Egri Népujság - napilap 1922/2

1922-08-19 / 187. szám

Ära 5 korona Eger, 1922. augusztus 19. szombat. XXXIX. évf. 187. sz. Előfizetési dijak postai szállítással Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Negyed évre 350 K. — Egy hóra 120 K. PÖLITIEÄI NAPILBP. Felelős szerkesztőt EREZNÄY IMRE Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. aggagsgaEsaaBCEssK^^^ -agregagpggB Zürich bájos svájci város, kantoni székhely kék színű tó partján, égbenyúló hegyek tövé­ben. Zürich műegyeteméről, protestáns műemlékeiről, kereskedelméről nevezetes. Sokáig1 sok egyszerű ember azt sem tudta róla, létezik-e és ha létezik, hirtelen meg­kérdezve, könnyen elégtelen osztályzat járt volna a földrajzból. Azonban a for­radalmak óta egyre jobban berajzolódik neve a koponyákba. Többen és többen emlegetik ébren és álmukban, éjjel-nap­pal, kávóházakban, vasúton, műhelyekben, sőt a szántó vető is ahhoz igazgatja az észjárását, adásvételét: mit szól hozzá Zürich? Zürich méri pár év óta a ma­gyar koronát. Méri, móri s hónapról-hó- napra könnyebbnek találja, utó végre is elméri — alig marad belőle valami. Való­ságos kámfor lesz a koronánk Zürich ke­zében. Kutatták és most is kutatják en­nek az okát. Az egyik így elmélkedik: Romlik a valuta, mert nagy a bankósza­porítás, az infláció, ezért a papírpénz egyre kevesebbet ér, hisz nincs meg a kellő fedezete. Ezt mondják a pénzhez értők. A másik csoport — mást mond. Az országban nincs rend, nincs konszolidá­ció. Ott van Orgovány, a Lowi rabbi ese te, a numerus clausus s más egyéb, ke­resztény kurzusbeli praktikák. Ezt jól tud­ja a külföld, ha nem tudná, gondoskodunk mi, zsidó honfiak, hogy megtudják. El­végre az is hazafiság, ha rendet akarunk itt és egyenlőséget, külső nyomásra. Ezt mondják a sok hájjal megkent, házi-ke- resztényes zsidó-honfiak. Jöjjön a harmadik orvos, a harma­dik felfogás: Az országból kivittek az aranyat, az ezüstöt, értékpapírokat az üz­leti szellemmel bírók, a kereskedő-világ­beliek, hisz másképen nem volt árú, sen­kinek se kellett a magyar papírpénz, a zöldhasú proletár-bankó. Kimentek a ma­radandó értékek, bejött a ruha, a kon- fekciős árú, be a fényűzési cikkek; ami már elnyűtt,,,újbóli behozatalra szőrűi, el­végre ruházkodni, öltözködni kell, maradt a hitelkérés, az adósság a külföldi cégek­nél. A nagy behozatal és a kevés kivitel rontják a magyar-fkoronát. így véleked­nek a nemzetgazdászok. Jön a negyedik csoport: a detektí­vek. A spekuláció a valutarontő. Nagy érdekcsoport dolgozik haussera. Valuca- piőcák vannak Budapesten és Zürichben. Ezek felvernek minden idegen valutát, abba fektetik a koronát. Megindítják a a kereslet nagy áradatát a dollár, a frank, a font, a szokol, a lei, a dinár után. Ve­szettül szabadul a közönség a magyar koronától. És az érdekcsoport hajszát folytat itt és Zürichben a magyar bankó ellen, melynek értéke rohamosan fogy, mert veszett hírét költik a rágalmazó spe­kulánsok. Szegény kimerültén, fáradtan, gyűrötten, legyőzve kerül ki a spekuláció börzéjéről. És e vad szenvedély ráragad a közönségre, valutázik az egész Buda­pest, a vidék, a banktisztviselők, az egy­szerű emberek, árúvá lesz a korona, me­lyet senki sem szeret többé, mit megrűg a sarki koldús. Hitelét vesztve, a világ csúfja lett. Ide vitte a dolgot a bűnös spekuláció. Nagy bűn terhel sokakat. E bűn bün­tetési) az országon, a bűnösök pedig mint hiénák, kaján arccal ülnek pénzükön, tö­rik a fejüket, hogyan játsszák ki tovább a Deviza-központot. Uraim! Csak a kor­bács emelheti fel koronánkat. Vájjon Kál­lay végigüt e vele, lesz-e annyi bátorsá­ga — vederemo. Eddig Budapesten volt Zürich, meg­látjuk, a jövőben megmarad-e mindenik a maga helyén ? Budapest bűnös spekulán­sai nem rontják-e tovább is az őket el­tartó haza pénzét? Lesz-e elég erő a korbács után Kál- layban a kozmopolita bankokba naciona­lizmust vinni és megakadályozni, hogy ennek a szomorú országnak beteg testén a nemzetközi gazdagság járjon haláltán­cot? Pedig halálunk lesz Zürich, ha to­vábbra is a budapesti molochok jóvoltá­ból Budapesten lesz Zürich és Zürichben Budapest. Úgy gondolom, hogy a detektív-cso- port, gyakorlati megállapításával, közeljár az igazsághoz. (Dr. Cs. L.) A nemzetgyűlés ülése. Budapest. A nemzetgyűlés mai ülé set Huszár Károly alelnök délelőtt 11 óra­kor nyitotta meg. Hóbalt Ede dr. szemé­lyes kérdésben szólal föl. Napirend sze­rint következik a nemzeti közkiccsek ön- kormányzatának részletes tárgyalása. A címre vonatkozóan Barabás Samu azt ja vasolja, bogy a törvényjavaslat címe «Ma­gyar országos gyűjteményi egyesem» le­gyen. A Ház a módosítást elfogadja. Kiss Menyhért kéri, hogy vegyék fel az első szakaszba toldalékul azt, hogy a múzeu­mok könyvtárának felsőbb hatóságát egy országos főfelügyelőség képezze. A Ház a toldalékot nem fogadja el. A 3. § t vál­tozatlanul elfogadják. A 4. § t az előadó stiláris módosításával és Usotly Ferenc módosításával fogadják el. A 7. § nál na­gyobb vita fejlődik ki. A 12-ik §.-nál Per- iaky Gyögy szólal fel. Ezután a nemzet- gyűlés áttért a nyomdai termékek tudo­mányos célokra szolgáló köteles-példá­nyainak benyújtásáról szóló törvényja­vaslat általános tárgyalására, A Ház a javaslatot, minden vita nélkül, úgy álta­lánosságban, mint részleteiben is, elfogad­ja. Ezután az elnökválasztás következik. Huszár Károly sl3lnük felkéri a Ház jegy­zőjét, hogy olvassa fel a házszabályoknak 17. és 232. § ait, amelyek a nemzetgyű­lési elnök választásáról szólnak. A pa­ragrafusok felolvasása után az elnök az ülést 5 percre felfüggeszti. (Folytatjuk a 3-ik oldalon.) Veszedelemben már a szüret is. Csökkennek a terméskilátások. — Nem fejlődik a szőlő szeme. — Sok töke kivesz a nagy szárazságban. Eger, 1922. augusztus 18. Néhány nap óta borúi, derűi, de nem esik. Reménykedve nézzük a felhők járá­sát, de íovasuharmak anélkül, hogy drá­ga terhűkből felüdííenék az eltikkadt, szomjas növényzetet. A hosszantartó nyári forróság nyo mai látszanak mindenütt a nagy termé­szetben. A feneketlen, poros utak, a zöld folt nélküli tarlók, az alig lábnyi csöveden ku­koricások, elszáradt vagy koravén babok, satnya burgonya bokrok, mind szomorú következményei a nagy aszálynak. A hegyeken levő szőlőket is megvi­selte a példátlan időjárás. Pedig gyönyörű bortermést vártunk az idén. Fürt hátán fürt volt a nemes tőkéken. Csodálkozva és örömmel olvasta a gazda: húsz, har­minc, negyven fürtöt is rakott rá az Isten. Az esőtlen nyár aztán semmivé tette a reménységet. 30—40°/o terméscsökkenés állapítható meg eddig, mert a szőlő sze­me nem fejlődik, különösen nem a bor ­fajtáké; olyan az, mint a vadászsörét, pc dig immár augusztus közepét túlhaladtuk. Sőt egyes fajták már érnek is, mint p!. a mézesfehér. Erre mar jöhet akármilyen eső, azon nem sokat fog segíteni. Még hozzá ritkák is a fürtök, mert egyes sű­rűbb ülteíősű szőlőkben sok kárt tett a szőlőmoly. De nraguk a tőkék is igen érzik a mostoha időjárást. Sok tőke kipusztul, kü­lönösen a homokos talajon. Sárguló leve­lén már látszik, hogy nem bírja tovább.

Next

/
Thumbnails
Contents