Egri Népujság - napilap 1922/2
1922-08-11 / 181. szám
er, 1! aug s 11. péntek. évf. 181. sz t Előfizetési dijak postai szállítással Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Negyed évre 350 &. — Egy hóra 120 K. POLITIK ÄI NÄPILKP. Felelő* szerkesztői BREZNÄY IMRE. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi ngomda. Telefon szám 11. Mentsük meg az ellátatlanokat! Dr. Lipcsey Péter kir. közjegyző indítványa. Eger, 1922. augusztus 10. A ránk következő tél fenyegető nyomorúsága cselekvésre késztet. Nyomor fenyeget, különösen a városokban, ahol a földnélküli munkások száma jelentékeny, legkiváltképpen pedig Egerben, mely városnak földnélküli munkásai évről-évre eljárnak messze földre sommás munkásoknak és aratóknak. Azonban az idén, nagyon csekély volt azoknak száma, akiknek alkalmuk nyiltilyen munkák vállalására. Más években ezek beszerezték a sommás- és az arató munkákkal a kenyérmagot az egész télre maguknak és családjuknak, de az idén a munkahiány miatt ez lehetetlen volt. Most ott állnak a dolgos, jdérzésű munkások is és mások is, hogy télre még a mindennapi kenyerüket is nélkülözni kénytelenek. <A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.> Imádkozzuk az Űr imájában. És a mindent látó és halló — fölöttünk uralkodó hatalmas Isten gondoskodik mindenkor a szűkolködőkrői. Elküldi az ő sáfárjait a földre, de számon is kéri tőlük sáfárkodásukat. Ezek aföldnélküii szegény munkások a Mindenható Isten szegényei, akik pedig olyan anyagi helyzetben vannak, hogy a jó Isten szegényein segíthetnek, — a Mindenható, hatalmas Isten sáfárjai. Ezeket a sáfárokat hívom föl, hogy segítsenek a jó Isten szegényein. Én magamat is ilyen sáfárnak tartom, jól akarok sáfárkodni. Hevesvármegye földbirtokosait, gazdáit és mindenféle rangú módosabb lakosát föihivom, de fölhívom különösen a falu mődosabbjait, hogy segítsenek Eger város szegényein, hisz’ a vármegye székhelyével, Eger várossal szoros kapcsolatban állnak ; fölhívom erre Eger módosabb lakosait, hisz’ becsületünk egyenesen megköveteli, hogy hazafias kötelességünket teljesítsük s a Mindenható Isten parancsának eleget tegyünk. Indítványozom tehát: «Mondja ki Eger város képviselőtestülete, hogy a város szegényei részére takaréktárat létesít, mely úgy a város évenkénti hozzájárulása, valamint Egér- város és Hevesvármegye módosabb lakosai önkéntes adományaiból létesül és tar- tatik fenn. Az önkéntes adományoknál különösen súlyt helyez a város a természetbeni adományokra (búza, rozs, árpa, kukorica, bab, borsó, krumpli stb., de akiknek terményük nincs, azok pénzbeli segedelemmel járuljanak hozzá a takaréktár létesítéséhez és fönntartásához. Az adományok Eger város mindenkori polgármesteréhez küldendők. Eger város a takaréktár részére me- gyeszerte gyűjtést rendez, mozgalmat indít; e célból megkeresi a vármegye összes községeit tí azok lakosait adakozásra kéri föl, mivel Egerben szántóföld nincs és Eger a takaréktárat el nem láthatja búzával, rozzsai, árpával, kukoricával, burgonyával. A város területen a gyűjtéssel a fertálymestereket is megbízza, akik fertályukban hívják össze a kiérdemült fertály- mestereket s ezekkel karöltve eszközöljék a gyűjtést. Az adakozás történhetik kötelezettség vállalásával, mikor az adományozó arra vállal kötelezettséget, hogy a termények betakarításakor bizonyos mennyiségű terményt fog beszállítani Eger város mindenkori polgármesteréhez. A takaréktárból azon városi szegények kapnak természetbeni segedelmet, akik önhibájukon kívül jutottak olyan helyzetbe, hogy a télre kenyér nélkül maradtak. Mindezek elbírálására és a termények kiosztására Eger város tanácsa illetékes, de köteles meghallgatni a fertálymestereket, akik a véleményük beterjesz- jesztáse előtt kötelesek a kiérdemült fertálymestereket összehívni, akik a fer- táiymesterrel együtt határozzák meg azt, hogy körletükben ki érdemes a segítségre és mennyi segedelmet vehet igénybe. Miután pedig különösen télen, munka Egerben egyáltalán nincs, a jőravaló munEger, 1922. augusztus 10. Az Egri Népújság munkatársa ma délelőtt fölkereste dr. Nagy Jánost, Eger város nemzetgyűlési képviselőjét, hogy az új adőjavaslatokről tájékoztassa lapunk olvasóit. A képviselő kitüntető szívességgel fogadta munkatársunkat, aki látogatását a következőkben írja le: A képviselő éppen az adőj avaslatok tanúlmrínyozásával foglalkozott, amikor beléptem egyszerű, líceumi szobájába. Sohasem felejtem el ezt az interjút. Látogatásom alatt legalább is tíz «ügyfelet intézeti el» a képviselő: egyiknek ajánló levelet, másiknak kérvényt írt, a harmadiknak jólanácíot adott, a negyediknek megígérte közbenjárását, az ötöfíás szívesen megdolgozik a kapott segedelemért ; azon munkás, aki a segedelemben részesül, köteles a kapott segély értékének felét a városi tanács általt kijelölt munkában ledolgozni; a beosztást a városi tanács teljesíti. Az a munkás, aki a városi tanács által kijelölt munkában a tanács által elfogadható ok nélkül részt venni nem akar, vonakodása után segedelemben többé nem részesíthető. , A terményből mindig csak egy hóra való osztható ki. Eger város a takaréktárhoz való hozzájárulását a gyűjtés befejezése után fogja meghatározni.» Égerváros szegényein akarok segíteni indítványommal, de nemcsak indítványozni akarok, hanem adakozni is. Ezért az Egerben létesítendő takaréktár részére fölajánlok 20.000 koronát. Ezen összegnek felét, azaz 10.000 koronát jelen alkalommal befizetem Eger város közpénztárába, miután a jelenben több pénzt nélkülözni képes nem vagyok; — a másik felére, azaz 10.000 koronára nézve pedig kötelezettséget vállalok, hogy Eger város közpénztárába legkésőbb a mai naptól számított 3 hó alatt befizetem. Természetes, hogyha anyagi helyzetem megengedi, ezt előbb meg fogom tenni. Az összeg a fenyegető Ínséghez képest csekély, de anyagi helyzetemhez képest a lehető legnagyobb áldozatot hoztam; azonban meg vagyok győződve, hogy sokan lesznek követőim között olyanok, . kik jobb anyagi helyzetben vannak, mint én s nagyobb áldozatot hozhatnak és hoznak a szent célra, mint én képes vagyok. Kiváló tisztelettel maradtam a tekintetes képviselőtestületnek alázatos szolgája Dr. Lipcsey Péter s. k„ városi képviselő. diknek «kitüntető látogatását» fogadta, a többieket bizonyos törvénybe tfágő kérdésekről világosította fel. — így megy ez nap-nap után — mosolygott a képviselő. — Van eset, hogy válópörben kérnek tanácsot tőlem; legtöbb az állást kereső. Minden apró-cseprő dologért hozzám jönnek: egyiknek a fiát kell a főiskolán protezsálni, másiknak valamelyik minisztériumban eljárni. Levelet •is kapok tucatszámra, de se borítékot, se válaszbélyegeí nem mellékelnek. S Nagy János dr. valóságos atyja a kerületének: mindenkinek ad jótanácsot, levelez, fáradozik. Még senkinek sem mondta, hogy «Nem teszem» csak — lakásügyben. Egyforma szívélyességgel fogad mindenkit. Nagy János dr. nyilatkozik az új adó javaslatokról. w
