Egri Népujság - napilap 1922/2
1922-08-12 / 182. szám
Earn népújság 1922. augusztus 12. Intelem Karapnénak, Egerbe. „Vigyázzunk a gyermekekre!“ c. cikkünk visszhangja Budapestről. é Eger, 1922. augusztus 11. Egyik utóbbi vasárnap cikket közöltünk arról, hogy a társadalom legdere kabbjainak gyermekmentő munkájáért mi a jutalom. Munkatársunkat, — mivel nem engedte, hogy egy kis fiúcska üvegcseréppel összekarcolja, hasogassa kis játszótársának arcát, — alaposan megtámadta a megrendszabályozott fiúcska anyja. Erre a cikkünkre adott visszhangot az *Uj Nemzedék» c. fővárosi napilap a következőkben: Intelem Karapnénak Egerbe. Tán nem is így hívják magát, lelkem, ott Egerben. Mi csak azt tudjuk, hogy a maguk háza előtt valamelyik nap a héten kisgyerekek játszadoztak; köztük a maga kisfia is. . . «Rajzolősdit» játszottak. A rendes, okos kisgyerekek, úgy amint kell: faággal a porba, szép cirkalmosat. Csak a maga fia, a kis tudatlan, az akart üvegcseréppel rajzolni s mégcsak nem is a porba, hanem a kis Julika arcára. — Várj, szép lót rajzolok a szemed alá, — erőszakoskodott a maga kisfia, Karapné. Julika odatartotta az arcát, de mikor a «rajz» fájt, hát nem engedte. — Akkó’ hát a karodra, — erős'kö- dött a gyerek. De ott is fájt, úgy, hogy Julika sírva fakadt. Ott sem engedte. A maga kisfia csak nem hagyta : — Hát majd csibét csinálok rá, a’ nem fáj. . . A cukor ára «a helyzet magaslatán». Eger, 1922. augusztus 11. Ezelőtt két nappal, egy egri üzlet ajtaján, ékes betűkkel hirdették az importcukrot 380 kemény koronákért. 0 30 volt akkor Zürichben a magyar korona jegyzése. Ma, amikor koronánk 0'36-ra emelkedett, a cukor árát 24 óra alatt kerek 100 koronával csapták fel ismeretlen elmék és kezek, Ma, 20 korona híján, 500 korona egy kilo cukor! Nem tudjuk megérteni ezt a manővert, ezt a minősíthetetlen árűuzsorát. Nem a hatóságok nyugalmát, mely, úgy látszik, teljesen tehetetlen az emberi élet kútáraival szemben. így a helyzet javulását máshonnan várjuk. Beszéltünk egy kereskedővel, aki azt mondotta, hogy két napja tartja magát a 480 koronás ár, de a két nap alatt egyáltalán nem fogyott a cukor. Ne is fogyjon. Végre a közönség jusson jobb belátásra és ne vásároljon cukrot. Majd meglátjuk, hogy a cukorgyárosok, a cukoruzsorások bírják-e tovább, — vagy a fogyasztók. Elvégre befőttek és cukros tészták nélkül igen könnyen meglehetünk. A gyerekeknek, a betegeknek pedig jusson orvosi rendeletre, hatósági kiosztás útján, az olcsóbb magyar cukorból. Ha senki sem segít rajtunk, segítsünk végre saját magunkon. Ismét lesznek gyermeknapok Az Országos Gyermekvédő Liga igazgatósága el határozta, hogy négy évi szüneteltetés után országos gyermeknapjait a folyó évben újból megtartja. Egy úr megy arra s hogy látja, milyen tudatlan a maga kisfia, hát elveszi a cserepet tőle s jó szóval megokosítja: — Meghal ám így Juiika, ha így akarsz rája rajzolni. A fiú riva fakad és bömböl. Nosza, kiáll maga a kiskapuba, Karapné : — Héjnye, mi köze az úrnak az én fijamho. . . Mii? . . . Tudatlan? ... Az én fijam? . . . Tudatlan ám az úrnak valamennyi pereputtya, nem az én fijam. . . És így tovább. Nagyon átalkodott maga ott Egerben, Karapné. Nem okosan. . . Az az úr, aki a gyereket megokositotta, sokkal jobb apja vőna a gyereknek, mint amilyen maga édesanyának. Azt tudja, hogy a magakis fia nem volt rossz, csak tudatlan. És azt is tudja, hogy az ilyen tudatlanságból jön késóbb a rosszaság. Látja, ott Egerben két hót alatt több gyereket pusztított el a tudatlanság. Egyik a vizbe fúlt, a másik a vonat alá került, mind mind csak azért pusztult el, mert kis tudatlan volt. Kiirtuk ezt a maga dolgát ^Karapné még a pesti újságba is, hadd tanuljanak belőle mások is, hogy milyennek nem szabad lenni a jő édesanyának. Ha valaki jót tesz a kisfiával, ne csatározzon maga akkor, Karapné asszony. De ne ám! Inkább okosodjék. . . Ráfér ám magára is. Karapnénak szóltunk, de mindenki érthet és értsen is belőle. A pénzügyi bizottság általánosságban elfogadta a földadó emeléséről szóló törvényjavaslatot. Két három hétnél hosszabb nyári szünetet . semmieselre sem kap a nemzetgyűlés. Budapest. A pénzügyi bizottság általánosságban elfogadta a földadó emeléséről szóló törvényjavaslatot, úgy, hogy ma délután 5 órakor már megkezdheti a javaslat részletes vitáját. Kormánykörökben fontosnak tartják, hogy a nemzetgyűlés minél előbb tető alá hozza az adója vasiatokat és azért abban az esetben, ha a vita túlságosan elhúzódnék, minden bizonnyal életbeléptetik a 8 órás üléseket. A kormány tagjai ma délután 5 órakor minisztertanácsot tartanak. Kállay Tibor pénzügyminiszter előterjeszti azokat s módosításokat, amelyeket a földadó javaslat részletes tárgyalása során szélesebb mederben vitatnak meg. Ezután szó lesz az általános gazdasági helyzetről a valuta kérdésben szükségesnek látszó további intézkedésekről, valamint azokról a rcndszabályozásokról, me- lyek alkalmasak lesznek arra, hogy az árfolyam ingadozásával megokolhatatlan drágaság letöressák. Nincs kizárva az a lehetőség sem, hogy amennyiben a földadó javaslat vitája hosszabb időt venne igénybe, egy két adóiavaslat letárgyalá- sát néhány hétre elhalasztják. Két-három hétnél hosszabb nyári szünetet ugyanis semmi esetre sem kap a nemzetgyűlés. Kis hírek a nagy világból Külföld: Németország «produktiv garanciák» nélkül is megkapja a moratóriumot. — A Svatonban történt taifuukatasz- trófa28ezer embert pusztított el. — Innsbruckban földrengés volt. — D’ Annunziő fascista-parancsnokságot vállalt. — Moszkva utasítást küldött a csah-proletárdikíatura kikiáltására. — 75 milliárdba került az első ezovjat-lokomotiv. — Washingtonban új konferencia lesz. — Elvetették a francia javaslatokat. —- A Népszövetség tanul- mányoztatja a nemzeti kisebbségek kérdését. — Új tudományos expedíció indul a Szahiym felkutatására. — Nagy földrengés volt a görög szigeteken. Magyarország : Budapest és Nagytétény között ismét ellopták a telefonvezetéket. — Külön detektív csoportot szerveztek a korona spekulánsok kinyomozására. — A közönség bojkottja leszorította a fa árát. — Szász Vilmos szobrászművész öngyilkos lett. — Hathónapi börtönre ítélték izgatás miatt a Népszava egyik munkatársát. — A szsrbek nem tartják be a gazdasági egyezményt. — A hódmezővásárhelyi bognárok is búzav&lutára tértek át. — Kiütéses tífuszban halt meg egy asz- Bzony Debreczenben. — Egy horvát kép viselő interpellációt nyújtott be a baranyai magyarok üldözése miatt. — Egy antantbizottságot inzuitálni akart Móron a fölingerelt tömeg.— Szakértőket hallgat meg a drágasági bizottság. — Törvényjavaslat készül a gazdasági rend védelmére. — Sztrájkba léptek az autotsxik sofförjei. * Eger, 1922. augusztus 12. fóese az elhagyott kisbabáról. A piacnak ma reggel szenzációja volt. — Kis babát találtak a gyinnyóben, — mondogatták az asszonyok. Kíváncsian mentem a dinnyéskofák közé, ahol egy öregasszony nagy körül- mónyeskedve mesélt a babáról: — Hát úgy vót a leikeim, hogy míg az asszony dologba járt, a gyerekekbe beállított egy olyan magunkfajta fejír cseléd. KÍ3 baba volt nála, oszt aszonta : — Tuggyátok-e, mit mondok, édes gyermekejim, hogy a Jóisten álgyon meg benneteket, ezt a kis babát rátok bízom,, mingván visszagyövök. Msj megszőgálom. Da úgy vigyázzatok ró, mint a szemetek világára. Hát ez ebbe maradt, lelkem gyereke- jim. A kisbabát dajkáiák a gyerekek, az asszony nem gyötl. Elliflangolí a lelketlen. Hazamegy a gyerekek anyja. «Hát tik mitcsinátok?» — így a jő asszony, — Hunnan vettétek ezt a babát ? A gyerekek elmongyák. Kapta magát szegény feje, behozta ide a piacra, hátha ráösmer az annya. De mindezidáig nem gyött az a pokolravaló cudar. Most bevitte a rendőrségre. Az ‘ öregasszony meséjét általános szörnyülködés koronázta. A hatással lát hatóan meg volt elégedve. Bemegyek a városháza udvarára. Látom, hogy a rendőrségi crszoba előtt egy asszony kisbabát dajkál. — Ez az elhagyott kisbaba? — kérdeztem. — Ez, ez — bólogat — és sírva panaszkodik. — Hova tegyem a kis ártatlant ? Hiszen nekem is négy gyerekem van. Szegény Özvegy vagyok, Pőcs Károlyné a Makiári lítrőL — Evett-e már? — érdeklődtem. — Igen, igen — mosolygott a jó- asszony. Jól lakott. A szomszéd asszonynak kéthónapos babája van. Az szoptatta meg. Amíg beszélgettünk, odajött hozzánk egy kedves, barna menyecske. — Jaj, dö szép vagy, eszem a kis szádat — mondotta a kis babának. — Milyen szép kők szemí van ! Mint a búzavirág ! Hogy nyalogatja a kis szájját! S nagy szeretettel megcsókolta a kis elhagyott babát. S a pufók arcocska mosolygott a dunyhában, melyet a nyomorúság rongya kötött át. Azt hitte tán, hogy az anyja csókolta meg, az anyja, aki őt már pólyáskorá- ban beledobta a forrongó, titokzatos, örvénylő életbe. (J. J.)
