Egri Népujság - napilap 1922/2
1922-07-28 / 169. szám
Ära rv hétköznap 3 K, vasár- és ünnepnap 4 & 19er, 1922. július 28. péntek. XXIX. évt. 169. . sz. ' t. t&toMKmri *í)ka j«»*««» »»aüí«A«M»*w ««M H fél*r< «MBs«**«* nem fogadnak «I •itsitd év»« 200 K. — Sgg feéra 70 K. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNAT IMRE. Sxcriccsstóaég i £gee« Lí<s«b«». IlssSAhifatali lltenml *b©k*Ä«; Telefon mim 31. Mi kell ellenségeinknek? Eger, 1922. július 27. Minden, ami érték. Kell az aranyunk ős ezüstünk; kell az erdőségünk és marhánk ; kell a gyáriparunk ; kell az izmos magyar munkás. . . Kell a hungara; kell a mi jogunk, a mi életünk, a mi létünk, földünk, de legjobban kellene nekik a mi — lassú, sorvasztó halálunk. Azért, hogy ellenségeink álmát ne zavarja a lelkiismeret visszatérő furdalása, a nekünk okozott sok rossz miatt. Ami nekik kellett, már mind el is vitték. Ha tiltakoztunk, elvitték. Ha nem tiltakoztunk, akkor is csak elhordták javainkat. Nincs aranyunk, mert ellenségeinknek adtuk, hogy legyen ruhánk, legyen gépünk, mert nem tudjuk megindítani gyárainkat. Nekik Ítélte oda Trianon erdőségeinket, marháinkat, a magyar szent korona ékköveit. Nekik dolgozik a magyar munkás, óh! Talán minden vágyuk teljesedett már. Nem. Átkozott pénzvágy égeti a boa- konstriktor gyomrát. Újabb, újabb áldozatokat kivan a fenevad. Étvágya határtalan, sőt egyre válogatósabb az ételekben. . . Ma a magyar föld kell, e legna gyobb érték, mely több az aranynál, a vasnál, a konfekciónál, több a munkánál; több, értékesebb minden jószágnál. Reményünk vagy te, áldott magyar föld, a rét tentő éjszakában, melyet ők varázsoltak reánk ; egyedüli alapunk, amelyen szabadságunkat kivívhatjuk ; egyedüli összekötő hidunk testvéreinkkel, akiktől elszakítva tart a pogány had erőszaka. E reményt kioltani, ezt az alapot kirúgni, e hid fölrobbantását engedni annyi: mint lemondani az életről, átvándorolni a halálba, megalkudni az üldöző ellenséggel s elviselni a késő unokák minden átkát, a szégyent és gyalázatot nekik örökségül hagyni. . . A magyar földre éhes pedig a kül föld. Revolvert szegez a magyar kebelnek. Hands off-ot kiált. Ámde beszéljen a való élet! A Parcellázó Bank elnöke, Madarassy Beck báró, a háború előtt francia, svájci, olasz ős amerikai tőkéket vett igénybe. A tőkék után tudvalévőén kamat jár. A kamatokat azonban a bank a háborútól kezdődően a mai napig nem fizette. A trianoni szerződés alapján igényt jelentettek be az érdekelt bankok a Parcellázó ellen. A lioni bank 1 millió 200 ezer frankot, az olaszok 360 ezer lírát, a svájciak 220 ezer frankot, az amerikaiak 150 ezer dollárt követelnek. Ezt az óriási összeget a Parcellázó megfizetni képtelen. Igen ám! de mire való a trianoni szerződés? Vájjon nem arra-e, hogy az antant-bankok követeléseit végrehajtóként behajtsa? — A Parcellázó nem képes fizetni. Sajnos! De a magyar állam nekünk jó, követelésünk erejéig. Hisz’ a magyar ál lám jótálló, zsiráns; ő váltó a forgatója, mundja a francia bankár. Majd így folytatja: — Elismerjük, hogy Önök a több milliárdos adósságot nem képesek megfizetni. Nem baj! Teszünk Önöknek egy ajánlatot. Kérünk 20 évre 200.000 hold- nyi földet bérletbe. Hogy ezt a földet hol és kitől vesszük bérbe, az a mi gondunk. Azért ne fájjon a magyar állam feje. Ezen a területen hajtsák végre a földreformot és ami megmarad, azon gazdálkodni fogunk. Megfizetjük a bérösszeget és a magyar államot az obligóből kibocsátjuk, ha kiviteli cikkeinkre biztosítja a vám- és illetékmentességet. Az ügy most alszik, a magyar Kánaán pedig, mint drága ékkő, teljes fénysugárban ragyog a külföldi moloch előtt. A külföldi hitelező, látva a ringó kalásztengert, a hatalmas Nagy Alföldet, örömében felkiált, mint a Kolumbusz hajója árbocán figyelő matróz: A föld ! A föld! A magyar földért sajog a szivük. S ha éhségük kielégül: elbúcsúzhat a magyar a kapufélfától. Veheti sátorfáját; kereshet új hazát, mert a régiből kisemmiz- te a jéghideg szivű — külföldi. Ej ! keserű kenyér a hontalanság. Ezért kell talpraállanunk, dolgoznunk és — mienk a jövő. (Cs.) Vihar a nemzetgyűlésen. Hébelt elvei: A magyar bíróság elfogult — Jöjjenek haza az emigránsok. — Nem kell numerus clausus. — A magyar ifjúság 99°/o a nem tanul. — Ne bántsák a kémeket. Eger, 1922. július 27. Budapest. Az ülést Huszár Károly al elnök 10 óra után nyitotta meg. Napirend szerint az indemnitás folytatólagos tárgyalása következik. Hébelt Ede szólal fel elsőnek : Foglalkozik a miniszterelnök beszédével. Kifogásolja, hogy a kivételes hatalmat meghosz- szabbították, jóllehet erre nincs szükség, miért is követeli annak megszűntetését. Az internálási táborok és általában az internálás ügyével foglalkozik. (Viczián István: A szociáldemokraták meghívást kaptak a internálási-ügy revíziójához, de visszautasították a meghívást.) Majd néhány internálási sérelmet tesz szóvá. A toloncházban levőktől kapott tendenciózus levelet olvas fel, — mely szerint azt kérik, hogy helyezzék át őket a zalaegerszegi táborba. Igyekszik megcáfolni a magyar bíróság tekintélyét. Három esztendős tapasztalatai késztették arra, úgymond, hogy a magyar bíróságot támadja. (Nagy zaj a jobb oldalon. Az elnök csendet kór.) Kétségbe vonja a magyar bíróság függetlenségét, mert a bíróság a kormánytól függ. Lehet-e független az a bíróság, amely a legnagyobb mértékben elfogult? (Propper : Kész ítéletekkel mentek a tárgyalásokra. Elnök rendreutasítja Prop- pert, hogy a magyar bíróságot ilyen színben tűnteti fel. Kuna P. András magából kikelve kiáltja Propper felé; Nem lehet eltűrni, hogy a magyar bíróságot igy akarják beszeny- nyezni! A magyar bíróságot is le akarják járatni!? Elnök csendet kér.) Általános zaj és tiltakozás között beszél az emigránsok irodalmi tevékenysé* géről s kijelenti, hogy szolgálatot tettek a konszolidációnak. Heves tiltakozás követi azt az állítást, hogy «... úgy látszik félnek az okos emberektől. Ezért nem engedik, hogy az emigránsok hazajöjjenek». Ezután a numerus classus eltörlését követeli, éleshangú bírálat kapcsán. Kijelenti, hogy «a magyar főiskolái hallgatóknak 99 százaléka nem tanul». Persze ismét olyan zaj, hogy az elnök kénytelen újra felfüggeszteni a gyűlést. Végre Hébelt hogy betetőzze herosz- trateszi munkáját: a kivégzett kémek pártjára kel, akik csak holmi apró cseprö dől gokat követtek el. Erre kitör az orkán. Az amnesztiát tiszteletben tartja. Helyteleníti a politikai kivégzéseket, pedig az utóbbi időben sok kémet végeztek ki.( Felkiáltások a kormánypárton: Nagyon helyes, valamennyi hazaáruló volt!) Nem tartom helyesnek, mert ezek az esetek teljesen lényegtelenek voltak. (Nagy ellentmondás a kormánypárton és a középen. Ráday Gedeon: Szégyen ilyet mondani!) A kémkedést nem iehet halállal büntetni. (Sok felkiáltás: Ki kell dobni! Le keli csukni! Szabó Dezső: Megzavarodott, fantaszta! — Az elnök nem képes rendet csinálni és így az ülést újból felfüggeszi.) Az elnök ezután ismét megnyitja a gyűlést, de Hébelt Ede nem tud szóhoz jutni. Minden mondatára vihar tört ki s az egész ház olyan, mint a durva kézzel megbolygatott méhkas. Az ismételten felfüggesztett ülés után a folyosón folytatódott az izgatott vit3, melynek az az általános eredménye, hogy nem szabad ilyen embert megtűrni a par- I lamentben. (Az ülés tart.)
