Egri Népujság - napilap 1922/2
1922-08-19 / 187. szám
mm NÉPÚJSÁG 1922. augusztus 19. '2 Persze egyes borfajták állják a meleget, ezeken még segíthetne egy hetes kiadós eső. Ha azonban hamarosan nem esik, akkor szomorú szüretre lehetünk elkészülve. A gyümölcstermés is igen kétségessé vált. A nagy viharok, a nagy szárazság, alaposan megritkította a gyümölcsösök termését. A fák alatt terítve a sok alma, körte. Csupa féreg. Szilva sem igen lesz, húsa rászáradt a magvára, vagy lehullott. Bizony napról-napra szomorúbbak a kilátások. Vájjon megkönyörül-e rajtunk a Mindenható Isten ? A verpeléti dohány alkonya. Alig termei már valaki Verpeléten dohányt. — ftiás művelési ágakra tértek át a gazdák. — A búza és a szőlő jobban kifizeti magát. Eger, 1922. augusztus 19. A galíciai csatatéren az állőharcok idején, egy verőfényes tavaszi napon a fedezékek mélyén aludtak a bakák. Idevalók voltak a szomszéd vármegyékbe, ki Nógrádba, ki Borsodba. Haza álmodott valamennyi, legalább is úgy látszott, mert olyan nyugalom ült az arcukon. Égy nagybajűszos borsodi magyar, aki a legjobban tudta fújni az álomtrom bitáí, egyszer csak elkezd az orra felé le- gyintgetni. . . No, gondolom magamban, a koma biztosan paprikás csirkéről álmodik, amit most otthon főz a párja — annak az illatát tereli az orra felé. Elkurjantom magam. — Vitéz Bakos Gábor mit legyinget kend az orra felé ? — Jaj kérőm. . . verpeléti dohán vöt a pipámba! Huj de. . . de jő vöt! Bizony, álombavalő volt annak az illata, amit ismertek egész Nagymagyar- országon a pípás emberek. A hortobágyi, a bugaci magyar éppen úgy, mint a fel vidéki tőt, vagy a torontáli sváb. Ez került a nagy urak pipájába, de nem a ba- gós mindennapiba, hanem az ünneplő, címeres piros tajtékba ős mindannyiszor jókedvre derítette gazduram szívét. De már ez is a múlté. Hisz’ minden elhagyja már a magyart, ami jó, ami szép, aminek tudott örülni valamikor Nagyma- gyarország aranykorában. Alig termel már valaki verpeléti dohányt. Búza, árpa, kukorica terem már azokon a földeken, ahol az aprólevelű, aranysárga «verpeléti» díszlett valamikor. Még a múlt esztendőben 28 gazda volt a kincstár dohánysáfárja, az idén már csak 3 maradt meg belőle. Az Egri Népújság munkatársa illetékes helyen megkérdezte, — mi az oka a verpeléti dohány alkonyának és a következő felvilágosítást kapta: — A verpeléti dohány termelése ma nem fizeti ki magát. Nagyon aprók ős vékonyak a levelei, amelyekből bizony nagyon sok megy rá egy kilóra. így a legjobb termés idején is bizony nagyon kevés a dohányparcella hozadéka más terménnyel bevetett földekkel szemben. Aki mégi3 dohánytermelésre határozza el magát közsé günkben, más fajtát ültet, vagy réthátit, vagy szamosit, de verpeléti dohánnyal nem foglalkozik. —. Szerintem a végtelenül szigorú ellenőrzés ős a sajátcélú dohánytermelés megengedése ölte meg a verpeléti dohányt. Egy gazdát például az egyik szomszéd faluban 10 kilogramm dohány eladása miatt olyan súlyosan megbüntettek, hogy az ökreit kellett eladnia a büntetés kifize tősére. Bizonyos ezekután, hogy sem ő, sem környezete, ebben az életben dohányt nem fog termelni. . . — A sajátcélű dohánytermelés megengedése volt azonban a lényegesebb oka a verpeléti dohány halálának. Azelőtt a gazda akármilyen kÍ3 területen is, de mégis termelt a kincstárnak, csak azért hogy neki is legyen szivni valója. Most, ami kevés neki kell, megtermeli a kertjében, vagy a kukorica közt, a volt dohányföldet pedig búzával veti ba, vagy szőlőt telepít belé. — Az 1923. évre már tudtommal megszűnik a sajátcólű dohánytermelés. Ettől az intézkedéstől, ha azt megfelelő beváltási áremelkedés' is ki fogja egészíteni, remélhető a verpeléti dohánytermelés valamelyes föllendülése. Kis hírek a nagy világból. Külföld: Franciaország a jővátőteli bizottságban kisebbségben maradt. — Ma- rienbadban nem esik szó a Habsburg kér dósról. — Angol, francia, belga és holland bankvezérek tanácskozni fognak Európa pénzügyi helyzetéről. — A csehek megszüntetik a valutaforgalom ellenőrzését. — Becsben újabb tüntetéstől tartanak. — Wiesbadenben orosz monarchista kongresszust tartanak. — Becsben 2240 K egy liter tej. — A görögök kiürítették a semleges zónái. Magyarország: Negyedmillió ember marad Budapesten hatósági liszt nélkül. — Az új osztrák borvám megint megbénítja a borkivitelt. — Elischer Viktor lett a deviza központ elnöke. — Petőfi-ünnep volt a Kuíyakaparő-csárdánál. — Kern Aurél lesz a Nemzeti Zenede elnöke. — Zita királyné Kovács Arisztid bencés tanárt hívta meg Ottó nevelőjéül. — A salgótarjáni bányászok hajlanak a megegyezés fele. — Általános sztrájk fenyeget a vasiparban. — Kassa magyar jogi fakultást és műegyetemet követel. — Egy mii liő hl. tavalyi borunk vár kivitelre. — A felvidéki magyar luteránusok szövetséget alakítottak. — Győrött a városi tanács megtiltotta a keresztényszociálista szervezkedést. — A csehek a lévai járásbíróságon megszűntették a magyar nyelv használatát. * 1082 A hev6smegyei malmoknak több mint tizenegyezer mázsa búzát kell beszelgáltatniok. Az alispán elnöklete alatt működő bizottság a hevesmegyei malmokra kivetette a beszolgáltatandó gabona kontingenst. A kontingens járások, illetve városok szerint a következőképen oszlik meg: Eger város 417 q búza, 84 q rozs, Gyöngyös vá ros 680 q búza és 122 q rozs, egri járás 2554 q búza és 417 q rozs, gyöngyösi já rás 901 q búza, 155 q rozs, hatvani járás 1677 q búza, 288 q rozs, hevesi járás 1440 q búza, 300 q rozs, tiszafüredi járás 2299 q búza, 382 q rozs, páíervásárai járás 1082 q búza, 252 q rozs. Hevesmegyánek tehát összesen 11.050 q búzát és 2000 q rozsot kell beszolgáltatni. így a malmok mentesülnek az őrlési adó és a maloméi lenőrzős’ alól. A malmosok a kontingenst elfogadták. (" Eger, 1922. augusztus 19. Napraforgó sárgul a gyümölcsösben. Ketten hancűroztak az árnyas gyümölcsösben: Ádám és Éva. Ádám szőke volt és kékszemű. Az első elemibe járt. Éva, a kis cigányosan barna Éva, még csak az ovoda küszöbét koptatta. A paradicsomban... akarom mondani a gyümölcsösben már kopaszak voltak a fák. Összesült lombbal, kócosán gunnyasz- tottak a fák. Ádám és Éva órák hosszat a fákon böngésztek. De hamar megúnták a fára mászást. Nem csillogott át az aranyszínű barack a lombon. A hamvaskék szilva sem nevetett. Szárazlevél csörgött a sötét- piros alma helyén. Ádám és Éva nagyon unatkozott. — Játsunk hol az olló komámassont, — ajánlotta Éva. Ádám lekicsinylőig mérte végig. — Rablót jáccanék. De te nem vagy fiú. Te nem tucc rablót A kert végén napraforgók virultak. Ragyogtak a virágsugarak, mint a szentek feje körül az aranykarika. — Né, de sép — selypegte Éva és a napraforgókra mutatott. Ádám érdeklődve nézett a sárga virágok felé, melyek aranyezikrákat szórtak a meg sem moccanó levegőbe. Leheveredett a poros fűvel, parajjal meg pokol-fűvel bánóit földre. S komolyan föltámasztotta állát: — Látom. Tányír virág. Te samáj, jőám a tányéjvijág magja — hivta a «kis Éva> Ádámot. —- Nejjó (nem jő) — csúfolődott a gyerek s lassan föltápászkodva a tányérvirágok közé ballagott Évával. — Má nincsen semmi, se alma, se baracst, se «hibba» (szilva). Sat ez van: tányíj-mad — mondotta Éva s a napraforgókra mutatott. — Nem jő, — makacskodott Ádám. — Jó, — durcáskodott Éva. — Tudom. Anuskátől tudom. Jó a madja. — Látod, nem lennél jó rabló, — mondotta Ádám. — Nem vagy fiú és nagy szamár vagy. A fára felmászhacc, de erre a vékonyszárű virágra nem. Letörne alattad. S ha letörjük, akkor megraknak. Hát ezér nem jó. Megraknak. Éva pityergett. — Hát pedig én rablót is tudnőt. S nem vágyót samáj. Én nem töjöm le a tányij-madot. Fürgén beszaladt a házba s kihozott egy széket. A széket az egyik napraforgó alá állította s miközben szemelgette a ma got, gúnyosan leszólt Ádámhoz: — Ha nejjó (nem jő) nem adói. Ádám elutasítóan szólt: «Nem költ.» De okos volt és ő is hozott egy — széket. . . Napraforgó sárgul a gyümölcsösben... J. J. Köszönet. A m. kir. vallás ős közoktatásügyi miniszter az Egri Keresztény Sajtőszövetkezetnek azért, mert az egri állami polgári fiú- és leányiskolának, elemi iskolának, iparos és kereskedő tanonciskolának tankönyvek beszerzésére összesen 11000 (tizenegyezer) koronát adományozott, őszinte köszönetét nyilvánította. A bálapátfalvai zarándoklat azon résztvevőit, akik igazolványaikat már kiváltották, felkéri az intéző bizottság, hogy abban a zárdában, ahol jelentkeztek, még 50 koronát fizessenek le, igazolványuk felmutatása mellett. Az 50 korona befizetését a 100%-os vasúti díjemelés teszi szükségessé. A befizetéseknek augusztus 20 án, esti 6 óráig meg kell történnie. Azok, akik a túlkiadás miatt a zarándoklaton nem akarnak részt venni, igazolványuk ellenében a befizetett 50 koronát visszakapják.
