Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-10-09 / 229. szám
Ära 2 korona, Eger, 1921. Oktober 9, vasárnap XXVIII. évi. 229. Si, SUSfizetési dt)tó rostéi száUltázsi tqisz és félévi «iőfizeíést aeaí !og&dunk eL if-ggad évre 110 E. — Égj; hóra 40 K, — POLITIKAI NÄPILÄP. Felelős szerkesztő: BREZNÄY IMRE. serkeastöség i Eger, Liceas». ddhivatfils Licenmj agom Telefon &£%m il. MmesmaBBaaa&BMa&mmmmmBwimmssM Ä köz-szállítások. Eger, 1921. okt. 8. Háború előtt általános volt a vélemény, hogy aki közszállításhoz jutott, — aranybányához jutott. És nemcsak a regényekben lett milliomossá az ilyen vállalkozó, hanem a valóságban is. Roppant ritka volt az olyan eset, amikor ráfizetett az üzletre, vagy éppen belebukott, ellenben legtöbbnyire busás hasznot vágott zsebre. Ezen senki nem csodálkozott, mert hiszen aki nagy tőkét forgat, annak rendszerint több a haszna. És ha minden ezer koronánál csak 1—2 K a haszon: az százezernél már 1—2 ezer, egy milliónál 10—20 ezer K hasznot jelent. Olyan nyereséget tehát, amely abban az időben valósággal vagyon számba ment. A háborúban, a szállítások roppant méreteinél fogva, megsokasodott ez a haszon. Mivel pedig a zavarosban könnyebb halászni és lelkiismeretlen ember mindenütt akad: ez a megsokasodott haszon még meg is nagyobbodott. Nem érte be az 1—2 százalékos nyereséggel. Sok esetben szinte lehetetlen volt az ellenőrzés is, tehát vígan zsebelt a legtöbb szállító még akkor is, ha a meg nem engedett hasznon osztozkodott. így köszöntött be hozzánk a drágaság; így lett kapzsivá az is, aki nem «nagyban« üzérkedett, hanem csak «kicsinyben«. És így lón vesztünk a papírtalpú bakkancs, a pókhálószerú ruha, a fűrész-porral töltött konzerv doboz stb. stb. Nem tartozik most ide az a sajnos tény, hogy az ilyen gazember országron- tók közül egyetlen egy sem került kötélre, de az igenis ide tartozik, hogy a mostani békésebb világban is sok baj van a közszállításokkal. Értsük meg a dolgot jól. Mi nem azokról a köz szállításokról beszélünk, amelyek a törvényes, az erkölcsi alapon is megengedett haszonnal járnak. Azt senki sem sajnálja a vállalkozótól. De beszélünk azokról, amelyek valóságos árdrágítást műveletek s amelyek így mélyen belevágődnak a közgazdasági élet elevenébe. Ilyen példáúl a sok száz waggon szabolcsi burgonya-üzlet. Beszélünk továbbá a miskolczi és egri tisztviselők romlott lisztjéről, amelyek sok ezer ember egészségét veszélyeztetik és ahol csak a vizsgálatig tud eljutni a felháborodott közvélemény. Egerben például tény az, hogy augusztusban ehetetlen, élvezhetetlen lisztet adtak ki a közalkalmazottaknak. Tény az, hogy jó liszt is állott rendelkezésre, de a Pécs. M. T. I. Tegnap délután érkezett meg a kormányzó külön vonattal Bajára. Dr. Vojnits Ferenc üdvözölte a kormányzót, kit az állomástól elkísért egészen Baja határáig. A lakosság lelkes ünneplése közben a kormányzót a plébániai templom adminisztrátora, Zeizlinger József köszöntötte fel. A kormányzó azonnal válaszolt felköszöntőjére. Baja város nevében Vojcsek dr. polgármester, a csonkavármegye nevében dr. Pabovlevics Dusán, a németség nevében Karlskó József, a bajai ifjúság nevében Koch Jenő, a rokkantak nevében Kemény Sándor fogtechnikus, a bajai hölgyek nevében Voinics Adrienne üdvözölték a kormányzót. Az utóbbi egy szép nagy csokrot nyújtott át «Futurá«-tól — amely nyilatkozott is ebben a kérdésben — nem vették' át, hanem osztották a rosszat. Az egri közönség méltán kiváncsi arra, hogy ki hibázott itt, ki volt esetleg a bűnös. Mert avval nem tekinthetjük el- intézettnek az ügyet, hogy az el nem használt lisztet becserélték hasznavehetővel. Ki károsodott ennél a cserénél? Egyesek, vagy az állam ? Ha egyesek: kik voltak azok ? Sok ilyen kérdésre vár feleletet a felháborodott közvélemény, amelyet Mis- kolczon megnyugtatott félig-meddig a Schnetzer tábornok levele, nálunk azonban egy hangot sem hallunk az ügyről. Pedig négy-öt hét alatt már megjöhetett volna a közvéleményt megnyugtató felvilágosítás. Az igazság ugyanis nem hajlandó napirendre térni e kérdésben és a közérdek követeli, hogy ne hallgassák agyon az illetékesek. neki. Az üdvözlőkre a kormányzó a következőkép válaszolt: Életem nagy részét idegenben töltöttem, de most már a magyar haza felszabadult területein is lehetek. Mint mindenütt, úgy itt Í3 arra a hibákra mutatok rá, amelyeket gyökeresen ki kell irtanunk, ha oda akarunk jutni, ahova kell. Most voltam Mohácson, hol a múlt ködében láttam a legnagyobb szomorúságunk emlékeit. Beszéde végén az iparos ifjúság helységébe hajtott, hol 320 terítékes banketten fogadták. Ott volt Rádvay Sándor ezredes is, ki két évvel ezelőtt Szegeden lerakta a nemzeti hadsereg alapjait. Majd Széles Károly bajai ref. lelkész üdvözölte a bajai ref. nevében, mint ref. hívőt. A kormányzó Baján. Jesce Polska nie zginela. Lengyelországra rászabadulta kozákförgeteg. Elpusztította múzeumait, fölégette könyvtárait, romhalmazzá döntötte palotáit, eltörölte a föld színéről gazdasági kincseit, elrabolta szabadságát. .. így foglalja össze a történelem ennek a szerencsétlen országnak a kálváriáját. Lengyelországot leigázták, de meg nem törték. A lelkeknek nem lehet parancsolni. Gondolatainak ki-ki a maga ura s a szív érzelmein millió szurony sem tud uralkodni. És a lengyel lelkek szabadságra \ágj- tak. Vágytak égő vággyal, szent lelkesedéssel, fogadalmas kitartással. így tört ki az 1863. évi lengyel fölkelés is, mely —- mint már előbb is annyiszor — vérbe, könybe fűlt. Langievicz már nem diktátor... Traugutt serege szétkallódott és Muraviev Mihály, ez a szörnyeteg lélek lett a teljes hatalmú kormányzó. 30 ezer ember életébe és 150 ezer lengyel szabadságába került ez a kísérlet. Lengyelország legkiválóbb fiai fagytak meg Szibéria jégmezőin, tébolyodtak meg börtönben, vagy szenvedtek vértanúhalált. 1864. aug. 5-én, a varsói citadella sáncainál játszódott le a sikertelen szabadság- harc utolsó jelenete. Bitóra kerültek a vezérek, a hősök, a nemzeti bizottság tagjai. Lengyelország olyan csöndes lett, mint a . . . sír. * A nemzeti bizottság egy fiatal tagjának megkegyelmezett, Muraviev. Kegyetlen kegyelem volt, a halálnál is borzasztóbb örökös fogság. Lyazienki Szaniszlő még nem is nagykorú. Most áll az élet küszöbén és mégis a halál küszöbét lépte át, mikor a vilnai fegyházba zárták. Onnét nincs menekvés csak egyenesen a sírba. Rettenetes dolog lehet az, mikor a test éppen úgy tettekre vágyik, mint a lélek és — mindkettőt tétlenségre kárhoztatják. Nem csinálni semmit, nem örülni az alkotás sikerének, nem remélni semmit: — ebbe a legerősebb idegzetű, a vaslelkű ember is beleőrülhet. Szörnyű sors: négy fal között, tizenkét négyszögméter területen élni. Ha lefekszel, nem búcsúzol senkitől; ha fölébredsz, senki nem kíván jő reggelt. Ugyanaz a négy piszkosra meszelt fal fogad; a fénysugár ugyanazon a kicsiny vasrácsos ablakon lopózik be. Naponta háromszor látsz emberi arcot... Durva börtönőr hozza a sovány táplálékot. Beadja az ajtó kis nyílásán, ahol kötelességszerűen benéz vizsgálódva. . . Azután becsukódik ez a kis ajtó is. Sétálhatsz, heverhetsz, gondolkoznod lehet a következő látogatásig. A séta : hat lépés az ablakig és hat lépés vissza az ajtóig. Szaniszlő, aki eredetiben olvasta Bonivard megható történetét, azt számítgatja: mikorra járja ki cellájának kőkockáit úgy, mint Byron chilloni foglya. A fegyház órája üt lassan, vontatottan. Mintha szánalomból azt akarná, hogy minél tovább tartson a — változatosság. Mert ebben az üres világban ez is lélek- könuyebbítő változást hoz. Ismét elmúlt egy óra a tenger időből, — gondolja egykedvűen. Máskor, amidőn jobb a hangulata, fölcsillan lelkében a remény, talán egy órával közelebb vagyok a szabadsághoz. Minden változást, minden jeletet hoz ebbe a szűk, csöndes, rideg, élettelen világba. Ha egy légy repül be az ablakon: milyen boldogság az ! Hát mikor egy pók jelenik meg: mennyi életet hoz a börtön falai közé! Volt egy egere, melyet úgy magához szoktatott, hogy kezéből vette el a kenyérmorzsát. Ha meghatározott módra füttyentett, rögtön megjelent az egérlyuk nyílásánál s barátságos, okos szeme mintha kérdezte volna: Mit parancsolsz, kedves gazdám ? Óh, nem értik azt a szabadon élő emberek: micsoda nagy öröm, ha valakinek, vagy valaminek parancsolhatunk. És nem értik azok, kik a nagy világba mozognak : micsoda nagy gyász, milyen óriási csapás az, mikor a megszokott barát, a kis egér — elmarad. A sajnálkozás, hogy talán elpusztult valahol, — a részvét, hogy bizonyosan rossz dolga van, — a keserű vád, -hogy hűtelen lett: — napokon, heteken, hónapokon át küzd, viaskodik a fogoly lelkében. Ilyen válságos lelki küzdelmek között hányódott Lyazienki, mikpr rostélyos I
