Egri Népujság - napilap 1922/1
1922-04-16 / 87. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG lelkesedni köpés volt, hanem azért, mert ha voltak is mindig megtővedettek, kik az ország fejlődését gátolták és azt nem egyszer válságos helyzetbe sodorták: a nemzet zömében kiolthatatlanul benne élt és benne él a nemzetfenntartó józan belátás és a hazafiui ösztön. Ezért nem kételkedhetünk abban, hogy a vitézi rend eszméjét, ezt a tiszta magyar eszmét, melyet tőlünk a hatalmas külföld irigyel ős máris átvenni igyekszik, melyre tehát minden magyar büszke lehet: a magyar társadalom lelkesen fölkarolni, szeretetteljesen, hazafias lelkesedéssel és áldozatokkal fejleszteni fogja. A világháború mőrhetlen rombolásai után az újjáépítés nagy munkáját éljük. E munkának eredményes teljesítései befektetések — s ezeknek a befektetéseknek előteremtése áldozatok nőikül el sem képzelhető. A haza megmentésére tehát áldozatokat kell hoznunk vagyonunk fölöslegéből, melynek megmentését a világháborúban tündöklő vitézi erényeknek köszönhetjük. Áldozatokat kell hoznunk emberi szerétéiből ínségbe jutott testvéreink, rokkantaink s menekültjeink megmentésére; de áldozatokat kell hoznunk olső sorban államfenntartő magasabb szempontból létünk biztosítására, tehát fajunk ősi erényeinek megmentésére s ápolására is, melyeknek a múltban ezer éves fennállásunkat, a jelenben pedig Nyugatmagyarország egy részének megmentését köszönhettük s melyek a jövőben is vagyonunk megtartásának, ivadékaink gyarapodásának s hazánk fennmaradásának legfőbb, semmiféle »jóvátőteli bizottság« által el nem rabolható biztosítékait teszik. Kis hírek a nagy világból. Külföld : Ausztriában sztrájkba léptek a földmunkáson:. — Nemzetközivé teszik a felvidéki vasútvonalakat. — Amundsen monoplánja a pennsylvaniai Miela mellett lezuhant. — A Szicíliai Bank catanai palotáját feltörték és 9 millió lírát elloptak. — 15% os munkabércaökkenésben állapodtak meg a csehországi textilmunkások. — Dr. Dc-lug 300 milliót kért a madeirái utazásáért. — Stájerországban hóviharok voltak. — A jővátételi bizottság elutasítja a német kívánságokat. — A Romanov- csaiád port indít a berlini orosz követség épületéért. — Súlyos beteg a görög trónörökös felesége. Magyarország: Nem mond le a belügy miniszter. — Dr. Búd János államtitkár szerint rohamosan csökkennek a húsárak. — A szolnoki határ is víz alatt van. — Újabb tűszszállíímány érkezett. — Magyar diákok mennek Finnországba. — Elhalasztották az Egyenlőség sajtőpörének tárgyalását. — Megszűnt a harc a vasiparban. — Az összes szomszédállamokkal megindult a közvetlen áruforgalom. — Bethlen ős Teleszky felszólalását kedvezően fogadták Génuában. — Bethlen gróf szombaton visszaérkezett Budapestre. — A pokolgépraerónylet nem magyar ember munkája. — Fejérpataky Lászlót 40 éves jubileuma alkalmával ünnepelte a Nemzeti Múzeum. — Kevés reménység van a jővátételi előleg fizetésének elhalasztására. mi— «■m»xiwiii«iiim»iim m mi mini ......... .......... A drágaság oka a — kapzsiság. Eger, 1922. április 15. Elhisszük mi szívesen, hogy minden drága. Drága az anyag, a munkaerő. Nagy az adó, st. stb. De igen sok esetben még íery sem érijük meg a drágaságot. Néha azután megvilágítja egy egy kis eset, hogy egy és más termékért miért kell olyan nagy árat fizetni. íme, egy példa a sok közül: A gyufakartell többször felemelte a gyufaárakat s ezt mindig a gyárak sivár helyzetével indokolta. Sőt, a gyárak sanyarú helyzetére való tekintettel, a külföldi gyufa behozatalát is korlátozták és a kartell gyárait úgyszólván minden ver senytől mentesítették. Á kartell egyik leghatalmasabb támasza, a «Szikra Magyar Gyűjtőgyárak Részvénytársasága», most aztán megvilágítja azt a «sanyarú helyzetet», mely a fokozatos védőiemre és áremelésre ürügy volt. A Szikra most közzétette mérlegét, mely harminc százalékos tiszta nyerésé get mutat ki s egyben elárulja, hogy a vállalat egy esztendő alatt annyira gyarapodott, hogy kétszer akkora tartalékot tudott gyűjteni, mint amennyi egész részvénytőkéje. Most már azután látjuk, hogy miért lett egy doboz gyújtó 3 korona, holott békeidőben 0‘8 fillér volt. Persze, persze, azért kell 37-szeres árat fizetnünk, hogy a tisztelt gyújtógyár 30% os osztalékot adhasson, s ezenfelül alaptőkéjének kétszeresét tartalékolhassa egy év alatt. És elgondolkozunk: vájjon nem lea- ne elég, ha a «Szikra» 10% ot adna részvényeseinek s alaptőkéjét csak megkétszerezné ... ? Akkor midjárt adhatuá a gyújtót do bozonkint 2 koronáért. A becsületes megtaláló. Vidéki atyafi vágódik be Egerbe. Dolog akad mindig a városban, különösen ilyenkor, Húsvót szent ünnepének közeledtével. Vagy ruha, vagy csizma, vagy kalap erányában kell megkeresni a so« tornyű várost. Mindehhez pénz kell persze, nem holmi apró, hanem ugyancsak • öreg» bankó!’ A mi atyánkfia is ellátta magát. Belerakott a «notecba» vagy nyolcezer korona értékű banknótát ős beleszorította a lajbizsebbe, ott van annak a «letjobb» helye. A vámnál veszi elő legelőbb. Kifizeti a taksát, megkapja a cédulát, majd beleteszi ezt is a «notecba», ahol már két ilyen vámcédula húzódik meg a kétesfehőrsógü lapok között. Visszakerül a helyére a «no tec, aztán közibe vág a lovaknak s meg sem áll a Törökfeőig. Itt kifog, szénát hány a lovaknak, majd előkotorássza a pénzt, megnézi megvan-e, aztán nyakába veszi a várost, megy toronyiránt keresztül a Vásártéren. Azonban a városi láz veszedelmes portéka. A város levegője, házai, utcái, la kossága, az üzletek, a cél, ami idehozta az egészséges falu lakóját —■ lázassá teszi a derék magyart. Ideges lesz, vagy ha job ban tetszik, szórakozott, annyira, hogy már nem is tudja, mit csinál. A mi atyánkfiát is hatalmába ejtette a városi láz. Ennek tudható be, hogy a Törökfeő udvarán nem jól gyömöszölte be a sokpénzfl «notec»-t a kislajbi zsebébe. Amint nézto a két cifra palotát a Vásártéren, meg a sokszentes sárga temploA Husvét, a piros tojás és miegymás. Vesznek kifelé a régi szokások. A régiek Husvőtja más volt, mint a mai; a civilizáció, a divat semmivé tett már annyi néphiedelmet, hagyományt, szokást, hogy már a legöregebb emberek se nagyon emlékeznek azokra. Csak néhány példát említünk erre nézve. Ezelőtt jő néhány esztendővel, még rocskavízzel öntötték le a legények leányismerőseiket, néhol meg — illik nem illik — odakötöztők a kétágashoz, aztán úgy öntözték az istenadtát, vödörszámra; olvasallanul. Ma már, ez nem divat. Otkolont vesznek, vagy parfőmöt és ezzel szagosítják meg a «nyíló rózsa- bimbó« arcát. Anyáink még tojáat festettek az öntözők jutalmazására, ma azonban cukrásztól, meg egyéb üzletben veszik a cukortojást, mert már kiment divatból a festett tyúktojás. Amint lassan-íassan kiment szokásból a kútvízzel való öntözés és a festett tojás, úgy tűnnek el lassan azok a népszó kások is, amelyek oly örvendező hangulatot varázsoltak a palócok földjére. A Husvét derült hangulata természeti és vallási okokban keresendő. A megújhodás, a föltámadás örök szent hite uralkodik a lelkeken. Krisztus föltámadását hirdeti minden az ébredő nagy természetben. Zöldül erdő mező, nő a vetéstenger, a meleg napsugarak életre keltik az anyaföldet. Vége a télnek, erről zeng az ének a madarak szájából, emberek ajkáról vidáman és örömmel. Kezdődik a munka. Maga a vallás is hozzájárul a derült hangulathoz. A pap azt hirdeti, nincs örökös halál, a feltámadás reménye; élteti, táplálja a gyarló lelket. A megűjhódást, a megtisztúlást'. hozza magával a Husvét. Meggy ón ik, megáldozik a palóc: meg- újhódik a lelke. Rendbeszedi, kitisztítja a portáját is. Tapaszt, meszel, tataroz, eltünteti a tél minden piszkát. Már csak azért is, mert a dologidő nem engedi, hogy később ilyesmivel foglalkozzék. Mikor a házával rendbejön, halottainak is szán néhány percet ős megkoszo- | rúzza övéi sírját. Az egri piacon megjelenő fenyőkoszorűk emlékeztetnek még bennünket csupán a nép e régi szokására. A lelki, a dologi „tisztogatás motívumaiba aztán persze rengeteg babona ős szokás is fűződik. A Losonc környéki palócságnál «harmattal» mossák meg a tehén tőgyét. Ezt a harmatos nagyszombat hajnalán, a reggeli szürkület előtt kell szedni a fűszálakról. Az ezei’jő fűről szedett harmat a leghatásosabb. (Mert még ilyenkor nincs.) Ettől bőségesen tejel a tehén, e tejtől meg- győgyúl a tüdőbeteg, megszépül a csúnya leány, ha beleönti a mozsdővizóbe! Aki nagypéntek hajnalán patakban mosdik, szép lesz az egész éven át, haja meg úgy megnő a nőszemélynek, hogy a «sarkát verdesi». Ez -a hiúság egyes helyeken nagyon is veszedelmes, amennyiben a csúnya terhelődi lányok ruhástul vetik magukat a paiakba és. úgy rohannak haza csuromvizesen. Aki megmosdott a patakban, vizet is kell onnan hoznia haza, a házbelieknek. Ezek is megmosdanak ebben, sőt megöntözik vele a ház földjét is. Az öutözködés éppen úgy dívik a palócság földjén is, mint szerte az országban. Kútvíz, néhol azonban már szagos víz járja. Az öntöző legényeket megvendégelik:, sonkát kapnak, meg pálinkát, néhol pedig nyers tojást és szalonnái. Ezeket egy iszákban gyűjtik össz8 és az öntözés befejeztével énekelve járják be a falut, majd kimennek a pástra, ahol tüzet raknak, bográcsot kerítenek, melybe bele aprítják a sok szalonnát és beleütik a rengeteg tojást. A temérdek rántottál aztán elfogyasztják, amely bőséges reggeli után mennek misére. A piros tojás kultusza is megvan. Kaparással és «kipcő»-vel díszítik azokat. A kaparással való díszítés már nagyon ritka, mert fáradtságos és nagy türelmet kívánó munka. Inkább a «kipcével» való irás, díszítés van szokásban. A tojást előbb megfőzik, majd kiszedik és addig hagyják hűlni, míg a kezük elállja. Ekkor olvasztott viasszal különböző rajzokat visznek rá a kipcével, amely nem más, mint egy kis fadarab, amelybe kis rőzcsövecske van be illesztve a viasz befogadására. A rajzok különfélék ős a nép szeme a következőket sejt benne: nyeregbundást, halfarkast, galambházast, tökmagost, akácost, stb. Hogy persze ezeknek van-e valami jelentőségük és mi az, azt nem tudjuk. Lehet, hogy valami szimbólum, amelyek mögött olyan dolgok lappanghatnak, a- melyeknek mély lélektani alap tulajdo nítható. A viaszrajzok elkészülte után a tojást festőkbe mártják. A viaszjárta részeket nem fogja a festők, így azok fehérek maradnak.
