Egri Népujság - napilap 1922/2
1922-07-08 / 152. szám
2 BÖKI NÉPÚJSÁG 1922. július 8. got. — Hamburg kikötője elérte a békebeli forgalmat. — Berchtold két fia cseh tiszt lett. — Növekszik a zsidóbevándorlás Palesztinába. — Párisban fogházzal sújtják a cocainélvezöket. — Az osztrák legitimisták a magyar'integritás hívei. — Német köztársaságiak agyonlőttek egy tisztet. — A magyar vállalatok kivonulnak Csehországból. Magyarország: Propper nagy botrány közepett bejelentette, hogy a szociálisták nemzetköziek. — 100 millió fölösleg van a főváros háztartásában. — Egy napot késett a lakásrendelet. — Újabb bonyoda- ' lom támadt Uray halála ügyében. — A tanulók ma adják át memorandumukat a kultuszminiszternek. — A közélelmezési tanács ellenzi az új burgonya és élősertés kivitelét. — Egy rendőr Budapesten lelőtt 2 bérkocsist. — A Népszavát megint elkobozták. — A pénzügyminiszter lemond, ha nem tudja végrehajtani a földadó emelést. — A molnárok küldöttsége járt a Házban. — 17 új patika nyílik a fővárosban. — Jantausch Pál lett az esztergommegyei megszállott területek apostoli adminisztrátora. — Szegeden kómszervezetet lepleztek le. — Tartalékolnak a cukorgyárak. — Budapesten 350 koronára emelkedett a zsír ára. — 40% kai megdrágul a patika. A román igazságügy miniszter és az aradi bírák. Vonogatjdk a vállukat, — de Egy erdélyi lap munkatársa hosz- szabb beszélgetést folytatott Florescu igazságügyminiszterrel, aki az ott maradt magyar bírákról a következőképen nyilatkozott. — Sajnálattal tapasztaltam, hogy pld. Aradon még nem vették föl a rendes törvényes viszonyt s hogy helyenként nincä elég rend. Tessék elképzelni: egy csomó bírót találtam, akikkel nem is tudtam é- rintkezni. Én, a román állam minisztere, a román állam bíráival csak tolmács se gitségóvel beszélhettem. Én nem törődöm azzal, hogy ezek a bírák magyar erede tűek, viszont azt csak nem lehet örökké elviselni, hogy az igazságügyi-kar egyré szó ne tudjon a legfelsőbb fórummal, vagy a miniszterrel érintkezni. Ne tessék hinni szerkesztő úr, hogy én román nyelvű retorikát kivánok az ón bíráimtól. De legalább tudják románul elmondani, hogy <jő reggelt«. Ezt csak meg lehetett volna tanulni annyi idő alatt! Hiszen egyelőre elég volna, ha a szükséges szavakat is mernék, hogy megértsék, ha egy román nem tanulnak meg oláhul. nyelvű kérdést intézek hozzájuk. De kérem, mikor azt mondtam, egyiknek-másik- nak, hogy az előző kormány által adott terminus a román nyelv elsajátítására már egy év óta elmúlt: a vállukat vono- gatják. S arra a kérdésemre, hogy akarnak talán egy újabb terminust, némelyek ezt válaszolták: — Mi nem fogunk soha románul megtanulni! — Hát kérem, ez nem mehet így tovább. De mit tegyek ezekkel a bírákkal, akik nem veszik figyelembe az ón szavaimat? Azt kérdeztem tőlük: Kérem, uraim, nem tudnának valamilyen megoldást ajánlani ? Erre azt felelték ! — Tessék minket nyugalomba tenni! — A helyzet nagyon nehéz. Pedig mondhatom: hogy a magyar bírák elsőrendű erők s végtelenül fáj az a tudat, hogy ilyen erőktől, — amely erők a legjobb munkatársai lennének az igazságügynek, — meg kell válnunk. Hja, a magyar bíró, oláh idegenben is magyar marad ! Szigorú ebzáriatot rendelt el a földmívelésügyi miniszter. Eger, 1922. július 7. Az utóbbi időben országszerte elsza porodtak a veszett kutyák. Napról napra vettük a riasztó híreket : most Nyíregyházán lett a marás áldozata egy ember, azután Debreczenben, majd Miskolczon s így fölsorolhatnánk Csonkamagyarország meglévő városait és falvait. Egerben is csak nemrégen mart meg kóbor kutya egy gyermeket, sőt lovat is. Ezek az aggasztó jelek arra késztették a földmívelés- ügyi minisztert, hogy szigorú rendeletet adjon ki a veszettség meggátlására. Trak Géza helyettes polgármester munkatársunknak a miniszteri rendeletről a következőket mondotta: — A földművelésügyi miniszter leg utóbbi rendeletében az egyre nagyobb mérveket öltő ebmarások meggátlására és a veszettség elfojtására, szigorú ebzárlatot rendel el. Kimondja, hogy a kóbor kutyákat a pacer fogdossa össze • és azonnal pusztítsa el. Ugyancsak össze kell fogdos- ni azokat a kutyákat is, melyeket, póráz és szájkosár nélkül sétáltatnak a tulajdonosaik. A szigorú intézkedés alá tartoznak azok a kutyák, melyekén az ebadót meg nem fizették. Ezeket házról-házra járva összeírják és ha időközben meg nem fizetik értük az ebadót, a pecór a szigorú rendelet értelmében egytől-egyig ki fogja irtani. A rendeletén csak annyit enyhítettem, hogy tekintettel arra, miszerint Egerben szájkosár nincsen, utcára pórázon vezetve szájkosár nélkül is szabad kivinni a kutyát. A rendelet még azokat a kutyákat is elpusztítani rendeli, amelyek- a házak előtt üldögélnek. Ez csak annyiban enyhíthető, hogy amennyiben a kutya nyakában van a bárca és közvetlen a ház előtt ül, a pecér megkíméli, de ha az utcán csatangol, akkor már a pecér megfogja és másnap lebunkózza. A rendelet oly szigorú, hogy nem ad felhatalmazást az elfogott kutyák kiszolgáltatására. Éppen azért figyelmeztetem a közönséget, nogy a kutyákat láncolják meg és ne engedjék az utcára. Az árvizsgáló bizottság Hevesvármsgye területén szabaddá tette a húsforgalmat. Tehát megtörtént. A húslparosok régi vágya teljesült : a Törvényhatósági Árvizsgáló-Bi- zotíság f. hó 7 én tartott ülésében szabaddá tette a hűsforgalmat. Ez a látszólag paradicsomi állapot egyelőre csak két hétig tart s az áralakulások mutatják meg, hogy a hús szabadforgalma hosszabb életű lesz-e, vagy nein. Az árvizsgálő bizottság egyéb ként utasította úgy a rendőrkapitányi, mint a főszolgabírói hivatalokat, hogy a húsiparosokat ellenőrizzék, miután a túlzott árak követelése árdrágítást jelent. Valamint utasítást adott arra nézve is, hogy a húsárak a hentes és mészáros üzletek előtt kifüggesztve legyenek. Kiváncsiak vagyunk, mit hoz a szabadforgalom? Színház és Művészet. Heti műsor: Szombat, július 8-án: Hollandi menyecske. B. 20. Vasárnap, július 9-én, délután 4 órakor: Sárga csikó. (Czakó Pál fölléptével. Rendes helyárak. Bérletszünet.) Vasárnap, július 9 én, este 8 órakor: Hollandi menyecske. (Bérletszünet.) otthon. Dráma 4 felvonásban. Irta: Sudermann. Rendező: Czakó Pál. Olyan előadást láttunk tegnap, az «Otthon» bemutató-előadásakor a Czakő- társulattól, mely a Vígszínházba is beillett volna. Az Egri Népújság vezércikkezett a Farkas előadásával kapcsolatban a társulat művészi munkájáról, mert megihlette a bravúros rendezés, a színpad fényes kiállítása, a sok tetszetős külsőség, melynél fényesebb csak a szereplők játéka volt. Az «Otthon»-ban nincsenek pazar színváltozások, káprázatos trükkök, melyek a szemnek hízelegnek. Ebben a drámában maga az Élet trónol emberi szenvedésekből, megalázásokból épített trónusán, döbbenetes fenségével. S látjuk, amint Schwartze nyug. alezredes kopott, egyszerű fogadó-szobája mint nő és nyer óriási távlatokat a térben; mint emelkedik a társadalom fölé, hogy a maga agyonzúzott becsületének jajkiáltásával itélőbirája legyen. Meséje alig van, de ami a színpadon történik, az nemcsak Schwartze alezredes tragédiája, hanem az egész emberiségé, amelynek vorítékes vonaglása lüktet a szenvedélyekben, amelyekből hol az emberi gonoszság, hűl a puritán polgári tisztesség ostora korbácsolja a lelkeket. Az otthonából elűzött leány (Magda), mint világhírű, körülrajongott, dúsgazdag énekesnő tér haza — látogatóba. De az öreg katona, Schwartze, megérzi, hogy a leányának életében sötét foltok vannak; hogy homályos, eititkolt múltja a családi tűzhely tisztaságán tapos. És ekkor dermesztő hidegen leng be a színpadra az ibseni köd, észak köde, a maga kínzó bizonytalanságával és lélekemésztő gyötrelmeivel, mely csak annyira tisztül, hogy megláthassa az «elbukott leányt», aki beszennyezte büszke kardbojtját. Mesének, ugy e, ^ez kevés? De ez a mese hatalmas méreteket ölt akkor, amikor Magda nagyvilági non chalance-a megtörik és kézcsőkra járúl az ősz katonához ; amikor lángot vet Schwartze szívében a gyanú; amikor Keller dr. kormány- tanácsos kegyetlen hitványsága fölháborít; amikor Magdával való viszonyát is csak azért akarja törvényesíteni, mert gyáva lelke rosszat sejt, reszket a bosszúálló apától. Kényelmes, Tartuffe-ösködő álszemérmének föl akarja áldozni még a gyermekét is. S amikor Magda kiutasítja ezt a hitvány embert, az apa csak azt látja, hogy a tisztesség egyetlen mentőszalmaszála is elveszett. Roncsolt idegei nem bírják tovább a feszültséget, le akarja lőni a leányát. De ebb8n a pillanatban szélütés éri e úgy hal meg, mint a katona a csatatéren. Hős, aki a becsület mezején esik el. U. Dinnyéssy Juliska , (Magda) művészetében szinte a fenségesig emelkedett. Férfias magabízottságában és összetörtsé- gében, vergődéseiben, általános emberi típust alkotott. Túlnőtt a színpad határain
