Egri Népujság - napilap 1922/1
1922-01-04 / 3. szám
EGRI NÉPÚJSÁG a jflbáztatjáK s szociálist^ Vali KWHStfst. Giesswein nem bízik a kormányban. — Hangok az általános, titkos választói jog mellett. Eger, 1922. jan. 3. A nemzetgyűlés mai ülését Vilikor nyitotta meg Bottlik József alelnök. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az elnök jelenti, hogy a győri kir. főügyész sajtőrendészeti kihágás miatt Lingauer Albin mentelmi jogának felfügf osztásét kéri. Bejelenti továbbá, hogy a écsett megjelenő «Munkás» cimü lap becsületsértést követett el a nemzetgyűléssel szemben. A Ház az igazságügyi bizottságnak adja ki a megkereséseket. Ezután az indemnitás vitája következik. Szabó József szólal föl. A miniszter- elnök programmjáről szólva, hibáztatja a szocialistákkal való kibékülést. Nincs egyetlen képviselő, aki ne kívánná ugyan az összes társadalmi rétegekkel való kibékülést, de ennek a kibékülésnek feltételei is vannak és ezeket elsősorban nekünk van jogunk megszabni. Egy ilyen feltétel bevallása és elismerése annak, hogy az az irányzat, amelyet a szocialisták követtek a múltban, a nemzetre sok rosszat és veszedelmet jelentett. Ha ezt elismerik, akkor annak következményeit is le kell von- niok. Tehát akik a múltban ezt a politikát hangoztatták a nemzetgyűléssel szemben, lássák be hibáikat és igyekezzenek a nemzet érdekében összhangban álló munkát kifejteni. Ha ezt elfogadja, akkor a kibékülésnek semmi nehézsége nincs. A feltétel belátása helyett azonban azt látjuk, hogy ők állítanak feltételeket a nemzet- gyűléssel szemben. Ezeket a feltételeket Szterényi ismertette s főként négy kérdésre vonatkoznak: a belső politikára, a külső politikára, a a közbiztonságra és a hadseregre. A szociáldemokrata párt követeli az egyes polgárok szabadságát és a felekezeti izgatás megszüntetését. Lépjünk jó viszonyba szomszédainkkal, a hadsereg és a honvédség legyen fegyelmezett és ne politizáljon. Az alakulatokat és különítményeket olvasszák be a hadseregbe. A sors iróniájának tartja, hogy ezeket a követeléseket a szociáldemokrata párt állítja föl, holott annak idején ezeket tőlük megtagadták. Vájjon a szociálisták nem csupán a maguk számára akarják e biztosítani a szabadságot, ; hajlandók-e elismerni a polgárok és a társadalom minden rétegének jogait és szabadságát? A szociálisták azért hajlan- < dók kibékülni a kormánnyal, mert remélik, hogy a polgári pártok hátán erőhöz jutnak, mint 1918 ban ős ismét hátba támadhatják a polgárságot. A szociálista ; j párt egyenjogúságot követel, de a gyá- ; rakban lábbal tiporja a szabadságot. Amig alkuszik a kormánnyal és a maga részére a szabadságot kéri, addig a gyárakban valóságos terrort fejt ki azokkal a munkásokkal szemben, akik nem hajlandók belépni a pártba. Nem engedik, hogy a j keresztény szociálisták munkába álljanak. Pl. a nyomdákban csak szociáldemokra- munkások dolgozhatnak. Eseteket sorol fel, hogy hogyan favorizálják a nem szak- szervezeti munkásokat. A szabadságjogok I ilyen kezelésének következménye, hogy | szükségkép retorziókhoz lesznek kónyte- \ lenek nyúlni, ha a kormány nem segít a j bajon. A keresztényszociálista párt soha- ! sem akart egyebet, mint a szabadságjogok j biztosítását. A szociáldemokrata párt a i külpolitikai kérdésekben egészen másként j viselkedett; Károlyi visszatérését szívesen i vette volna, mert visszaállította volna az ' 1918-as rezsimet. Ezt a románok, szerbek szívesen látták volna, mert Csonkamagyar- i ország igy sokáig biztosítva lett volna ; számukra. A királykórdéssel kapcsolatban többször kérte támogatásra a keresztényszocialista pártot, amely szerint az u. n. ke. resztőny kurzus veszélyeztetné Európa békéjét. Ebből a békéből ez a párt nem kér, amennyiben pusztulást ős züllöttséget eredményez minden téren. Ugyanaz a párt támadja a keresztényszocialista pártot, amely a hadseregben megbontotta a fegyelmet azzal, hogy ők vitték be oda a politikát. Szabó József beszéde után az elnök bejelenti, hogy Baumann Emil sürgős i* terpelláeiőra kért és kapott engedélyt Ezután Giesswein Sándor szólal tél és a következőket mondja: — Teljesen tájékozatlan vagyok a választójog kérdésében. Hallottunk és •!- vastunk félhivatalos jelentéseket, de nem lehet tudni, hogy azok a szemfényvesztő irodákból kerűltek-e ki. Ha igazak azok a dolgok, melyeket Szabó képviselő űr a szociáldemokraták programmjáről mondott, akkor, azt hiszem, hogy teljes megegyezés jöhet létre köztünk és a kormány között és Marxnak tanai találkoznak Machiavelli tanaival. A kormány iránt nem vagyok bizalommal. Nem nyilatkozik a választójog kérdésében. Titkosság nélkttl nincsen demokratikus választójog. Grieger: Ha a feje tetejére áll a kormány, akkor sem türjük a titkosság meg szüntetését. Giesswein Sándor folytatja: — A választójog titkosságáról lemon dani nem szabad. Én voltam az első, aki hirdettem a keresztény szociálisták pro- grammját a Házban. Én voltam az első. aki a nők választójogát törvénybe kívántam iktatni. Csodálkozom a miniszterelnök magatartásán. Bethlen egy Fregolival vetélkedik. Politikai nézetét változtatja. Úgy látszik, a külföld titkosan interveniál a magyar politikában. Az elnök szünetet rendel el. Szünet után Tankovics szólal föl. A munkássággal való kibékülést sürgeti. Az indemnitást elfogadja. Kis hírek ä nagy világból. Massaryk reméli, hogy egyezséget köthet Magyarországgal. — Schandl ál lamtitkár kijelentette, hogy nem lehet eza baddá tenni a birtokforgalmat. — A különböző érdekképviseletek ma adják át ez emlékiratot a pénzügyminiszternek az adó detektívek ellen. — Az angol partokon óriási vihar dühöng. — Félmilliárd értóki tükörüveget törtex be a bécsi rombolók — A letartóztatott politikusok védői belenyugodnak a magasabb óvadékösszegbe. — A német vasutassztrájk még nem szűnt csak az lehetett az oka, hogy végtelenül jószívű ember volt, aki bensőséges szeretettel tanított ős nevelt bennünket. Fináczy Ernő, budapesti egyetemi tanár. ❖ . . . Betegágyánál tett látogatásom u- tólsó találkozásunk volt tehát és az a könnyebbűlés, amire derült bizakodással várt, nem következett be. Igaz hálával és szeretettel ragaszkodtam hozzá mindig, több mint 43 év óta, és fogok ragaszkodni emlékéhez még hátralevő napjaimban. Az ő esze, szépérzéke, jó szive, hajthatatlan jelleme, egész sajátos és igen értékes egyénisége, tanultsága, folytonos önművelése, lelkes magyarsága kiváló nevelő hatással volt ránk, tanítványaira, akik szerettük minden szigorúsága ellenőre is, és egymás közt mindig elismeréssel, szeretettel emlegettük. Engem később, mint tanártársát, szivéhez is közel eresztett; akkor is, később is, sokszor cseréltünk eszméket s kedélyének és szellemének áldásában sokszor részesített. . . Négyessy László dr., orsz. képviselő, budapesti egyetemi tanár. ❖ . . . Azon évek alatt, míg a katedrán ült, határozott, tiszta vonalakkal rajzolta be értékes egyéniségének képét tanítványainak és kortársainak leikébe: ezeknek szellemében, kulturális kialakultságában élni fog a boldogult a földön is, mint hisz- , szűk, hogy lelke éi az igazak országá- ! ban . . . Szölgyém Ferenc, a Ferenc .iózsef-int. nyug. korm. * ... Azok a feledhetetlen emlékek, amelyek engem az egri rendház nagynevű tanáraihoz s közöttük az elhunythoz is fűz- | nek ; az a hála és tisztelet, mely ott nyert neveltetésemből folyván, a Rendház iránt bennem éi: készletnek, hogy e szomorú gyászeset alkalmából kifejezést adjak részvétemnek... Dr. Maczki Valér emléke egyúttal biztató reménycsillagként fog előttünk ragyogni: nem kell és nem szabad addig szerencsétlen hazánk sorsán kétségbeesnünk, míg ifjúságunk nevelését olyan Rend is vezetheti, amelynek kebeléből Maczkik kerülnek ki. Ury Lajos dr., kir. ítélőtáblái tanácselnök. * ... Az a gondolat, hogy benne egy nem közönséges embert vesztettünk, leg- főkép nokem, aki az ő tanári és közéleti működésének, mint kezdettől végig munkatársa, közvetlen tanúja voltam : fájó érzéssel tölti be lelkemet. Végigtekintve az ő •tanári és közéleti munkálkodásán, igazán nem tudom, mit emeljek ki benne leginkább : értelmét-e, mely, ha szólt, ha írt, mindig a dolog mélyéig hatott; vagy tudását, mellyel az irodalomban, a történelemben és a művészetekben csakúgy, mint szaktárgyában, a filozófiában, tanítványainak is, meg a nagyközönségnek is világot tudott gyújtani lelkében; vagy talán szinte példátlan lelkességét, mellyel szülővá rosa mindennemű kultur-mozgalmának á- lén vagy közepén, izgatva s buzdítva küzdött . . . _ Kassuba Domokos c. főigazgató, szentgotthárdi alperjel. * . . . Mindnyájunké volt ez az erős e- gyémség, a buzgó munkásságnak ez a ritka példánya, ez az érdesség mellett any nyi kedves humorral bővelkedő, a mi* dennapiság határán túlmenő karakter, da főkópen a főtiszt, egri konvent és tanári kar vallhatta öt magáénak és erejének törtetőse első sorban Önöknek szolgált épülésükre és dicsőségükre .. . Dr. Piszter Imre, ny. főisk. igazgató, szentgotthárdi perjel. * Legyen utolsó a nagy remete illat©« virága: • Valér bátyánk és barátunk immár az Ur előtt állva mondja alázatos bessá- molőképen: — Szántottam, vetettem .. . Az ő emléke nem oszlik ei itt lent * fáklyafüsttel.» * Gárdonyi Géza. ... És nem fog eloszlani a virágok illatával sem, amelyek a jó ember, a tm dós tanár, a hű polgár, a nyakas magyar sírján szüntelen fakadoznak! T.
