Egri Népujság - napilap 1922/1
1922-02-28 / 48. szám
Ära: hétköznap 2 K, vasár- és ünnepnap 3 K. Eyer, 1952 február 28 kedd XXIX. évf. 48 «* IKUstttii dijak postai szállít»*« <• jftsfei* (a félévi előfizetést ntta fogadónk cl. «logged évre 150 X. ~ *pjj hérs 5015, POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNAY IMRE. Sse?kea*f6«ég i Eger, License Kiadóhivatal i Líceumi ngomdii Telefon asám 11. Itt Zene és tánc. Eger, J922. február 27. Farsang van. Mulatnak az emberek. Agyik bánatában; a másik azért, mert kérges a szíve ős nem fájhat. Az egyik. «Biber azért mulat, hogy búját-baját feled j^, a másik pedig azért, mert telik a köny- ayen jött pénzből. És táncolnak a fiata- taiok, mert hiszen nem is lehet tőlük kívánni, hogy korán öregítse leiköket a reánk «»akadt roppant nagy csapás. Eddig rendben lenne a dolog, de az »ár nincs rendén, hogy még a zene is idegen, a tánc is gyakran utálatos. Kávóházban, vendéglőben szól a ze- me. S legtöbbnyire az idegen, vagy idegen- szerű zene. Mintha kiszáradt volna a magyar *nótafa». Mintha terméketlen volna a magyarság zenekedvelő, nótacsináló lelke. A Zerkovicz-muzsika odajuttatta a magyar közönséget, hogy most még a jassz- handot (dzsess-beud) is beveszi, sőt gyö- myörködik benne, magasztalja. Megkótya- gcsodott, idegen szellemű fővárosunk bolondul az idegen országok útszéli csap- székeinek e durva zenéjéért. Eszébe sem jut (talán nem is tudja már méltányolni), hogy mi a magyar zene, amely pedig úgy eredetiségben, mint erőben és szépségben bátran fölveszi a versenyt minden művelt nép zenei alkotásaival. És mégis kihalna, kiveszne a magyar nóta, a magyar zene?! A táncokkal sem vagyunk máskép. Ott is pusztái, vesz, kallódik, ami szép, ami Ízléses, ami magyaros volt. A kők vők után jött a dsiggel, majd a vansztep, meg a jó Ég tudná, miféle durva,, ostoba táncok. . . Most pedig a sirnrni. Valami Ősállapotban lévő, természeti népnek bárdo latían tánca, amelyet fölkap a «művelt» világ. . . De talán sehol sem bomlanak úgy érte, mint ebben a pusztuló országban. Szomorú, bánatba ejtő jelenségek e- zek minden becsületes magyar ember szemében. Elvették országunknak kétharmadát; elszakítottak az édes hazai föld kebeléről sok millió magyart és a maradék- magyarok veszni hagyják a magyar őrzést, a magyar gondolatot, a magyar művészetet, a magyar lelket. A bűnös Budapest után rohan az idegent máj mólók so(Az Egri Népújság tudósítója jelenti:) Illetékes helyen megerősítik azt a hírt, hogy a szombat éjjel 3 óráig tartó minisztertanács véglegesen döntött a választójogi rendelet ügyében. Állítólag az eredeti javaslatot fogadták el csekély módosítással. A minisztertanácson lényeges nézeteltérés nem merült fel. A rendelet a lehető legsürgősebben nyilvánosságra kerül. Politikai körökben arról beszélnek, hogy Schlachta Margit missziós-nővér, aki az egyik budai kerületet képviselte az elmúlt nemzetgyűlésen, valószínűen nem lép fel újra. Schlachtának ugyanis, mint misz- sziós nővérnek, feletteseitől külön engekasága s a becsületes, de meggondolatlan magyarok. Szerencsére följajdulást is hallunk inneu-onnan. Cegléd képviselőtestülete egyhangú határozattal tiltotta el a város területén «az ízléstelen külföldi nőiák játszását ős az arra való táncolást, valamint a simmi táncolását.» Szomorú, hogy olyan szín magyar vá rosnak, mint Cegléd, ilyen határozatot kell hoznia. Szomorú, hogy a nemzetsorvasztó, idegen szellem így beférkőzhetett a magyarság leikébe. De éppen ezért kötelessége minden tényezőnek, hogy harcot indítson ellene nemzetünk jövője érdekében. délyre van szüksége, amelynek megadása nehézségekbe ütközik. Bethlen István gróf miniszterelnök ma délelőtt 10 órakor tanácskozást folytatott Klebelsberg Kunő gróf belügyminiszterrel ős nagyatádi Szabó Istvánnal. A tanács kozás tárgya a tegnapelőtti minisztertanács volt, amely elfogadta Klebelsberg választó- jogi tervezetét. Bethlen ma, legkésőbb holnap értekezletre fogja hívni a sajtó képviselőit, hogy ismertesse velük a választójogi rendeletet. «Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen.’ egy jól öltözött, hatalmas testű legényen várakoznak. Ez a cigánybirő. Végig hordozza még egyszer tekintetét, órájára pillant, aztán int a rátapadt várakozó cigányszemeknek. S abban a pillanatban rázendűl: — Százados úr, sej, haj . . . És a cigánybirő egy fehérbe öltözött virágszál előtt meghajlik annak rendje- mődja szerint, a többiek lába is táncra igazodik s a zsongó bálterem egy pillanat alatt mozgó hangyabollyá változik. Nézem a párok ütemes lengését, a csizmák és cipők pajkos játékát. S önkény telenűl eszembe jut a parkettes bálok lakk- cipős publikuma. És én nem tudok választani: ez a csizma járja-e tüzesebben, vért- forralóbban ezen a görcsös deszkán, vagy parketten a lakkcipős, parfőmös, szekfűs városi gavallér? No, persze, csak csárdásról van sző! A végnőlküli, egyórás csárdások Tízessé, pirossá, lihegővó tüzelik a párokat s a táncos nőikül maradt lányok irigyen Falusi bál. Mulat a fiatalság. — Egyórás esárdás. — Repülő százasok. — Cigány, meg a birka. Az esti harangsző utőlső akkordja is elhullámzott a levegőben. Utána békés, nagy, falusi csendesség. Egy pillanatra úgy tetszik: alszik a falu. De, liallga!... mesz- sziről hegedűhangok szűrödnek a nehéz, ködös levegőben. Halványan, kissé szaggatottan ; aszerint, amint a szél játszik a hanghullámokkai. A hangok felé közeledem. Csizmák, •ipők koppannak a fagyos sáron. Fehérbe öltözött lányok, anyjukkal, suttogón ; feketébe öltözött legények, csoportosan, za- jongva. Bál van. Katona-bál. A bevonúlni készülő legények búcsú-mulatsága. A községháza előtt a «lesők» kiváncsi csoportja. Ezek az ablakon keresztül «élvezik» ingyen, a bálozók mozijeleneteit A nagy termet két nagy lámpás világítja meg. Az ajtóAelőtt asztal. Mellette hivatalosképű, komoly emberek: a pénztárosok. | Előttük legények. Lassan, ügyetlenül szúr- j kol le aprópénzt az egyik; új, sima száz- : koronással fizet a másik. Az zsellér; ez ! gazda-legény. Minden legény megkapja a | jegyét és egy gombostűt. No, igen, mert, | hát: huncut a fiatalság! Éjfél után, amikor a rendezők is belemelegednek a táncba, be besurrannának a «potyások». Arra való a tű, hogy a becsülettel megváltott jegyet a lajbira tűzze a tulajdonos. (Ámbátor az ügyes, szerelmes és szegény legény sem esett a feje lágyára . . . Van annak más módja is ... ) Már jókora népség gyűlt ugyan a terembe, de a mulatság még nem kezdődött meg, a cigányok inkább stimmolnak, mint játszanak. A falak mellett lócák. A lócákon komoly, fürkésző tekintetű mamák. Mellettük a leány. Szerényen, várakozón, reménykedve.. A legények keresztül-kasúl járkálnak a termen. Halk zsongás. Az arcokon látszik már a kérdés: miért nem kezdjük már? Pisszegés süvölt át a párás levegőn. A lányok, legények s a cigányok szemei Döntött a minisztertanács a választójogi rendelet ügyében. Az eredeti javaslatot fogadták el. — Schlachta Margit nem lép föl?
