keresnie kell és meg kell találnia a módot, hogy a gaz dákat a dohánytermeléstől el ne riassza. Különben félő, hogy sokan felhagynak e művelési ággal. Más, hasznothajtőbb nö­vények termelésére fognak átmenni, az ország nem kis kárára. A cseh, a német gyárak igen keresik dohányunkat. Évente több száz vaggontételt számol el az or­szágos doháhyhivatali központ; sok száz miliőt jelent tehát az az összeg, mely a dohány bevételei között szerepel. A tizenkettedik óra ilt van. A pénz­ügyminisztérium, reméljük, megtalálja a módját annak, hogy a nyugtalankodó gaz­dák aggodalmait eloszlassa s őket a to vábbi, sós intenzívebb termelésre serkentse. (Dr. Cs. L.) Frankért és szokolért vásárolják a marhát Borsodban, Eger, 1922. szeptember 19. Miskolczról írják, hogy szombaton a mezőkövesdi hentesek népes küldöttsége jelent meg Miskolczon Bakó Lajos árvizs- gálő bizottsági elnök előtt s követelődzés- be hajló hangon kérte az irányárak föl­emelését, vagy ami rájuk még kedvezőbb lenne, eltörlését. A hentesek fölvonulására jellemző, hogy még életbe sem léptek az új irány­árak és máris küldöttségeznek ellene. Szükségük van az irányárak fölemelésére, mert a falvakon a kupecek idegen valu­táért, frankért, szokolért vásárolják össze a marhákat s a jó üzleti szellemmel meg­áldott kisgazdák ezek után szóba sem akarnak velük állani. Döghalál Szmirnában. Becs. M. T. I. A Neues Wiener Jour­nal szolimái jelentése szerint az ottani elégtelen közegészségügyi intézkedések következtében bubó pestis tört ki, amely­nek máris az emberek százai estek áldo­zatul. A hajó és szárazföld között meg­szakították az összeköttetést. Szmirna vá­rosában már semmiféle élelmiszer nem kapható. Eger társadalma a szegényekért. A városi Horthy-bizottság -ankétje. Eger, 1922. szeptember 19. A polgármesteri hivatalban ma dél után, a városi Horthy bizottság megalakí­tása céljából, ankét volt Trak Géza h. polgármester elnöklete alatt. Megjelentek: Alföldi Mőrné, Balkay Béla, Isaák Gyu- láné, Károly János, Lípcsey Péter dr., Mértonffy Lajosné, malom-útcai Nagy Já­nos, Puchlin Lajosné, Rotschild Árminnó, Schweiger Lázár dr. izr. lelkész, Setét Sán­dor, Tóth István református lelkész, Tóth Ferenc és Simonyi Nándor dr. városi ta nácsos. ‘Trak Géza h. polgármester üdvözölte a megjelenteket és ismertette az akciót. Setét Sándor dr. kifejtette, hogy a munkaalkalmak, illetve a közmunkák so­rán ne a közjótékonysági összegből fizes­sék a munkásokat, hanem fizesse az, aki­nek a közmunkákat végzik. Ha a város csináltat valamit, fizesse a város és az adományokat teljes egészében osszák szét a rászorúltak között. — Trak Gáza h. pol­gármester kijelentette, hogy közmunkáéi a patakmeder szabályozása kínálkozik. Ezt a város csak nagy kölcsönnel tudná elvégeztetni, a maga erejéből a mai vi szonyok között aehogysem Egyébként a Kormányzó Úr is munka-alkalmakról kí­ván gondoskodni, nehogy henye életre szoktassa a társadalom segítő karja azokat, akik dolgozni tudnak, tehát a társadalom útján befolyt pénzekből fedezik a köz­munkák költségeit. Az értekezlet elhatározta, hogy egy közigazgatási és egy jótékonysági bizott­ságot szervez, a klubokat, mint pl. a Pol­gári Kaszinót, Katolikus Kört, a Keresztény Iparoskört a Kereskedők Klubját, hogy a kártyapénzek bizonyos százalékát adják át a Horthy-akciőra; megkeresik az Uránia R. T ot, a Műkedvelők Körét, a Move-Esót, hogy rendezzenek előadásokat, illetve sport­délutánokat az akció javára, ugyancsak átírnak a Ciszt. főgimnáziumhoz, az An­golkisasszonyok intézetéhez, a főreálhoz, Kér. Iparoskörhöz, Kát. Legényegylethez, hogy a kultúr délutánok jövedelmét adják erre $ célra. Fölhívás megy a szőlőbirtokosokhoz is, hogy termésük arányában megfelelő mennyiségű borral járúljanak a jótékony­sági akcióhoz. A széleskörű mozgalomba bevonják a negyedmestereket is. A permanens ügyvezetési bizottság, melynek külön előadója lesz, elkészíti a segélyre szoruló munkaképtelenek és mun­kanélküliek kataszterét. Általában az a nézet alakúit ki, hogy minden vállalat, vagy magánember, vagyona arányában áldozzák e nemzet- és társadalom-mentő célra. Kossuth születésének évfordulója. Budapest. Kossuth Lajos születésének mai évfordulóján a függetlenségi 48-as Kossuth párt küldöttsége megjelent a Ke repasi-temetőben Kossuth sírjánál. A kül döttséget Ábrahám Dezső vezette, aki a párt nevében rövid beszedet mondott a függetlenségi eszme nagy harcosának sír­jánál. Minden magyart úgy áld meg a ma­gyarok Istene,ahogyan az ország- és nemzet­mentő Horthy-féle nyomor-enyhítő törek­vésre — vagyona arányában — áldoz.

Next

/
Thumbnails
Contents