Egri Népujság - napilap 1922/1
1922-01-04 / 3. szám
Ara: hétköznap '£ A, vasar» es ünnepnap o n.. íigar, januax **. szerua á<ha «v». o. b«> »lőfii*íé«i dijak postai szállít*«« ti >Agéaa és félévi elfiflzetést nem fogadunk el. j Segged évre 150 K. — Egp hóra 60 K. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNÄY IMRE. Sserkesxtöség t Eger, Liceam. ^adóhivatali Liceami &gaoui& TelsföP szám il. Kabmagyarok vesszőfutása. Eger, 1922. jan. 4. Ismét a csehek által megszállott Felvidék agyonsanyargatott rabmagyarjainak sorsával kell foglalkoznunk. Ügy látszik, sohasem fog már tőlük elmúlni a keserű pohár. Az új honfoglalók nem hagynak n»ár nyugtot nekik addig, amíg kezükbe nem veszik a vándorbotot a cseh járom alatt szenvedő rabmagyarok. A szomorú nóta ezúttal a cseh illetőségről és állampolgárságról szól. Annyi rendeletét adott már ki ebben a tárgyban a sseh kormány, hogy ezek útvesztőiben, ottrekedt véreink sohasem tudnak eligazodni. E rendeletekben a községi illetőség megszerzésének föltételei folyton Változnak. S ezzel kapcsolatban mind nehezebbé válik a cseh állampolgárság megszerzése is. Akik ugyanis 1906. január 1. után telepedtek le az újdonsült köztársaság területén, vagy ha már régebben is ott laktak, de 4 egymás után következő évben nem fizettek községi pótadót: elvesztették községi illetőségüket. Ezt csak akkor szerezhetik vissza, ha a kormány elismeri cseh állampolgárságukat. Elismerésről pedig alig lehet szó, mert az állampolgári elismerésnek ott is a községi illetőség előzetes megszerzése a föltétele. 1906. január 1. óta a Felvidéken pedig sokan telepedtek le. így számosán vannak olyanok, akik községi illetőségüket elvesztették s akik a cseh állampolgárságra alig számíthatnak. Persze ezek a derék magyarok mindannyian tisztviselők, hivatalnokok, akik vagy a törvényhatóságoknál ős városoknál vagy az államnál voltak alkalmazva. Továbbá tanítók, jegyzők ős lelkészek, akik az 1871: XVIII. t. c. 124. §-a, valamint az 1886. évi XXII. t. c. 138. §-a értelmében hivatalos illetményeik és nyugdíjuk után nem fizlttők a községi adót. Nem fizették ezt a munkások ős a létminimum összogóí meg nem kereső emberek sem; így ezek számára a községi illetőség megszerzését lehetetlenné tették. Mert nem hisszük, hogy a cseh kormány irgalmat fog gyakorolni az irredentizmus erjesztő kovászainak: a magyar intelligenciának és munkásságnak. Hisz ő éppen erre utazik! Jogcímet keres arra, hogy mikőpen távolíthassa el tízezrével a Felvidék színmagyar lakóit. Ez a jogcím immár megvan és ez a — községi pótadó. De nemcsak érzelmi szempontok játszanak itt szerepet, hanem anyagiak is. A híres trianoni papírosban, — úgy emlékszünk, — derék cseh szomszédaink bizonyos kötelezettséget is vállaltak. Holmi fizetések és nyugdíjak folyósítását azok részére, akik azon a bizonyos elrablóit területen hivatali szolgálatot teljesítettek. Nos, hát mai napság, amikor már a felfúvódott, alaktalan államalakulás-féle pénzügyi bajokkal kezd küzdeni, (aminek kétségtelen jelei már mutatkoznak a tisztviselői nagy fizetések leszállításában és a külföldi kőlcsönkeresésben): úgy látjuk, hogy dicső szomszédaink egy csapásra kőt legyet is akarnak ütni. Először : végleg meg akarnak szabadulni a rájuk nézve egy cseppet sem kívánatos magyar elemtől. Másodszor: a trianoni papíros paragrafus útvesztőiben a maguk számára akarják elsikkasztani azt az összeget, amit a volt magyar tisztviselőknek és nyugdíja soknak kellene fizetniük. Igazi cseh politika ez. Méltánylást, megértést rabwagyarja- ink számára persze hiába várunk. És bizony el lehetünk rá készülve, hogy egy sötét napon ismét kiutasított magyar karavánok indulnak majd útnak a magyar határ felé. A hadifoglyok hozzátartozóinak segélye A honvédelmi miniszter elnöklete alatt működő hadifogolysegítő bizottság a hadifogságban meghaltak özvegyeit ős árváit, továbbá a még mostan is hadifogságban szenvedő hadifoglyok hozzátartozóit kisebb segélyben fogja részesíteni. A segély iránti kérelmeket 1922. évi január 31 ig kell be- nyujtani a Honv. Minisztérium 36. osztályának címezve. A közigazgatási hatóság megkerülésével beadott kérvényeket nem veszik figyelembe. «Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazába«, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Auie* *.» Epilógus. Ma egy hónapja búcsúzott el örökre ér. Maczki Valér. Azóta eirján a hideg télben is virágok nyíltak: a hála, az elismerés, a magasztalás virágai. A legszeb beket csokorba fűzöm s átnyújtom itt a- zoknak, akik Valér bátyánk emlékét szeretettel őrizgetik szívükben. ... A kifürkészhetetlen isteni Gondviselés megfellebbezhetetlen akarata ismét elszólította egyikét azoknak a városi polgároknak, akiknek a múltban kifejtett sokoldalú, lankadatlan munkabírására, tudására és izzó hazaszeretetére ma talán még »agyobb szükség lenne, mint volt valaha. A hely, amit a közélet fórumán fáradhatatlan energiájával, törhetetlen akaraterejével, társadalmi, irodalmi és politikai működésével betöltött: üres maradt. Egy hosszú, munkában eltöltött ős jól felfogott élet alkonyán, a kötelességteljesítés megnyugtató tudatával távozott közülünk ismét egyike azoknak a napról- napra mindjobban ritkuló sorú polgároknak, akik a maguk puritánságával s a köz ügyei iránt érdeklődést ős fogékonyságot tanúsító magatartásukkal, polgártársaiknak nem csupán elismerését, hanem megbecsülését is ki tudták érdemelni. Dr. Maczki Valér, hét évtizeddel a vállán, súlyos kórtól gyötörve bár, alkonyodé élete fogytáig a munka katonája maradt s az ő egyéni, sajátos energiájával igyekezett annak a kötelességnek eleget tenni és azt a helyet betölteni, amelyre őt a köz bizalma állította. .. Egerváros tanácsa nevében : Trak Géza, h. polgármester. * ... Dr. Maczki Valórban mi is szerető szivű kartársat, mély gondolkodású filozófust vesztettünk, kinek kedves egyéniségét, fáradhatatlan munkabírását és törhetetlen akaraterejét, igaz és férfias jellemét egy emberöltőt meghaladó együttműködésben ismertük meg és tanultuk tisztelni, megbecsülni. Az a három évtizedet meghaladó idő, melyet mint jogakadémiánk magántanára a magyar jogászifjűság nevelésének munkájával Alma Materünk falai között eltöltött: oly erős kapcsot létesített, hogy jogakadómiánk is magáénak tekintette a megboldogultat s most együtt gyászol a gyászolókkal. S ez a tudat késztette a jogakadőmia tanári karát, hogy gyorsan hervadó virágkoszorú helyett örök emléket emeljen emlékének: «Dr. Maczki I Valér einlékalap» címen 1000 koronás ala- ; pítványt tett a mai napon, mely összeg ! kamatai a jogliceum kebelében működő j Mensa Akademica céljait szolgálják. Dr. Ambrus István, a jogakadémia igazgatója. * . . . Dr. Maczki Valérral utolsó cisz tercita tanárom szállott sírba. Ezelőtt 50 évvel tanított engem, mint II. oszt. tanulót a pécsi főgimnáziumban s ez a hosszú idő — egy főiszázad — sem tudta elhomályosítani lelkemben őrzött képét. Nem nagyon alkalmazkodott a tantervhez, nem sokat magyarázta a nyelvtant, de annál többet olvasott és olvastatott verset ős prózát, nagy gyönyörűségünkre. Megkedveltette velünk, gyermekekkel, a jő magyar könyveket, .amit nem minden raagyarnyelv és irodalomtanárról lehet elmondani. Pécs akkoriban még uagyon német város volt; a magyar szó csak ritkán és nem épen kifogástalanul hangzott el a közéletben. Annál jobban esett kedves tanárunk beszédes ajkáról hallanunk a tőrőlmetszett, szép és tiszta magyar szót, melyet utánozhatatlan zamatossággal tudott ejteni. Bár 12 éves gyermekek voltunk, nagyon közel éreztük magunkat őhozzá, aminek
