Egri Népujság - napilap 1922/1
1922-05-23 / 116. szám
Ára hétköznap 2 K, vasár- és ünnepnap 3 K. Eger, 1932. május 23. kedd. nix. évf. 116. is SIC&sstétfi dijak posts! sz&Mtáttoi g ',iaais léiéin aldHaatést oam fogadunk ti. éni 160 K. — Igg béta ltd K. — ■SftTBMWaWIIIB III— Wil llWlllfillir FraaBHHMM III IWTTmi POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNAY IMRE. Ss«*3ct&rt6«ég i Eger, Lietu*. Siaééklvatali Metnmi agoaréa! Yelefoa suáus ti. Gráf Bethlen jsttán misisztereinSH > Tisza-pnaa Közén. Mindenütt nagy lelkesedéssel fogadták a miniszterelnököt. Nagykőrös. MTI. Bethlen István gróf vasárnap reggel 7 óra 45 perckor Kiskunhalasról Kecskemétre utazott. Fél 9 órakor érkezett meg, ahol nagyszámú tömeg zugó éljenzése közepett többek között a következőket mondotta: Kecskemét városának küldöttsége volt az, amely a múlt év őszén megjelenvén a miniszter- elnökségen, az egységes párt érdekében szólalt fel és annak megteremtésére kért föl engemet. A baj azonban ott van, hogy sok a vezér és senki sem akar közkatona lenni. Pedig aki vezető akar lenni, az ne nézzen sem jobbra, sem balra, hanem üssön szét a politikai kufárok között. Üssön szét azok között, akik a nemzet egységét megbontják. Nekünk arra van szükségünk, hogy ezekben a társadalmi osztályokban a nemes hazafiságot, a nemzethez való ragaszkodást, a valláserkölcsi felfogást újból irányitóvá tegyük. A keresztény sza- badelvüségre van ennek az országnak szüksége. Nekünk kettős fronton kell harcolni. Az egyik fronton vannak a radikálisok, a budapesti demokraták, nem szabadelvűek, hanem a radikális pártok ; maradványai annak az irányzatnak, amely 1918 ban tönkretette ezt a nemzetet. A másik oldalon van az' uj politikusok egy kis csoportja, akik sportnak tekintik a poli tikát. Akik kalandokkal akarják a nemEger, 1922. május 22. Végtelennek látsző fehér utakon robogott a gépkocsi. Mellettünk törpe tölgyek és lombos kőrisfák süvöltöttek el. Negyven kilométeres sebesség...Negyvenöt .. . Ötven . . . Hajrá ! A rohanás gyönyörűségében azonban nem feledkezem meg arról sem, hogy a a sétapálcámat a szerszámos ládán kell pihentetnem. A ládát egy megijedt ökör oldalba rúgta s a fedelet összezúzta rajta. Az ökör-eset után nagyobb szerencsétlenség nem történt, pedig úgy mondják, hogy háromig meg sem áll. Útitársaim egyike, Wiedermann Ferenc, az Árúforgalmi R. T. igazgatója, a völgyből előtűnő házcsoportok felé mutatott. A falucska fölött emelkedő dombokon ember-rajok nyüzsögtek. Földet ta- licskáztak. Alább exotikus építmények, keleti stílusú tornyok sorakoztak egymás mellé. — Mikőfalva, — szólt hátrafordúlva zetet megteremteni, akik puccsokat rendeznek és azt hiszik, hogy közjogi kérdéseknek állandó felszínre hozatalával lehet ezt a nemzetet megmenteni. Mi reális politikát hirdetünk, nem nézünk sem jobbra, sem balra, hanem megyünk a magunk útján, hogy ennek az országnak a népét erősítsük és fejlesszük. Pénzünk értékének leszállításából állt elő pénzügyi helyzetünk egyensúlyának bomlása; ennek folytán állott elő a drágaság és mindazok a nagy gazdasági bajok, amelyek erőinket fölemésztik. Nemzeti királyságot akarunk; kell, hogy ennek a nemzetnek legyen királya. A magyar nép királyának a nép szivében és lelkében kell élni. Van egy nagy tábor, amely a helyzethez alkalmazkodó eszközökkel kívánja újból felépíteni a magyar hazát. Van egy egységes tábor, amely igaz keresztényi és fajvédelmet akar belevinni a magyar népbe. A magyar népben lakozó őserőt akarjuk kifejleszteni. Van egy egységespárt, mely mindezeket az eszméket a független, keresztény Magyarországon akarja véghezvinni. Történelmünk nagy feladatokat állít szemeink elé ős végül a nagy Magyar- ország régi határai felé kell törekednünk. A népgyűlés a Himnusz elénekiősé- vel, lelkes hangúlatban ért véget. az igazgató. — Ahol az emberek dolgoznak, az az amfiteátrumszerű nézőtér. Innen is meg lehet látni a lépcsőzetes bevágásokat. A gépkocsi bekanyarodott a faluba. S pillanatok múlva már a községházán voltunk. Költői rendetlenség által környezve találtuk meg a passiőjátékok szerzőjét, Peller Imrét. A szobája a kelléktár, a hivatalos helyiség, a klub s a háló. Láthatóan kimerült, agyondolgozott. Ideges bán- talmakről panaszkodik. Utitársaim, Sir Lajos dr. (Lalának hívjuk), Kelemen Andor (Bandi) művészi tájékozódó-képességgel helyezkednek el a vaságyon, meglovagolva az ágy karját. Én egy deszkaládába ültetett pálmafa tövébe húzódom, mivel nagyon szeretem a keleti motívumokat. Peller és Wiedermann üzleti ügyekről beszél. Igazán nem érdekel. Bandi ős Lala cigarettát sodornak, miközben egy elkoptatott viccen nevetgélnek. Ez sem érdekel. Egy falusi legény, vállas, szóke fiú, amint észrevett, hogy a pálmafa alatt kuksolok, hozzám jött. — Szerbusz, Fábiusz, — szólt kezet- nyújtva. — Szerbusz, — feleltem bámészan. De ón, tudtommal, nem vagyok Fábiusz. — Baranyai Bander — mondja még a legény. — Sándor, fűzi hozzá. Persze, nagyon örülök. Ön a Baranyai Bander Sándor, aki Fábiusz. Én meg az Egri Népújság munkatársa vagyok a pálmafa tövében. — S tudják e már a szerepet? — kérdeztem. — Minden este tanúlónk. Római ruhába (kis kiminöbe) járónk. — Te, Fábiusz — parancsol rá Peller — erigy el a kántor iirhoz, hogy írja ki a római kapitány szerepét. A legény, illetve Fábiusz csak pislog. —• Lődúlj már; Pilátus kántor úrhoz mégysz. Fábiusz gyönyörűséggel távozik. A kántort már nem ismeri, de Pilátust igen. Lala lovaglóhelyzetben felgyúrte a gallérját és kijelentette, hogy nemsokára bevonúlunk a Chidroni-kapun. ő lesz a vezetőnk. Elindúltunk a passió-játékok színhelye felé. Egy utcában furcsa kis szakállas bajűszos törpével találkoztunk, aki mély meghajlással üdvözölt bennünket. — Mi vagy te? — kérdezte Lala. — Nép, — válaszolt komolyan és vékonyka veréb hangon a gyerek — és énekes — mondta büszkén. — Itt esténként jelmezben járnak — magyarázta dr. Sir, — hogy megszokják a maszkot. Krisztus szemőlyesítőjével is találkoztam. Egy büffének szánt, hatalmas színben dolgozott a mikófalviakkal. Középtermetű, intelligens arcú, sápadt, kék szemű fiatalember. — Elképzelem: szakállal, ba- jússzal, valódi Krisztus-arc. Szelíden ős alázatosan beszél, csak égszínű szeme mosolyog. A büffőben megvártuk Peller Imrét és Wiedermann vezérigazgatót. Az ő társaságukban mentünk fel az «oberammer- gaui színpadra». Hatalmas színpad, melynek az ég a mennyezete. Jobbról, balról dombok zöld kulisszái emelkednek. Lent, az «aljban» fából összerótt kapu van. A tetején fakereszt. Cementlépcsők visznek föl a nyílt színpadig. A hullámos gyepszőnyegen szerpentin kanyarog. S amerre csak elhaladunk, virágos ős füveságyak ötszögei, sokszögei, geometriai ábrái hevernek. A kertész éppen virágpalántát ültet. //e magyar Oberammergau. „Szerbusz Fábiusz.“ — A „nép“. — A lator. — Épül Jerusálem.— A nézös micsoda.
