Egri Népujság - napilap 1922/1
1922-01-06 / 5. szám
Eger, $922. január 6. péntek. ÜIX. évi. 5 Ära: hétköznap 2 K, vasár- és ünnepnap 3 K. Sserkesstőség i Eg«?, Liceses. Kitdétabetali Líceumi felelőn szám íí. *íIj«*e ßotitd «»ttUUáRs!. * 08* és félévi előftaetési űcjb fogadunk 2> st«iS«d évre ISO E. —' Egg bón 50 K. Katolikus Testvérek! Ma délelőtt !0 órakor a Városháza nagytermében a Katolikus Népszövetség népgyülést tart. Beszélni fognak Bartoss János, Frühwirth Mátyás nemzetgyűlési képviselők és Borián Ferenc központi titkár. Katolikus férfiak és nők, legyünk ott mindnyájan! A tékozló íiúk mind megtérnek és visszasír a lelkűk hoznánk : ahhoz a magyarsághoz, amely mindig támogatta, istápolta őket s amely meleg szeretettel gondol ma is reájuk. A tékozló fiúk vezekelnek. Megtépik ruhájukat mindenütt: északon és délen, keleten és nyugaton. A régi Magyarország legvéresebb szájú irredentái megju- hászodtak immár a nacionalista boldogságban és a fájó emlékezés minden érzésével tekintgetnek vissza a régi, jő öreg gazda felé. ügy látszik, mindnyájan jóllaktak már a cseh, a román, a szerb gondviseléssel. Megcsömörlöttek attól az önzetlen testvéri szeretettől, amelyben immár három hosz- szű esztendő őt,a «fürösztik» őket az ó-hazák hálás kormányai. Hlinkák támadnak mindenütt és kezdik kutatni, vájni a Parisban eltemetett utat, hogy valami módon visszacsinálják azt, amin emberöltőn által dolgoztak fanatikus lélekkel ős meggyőződéssel. Megértjük őket. Azokat a szellemi kincseket, amelyeket a magyar földből, magyar életből, magyar szívből, magyar elméből szívtak magukba: nem gyümöl- csöztethetik a parlagban, a kultúrának hideg tájakon. A magyar nemzeti múlt és történelmi hagyományok gyönyörűen csillogó tanulságai nem értékesíthetők történelmi szempontból majdnem passzív népek műveletlen életében. Láthatatlan, titkos erők és szálak vonzzák vissza a Hlinkákat a magyar szent Korona csodás fónykörőbe. Ilyen hír jön most a szabadkai rő- kusi plébánosról, Raics Balázsról is. Tagja a szerb szkupstinának. Miként Hlinka, ő is tajtékzott dühében, ha magyar szót hallott; ha vélt sérelem érte bunyevác testvéreit. Irredenta volt a legjavából. A- hol csak tehette, mindenütt megcsűfolta a magyar állameszmét. Nagy munkát fejtett ki az úgynevezett utódállamok nemzeti öntudatra ébresztésénél jugoszláv irányban, az elszakadás érdekében. Amint azonban repültek a napok, hetek és hónapok a hőlyagország fölött, minden órában és napon bizonyságot szerzett arra nézve, hogy szerencsétlenül elszámította magát. Meggyőződött, hogy fajtestvéreinek ezerszer jobb sorsa volt az «átkos» magyar uralom alatt és azt soha sem szűnt meg e pillanat óta hangoztatni úton útfélen, népgyűlésen, szószéken, baráti körben, sós még a: szkupstinában is! Legutóbb egy népgyűlésen szónokolt híveinek. Azt piondotta: <A bunyevácok- nak, a szabadkai és bácskai lakosságnak egy közös és gyűlölt ellensége van: a szerb. Minden munkám odairányul, hogy segítsek lerázni a rabszolgasorsba sülyesz- tő szerb rabigát a bácskai nép nyakáról!» A szerb politikai államrendőrség természetesen sietett letartóztatni Raiesot, képviselői immunitása ellenére. Nekünk pedig ropes a szívünk, ha ilyen Hlinkákról és Raicsokról írunk. Bizonyos, hogy útban van a mi elégtételünk. Szent István Koronája fényének cső dálatos sugarai vannak. Elsugárzanak a hajdani nagy izgató- irredenták szívébe és kiölik onnan a magyarság iránt buzgó gyűlölet halálos mérgét. .. Akárcsak a beteg testből a rákos nyavalyát a rádium, vagy a Röntgen-sugár. Az «Akarat» tagjaihoz. A föléledt «Aka rat> c. szövetkezet ma (Vízkereszt napján) délelőtt ll órakor fontos gyűlést tart a vármegyeház nagytermében, amikor is a közgyűlési kiküldöttek — Szongott Tivadar dr. törvényszéki birő és Barabás Sándor áll. isk, igazgató beszámolót iar- tartanak s megállapítják az építő bizottság szervezetét. Az érdeklődő tagok megjelenését ez utón is kéri a vezetőség. «Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen.» Eger város múltjából. Pőlika kendője. I. Az Úrnak ezerhétszázhatvanegyedik esztendejében, június havának huszonnyolcadikén, felséges királyasszonyunknak, Mária Teréziának bölcs országlása idején, ünnepélyes diszkusszióra gyűltek össze a tiszteletreméltó szabómesterek cóhházáuak tanácsszobájába Püspök-Egér városának céhmesterei. A nagy asztalnál már helyet foglaltak rang szerint, Kilián Gábor széniorcéh- Hitster uram körül a szűcsök, csizmadiák, bodnárok, cipőkészítők, asztalosok, ková* osok, gombkötők, német és tőt tímárok, takácsok stb. céhének mesterei. Amikor Huttner József uram, a legfiatalabb céh- mester, a cerimóniárius, nagy körülményességgel meggyujtotta az asztal közepén álló, feszület alatti vastag viaszgyertyát, egyszerre elálltak a beszédes ajkak s a jelenlevők szemei a prezideáló Kilián •ábor uram felé tekintetted. A széniorcőhmester atyafiságos tisztelettel szólott a nemes gyülekezethez. — Dicsértessék a Jézus Krisztus! Azt hiszem, mindnyájan tudják jó uraimék, becsületes céhine3íerek, hogy mi késztetett engem a közös tábla nyitására. Számtalan alázatos instanciánk terjesztetett már be általam Őfelsége plenipotenci- áriusa útján a felséges királyi Helytartótanács színe elébe, közös bajaink és sérelmeinknek miatta. Privilégiumaink repará- ciőra szorulnak. Érezzük, hogy társaságaink fiataljainak boldogulása útját a mi privilégiumaink szegik. Mi erről nem te- j hetünk, hiába vádoltatunk általuk. Dicső ! elődeink igy találták azt bölcsnek, célra- | vezetőnek, de arra már igen is gondunk j légyen, hogy meg ne öljük fiainkat, tisztes ; céheink fiatalságát. Nekünk, öregeknek ól- j nünk kell, de fiataljainknak is joguk van ; az élethez; joguk van ahhoz, hogy becsű- : letes igyekezettel eltöltött munkálkodás • után, könnyebben jussanak a mesteri- ranghoz, mint eddig .... Mivel a dolgok magukra hagyatván, nem reparálódnak, azt a propoziciőt teszem Kegyelmeteknek, j küldjünk legátusokat a felséges udvarba | sérelmeink mozgatására. Punktum! Nóhányan tiltakozni próbáltak a szé- j niorcéhmester előterjesztése ellen, de Kilián I Gábor uram szigorú tekintete egyszerűen i elnémította őket s megelégedtek egy kis ; bajuszalatti mormogással. — Deliberatum est! — folytató a szónior, a tisztes küldetésre Volner József és Kovács István becsületes mester uraimat kommendálom. A gyíilés tagjai tetszésük jeléül meg- koppantották az asztalt, majd Borbély Péter uram, a nemes gombkötőcéh ines-« tere, elővévén az árkus papirost, finomra hegyezett libatollával ékes írással a következő meghatalmazást rótta papírra: «Alább. Specifikált Eger Városa Privilegizált Czóhek, ezen levelünk erejével rendeltük és egyakarattal deputáltuk kö- vettyeinknek Böcsiilletes czőheinkbéli kőt mesterember társunkat Volner Józsefet és Kovács István uraimékat, kiket Bécsben, az felséges koronás Királyné Asszonyunkhoz küldetvén, szokott rend és mód szerónt is plenipotenciálunk, hogy úgy minden előadandó és nemes Czéheinket illető Eő Felségeinek már Városunk Plenipoten- ciáriusa által alázatosan beadott dolgainkat ottan folytathassák s amire szükség lószen,^tulajdon nekik konkredáit Levelünk mellett, megh rs felelhessenek. Agriae die 28. juni 1761.» Sorban odajáruitak aztán a mesterek; aláírták s pecsétjükkel megerősítették a megbízó oklevelet.
