Egri Népujság - napilap 1922/1

1922-03-28 / 71. szám

Ära: hétköznap 2 K, vasár- és ünnepnap 3 K. Eger, 1922. március 28. kedd. XXIX. évi. 71. ss Egri népujjág dijai; po*Ul cxállltitt u fiéi félévi cldficetéct nein fogadónk cl äS^§g«d évre 150 X. — EfflS b6r* 50 K. — POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: B R E Z N AY IMRE. A hódmezővásárhelyi zászlóbontás. A. nemzetgyűlés és a kormány két évi munkája. — Az ország gazdasági rekonstrukciója. / Eger, 1922. március 27. Bethlen István gróf miniszterelnök tegnap reggel 9 órakor Hódmezővásár­helyre érkezett. Kíséretében voltak Mayer János, nagyatádi Szabó István, György Endre, Gömbös Gyula, Berky Gyufa, Ereki Károly, Szijj Bálint, Kolozsy Endre, Lu kovich Endre, Négyessy László, Simonyi- Semadam Sándor, Szádeczky-Kardoss La­jos, Karafiáth Jenő, Temesváry István, Ko­vács Dénes, Platthy György és még sokan politikusok, főispánok és a sajtó képviselői. A miniszlerelnököt a pályaudvaron Soós István polgármester és Sándor La­jos, az Egységes Párt helyi elnöke üdvö zölte. Bethlen válaszában kijelentette, hogy mikor Vásárhelyre jött, úgy jött, mintha hazajött volna. Ezelőtt másfél évvel, mi­kor mint erdélyi szülött, ide ellátogatott, senki sem ismerte, de ő sem a várost. Az­zal, hogy a város képviselőjévé választot­ták, a munkakedvőt adták vissza, mert ez sarkallta őt arra, hogy az aktív politika terére lépjen. Köszöni az üdvözlést és re­méli, hogy a város lakosságának bizalmát ismét meg fogja nyerni. Az üdvözlés után a miniszterelnök a városházara hajtatott, ahol 3/„10-kor kez­detét vette a zászlóbontás A nagygyűlés alkalmával a miniszterelnök a következő beszédet mondotta: ' — Midőn a mai napon megjelenek Önök előtt, hogy képviselői kötelezettsé­gemnek eleget tegyek, elnézésüket kell kérnem, hogy olyan hosszú idő után csak most teszem ezt meg. Miniszterelnöki nagy elfoglaltságom volt ennek az oka. Vannak, akik azt hangoztatják, hogy a nemzetgyűlés és a kormány nem sokat dolgoztak. Ez az ítélet nem egészen igaz­ságos, mert a kormány mindent elkövetett, hogy a konszolidáció munkáját szolgálja, mindkettő munkáját azonban sokszor meg­zavarták váratlan események. De maga az európai atmoszféra is kerékkötője volt ennek a munkának. Elsősorban a pénzügyi konszolidációt szolgáltuk ős a pénzügyi téren akartunk rendet teremteni. A vagyonváltság után a földreform végrehajtása helyreállítja a szociális békét. Foglalkoztunk a tisztviselő- kérdéssel, lakáskérdéssel, a trianoni béke végrehajtásával sib. Végül nagy lépéseket tett a szabadságjogok helyreállítása terén. De mindezen tevékenységeket megzavar­ták újabb és újabb incidensek. Szólt aztán a királypuccsról és annak következmé- »yeiről, a velencei szerződésről, határki- if szításról, hogy a Millerand féle kisérőle­vél még végrehajtva nincs és a szerződés megszegését látnák abban, ha a munka úgy folytatódnék, ahogy most folyik. A mai kormányprogramm felöleli a csonkaország összes kérdéseit. A pénz­ügyi helyzet súlyos, kénytelenek vagyunk bevételeinkből fedezni kiadásainkat s hosz- szú idő fog eltelni addig, amig ezt a célt elérjük. Ennélfogva takarékoskodnunk kell, mert nem bírunk el nagy kiadásokat. Egyszerűsíteni kell a kormányzatot és el kell bocsájtani a felesleges tisztviselőket. De a társadalom sem maradhat tétlen. Hozzá kell fogni a többtermeléshez. A nyersterményeket magunknak kell feldől­tőség i Eger, LieetsK Líceumi sgo&ísfa; Telefess si&ém fi. goznunk. A népoktatást az utóbbiak szol­gálatába keil állítanunk. A szakoktatás mellett mintagazdaságokat kell szervezni. Az állattenyésztés rekonstrukciója is fel­adatunk. Kell, hogy ipari állammá is ala­kuljunk. Az utolsó évben 29 milliárd im­portunk és 13 milliárd exportunk volt. így persze .nem lehet valutát javítani. Tehát itt az ideje, hogy ipart teremtsünk.. Megvan.ehhez mindenünk: szakemberünk, pénzintézetünk, önálló vámterületünk. Meg­vannak ennek az előfeltételei a kereske­delem terén is. Végül szólt a reparációs politika ká ­ros hatásáról, mely lehetetlenné teszi va­lutánk stabilizálását, majd annak a re­ménynek adott kifejezést, hogy a génuai konferencián meg fognak hallgatni ben­nünket. A nagygyűlés után díszebéd volt. Támojatja-e a tnunljapa'tt az pártot. Fúzióról szó sincsen. — A volt Nemzeti Munkapártból Nemzeti Polgári Párt alakul. — Az új párt párhuzamosan működik a kormányzó párttal. Eger, 1922. március 27. Az egységes párt alakuló gyűlésén Keglevieh Gyula gróf, a volt Nemzeti Mun­kapárt nevében kijelentette pártja készsé­gét arra, hogy az egységes párttal együtt­működjék. Ennek a formaságát azonban a volt munkapártiak értekezletének tar­totta fenn. Kérdést intéztünk e tárgyban dr. Setét Sándorhoz, aki tudvalévőén a múltban Tisza István gróf politikájának legexponáltabb képviselője, s egyúttal a me­gyei nemzeti munkapárt ügyvezetője volt. Dr. Setét Sándor a következőkben volt szíves nyilatkozni: — A hevesmegyei nemzeti munkapárt tudvalévőén az októberi forradalom kitö­rése óta a politikai életben részt nem vett. Tagjainak egy része ugyan elhelyezkedett az uj pártok kereteiben, másrésze azon­ban teljes passzivitásban maradt, ami kü­lönösen a vármegye közgyűlésein volt ta­pasztalható, mert a törvényhatósági bi­zottsági tagok között a volt munkapártiak jelentékeny számban vannak. Ezt a pasz- szivitást most megmozdította Bethlen Ist­ván gróf miniszterelnöknek az a felhívása, amellyel volt országos vezéreinket az egy­séges pártba és az aktív politikában való részvételre meghívta, akik aztán minket is csatlakozásra szólítottak. Én a magam személyét, régi elhatározásomhoz képest, — politikai exponáltságom miatt a forra­dalom és a kommunizmus alatt sokat szen­vedett családom érdekében — teljesen ki akartam kapcsolni, azonban régi politikai barátaim részéről én is figyelmeztetve let­tem arra, hogy senkinek sincs joga meg­tagadni azt a kötelességét, hogy az or­szág újraépítésének munkájában, erejéhez képest, résztvegven. Ugyanez a szempont jutott érvényre azon az előzetes tanács­kozáson is, amelyet a múlt hétfőn a He* vesmegyei Nemzeti Munkapárt több tag­jával tartottunk s ahol elhatároztuk, hogy a párt volt tagjait értekezletre hívjuk an­nak megállapítására, hogy a jelen politi­kai viszonyok között miképen helyezked­jünk el. Ennek a formája előreláthatóan az lesz, mint az országos pártban, hogy t. i. a párt egy része belép az egységes pártba, a másik része pedig a nemzeti polgári pártba, mely utóbbi tudvalévőén kooperál az egységes párttal, illetőleg a kormánnyal s programmjában kifejezetten a Tisza István gróf nemes politikai ha gyományainak életrehívását tűzte ki, amit különben a miniszterelnök is kifejezetten hirdetett Miskolczon. Ez volna tehát az a kardinális pont, akol a két párt intenciói találkoznak. — Magam természetesen a nemzeti polgári pártban fogok elhelyezkedni azok­kal a politikai barátaimmal, akik velem hasonló gondolkozásúak s reményiem, hogy ezen a módon s abban a szerény keret­ben, amely így nekünk adva lesz, alkal­munk lesz együttmunkálkodni mindazok­kal, akik nemcsak hirdetik, hanem komo­lyan megvalósítani is akarják a konszoli­dációt, a társadalmi és felekezeti megbé­kélést az egész vonalon és ezzel egy tá­borba gyűjtik az ország egész gazdasági építőerejét, összes erkölcsi és anyagi tő­kéjével.

Next

/
Thumbnails
Contents