Egri Népujság - napilap 1922/1

1922-02-12 / 35. szám

EGRI NÉPÚJSÁG

2

nak, hogy az Egyházmegyei Takarékpénz tár utján átutaltatjuk az egész összeget az «Esztonszkaja Missziónak« Révaiba. Egyidejűén levélben kérjük meg ezt a nemes intézményt, hogy az átutalt összeget 50.000 rubeles tételekben ossza ki — lehetőleg hevesmegyei, de föltétlenül magyar — hadifoglyok között.

A rubel és magyar korona mai értékviszonyát tekintve, negyvenné1 több hazatérő fogoly nyerhet igy, valamelyes segítséget kálvária útjának utólső szakaszára

Tisztelettel és bizalommal kérjük az adományozókat, szíveskedjenek nyilatkoz

agaraEBajBBSfflami tCTrtíiaMaaasMa—m

ni e hét folyamán: helyeslik e ezt a tervünket. Esetleg kérünk más, jobb tervet, hogy a pénz rendeltetéséről intézkedhessünk.

Amennyiben a hét folyamán sem hozzászólást, sem jobb tervet nem kapnánk: — a »dui tacet, consentire videtur« elvénél fogva, — fenti módon intézkedünk a 70 ezer korona célhozjutt3tásáról.

Isten áldása legyen az adományozókon és adományaikon is.

Eger, 1922. február 11

Teljes tisztelettel:

az «Egri Népújság« szerkesztősége.

4 magyar szenvedések országa.

Oroszországban senki sem akarja tulajdonait birtokba venni. — Tiz millió orosz pusztult el a permi kormányzóságban. — Akik a patkányokkal szórakoztak. — Reinusz svéd konzul az emberbarát. — Két magyar önkéntes volt a cár szakacsa

Eger, 1922. február //.

>^z újságírót sok minden érdekli,ajxfí a közoíTs^g előtt közönyöe. Viszontaz ol vasók figyelme nem egyszer iránytű olyan dolgokra, árnyék az ujságípá^előtt mindennaposak. S hiszem^óem csalódom, amikor a jó ujságíhúté^Két vélemény kö zé ékelem. Bevezetésnek ez is maradha- tós, úgy e, kedvesj/'fílvasb^Légy elnéző és ne lásd meg a^~ lólábatV.

Egyijawjűról akarok neb^d írni. Az oroszor^agi viszonyok, úgy e, árohl^elnek? Én^H^gam is úgy vagyok Oroszohs^ág- gprf Zs^ke++be—v át; Imiimagam ét! fölkő- Testerih Lengyel Endréig főkáptalani tiszttartó vr- csak nemrégiben jött haza hadifogságból^

✓Kedves, családi körben fogadott. A szomszéd szobában elhallgatott a zongora.

Az ebédlőasztal mellett egy korosabb és egy ifjabb hölgy ült. Bemutatkoztam. Mire leraktam a kabátom (persze ezer bo csanatkéréssel, hogy milyen tolakodók az i újságírók, mennyire restellem a zaklatást, *tb. stb) Lengyel Endrével szemtől szem i be állottam. Két leány volt a társaságá- j ban (nem nagyon régi, de annál kedve , sebb ismerőseim). S most ismét, bocsánat- kérésféle következett: Az Egri Népújság munkatársa vagyok... Ha méltőztatna... ! Ha lenne oly szíves. . . Olvasóinkat érdé- \ kelnék az oroszországi viszonyok . . stb. stb. A leányok kíváncsian kérdezték:

— Interjú? Nekünk is be szabad I menni ?

— Oh, hölgyeim, kedvesebb interjúm még sohasem akadt. Igazán boldog leszek, ha lerázhatom a nagyképűsködést.

S testületileg bevonultunk a szomszéd szobába, ahol csak az imént hallgatott el a zongora, hogy gyászolja a visszaemlékezésben megújúló magyár szenvedéseket.

És most Lengyel veszi át a szót, hallgasd őt, kedves olvasó, míg a ceruzám repül és deres hajában, szenvedésektől barázdált arcában hat hosszú esztendő történetét kutatom.

Az orosz gazdasági helyzet.

— Az oroszországi viszonyokról érdeklődik ? Vegyük először a gazdasági életet, hisz én magam is gazdász vagyok. A magántulajdonjogot visszaállították, de senki sem akarja tulajdonait birtokba venni Ugy-e, érdekes? De kinek is volna kedve hozzá? Mindent tönkre tetiek. A földek parlagon hevernek. Ennek főoka a vetőmag hiánya. Itt ott a falukban dolgoznak még, de csak annyit, amennyi a házi szükségletre elég. A rnunkakedv teljesen kihalt, amit legfőképpen az bizonyít, hogy széna sincs, bár megszámlálhatatlan a par lagon hagyott földek száma. Senki sem kaszál ... A szovjetet a «bejegyzett« kom munistákon kívül senki sem támogatja Ezt bizonyítja az, hogy egy ízben beteg lovat akartam petróleummal gyógykezelni. A lóápolók nem engedték. Hadd pusztúl jón a közvagyon. Állatállományuk van, leginkább szarvasmarha. A lóállomány pusztulófélben van. — A mai éhínséget

mely elrendezésével teljesen készen áll a vendégek fogadására.

Itt állnak már izgatottan a bál rendezői is: az egri juristák. Aszondom, kinyalták magukat! Szép, fekete magyar ruha van rajtuk, ragyogóan fényes magyar csizma, rajta a báliruhák réme: a sarkantyú.

A lady patronesszek emelvényei is benépesednek lassankint. Ott látjuk az al- ispánnét, aztán a nagytekintetű profesz- szorok feleségeit. Egész udvar van már körülöttük, de mégis legjobban kitüntetik az alispánnét, akinek udvarlására egész sereg úr siet. Finom, gyönge mosoly reb beuget aj Káról, amint végig néz az izgatott, a jókedvű fiatalokon, bizonyosan a régi jő idők jutottak eszébe, amizor még maga is mint báloző leány lépegetett a ricispán úrral a «szála» pádimentumán.

A kisasszonyok is ráakadtak már a párjukra, mindegyik beszél, cseveg a gavallérjával. Magyar ruha van a kisasszonyokon, hiszen a bécsi vagy a párisi módi nem illenék a gavallérok atillájához, sar- kantyűs csizmájához, A gyönyörű nehéz aranyos pruszlikok megfeszülnek a darázsderékon. Fejükön csillogó párta, amelyből ékesen futnak le a gyönyörű haj fonatok. A szoknya tülltarlatán, telis tele fodorral. Van rajta tán száz is ... .

De nernsokáig beszélgetnek a párok.

Bunkó Ferenc, az egri és hevesmegyei derék magyar urak kedvelt cigányprímása, már pengeti a hegedűt s egy-kettőre rázendíti a divatos csárdást:

Sikolt, rikolt a sarkantyú Táncra kél a barna fattyú,

Hogy ne fájjon szíve nagyon,

Csókolja meg a kisasszony !

A cotillion, a körmagyar, a nagy- mazúr következik aztán. A cigány húzza rendületlenül, előhozza még a «Pajkos diákok» nagy szerencsétlenségét is:

Nincsen pénzünk, de majd lesz Jesz, jesz, jesz,

Oh jesz, jesz, jesz.

És ezt már dúdolja az egész terem, még a papák és a mamák is! Rettentő zaj van a teremben, cigány muzsikája, sarkan tyúk pengése, beszéd, ének, dúdolás.

Éppen ideje; hogy vége legyen egyelőre a sok ugrálásnak. Itt a szünóra, a «rostung»! Mindenki lemegy az étterembe, ahol már terített asztalok várják a táncban kimerült fiatalokat.

Van itt mindenféle jő, szem szájnak ingere. Borjú-, malac-,pulyka-,kacsa ,csirke-, kappan, 6onka porciókkal rohannak a pincérek az asztalokhoz. De a fáradt fiatalok csak az italt keresik. Jó egri siller, vagy fehér van asztalokon, majd később francia pezsgő is kerül elő.

nemcsak a termelés hiányának, hanem fi- leg a szárazságnak lehet betudni, mert ha nem terem a Volga mentén, teremhet Szibériában.

A moszkvai árak 1921. november és december hónapokban így alakúltak:

Egy orosz font (két és fél font egy kilogramm. — Szerk.) szalonna 19,000 rubel. A vaj fontja 60 000, hagymáé 4000 r., füstölt császárhúsé 38000 r„ 1 drb. fehér vekni (l/9 font) 6000 r., 1 gramm sacharin 3500, ‘/a font dohány 12 000, 1 font fehér kenyér 10,000 rubel. Egv kockacukor 5—600 rubel, egy font marhahús 3008, 8ertóshxís 5 — 6000, egy alma (importált) 3000 rubel. Egy öltözet viselt ruha 800,00# rubel — egy millióig. Egy használt pokrócot 200 000 rubelért adtam el.

— A Volga környékéről, a permi kormányzóságból harminc millió orosz vándorolt az éhség elől Keletre, ezek közűi tíz millió már elpusztult. Hogy még egy pár szót mondjak a gazdasági helyzetről, megemlítem, hogy az uráli bányák üzemben vannak, de nagyon keveset termelnek és még e kis mennyiségnek is ellopják Yu ed részét.

Az orosz igazságszolgáltatásra jellemző, hogy a részegséget a katonaságnál halallal büntetik, enyhébb esetben — polgároknál — 10 övi fegyház a büntetés. Egyszerű lopás 5 évet jelent. Egy orosz bírósági tagot azért, mert a kivégzett ru háját, csizmáját 1 -húzta, halálra Ítéltek. A lopás azonban mindennapi. Lopni szabad, csak rá ne jöjjenek. E^y kis hivatalnok egész havi fizetése 20 font liszt.

Hát lehet ebből megélni? Különben ma az orosz mindenét eladja, bútorát, ruháit, berendezését, hogy meg legyen a mindennapi kenyere.

Ha nincs már eladni valója, szenvedéseinek véget vet a skorbut. Ilyem viszonyok között nagyon kevés a házasságkötések száma, annak ellenére, hogy 6 hónap múlva minden nagyobi» nehpzség nélkül el lehet válni. Társadalmi élet nincsen, a régi orosz vendég.-zeretet kihalt. Mindenkiben kémet látnak. Az utóbbi időben a nagyobb vidéki városokbau van színház, de a helyárak nagyon sok ezer rubelbe kerülnek. A mozi az ingyenes. Kávéház nincsen. A vendéglőkben csak a múlt esztendőbe» jelent meg a menü: káposztáié vés (schi) és vagdalt hús, fassirozott, krumplival. Aránylag olcsó, qsak 6000 rubel.

— Trockijról és Leninről csak any- nyit tudok, hogy egy lett és egy kínai

A nagyterem odafönnt teljesen üres s egy elhagyott csatatér képét mutatja. Tele van fodorral, amit a gavallérok szaggattak le csizmájuk sarkantyújával a kisasszonyok féltve őrzött báli ruhájáról. Haragudtak is a sarkantyúra a mamák, mérgelődtek rajta eleget, de most s a hatvanas években a mindinkább erősödő nemzeti felbuzdulás újra divatba, nagy divatß» hozta ezt a csengő bongó csiztnadíszt.

A harmincas években is divatban volt, de a balokból lassan kiszorult epp-n a mamák haragja miatt, ha éppen azt nem akarjuk mondani, hogy ehhez hozzájárult némileg a m-mzeti ébredés szaltnalángjá- nak eliobbanása is. A Honműoész egy érdekes báli tudósítása is megemlékezik errőt 1837 ben, amiwor a következőket írja: «Egeiben január26 án csinos bál adatott a Oassinóban, mellynek díszét nagyon emelte a megyebeli mindkét nemen lévő külső nemességnek megjelenése, mi miatt a nagyszámú pnbl'cumnak szűk lévén a terein, éjfelig a táncmulatság nem igen kényelmei lehet*. — F -szesség nélküli jókedv és meg elég«dÓ8 ült az arcokon. Az álorcások dé- vajkodának s szórták tréfa alatt nyilaikat a kitűzött tárgyra. Szépeink inkább csinos- san, mint pompássan valának öltözve.: fejékességük nagyrészint jól választva többnyire virágfúzerból. Legtöbbet ada a bál szép-égéhez egri asszonyszabő Bernáth Ferenc ügyes keze, mellyból jöttek ki több-