Egri Népujság - napilap 1922/2
1922-08-12 / 182. szám
Ára 5 korona. Eger, 1922. augusztus 12. szombat. XXXIX. évf. 182. sz. Előfizetési dijak postai szállítással Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Negyed évre 350 K. — Egg hóra 120 K. Halottrablók. PÖLITÍ IÄ1 MÄPIL1P. Felelőn szerkesztő< BREZNIY IEEE. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. „Aki korán nevet, hamar sír.“ A keresztény sajtó nem felekezetek ellen harcol, hanem a nemzetrontó faji törekvések ellen. Eger, 1922. augusztus 11. Megdöbbentő s mindig újabb meg újabb nemzetrontó gazságokról, trükkökröt hullik le a lepel. Ami a koronával történt a közelmúltban, ismét nem egyéb, mint hitvány, lelketlen bitangok garázdálkodása, akiket a meggazdagodásnak feketébb- nél-feketébb ördöge űz, hajt a könnyű vagyonszerzés után. A rothadt magyar pénzügyi világnak örök szégyene marad, hogy akadtak kebelében olyanok, kik zürichi spekulánsokkal szövetkezve, megrabolták halott nemzetünket. Mert halottrablás volt az, amit elkövettek. A zürichi árfolyamot mesterségesen szabályozták Zürichben, Prágában, Belgrádban. A valutaforgalom irányító helyein csoportok alakultak, amelyek a magyar koronát piacra dobták és mivel az értékpapírok árfolyama nem emelkedik a valutának megfelelően, olcsó pénzen szerezték meg ipartelepeink részvá uyeit, hogy befolyást gyakorolhassanak a halott ország iparára, kereskedelmére és részvényeire. Aztán vásárolni kezdték az ingatlanokat a gyenge valutájú országokban. Már Becsben potom áron megvettek egy egész utcát, erdőket, bányákat, ipartelepeket. Nálunk raég nem ment ennyire a dolog s hisszük is, hogy az államkormányzat erélyes keze a spekulánsok és börzeügynökök nyakára csavarja azt a pány- vát, amit ezek a magyar vagyon bezse- belésóre vetettek ki. Nincs, nem lehet többé pardon! A belügyminiszter akaszíófát Ígért sivár közgazdaságunk piócáinak, hisszük, hogy meg i3 adja. Mert a legutóbbi napok fejvesz- tettsége, a pánik, amely a leromlott zürichi kurzus nyomában támadt, nagymértekben próbára tették ismételten a magyar idegeket, amely pedig már az idők mostohasága folytán úgy is eléggé meg van viselve. Komoly próbára tették sok magyar vagyoni helyzetét, megélhetését és kétségessé mindennapi kenyerének megszerzését is. Megfogyasztották a nemzeti vagyont, mely pedig, viszonyaink között, egyedüli alapja gazdasági létünknek és boldogulásunknak. Jöjjön hát, de mielőbb, az erélyes kéz, ha kell, az akasztófa, mert elvégre élni akarunk s nem lehetünk kiszolgáltatva tovább a pénz tizenhárompróbás őrültjeinek, «Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában 1 Amen.» Budapest. M. T. I. A liberális sajtó örömujjongásban tört ki a keresztény lapok megrendszabályozására, amelyet Bethlen gróf miniszterelnök tűzött ki legközelebbi céljául. Gömbös Gyula, a kormánypárt ügyvezető alelnöke a következőket mondotta munkatársunknak: c A miniszterelnök rosszhiszemű beállításnak tulajdonította azt a nyilatkozatot, amely a keresztény magyar sajtó megrendszabályozására irányult volna. Szó sincs arról, hogy a miniszterelnök figyelmeztetésében a keresztény irányzat érintve lenne, mindössze azt célozta ez a figyelmeztetés, hogy a lapok tartózkodjanak a törvénybe ütköző izgatásoktól. A miniszterelnök úr figyelmeztetésében inkább jóakaratot látnak. Más forrásból úgy értesülünk, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök a leghatározottabban kijelentette, hogy esze- ágában sem volt figyelmeztetésével a keresztény irányzatot érinteni. Budapest. MTI. Wolf Károly a miniszterelnöknek a napokban megjelent nyilatkozatáról a következőket mondotta: — A nemzetgyűlés többségi pártja az agrár-kerösztény gondolat jegyében állott a választőközönsóg elé. Ezt az irányzatot meg is fogja tartani, a liberálisok mesterkedése ellenére is. A keresztény A várm. tisztviselők sérelmesnek tartják az Eger, 1922. augusztus 11. A kormány, hogy a közelmúlt időkben a vármegyei alkalmazottakat érdemtelenül ért mellőzéseket valamiképen jővá- tegye, törvényjavaslatot nyújtott be a nemzetgyűléshez. A vármegyei alkalmazottak illetményének rendezéséről szóló törvényjavaslat az elszenvedett jogsérelmeket nemhogy orvosolná, hanem még hátrányosabb helyzetbe hozza, pl. az árvaszőkek fogalmazó karát. Megfosztja őket már előbbi törve nyékben biztosított jogaiktól. Az egyenlőség elvének mellőzésével, a segéd- és ke zelószemélyzetnek nem adja meg azt az előmeneteli lehetőséget, amely minden állami ágazatban lévő segéd- és kezelő eze-, mélyzetnek már régen meg van adva. Megvonja a lehetőséget attól, hogy az önálló vezető-helyen lévő főtisstviselö egy meghatározott rangosztályből előre léphessen pl. főjegyző, árvaszéki elnök. Amikor ezen állás betölthetéséhez főiskolai képzettség szükséges, akkor egyes állami ágazatban meg van adva a lehetősajtó nem felekezetek ellen harcol, hanem a nemzetrontó faji törekvések ellen és a magyar nép szent jogaiért. E küzdelemben mindenkor tiszteletben tartja a törvényes rendelkezéseket. — De én nem ismerek egy olyan bün- i tető rendelkezést sem, amely a magyar-faj | természetadta erkölcsi és gazdasági érde- | keinek érvényesítését felekezeti izgatásnak : minősítené. A miniszterelnök űr semmi I esetre sem szándékozott kijelentésével a j keresztény nemzeti irányzat ellen állást | foglalni és így azt hiszem, hogy a liberá- i lis sajtóra is találni fog az a magyar közmondás : «Aki-korán nevet, hamar sír». A magyar lelkekben a jogaiért érvényesülni akaró törekvés a mai kor szellemének megnyilvánulása, amely előbb utóbb egy táborba terel mindenkit, aki a keresztény Magyarországért akar küzdeni. Budapest. MTI. A mai nemzetgyűlés jelentékeny többsége, a meg nem alkuvó keresztény nemzeti irányzat szükségességének tudatát hordja lelkében. Wolf Károly eme szavai élénken dokumentálják azt a nemzeti törekvést, amely országunkat ismét naggyá és erőssé teszi. A liberális sajtó orgánumok felhördülései túlságosan koraiak. illetmények rendezéséről szóló javaslatot ség, hogy érettségivel a VII ik rangosztály is elérhető. A Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesülete közgyűlésében reámuíat e sérelmekre. Emlékiratát a nemzetgyűlés közigazgatási és pénzügyi bizottsága a legrídegebben visszautasította. Megmozdúlt az egész csonka Magyar- ország vármegyei alkalmazottainak sere ge. Talpra állott s már kéri, hogy sérelmeit, amiket a múltban szenvedett, hozzák helyre. Tudatában vannak annak, hogy ök a kormány exponensei, ők hajt ják végre annak akaratát, helyettük szenvedték 6l a forradalmak és a tanácsköztársaság kínjait, amikor rajtuk végig gázoltak őrdemetlenül. Megyei nemzetgyűlési képviselőink is megérthették tiszteletteljes, jogos kéréseinket. Dr. Nagy János kezében van már sérelmeinket föltáró emlékiratunk. Bízunk, hiszünk s tudjuk, hogy ügyünk kezeikben a jog és méltányosság nevében közöttünk megnyugvást jelentő eredményt fog elérni. Egy vármegyei tisztviselő. A vármegyei tisztviselők helyzete.
