Egri Népujság - napilap 1922/1
1922-05-03 / 99. szám
EGRI NÉPÚJSÁG & Jíagy János ár. elmondja programm-tieszCdli. Tisztelt Polgártársak ! Mikor két évvel ezelőtt megválasztottak, sejtettem, a kőt év alatt pedig meg is bizonyosodtam annak igazságáról, hogy nem volt még Magyarországon a képviselőkre nehezebb korszak, mint a mi időnk. Mindenfelől akadályok tornyosultak felénk; egyik legnagyobb akadály volt a ránk e- rőszakolt béke, mely nemcsak kezünket, hanem agyunkat és szívünket is béklyó ba kötötte. A másik akadály volt a mai nehéz idők meddősége. Ügy jártunk ebben a mostoha időkben, mint a földműves, a gazda a mezon; hiába dolgozik, hiába fárad, hiába izzadj: ha rossz az idő járás, munkájának nincs gyümölcse. A koalíciók Magyarországon mindig terméketlenek voltak. A legnagyobb akadály azonban a nemzetben volt. A magyar nagyon hamar felejt, pedig oaak egy pár évvel ezelőtt rettenetes ostorral vert végig rajtunk az Űr s ezt az ostort is mi magunk fontuk pártoskodásból, széthúzásból, nemtörődöm ségből, tunyaságból. A kommün bukása után, az 1920. évi választásokon, nem tudott a nemzet nagy, egységes pártot küldeni a parlamentbe, mely egységes terv szerint, egységes akarattól irányítva, több eredménnyel való síthatta volna meg a nemzet várakozó sát, a nemzet reményeit. A kormány kénytelen volt koalíciós pártokra támaszkodni. Szerintem a koalíciók Magyarországon mindig terméketlenek, meddők, mint az öszvér. Amint fölkerültem a parlamentbe, a- zonnal észrevettem a legnagyobb hibát, a legnagyobb gyengeséget abban, hogy túlságosan sok az anyakirályné, a párt vezér és hogy külön, egymásra féltékeny, egymással meg nem férő rajok alakúinak abban a kasban, melyet parlamentnek ne rezünk. Már kezdetben féltem attól, hogy mézhordás helyett, komoly munka helyett, mellyel a nemzet keserű szerencsétlenségét megédesíthettük volna, meddő, párthatalmi harc fejlődik ki. Féltem, hogy ha a pártoskodás, a széthúzás nagy Magyar- országot annyira logyengítette, hogy a nagy teherprőba alatt összeomlott, mivé teszi a tovább tomboló széthúzás ezt a csonka országot?! ... Naponként egy-egy magyar harang némul el. Ilyen viszonyok között azon dolgoztam, azon fáradtam, azért beszéltem kétszer is a parlamentben, hogy minden szenvedélyt, minden érdeket alá kell rendelni a legnagyobb érdeknek, annak: hogy a ránk mért nagy szerencsétlenségben a magyar erőket egyesítsük, tömörítsük. Majd mikor semmi bajunk nem lesz, majd ráérünk akkor egymással virtuskodni. De most, mikor naponkint egy-egy magyar harang nőmül el a megszállott végeken, amikor úgyszólván minden órában egy- egy üldözött magyar kopogtat a demarkációs vonalon, amikor nem a régi, boldog, gazdag, nagy Magyarország áll mögöttünk, melynek biztonságot és elbizakodottságot keltő védőtető! alatt pártok, személyi érdekek vad kíméletlenséggel űzhették játékaikat, hanem ez a kirabolt, tönkretett csonkaország: most nem gyűlölhetjük többé oly kedvünk szerint egymást, mint a- hogy a hagyományos magyar átok szerint szeretnénk. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ott kezdjük ismét a test vérharcot, ahol elhagytuk. Régen is az volt a magyar közélet legnagyobb bűne, a magyar politikának legnagyobb szégyenfoltja, hogy örökké pártok, egyének, jelszavak forrongtak az előtérben. A nemzet érdeke, a nép érdeke pedig mindig háttérbe szorult. Mi nem csinálhatunk ebből az országból cirkuszt! De még egy nagyobb veszélyt is meg- éreztem. Azt t. i., hogy míg hazánk testén osztozkodó ellenségeink : csehek, oláhok, szerbek egységes akarattal törnek romlásunkra ; míg egységes vasgyúrúvel ! vesznek körül bennünket, hogy rainden- í tói elzárjanak, hogy még tengödésünket I is megnehezítsék ; míg négy és fél millió magyar hiába nyújtja felénk bilincsbo vert kezét: addig mi nein csinálhatunk ebből a csonka országból cirkuszt, melynek po rondján pártka’andorok viaskodnak egymással, ellenségeink kacagtatására. Azért én azt mondom, hogy halálosan vétkezik a nemzet ellen, a szenvedő nép ellen min denki, aki itt közjogi pártoskodás, vagy a felekezeti harc üszkót felszítja és ugrásra kész ellenségeink örömére, megbontja a magyar nemzet egységét. Előttem a két éven át egy nagy gondolat lebegett, hogy a két éves viharban szétszórt magyarságot egy új .vérszerződéssel egyesítsük, mely új évezredre megalapozza Árpádtól örökségképpen reánkhagyott országunk jövőjét. Mindig az volt szemem előtt, hogy ma nem egyszerű politikai hadjáratról van sző, hanem Magyarország újjáépítéséről. Az építéshez pedig egységes akarat egységes terv és egységes vezetés szükséges, különben csak babiloni tornyot építünk és a nemzetek csúfjára csak romokat hagyunk magunk után. A folyton ismétlődő kormányválságok, pártintrikák, demagóg személyeskedések tüzében az én lelkem nem találta magát otthon az Országház fényes palo tájában, hanem haza szállt és átéreztem itthon a magyar nép kiizködésőt, szenvedését, átéreztem a munkások, a napszámosok munkahiányának ezer gondját, a tisztviselők küzködósét; hazámért fogságot, rokkantságot, özvegységet, árvaságot szenvedett magyar nép töprengését, szóval az egész magyar fájdalom ős nyomor keblemre nehezedett és azt mondottam magamban : ez nem mehet tovább így; a magyar népnek egy darabka kenyerével sem lesz többje, könye nem apad, nyomora nem enyhül a kormányválságoktól, a párharcoktól, az üres fecsegésektől, személyeskedésektől. Itt egységet kell teremteni. Dolgoztam hát az egységes párt ért és beléptem az egységes pártba. Nagyon átérzem azt a kemény igazságot, hogy igen nyomorult ember az, aki mikor hazája ügyéhez szól, saját érdekét tartja szem előtt. Ez igazság súlyának tudatában ki merem mondani, hogy ezt a lépést nem magamért, nem a magam előnyéért tettem, hanem nemzetemért, hazámért tettem. Nem hagytam én el semmiféle zászlót csak az intrikák, a vak szenvedélyek, a puccsok, a veszekedések zászlóját. Nem hagytam én el a Kereszténypártot, mert az egységes párt is keresztény és nemzeti. De hiszen a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártja nem áll fönn azon az alapon, amelyen megválasztottak. Az egyesülés pártjából a széthúzás pártja lett. Meggondolatlan taktikával három részre robbantották szét. Kérdem önöktől, hogyha egy nagy fát akarnak fel aprítani és baltájuk darabokra törik, to vább fognak e a fejsze tört darabjaival dolgozni ? Kezükbe vesznek ugye egy másik, nagyobb és éleseb bbaltát és bevőgzik munkájukat. Ezt tettem én is, hogy hazámért, a népért dolgozhassak, nem széttöredezett pártokkal, hanem munkaképes egységes párttal akarok dolgozni. Nem akasztottam én fel elveimet, nem fordítottam köpenyeget, keresztény,magyar, szociális a lelkem, gondolkozásom és érzésem minden részecskéje. Ebben a pártban nem kell nekem feladnom semmit, nem kell megtagadnom múltamat. Hisz ma minden forrásban van, mindéi! alakúi, a pártkeretek sem azonosak az elvűkkel. De a nép, amelyért eddig dolgoztam és a cél ebben a pártban is ugyanaz. Csatlakoztam továbbá az egységes párthoz azért is, mert ebben az ingadozó, tehetetlen korban vezért kerestem, oly férfiak kívántainak a kormányra, kik ily eszméket felfogni és másokat értük lelkesíteni képesek. Vezér kell nekünk, aki nemcsak sütkérezni tud a nemzeti gondolat fényében, hanem magából is tud fényt és akaratot árasztani ebbe a tétovázó nemzedékbe, mert csak aki akarni tud, az képes most kormányozni. Vezért kerestem, aki úgy el tudja mondani a maga mondani valóját a nemzetnek, mint ahogy elmondotta Kossuth Lajos a maga koráét akkor, amikor Magyarország ép úgy a poklok kapui előtt állott, mint most. Ezt a vezért a mi vezérünkben, Bethlen Istvan^gröf miniszterelnök úrban ismertem fel. Ezért követtem. Sok ragyogó Ígérettel, minden testi- lelki jóval telített programot a mai viszo nyok között olyan, mint Roland lova. Minden jőtulajdonság megvolt ebben a lóban, csak egyetlenegy hibája volt, hogy döglött volt. Annak a sok ragyogó programúinak is, amellyel most a nagyhangú jelöltek a választók elé állanak, csak egy hibája van, hogy nem lehet őket megvalósítani. Amíg Európa fölött a győzök szövetségi rendje uralkodik, addig az összes pártok sokat igérö programmja csak üres Programm marad. Ami pedig a jövőt, a jövő progr a maiját illeti, én csak azt mondom, Ígéretekkel a magyar nép becsapására utazni, szenvedélyével visszaélni, szenvedéséből, nyomorából pártelönyt kiaknázni, nem akarok. Én nem akarom választóimat csillogó ígéretekkel áltatni. Az én programmoin a becsületes, az önzetlen s ha kell, önfeláldozó munka hazámért, népemért. Átérzem a nehéz időket, ismerem a nehéz feladató kát. Mint lelkiismeretes ember tudom, mit lehet ma tenni. A magyar népért dolgoztam, a magyar néppel éreztem és ezentúl is a demokratikus haladás munkása leszek. Szerintem azonban a demokrácia nem demagógia, hanem a nép felelne lése kell, hogy legyen. A demokrácia szerintem nem a né}) szenvedélyeinek legyezgetőse, hanem a nép érzésének, gondolatvilágának nemesítése. Célja: nem a nép vállán fölemelkedett hatalom, hanem a nép szolgálata. Nálunk a demokráciának a nemzet érdekével, a magyar nép leikével összhangban kell lennie. Ezt az igazi keresztény, nemzeti demokráciát akarom törvényeinkben, alkotmányunkban bizto eítani! Szerintem az alkotmány a nemzet lelke. A nemzet alkotmányával él, nélküle elpusztul. A kommunizmus alatt semmitől sem borzadtam meg, még attól az akasztőfá- től sem, (amelyet kilátásba helyeztek) auy- nyira, mint Bokányinak a szovjet tagjai hoz intézett eme szavaitól: • Az ezer éves magyar alkotmányt fogják önök most darabokra törni.» In kább csontjaimat hagytam volna összetörni, mintsem azt az alkotmányt, mely hez egy ezredév szent emléke csatol, a melyen századokon át annyi magyar el me, annyi magyar vér dolgozott. Szerintem az alkotmány csak akkor felel meg céljának, ha az a néppel együtt fejlődik és szükségleteket pótol, nem pedig szükségleteket teremt. Azért a mondva készült papiros-alkotmányok mit sem őrnek. Az alkotmány revíziójához mindig a hagyományok iránt érzett kegyelettel és szent félelemmel kell hozzányúlni. Most azonban az új viszonyok között alkotmányunkat meg kell tisztítani attól a rozsdától, tue
