Egri Népujság - napilap 1922/1

1922-02-28 / 48. szám

2 „Nem ütik a josrászt agyon.“ A Jogakadémíaí Kör farsangi táncmulatsága. Eger, 1922. február 27. Eszünkbe jut a régi jurista-világ apró bohém csinytevéseivei, geutri u- riasságával, amikor az Egri Jogakadémiai Kör farsangi báljáról Írunk. Fakó emlékek váltak itt újra ragyogóvá, a régi jogász­virtus pezsgett föl a villamos fényben. Herczeg Ferenc tolla kellene ide, hogy gazdag bácskai levegőjű humorával írjon erről a bálról, ahol újra megjelentek a ré­gi jó világ kedves jogászai, az aranyke- délyü, mulatni vágyó vig ifjúság, hogy bor szava, tánc zendülése közben búcsúz­tassák a farsangot és kissé száműzzék a komor paragrafusokat. így volt. Szép volt. S aki megjelent a bálon, üdvözölt téged, békés évek ked­ves Nagymagyaror8zága. Mert felejteni és reménykedni jöttek a jogász-bálra. . . . Szőnyege» lépcsők fordulóinál díszrubás vármegyei huszárok fogadták a vendégeket S a Katolikus Kör helységei előtt vármegyei hajdúk sorakoztak. Meg­hatottság vett erőt az emberen, mikor el­haladt mellettük, mert eszébe jutottál te, kedves vármegye, eszébe jutottál tündöklő magyar erényeiddel, kedves hibáiddal; eszébe jutottál, mert mind a kettővel a boldog Magyarországot szolgáltad. S üd­vözölt téged mindenki, amikor a bálterem­be lépett, mintha te volnál az a küszöb, amelyen keresztül lépve az integer, nagy Magyarország kiáltja feléje: «Ne csüg­gedjetek!» S a fényes, délszaki szobanövények­kel díszített bálteremben, csillárok tündök­lésében megjelent Eger város és a vidék színe-java, előkelő közönsége, magyar asz- szonyaival, magyar szivii, magyar leányai­val s közöttük, mint régi magyar erények élő emléke, állt a tisztes hófehér hajú nagyasszony : Isaák Gyula alispán felesége. Andrássy Gyula gróf és Keglevich Gyula gróf volt a bál fővédnöke. Nem volt ez politikai célzatú. A jogászság egy régi politikust, egy régi arisztokratát kért meg, akinek a múltja belekapcsolódott Nagy- Magyarország törekvéseibe, szenvedéseibe, hogy nevével ráemlékeztessen ezüsthajú nagyasszonyok s magyar urak legendás szomorúan és sóhajosan kisérik szemmel a repülő párokat. Pedig hát nehezen hagyja el a cigány. No, nem éppen túlságos buzgőságból, hanem ott a cigánybirő. Mikor végére járna a ci­gány, a cigánybirő a zsebében kotorász és a másik pillanatban a prímás hegedűjén ötszáz koronás fehéredik. Odakiáltja: — Nem vagy legény, Bér® . . . Csillogó szemmel, hajlongva, mosoly­gón húzza tovább a cigány. Múlik az idő, forróbb lesz a hangú lat. A legények szilajabbja a cigány felé húzódik. Már nem csak a cigánybirő ren­del. Százasok repülnek a cigányok felé. Egy ezres kacérkodik a levegőben és oda­esik a cimbalomra . . . Húzzad Pista: Kalapomon pál os rózsa! Babám, tőled kaptam ... A csárdás után egy rövidke boszton. Egy kis, van sztepp. . . . (Szerencsére itt még nem ismerik a simmit.) De, nem soká tart az idegen tánc, az idegen-majmolás. A fiatalság nagy része EGRI NÉPÚJSÁG boldogságára, amelyben nem zokogott még Erdély, nem tűrt cseh szitkokat a Felvi­dék s a Báuát búzatengere fölött békésen delelt a nap . .. S a táncteremben megzendűlt a nóta. Rágyújtott a cigány a talp alá valóra: «Nem ütik a jogászt agyon!* Dr. Székely Istvánná, a vigalmi bi­zottság dÍ8zelnökónek felesége nyitja meg a bált Bakonyi László joghallgatóval, a vigalmi bizottság elnökével. Fiúk! Ez a nóta még most is a fü­lembe cseng: «Nem ütik a jogászt agyon!* Nem ütik soha! A magyarság ősere­je vagytok ti, az ifjúság teljes erejében s győzedelmes tudatában. Fiúk, egri jogász­ság, mozdúljatok meg! Dolgozzatok, mert azok, akik ilyen szépen tudnak mulatni, magyar lelkesedéssel és lelki tűzzel, azok a kellő időben józan fővel is tudnak gon­dolkozni és erős kézzel, hazafiúi lelkese­déssel dolgozni az integer Magyarország­ért. Ne jöjjön tehát rátok farsang után a hamvaző szerda ! (J. J.) A villamvilágítási egységárak felemelésének indítványa ma kerül a városi közgyűlés elé. A február havi v. közgyűlés tárgysorozata. Eger, 1922. febr. 27. Eger város képviselőtestületének ma délelőtt 10 órakor lesz a februári rendes közgyűlése. A tárgysorozat elég gazdag megvitatásra váró és az érdeklődésre jog gal igényt tartó témákban. Nagyobb han­gulat-feszültséget és erősebb vitatkozást a villamvilágítási egységár felemelésének indítványa okoz majd. S egyelőre, tekin­tettel arra, hogy nem ismerjük az állandó választmány határozatát, nem is tudunk előre jósolni. Érdekesebb pontok lesznek a követ­kezők: Előterjesztés a kövezetvám díjtételek felemelése tárgyában (1 pont) — A villa­mostelep 1922. évi költségvetés előirány­zata. (3. pont) — A városi alkalmazottak közellátási vállalatának 1921-ik évi záró számadása és ig izgatósági, továbbá fel­ügyelő bizottsági tagjainak egy év tarta- mára leendő megválasztása (6—7. pont). — Kánitz Gyula dr. egri lakos indítványa a Városháza épületének három emeletre való felhúzása iránt (12. pont). zajosan elégedetlenkedik a tüntető «előke­lők» ellen. Újra csak csárdásra zendítenek a ci gányok s húzzák rendületlenül. ...Éjfél után kissé túlfűtött a hangu­lat. A terem kissé hangos. A százasok sű­rűbben repülnek a levegőben. Egy éjjel 7—8 ezer korona repül a hegedűk felé... És a duhajkedvű, izzasztó csárdások bizsergetik a talpakat egész a kakas-szós hajnalhasadásig . . . Másnap reggel a cigány prímással találkozom. Nagyra nyílik a szemem: he­gedű helyett bégető, kis birkát ölel a karja. Kérdőn pillantok rá. — Nyertem, kérem aíássan, nyertem, — hunyorgat reám. — Nyerted?! Tágranyílt szemmel,.szaporán bólint­gat. — Varga Jancsival kártyáztunk a bál után. Huszonegy járta.... Mindig így szok­tuk. ... Hát így, kérem alássan.... Benőes József. Egy magyar pap agitációja Hollandiában. Szombathely, 1922. febr. 27. Már több, mint egy éve dolgozik künn Hollandiában egy szombathelyi származá­sú pap, dr. Knebel Miklós, mint a magyar gyermekakció kiküldöttje. Nemcsak hiva­talos ügykörében, hanem azonkvűl is o- lyan eredményes munkát végez a magyar ügy érdekében, hogy megérdemel mindem elismerést. Van Dypen püspök mellé van beoszt­va, hogy ott, magyar részről szolgálatára álljon annak a gyermekakciónak, naely már eddig is több ezer gyermeket helyezett el holland családoknál. Szabad idejét propa­ganda-beszédek tartására használja fel és ezzel, továbbá egyházi szónoklataival töbfc barátot és rokonszenvet szerez belföldön a magyar ügynek, mint akármelyik követ­ség. A holland-magyar barátság és gaz­dasági érdeklődés, jórészt Knebel propa­gandájának köszönhető. Ez számokban ki­fejezve annyi, hogy Hollandia eddig két és fél milliárd koronát áldozott a magyar nya- mor enyhítésére. Knebel legutóbb a rotterdami diák­kongresszuson eredményesen értekezett a magyar diáknyomorről. Ugyanitt kapott meghívást arra, hogy Antwerpenben és Brüsszelben előadásokat tartson Magyar- ország helyzetéről. Majd belga kiküldöt­tek keresték föl, akik arra kérték, hogy a löveni egyetemen ismertesse hazája hely­zetét, Meghalt a „hírős város“ leg­nagyobb evője. Kecskemét, február 27. Vezsenyi Béla, aki érettségit tett és jogot végzett, da akit egy rettenetes csa pás, a kielégítetlen étvágj7, a züllésbe vitt, meghalt Kecskeméten, kórházi ágyon. Ál­landó látogatója volt a korcsmáknak s majdnem mindenütt akadt egy jókedvű magyar, akinek kontójára bemutatta gyom­rának hihetetlen teljesítőképességét. Egy­szer — a többek között — az ottani Pol gári Kör bankettjén, a Borotvásban, mi­után a maga adagján kívül a szomszé­dok elől is mindent elfogyasztott: az egyik vendég egy nagy, kerek tál pörköltet és két tál túrós csuszát tett eléje, amelyet teljesen elfogyasztott. Nemrégiben 20 pár szaftos virslit és 2 veknit evett meg kellé mennyiségű sörökkel s utána még levese« tál pörköltet. Ezelőtt 4 évvel pedig foga­dásból, egy ismerőse kívánságára, a Ro- yalban 12 féle húsból álló étlapot, leve« tői a sajtig ée- gyümölcsig felülről lefelé, azután alulról fölfelé végigevett. Uzson­nára 2 kiló szalonnát megevett, — ha ka­pott. Az utóbbi időben nagy nyomorban tengődött a szerencsétlen étvágyú ember. Kis hírek a nagy világból. Rohamosan árad a Duna. — Facta az uj dezignált olasz miniszterelnök. — Az osztrák pénzügyminiszter lemond. — 2 és fél milliós csalást követtek el a Nem­zeti Hitelintézetnél. — Jugoszláviában is drágább lesz az újság. — A Rend eimf rendőrségi lap megszűnt. — A pápa szi­gorúan megtiltotta az olasz arisztokráciá­nak' a párbajt. — Kivégezték a drezdai dühöngő elefántot. — Gróf Gzernin fel a- karta osztani Romániát. — A lipcsei egye­temen szigorlati tárgy lett az" ujságírá«.

Next

/
Thumbnails
Contents