Egri Népujság - napilap 1922/1

1922-02-12 / 35. szám

Uras hétköznap 2 K, vasár- és ünnepnap 3 K. Sg*r, 1922. február 12 vasárnap, XXIX évi 35 «S,

®40s«*é*i dijak postai szallitaas ■■■rfés* é* félévi elfiCactéat nem fogadank el. ÍSfped évre 100 K. ~ Egp hör* 00 K.

POLITIKAI NAPILAP.

Felelős szerkesztő: 8REZN A Y IMRE.

äscrkeszf&seg s Eget, Uccuik* Siaddbivatal t Licentni apót tda- Telefon «sät» 11.

Amit olyan nehéz elkezdeni,

Eger, !922. február 11. j A lapok közölték, hogy az angol ki- i rály igen komoly formák között takaró koeságra intette népét. Szólt ez a figyel- j raeztetés az angol kormányzatunk, a hivatalos világnak, de vonatkozott az a magános angol állampolgárokra is. És ahogy ismerjük az angol józanságot, színié biztosra vehető, hogy az angol nép meg in fogadja királya tanácsát.

Maga ez a tény azonban gondolkodóba ejt bennünket. Anglia, a háborúban győztes hatalmas nemzet, amelynek hatalmas, világot érő gyarmatai ontják a tömérdek kincset — takarékosságra szorul. Az anyaország hatalmas bányái, a szédületes berendezkedésű gyárak, tengernyi ipartelep, a kincses India csodálatos, drá gábbnál-drágább gyarmatárui kimerültek, elfogytak volna már? Nem hisszük, de lát*

I

'uk éppen ebből a komoly figyelmeztetéstől íb, hogy ott sem fenékig tejfel! A hosz- szú, kimerítő háború és egyéb bajok, különösen az ír és indiai események próbára tették és teszik még ma is Anglia teherbíró képességét.

És ha a' hatalmas, győző Anglia ilyen körülmények között van a diadalmas háború után, mit szóljunk és cselekedjünk, mi, akiket teljesen elsöpört, semmivé tett a háború pusztító orkánja?

Igaz, hogy a válságos idők pénzügy miniszterei nálunk is mindig hangoztatták a takarékosságot, törekvéseik azonban még mindig hajótörést szenvedtek a millió apró érdekszálla.l átszőtt furfangos po litikán. Csak csekélységeket említsünk, még mindig megvannak a miniszteri autók, még mindig a Csáky-szalmája a közva gyón, mert a sok tisztviselő ellenőre nincs,

aki a körmükre sózna a panamistáknak és a kiviteli enyveskezoknek.

Most ismét nagyon emlegetjük a takarékosságot a tisztviselők létszámapasz- tásával kapcsolatban. Hogy mennyi meg takarítás fog ebből az állam javára billenni, nem tudjuk, nem is várunk tőle va lami Bokát. Azonkívül, hogy ez a mód szerzett jogokat sért, nemzetgazdaságilag sem hoz semmi jót az államra: munkátlan kezek szaporodnak meg vele csupán, hacsak elhelyezésükre komolyan nem gondolnak. Ez pedig, a munka értékét tekint ve, igazán nem mondható takarékosságnak.

Egy más megoldás sokkal megfele löbb volna. Vannak a magyar állam nyug díjasai között olyanok, akik valamikor igen «nagyfejű« ek voltak és talán még

ma is azok. Ezek igen tekintélyes száma részint nagybirtok ura, részint hatalmas pénzintézetek és más busásan jövedelmező iparvállalatok koronázatlan királyai.

És ha már így is, úgy is jogfosztás sai akarjuk megcsappantam az államkenyerén élőket, elsősorban ezeknek még ma is szép nyugdíjára kell rátenni a kezét az államnak. Ezeknek a gazdag, tekintélyes számban lévő volt főispánoknak, minisztereknek, államtitkároknak úgy is meg se kottyan az állami nyugdíj, tehát meg sem fogják érezni a jogfosztás következményeit

A nincstelen apró hivatalnokocskák elboc3ájtásával pedig csak a tömegnyo- mórt nagyobbítanáuk, amelynek leküzdésével hiába próbálkozik már úgy a kormány, valamint' a társadalom.

Hadifogoly-gyűjtésünk felhasználása.

Timin hím———in .............. n»

— Kérdés az adományozókhoz. —

Eger, 1922. febr. 11.

Az Egri Népújság múlt év augusztusában gyűjtést indított a hadifogságban sínylődő véreink hazaszállítására. Ennek a gyűjtésnek eredményét időről időre az Egyházmegyei Takarékpénztárnál helyeztük el folyószámlára és az összeg 1921. december 31 én, kamatokkal együtt, 70.677 korona.

Akkor is az volt az elvünk, ami ma: a lehetőséghez képest minden adományozott fillér jusson el rendeltetési helyére. Nem lehet ugyanis az ilyen gyűjtések célja az, hogy az összeg jelentékeny részét föleméssze s elvonja rendeltetésétől a — kezelés.

Komolyan utána jártunk azért s kerestük a módot: miképen lenne ez a tervünk megvalósítható. Hadifoglyaink haza szállítására, vagyis kimondottan vasúti és hajójegyre nincs szükség, mivel véreink díjtalanul utaznak haza. Sokkal fontosabb ennél a segítség; az, hogy útközben gondoskodhassanak magukról.

Hiteles helyről, tanuktól szerzett értesüléseink szerint, legtöbbet tesz a hazatérő foglyok segítésére az «Észt Vörös- kereszt« kebeleben működő Hadifogoly Misszió. Ez az intézmény Révaiból, ahol székhelye van, hetenként küld Moszkvába futárt, aki azután a hazatéró hadifoglyok, különösen volt túszok között szétosztja az adományokat. így minden más közvetítő szerv kizárásával, egyenesen illetékes he lyóre jut az adomány.

Úgy gondoltuk ennélfogva legjobbMikor nagyanyáink kis leányok voltak. . .

Bálban voltam a múltkoriban. Az öreg Kaszinó nagytermében testtel lélekkel húz ta a cigány és táncoltak a párok. Járták a shymmit, az one steppet életre halálra. Isten látja lelkem, nem érdekeit semmi. Sem a párok, sem a shymrni, sem a ma jcmsziget. Egy sarokba húzódtam tehát és leültem egy plüss kanapéra. Aztán tenyerembe temettem az arcom s úgy hallgattam a sok szép fülbemászó és kevésbbé fülbemászó nótát, amit a jó, füstösképű magyarok csaltak ki szárazfájükből. ..

Egyszerre elhomályosodik előttem a terem Eltűnnek a ragyogó villanyosillá rok, gyertyák százai pislognak előttem. A nagyterem szürke, füstös falai merednek felém, nyoma sincs az aranyozott, gipsz rozettás mennyezetnek, a díszterem takaró san mázolt falainak.

Nem tudom, mi történik volumes hogy, hogy nem, a szeszélyesen gyönyörű álom fehér szárnyain suhanok keresztül a termen s uramfia! már künn is vagyok a Kaszinó vat-rácsos erkélyén.

Hűvös, lucskos november végi nap, sötétben az egész város. Csak itt ott látok néhány u'cai lámpást, amelynek gyönge, reszkető fénye megvilágítja a sáros, vizes utat. Mert bokáig érő sártenger az egész város. Akár a kocsiútra mész, akár a há

zak mellett maradsz: — egyremegy. A Főutcán csak a Barchetti üzlet (mai Agrárpalota) előtt van kavicsos járda, másütt sehol. A kocsiút meg épen feneketlen sártengernek látszik, csak úgy cuppog benne az átjáró emberek csizmája.

Egyszerre trombitálást hallok, amely ékesen jelzi, hogy Érsek-Éger városának hűséges bakterei immár megkezdték «hűséges vigyázásukat.»

Az utca népesedni kezd, alakok tűnnek elő a házak közelében. No de ilyet! Hát ezek levegőben járnak! Amint közelebb jönnek, látom, hogy falábakon igyekeznek erre és mind itt tűnnek el a Kaszinó bejáratában.

— Ezek - szólal meg mögöttem egy ismeretlen hang — mind jogászok s azért jönnek gólyalábon, hogy be ne sározzák szép, fényesre kefélt csizmájukat.

Még magamhoz sem tértem a csodálkozásból, amikor a Jezsuita-lépcső sarkán kis csoportot veszek észre. Egy hatalmas dézsa van mellettük. . . Mit akarnak ezek avval? Né, mit csinálnak ... szinte a szám is eltátom. Hisz’ ez zseniális ötlet! Egy fiatal hölgy belelép a dézsába és kőt mar kos ember lábaira teszi kacséit. Azok meg szép lassan keresztül hozzák a sártengeren s itt teszik le a Kaszinó erkélye alatt. Aztán visszainennek és sorba átszállítják a cuppogó sáron keresztül mindazokat, akik ide igyekeznek a Kaszinóba, a mai

jurista bálra. Nem piszkolódik be a finom topánka, nem lesz sáros a gyönyörű fodros báli ruha, a fiatal hölgy vágyainak netovábbja.

Majd kocsizcrgést hallok az érseki- lak felől. Egy hatalmas bárka körvonalai bontakoznak ki a homályból.

Jé’, hisz ez a kocsi a Közlekedési Múzeumból való! — kiáltok föl.

— Dehogy! — szólal meg mögötteai ! ismét a hang — ez a tekintetes vicispán i úr hintája, hozza a bálra a tekintetes asz szonyt.

A «Gólya» fogadóban is parázs az élet. Készülődnek már ott is a bálra be jött vidékiek. Nyoma sincs rajtuk a nagy i fáradtságnak, pedig ugyancsak megszen vednek a mai Katalin bálért. A megyeszerte hires, szép Brezovay lányok például, még reggel elindultak két ökrös szekéren Szö- látről s csak nem régen érkeztek ide. Bárkába fogott lovakkal onnan istenkisértés lenne elindulni, mert a vendégmavasztő sártói még a szalóki határig sem jutottak volna el. Brezovaynó nagyasszonyom meg a két kisasszony így rászánta magát erre a jámborul lassú, de emberileg biztos u tazásra. De mások is jöttek ökrös szekérrel, úgy mondják, hogy még a Tiszántúlról is vártak vendégeket.

Az est mindinkább hűvösebb lesz és a Bükk felől éles szellő kezdett fújdogál ni. Álomtündérem bevezet a terembe, a