Egri Népujság - napilap 1922/1
1922-04-16 / 87. szám
&ra: hétköznap 2 K, vasár- és ünnepnap 3 K. EiJt*t $922. április 16. vasárnap. XIIX. évi, 87. giV. Egri Tlépujjág mmrntm 4S|afe postai ssilUtáM^ •'?.£&§» és félévi cüUhMtéai seas togaduak «1. *'®g$ad évre 180 E, — £gy hóra 80 X. Mégis feltámadunk!. . Eger, 1922. április 15. A magyar nemzetnek gondviselés- szerű hivatása volt, van és lesz. Éppen ezért: hiába vagdosták le kezét-lábát. Hiába fektették koporsóba. Hiába hengerítettek óriási, nehéz követ a sírjára. Kikel a koporsóból, fölemeli a sir záró követ és föltámad. Föltámad, hogy tovább teljesítse világtörténelmi küldetését. Föltámad, hogy folytassa gondviselésszerű történelmi munkáját ott, ahol elhagyta. Voltunk már mi a sir szélén nem egyszer. Voltunk már mi tetszhalottak többször. És mindig új erőre kaptunk. Űj, erőteljes vérkeringés indult meg ereinkben. És ismét tettrekész lett a ma gyarság. Muhi után jött az Anjouk dicső korszaka. Mohács után jött Kőszeg, Eger, Szigetvár. Jött a Bocakay, a Bethlen, a Rűkóczyak kora. Világos után is nemsokára magasba röppent a turul madár. . . Trianon után sem halunk meg. Ezt hittel kell vallania minden magyarnak. Éreznie kell mindenkinek, aki magyarnak született, magyarnak tartja magát. A lemondás, a csüggadés megáshatja sírunkat; az elernyedés koporsóba fektetheti a magyart, de idegen kéz nem hántolhat el bennünket. *• A magyar nemzet gyönyörű és dicsőséges címerpajzsát csak az elfajult magyarság fordíthatja meg. Idegen kéz nem. Ée ebben a hitben, ebben a meggyő ződésben van a mi erősségünk, a mi szi lárcl reményünk. Ne tűrjünk tehát magunk között szárnyaszegett, reménytelen, tespedő és elfajult magyart! Fogja meg mindenki a dolog végét, hogy fölemeljen, erőssé, gazdaggá, szabaddá tegyen bennünket a becsületes munka. A mi jövőnk ebben a becsületes, egyetértő munkában van. Ez képesíthet minket arra, hogy gondviselésszerű hivatásunkat beíölthessük. Mert hiába vagdosták le nemzetünknek kezét-lábát. Hiába fektettek koporsóba. Hiába hengerítettek óriási, nehéz követ a sírunkra, — kikelünk a koporsóból, fölemeljük a sírzárő követ . .. És föltámadunk ! Az Egységes-párt vármegyei nagygyűlése. A Keresztény Kisgazda , Földmives- és Polgári-Párt intéző bizottsága telegramjában értesítette az egri pártvezető séget, hogy vasárnap (ápr. 23-án) Egerben nagygyűlést tart, melynek keretében mondja el programmbeszédét Nagy János dr., az egri kerület jelöltje. A gyűlésre lejön Bethlen István gróf miniszterelnök, nagyatádi Szabó István és Mayer János, kiknek kíséretében 20—25 politikus lesz. Vidékiek számára 75 jegyet tartanak fenn a társasebédre. Akik tehát részt a- karnak venni, ezt a szándékukat jelentsék be csütörtök (ápr. 20.) délig Márkus Zoltán párttitkárnáí. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNÄY IMRE. Ssesrkgastöaég t Egei, L!cs»ss-r. SIsdéMfatal 3 Liesassi agárnál. Telefon saám 1!. A vitézi szék eredete és céljai. Irta: Hellebronth Gusztáv, ny. altábornagy. Eger, 1922. április 15. Mikor a magyar csapatokat messze idegenben vívott négy és féléves dicsőséges harcaikból hazarendelték, itthon nem részesültek oly fogadtatásban, mint ahogy Róma fogadta a cannaei összeomlás után vert hadvezérét, tönkre tett seregének romjait. A mi győzelemhez szokott vezéreinknek itthon szégyenletes bátalmazás és mellőzés lett a jutalma; a hazáért vívott e- mészíő harcokban kimerült csapatainkat pedig lefegyverezték, szétzüllesztették s ennek következtében a végeket kardcsapás nélkül szolgáltatták ki annyiszor megvert ellenségeinknek. Akkoriban nem volt sürgősebb dolog, mint szétszaggatni azokat a babérokat, melyeket annyi magyar vérrel, a magyar faj örök dicsőségére egy világ elfeni küzdelemben gyűjtöttünk. S bár ezeréves küzdelmeink alatt e- lég részünk volt veszteti háborúban: de a veszély idején megbámult hősöket és hőstetteket oly cinikus módon le nem ki- csinyelíék, tekintélyüket annyira le nem nézték, az ősi erényeket úgy lábbal nem tiporták, mint abban a gyászos emlékű időben, mikor az ország, a világháború dicsőséges küzdelmei alatt, idehaza dudva- ként felsarjadző destruktiv eleinek martaléka lett. Az erkölcsi züllés e kezdődő folyamatában attól lehetett tartani, hogy a végek elvesztésénél is sokkal nagyobb és helyrehozhatatlan csapás éri a magyar nemzetet azáltal, hogy e romboló hatások alatt az országnak meg megmaradt közepe, szive elpusztul, hogy a vitézség e daliás nemzete elharciatlanodik s ősi, vitézi erényeitől megfosztva, védtelen birkaként a ráleselkedő farkasok és hiénák prédája leend. E válságos helyzetben a magyar géniusz egy mentő eszmét sugallott Magyar- ország kormányzójának magyar leikébe, hogy megmentse a jövő számára a magyarság legdrágább kincsét, legszebb e- rényét, létének első föltételét. Az ősi vitézi erényt, melynek ezeréves fennállásunkat köszönhetjük s melytől nemzetünk jövője, föltámadása és nagysága függ. Ez a magasztos és mentő magyar eszme, a vitézi rend megalapítása volt. Mikor a hazát veszélyeztető ziváta rok még csak távolról fenyegettek; sokan voltak, kik az Írott törvényeknek engedelmeskedve, sőt lelkesedve vonultak föl a nagy megpróbáltatásra, hogy életük kockáztatásával teljesítsék hazafiui köte lességüket. De mikor aztán a reánk tört orkán fékevesztett dühöngése s halálí- osztő villámcsapásai közepeit az Írott törvénynél hatalmasabb törvény, az önfenntartási ösztön vasmarokkal ragadta meg az emberi idegzetet és szivei: akkor már kevesebben voltak azok a kiválasztottak, kik e leghatalmasabb természeti törvénynyel dacolni, az önfenntartási ösztönt legyőzni s példájukkal a tömeget hazafiui kötelességének sikeres teljesítésére: a győzelemre is magukkal ragadni képesek voltak. Ezeket a kiválasztottakat a haza érdekében összegyűjteni, azokat a nemzetnek megtartani, őket a haza újjáépítésének szolgálatába beállítani, s e célra őket ősi magyar szokás szerint ennek a szent földnek egy darabkájával megjutalmazni, melynek védelmében ők a döntő szerepet játszották: ez a vitézi rend intézményének alapeszméje s nemes célja. A vitézi rend tehát hivatva van a vitézek megkülönböztetése s megjutalma- zása által a magyar nemzetnek a vitézség jelentőségét ismét tudatába hozni s az ősi vitézi erénynek a destrukció áital megtépázott tekintélyét s népszerűségét ismét helyreállítani. A vitézi rend hivatva van a vitézi erények elismerése, dicsőítése és ápolása által a nemzet elkorcsosodásának s erkölcsi elzüllésének gátat vetni. A jövő nemzedéket pedig vitézségre serkenteni abban a tudatban, hogy a nemzetek sorsa 6000 esztendő tanúsága szerint mindig a harctereken dől e!, tehát ott, ahol a vitézség a döntő s mindenek fölött uralkodó elem. Á vitézi rend ezenkívül hivatva van a vitézi telkeknek mintagazdaságokká alakítása által a magyar mezőgazdaságot tudatosan, példaadással fejleszteni, hogy az áldott magyar föld oly mértékben onthassa termését, mint azt a silányabb földű, de fejlettebb gazdasági kultúrájú nyugati államokban láthatjuk. A vitézi rend végül arra is való, hogy a nagy idők kiválasztottjainak alkalmat nyújtson a magyar földben gyökeret verni, családot alapítani és bevált erényeit nagy munkára hivatott ivadékokra átruházni, a magyar faj nemesítését segíteni. A vitézi rend tehát a magyar konszolidáció legfőbb és legégetőbb problémáit karolja föl. A vitézi erények ápolása által erkölcsi, a magyar gazdaság fejlesztése által pedig anyagi és a magyar faj nemesítése által fizikai erőt gyűjt nemzetünk újonnan építő s felszabadító nagy munkájára. Mindezek után kérdhetjük, hogy merült e fel gyászbaborulásuuk óta nagyobb- szerű, magyarabb és egy szebb jövőt oly körültekintéssel előkészítő eszme, mint a vitézi rend eszméje? Hogy lehet-e e hazának a nemzet javát szívén hordozó fia, ki o magasztos eszme fejlesztését teljes erejéből, áldozatokkal is, támogatni kötelességének nem tartja? S tarthat e a magyar névre jogot az, ki e nagyszabású, nemes, csak a haza felvirulását szem előtt tartó eszmét meggyanúsítani, vagy annak megvalósítása elé kicsinyes pártpolitikai vagy személyes önző okokból bármiféle akadályt gördíteni nem pirul? Tudjuk ugyan, hogy soha üdvös isteni, vagy emberi eszme nem volt, melynek ellenlábasai ne akadtak volna. Ez a hon sem azért áll fönn ezeresztendő óta, mert annak minden egyes fia az erények teljességében tündökölt, nagy eszmékért
