Egri Népujság - napilap 1922/2

1922-08-11 / 181. szám

er, 1! aug s 11. péntek. évf. 181. sz t Előfizetési dijak postai szállítással Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Negyed évre 350 &. — Egy hóra 120 K. POLITIK ÄI NÄPILKP. Felelő* szerkesztői BREZNÄY IMRE. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi ngomda. Telefon szám 11. Mentsük meg az ellátatlanokat! Dr. Lipcsey Péter kir. közjegyző indítványa. Eger, 1922. augusztus 10. A ránk következő tél fenyegető nyo­morúsága cselekvésre késztet. Nyomor fenyeget, különösen a váro­sokban, ahol a földnélküli munkások szá­ma jelentékeny, legkiváltképpen pedig Egerben, mely városnak földnélküli mun­kásai évről-évre eljárnak messze földre sommás munkásoknak és aratóknak. Azon­ban az idén, nagyon csekély volt azoknak száma, akiknek alkalmuk nyiltilyen mun­kák vállalására. Más években ezek besze­rezték a sommás- és az arató munkákkal a kenyérmagot az egész télre maguknak és családjuknak, de az idén a munkahiány miatt ez lehetetlen volt. Most ott állnak a dolgos, jdérzésű munkások is és mások is, hogy télre még a mindennapi kenyerüket is nélkülözni kénytelenek. <A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.> Imádkozzuk az Űr imájában. És a mindent látó és halló — fölöt­tünk uralkodó hatalmas Isten gondosko­dik mindenkor a szűkolködőkrői. Elküldi az ő sáfárjait a földre, de számon is kéri tőlük sáfárkodásukat. Ezek aföldnélküii szegény munkások a Mindenható Isten szegényei, akik pedig olyan anyagi helyzetben vannak, hogy a jó Isten szegényein segíthetnek, — a Min­denható, hatalmas Isten sáfárjai. Ezeket a sáfárokat hívom föl, hogy segítsenek a jó Isten szegényein. Én magamat is ilyen sáfárnak tar­tom, jól akarok sáfárkodni. Hevesvármegye földbirtokosait, gaz­dáit és mindenféle rangú módosabb lako­sát föihivom, de fölhívom különösen a fa­lu mődosabbjait, hogy segítsenek Eger város szegényein, hisz’ a vármegye szék­helyével, Eger várossal szoros kapcsolat­ban állnak ; fölhívom erre Eger módosabb lakosait, hisz’ becsületünk egyenesen meg­követeli, hogy hazafias kötelességünket teljesítsük s a Mindenható Isten paran­csának eleget tegyünk. Indítványozom tehát: «Mondja ki Eger város képviselőtes­tülete, hogy a város szegényei részére takaréktárat létesít, mely úgy a város évenkénti hozzájárulása, valamint Egér- város és Hevesvármegye módosabb lako­sai önkéntes adományaiból létesül és tar- tatik fenn. Az önkéntes adományoknál különö­sen súlyt helyez a város a természetbeni adományokra (búza, rozs, árpa, kukorica, bab, borsó, krumpli stb., de akiknek ter­ményük nincs, azok pénzbeli segedelem­mel járuljanak hozzá a takaréktár létesí­téséhez és fönntartásához. Az adományok Eger város mindenkori polgármesteréhez küldendők. Eger város a takaréktár részére me- gyeszerte gyűjtést rendez, mozgalmat in­dít; e célból megkeresi a vármegye összes községeit tí azok lakosait adakozásra kéri föl, mivel Egerben szántóföld nincs és Eger a takaréktárat el nem láthatja bú­zával, rozzsai, árpával, kukoricával, bur­gonyával. A város területen a gyűjtéssel a fer­tálymestereket is megbízza, akik fertályuk­ban hívják össze a kiérdemült fertály- mestereket s ezekkel karöltve eszközöljék a gyűjtést. Az adakozás történhetik kötelezett­ség vállalásával, mikor az adományozó arra vállal kötelezettséget, hogy a termé­nyek betakarításakor bizonyos mennyiségű terményt fog beszállítani Eger város min­denkori polgármesteréhez. A takaréktárból azon városi szegé­nyek kapnak természetbeni segedelmet, akik önhibájukon kívül jutottak olyan helyzetbe, hogy a télre kenyér nélkül ma­radtak. Mindezek elbírálására és a termé­nyek kiosztására Eger város tanácsa ille­tékes, de köteles meghallgatni a fertály­mestereket, akik a véleményük beterjesz- jesztáse előtt kötelesek a kiérdemült fer­tálymestereket összehívni, akik a fer- táiymesterrel együtt határozzák meg azt, hogy körletükben ki érdemes a segítségre és mennyi segedelmet vehet igénybe. Mi­után pedig különösen télen, munka Eger­ben egyáltalán nincs, a jőravaló mun­Eger, 1922. augusztus 10. Az Egri Népújság munkatársa ma délelőtt fölkereste dr. Nagy Jánost, Eger város nemzetgyűlési képviselőjét, hogy az új adőjavaslatokről tájékoztassa lapunk olvasóit. A képviselő kitüntető szívesség­gel fogadta munkatársunkat, aki látoga­tását a következőkben írja le: A képviselő éppen az adőj avaslatok tanúlmrínyozásával foglalkozott, amikor beléptem egyszerű, líceumi szobájába. Sohasem felejtem el ezt az interjút. Látogatásom alatt legalább is tíz «ügy­felet intézeti el» a képviselő: egyiknek ajánló levelet, másiknak kérvényt írt, a harmadiknak jólanácíot adott, a negye­diknek megígérte közbenjárását, az ötö­fíás szívesen megdolgozik a kapott sege­delemért ; azon munkás, aki a segedelem­ben részesül, köteles a kapott segély érté­kének felét a városi tanács általt kijelölt munkában ledolgozni; a beosztást a vá­rosi tanács teljesíti. Az a munkás, aki a városi tanács által kijelölt munkában a tanács által elfogadható ok nélkül részt venni nem akar, vonakodása után sege­delemben többé nem részesíthető. , A terményből mindig csak egy hóra való osztható ki. Eger város a takaréktárhoz való hoz­zájárulását a gyűjtés befejezése után fogja meghatározni.» Égerváros szegényein akarok segí­teni indítványommal, de nemcsak indítvá­nyozni akarok, hanem adakozni is. Ezért az Egerben létesítendő takaréktár részére fölajánlok 20.000 koronát. Ezen összegnek felét, azaz 10.000 koronát jelen alkalom­mal befizetem Eger város közpénztárába, miután a jelenben több pénzt nélkülözni képes nem vagyok; — a másik felére, azaz 10.000 koronára nézve pedig kötele­zettséget vállalok, hogy Eger város köz­pénztárába legkésőbb a mai naptól szá­mított 3 hó alatt befizetem. Természetes, hogyha anyagi helyzetem megengedi, ezt előbb meg fogom tenni. Az összeg a fenyegető Ínséghez ké­pest csekély, de anyagi helyzetemhez ké­pest a lehető legnagyobb áldozatot hoz­tam; azonban meg vagyok győződve, hogy sokan lesznek követőim között olyanok, . kik jobb anyagi helyzetben vannak, mint én s nagyobb áldozatot hozhatnak és hoz­nak a szent célra, mint én képes vagyok. Kiváló tisztelettel maradtam a tekin­tetes képviselőtestületnek alázatos szolgája Dr. Lipcsey Péter s. k„ városi képviselő. diknek «kitüntető látogatását» fogadta, a többieket bizonyos törvénybe tfágő kér­désekről világosította fel. — így megy ez nap-nap után — mo­solygott a képviselő. — Van eset, hogy válópörben kérnek tanácsot tőlem; leg­több az állást kereső. Minden apró-cseprő dologért hozzám jönnek: egyiknek a fiát kell a főiskolán protezsálni, másiknak va­lamelyik minisztériumban eljárni. Levelet •is kapok tucatszámra, de se borítékot, se válaszbélyegeí nem mellékelnek. S Nagy János dr. valóságos atyja a kerületének: mindenkinek ad jótanácsot, levelez, fáradozik. Még senkinek sem mond­ta, hogy «Nem teszem» csak — lakásügyben. Egyforma szívélyességgel fogad mindenkit. Nagy János dr. nyilatkozik az új adó javaslatokról. w

Next

/
Thumbnails
Contents