Egri Népujság - napilap 1922/1
1922-03-28 / 71. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG \ «seaa Színház és Művészet. A Hevesmegyei és Egervidéki Jótékony Nóegylet kultúrdélután|a. Hosszú hallgatás után folyó hő 25-én, szombaton délután lépett először a nyilvánosság elé a Hevesmegyei és Egervidéki Jótékony Nőegylet. A háborús viszonyok miatt a nőegylet vezetése alatt álló árvaház kénytelen volt kapuit becsukni. S evvel egyidejűén a nőegylet, miután legnemesebb és úgyszólván egyedüli fontos missziójának teljesítésében akadályozva volt, szintén visszavonúlt. A szombati ünnepélyes beköszöntő nemcsak a komoly Ígéreteké és terveké volt. Ez a beköszöntő elsősorban a társadalomhoz szólt, amelynek támogatására szükség van. Ezt a gyámolítást sok árvagyermek várja. Isaák Gyuláné nemes fáradozásai lehetővé tették, hogy a nőegylet ismét életjelt adhasson magáról ezen a kultúrdélutánon. Zene, beszéd, páros jelenet, szavalat: ezekből a számokból — mint színes mozaikdarabokból — állott a Hevesmegyei és Egervidéki Jótékony Nőegylet ezona- 'bati kultúrdélutánjának műsora. Az egyes mozaikdarabok különböző színűek, formájúak, anyagúak voltak és különböző mesterek kezéből kerültek ki, összességükben mégis egy kedves, emlékezetes képet adtak. Az Egri Ének- és Zsneegvlet kis vonószenekarának játéka nyitotta meg és zárta b8 a műsort. Tiszta művészetet vártunk és kaptunk. A kitűnően képzett és fegyelmezett zenekari muzsikusok hivatott avatottsággal szólaltatták meg a két jeles zeneköltő: Bossi és Haydn lelkét s a hatás nem is maradt el. A közönség élénken adott kifejezést tetszésének és elismerésének, mely éltette a muzsikusokat és a jeles karmestert: Huszthy Zoltánt, városunk zenei kultúrájának ez; a tevékeny, n?gy- rahivatott harcosát. S mialatt e fülbemászó akkordok remegve omlottak szét a légben, fellépett az Tiz esztendő. Pár napra Egerbe tértem, ebbe a kies fekvésű ősi magyar városba, hogy rokonaimat meglátogassam. Meglepődve láttam a székesegyházban, hogy a csendes böjti vasárnapon püapöksüveges ünnepi mise van, a végén meg harsányan fölzendül az ének: Jó atyánkért esdek- lűnk! Kutatom, firtatom az ünneplés okát, és mihamar rájövök, hogy évforduló napja van Szmrecsányi Lajos érsek főpásztori székfoglalásának. Számítgatjuk aztán egyik hazafelé bandukoló bácsival, hogy épen kerek 10 esztendeje kormányozza Eger érseke az egri egyházmegyét. — Nehéz 10 esztendő volt ez uram! — magyarázgat az érdeműit fartálymes- ter. Háború, forradalmas bolondítás, oláh garázdaság, országdarabolás! Súlyos idő mindenkinek, hát tnég aki sokakért felel. Közbeszólással nem zavartam az öreget, csak egy egy bólintással, rátekintéssel biztatgattam. — Pedig be gyönyörűen kezdte a pásztori munkáját! Nyolc napos missiót tartatott a városban. Fülemhez hajolt a bácsi, úgy súgta némi szégyenkezéssel: — Azóta járom a templomot magam emelvényre Ringelhann Béláné, hogy elmondja a műsorban jelzett beszédét, mit ki kell egészítenünk az «ünnepi« jelzővel. Mert ünnepi volt e beszéd tartalmában, előadásában. A poéta lélek gyengédsége, az «egri nő« várat védő ereje s a magyar nő hazát mentő hite csengett ki minden szavából. Mesterien felépített beszédének legművószibb része az volt, melyben a nő, kifejezetten a magyar nő hivatását, helyesebben kötelességét körvonalazta. A közvetlen nőiességgel és ellenállhatatlan meggyőző erővel elmondott beszéd nagy visszhangot keltett a hallgatóság lelkében. Majd megszólalt az elfelejtett magyar hangszer: a pengő cimbalom ... Popini Nándor művészi kezei^alatí az egyik percben fájón zokogtak, a másikban ádesde- den mosolyogtak s a harmadikban boldog önfeledtséggel kacagtak a húrok s velük együtt a közönség, amely alig akart megválni a nem mindennapi gyönyörűségtől. Ezután Mondok Ica és Bottka Mici, a Műkedvelők Körének büszkeségei, léptek fel a dobogóra. Már megjelenésük a siker biztosítéka, játékuk pedig a naiv leánylélek könnyek között mosolygó megnyilvánulása volt. Jakab József «Farsang után» című vigjelenetét adták elő a színjátszó képességeikről oly előnyösen ismert urleányok Vajda János «Virrasztók» c. költeményét szavalte el ezután Wallandt Ernő dr. A nemes szavalóművészettel és hazafiéi fájdalommal interpretált vers megrázta a hallgatóságot. Ezek voltak a műsor számai s mindez pazar;.környezetben. A feldíszített oszlopcsarnok, a fénytől és tisztaságtól ragyogó terem, az ízlésesen berendezett szabad színpad, mind Trak Géza h. polgármester minden szépért rajongó áldozatkészségének és bőkezűségének tanújelei voltak. S a közönség ?... Előkelő, megértő, hálás közönség. A színvonalas műsorú kultúrdélután rendezésében mindenre Ki térj ejlő figyelemmel és elismerésreméltó fáradozással Wal landt Ernő dr. segédkezett Isaák Gyulá- nénak. * A Nőegylet elnöksége ezúton mond hálás köszönetét Trak Géza h. polgármesternek, Werner Adolf dr. c. főigazgatónak, Hrabovszky Gézánénak és özv. Szentkirályi Ödönnének, amiért a kultúrdélután sikere érdekében oly önzetlenül fáradoztak. A nemesszívű felülfizetők fogadják az elnökség hálás köszönetét. A betyár kendője. Népszínmű dalokkal 4 felvonásban Irta: Abonyi Lajos. Színrehozta az egri Hatvan III—IV-ik negyedi ifjúsági egyesület. Rendezte Csiffáry Vazul. Folyó hő 25-én és 26-án hozta színre «A betyár kendő«-jét a Hatvan III—IV-ik negyedi ifjúsági egyesület. A szereplők először forogtak színpadon és evvel a mértékkel mérve, megállíák a helyüket emberül, nem is említve, hogy csupa nemes igyekezet volt valamennyi. A női szereplők között Sztregova Mária volt a legjobb, de Danyi Anna is sikeresen meg- küzdött szerepe nehézségeivel. Kovács Lajos ügyesen alakított és nagyon tehetségesnek bizonyúlt. Tóth Antal férfias játéka is nagyon tetszett. Tóthpáj Sándor színpadra termett alak. Vámos István is figyelemreméltó ügyességgel játszott. Jő volt Tőthpál Szidi, Bánfi Róza, Mile Rózsa, Bíró Ferenc, Horváth István, Török Lajos, Tamasi Ferenc, Bíró Sándor, Cseh József, Vámos István, Horváth István, Takács Imre. — Csiffáry Vazúl elismerésreméltó kultúrmunkát végzett az egyesületben a darab színrehozása által. A Kát. Legényegylet vasárnapi kultúráé? - utánján nagyon szép közönség vett részt. Óriás Nándor dr. jogtanár irredenta szár- nyalású ünnepi beszédet mondott, a tőle megszokott kedves közvetlenséggel. Köller Imre, Stugner István énekelt. Perge Mátyás érzéssel szavalt. Majd a «Módi» «. egyfelvonásos vígjátékot adták elő. Veress Gyula, az istenáldotta tehetségű komikus aratta a legtombolóbb sikert. Sass Feren* elsőrangú jellemszinésznek bizonyult. Tóth Emmuska és Domán Bözsike kedvesen játszott, Krnpa József jó műkedvelő. Parge Mátyás, Ferber János is jő volt. Az egyleti dalárda a lelkes legény'egyicti indulót ezúttal először énekelte. is . . . Látja azt a tágas kertet uram ott a Vásártér végiben? No hát a. mögött van a diákinternátus. Első dolga volt, hogy még egyszer akkorára tágította ki: addig 60 diák tért el benne, most meg már 120 körül. Itt meg a szivargyárban, a munkás- asszonyok kicsinyeinek csecsemőotthont rendezett be . . . Aztán mit is csinált még? | Eladta a Melegvíz-fürdőt a városnak olcsón, a város meg valami fejlesztő‘társaságnak 800,000 koronával többért. Ingyen odaajándékozta a városnak-az Érsekkertet. Aztán hány meg hány szegénynek adott fát, pénzt, élelmet, csak a jó Isten i tudja. De én is sokról tudok, mert, tetszik tudni fertálymester-viselt ember vagyok én uram. Mondom, gyönyörű szépen kezdte. Hanem aztán jöttek azok az átkozott kúnbélás förtelmességek! Veres katonák szállták meg az érseki házat. Ott dorbé- zoltak, pusztítottak, rongáltak hónapokon át. Az érsek ügy élt, hogy titkon vitt neki hol egyik, hol másik szegény ember tojást, kenyeret, zöld babot mit. Villámlott a szeme az ón emberemnek. Ökölbe szorult kézzel oktatgatott tovább ; — Ezt az áldott jó főpásztort szuronyok közt hurcolták utcáról-utcára, törvényszéket ültek felette azok a semmiházi csirkefogók ! ... Mikor alábbhagyott egy kissé a bácsiban a felgerjedt indulat, csendes hau- gon folytatta: — Mikor aztán a kommunista patkányok megszöktek, megint az a jószívű érsek lett a mi érsek urunk, aki mindig lea| ne, ha békességben hagynák. Errefelé la- I kik egy nyugdíjas öreg pap, attól tudom, hogy nem volt még Egernek olyan fő , pásztora, aki a szegény, elöregedett leiki- ! pásztorokért annyit tett volna, mint ő. Hallom, hogy szép alapítványt tett a hadiözvegyeknek, árváknak is. v A komám meg azt írja Hevesről, hogy ott meg, ebben a drága világban, zárdát építtet az érsek úr, négy iskolateremmel. — Szóval, semmi panasza az érsek ellen, bátyám uram, szóltam végre én is. — No, azt már épen nem mondhatnám, — csóválja a fejét az ón magyaráz- gatőm. Mert megint nem kaptam káposztaföldet az idén sem, — hangzik a panaszos zokszó; — azt mondják, hogy csak a rokkantak, özvegyek és szegények kaphatnak. * Másfél óra múlva indul a vonatom. Kedves emlékekkel távozom Egerből. És örülök, hogy ezeket megírhattam, hadd tudják meg — az egriek is. B\ L.
