Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-07-27 / 168. szám
Ára 2 korona. Eger, 1921. julius 27. szerda XXVIII. évf. 168. S7. Előfizetési dijak postai szállítással; $gész és félévi előfizetést nem fogadunk el. ] Kegged évre 110 K. — Egg hóra 40 K. — POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNÄY IMRE. Szerkesstőségs Eger, Líceum. Kiadóhivatal i Líceumi ugorodat Telefon szám 11. Népek sorsa. Eger. 1921. júl. 26. •Hiteles följegyzések alapján néhány nap előtt közölte a párisi Figaro annak a tárgyalásnak a lefolyását, amelyen Felső- Szilézia jövője felett döntöttek a győztes, nagyhatalmak. Ez a tárgyalás, amelynek szószerinti fordítását nálunk a Pester Lloyd f. hó 21-iki esti számában hozta, megvilágítja azt a módot, amellyel a párisi békediktátorok a legyőzött népek sorsát intézték. S azokból a nyilatkozatokból, amelyek ezen a tárgyaláson Felső-Sziléziáról elhangzottak, következtethetünk arra, hogy ugyanazok az urak miképen beszélhettek Magyarországról. Ezért nagyon tanulságos reánk nézve ez a tárgyalás. Különösen sokat tanulhatnak belőle azok is, akik azt hitték, vagy talán még most is hiszik, hogy az úgynevezett ívilsoni elveket (a kis nemzetek fölszabadítását, a népek önrendelkezési jogát és a nemzetek szövetségénél* a népek jogait védő és igazságot szolgáltató hivatását) komolyan vették azok, akik ezeket az eszméket hirdették. A tanácskozásban hárman vettek részt. Az Amerikai Egyesült Államok elnöke Wilson, Clemenceau a francia és Lloyd George az angol miniszterelnök. Ezek az urak 1919. június 2-án megbeszélték és eldöntötték azt a kérdést, hogy Felső-Sziléziát a Német-birodalomhoz csatolják-e, vagy Lengyelországhoz. Lloyd George azt indítványozta, hogy rendeljék el a népszavazást, mert ő úgy értesült, hogy a lakosság Lengyelország javára fog dönteni. (A népszavazás tehát csak akkor jó neki, ha attól olyan eredményt vár, amilyet ő akar. Sserk.) Clemenceau határozottan ellenzi. Wilson pedig elengedhetetlenül szükségesnek tartja, hogy előbb az összes közhivatalnokokat távolítsák el Felső-Sziléziából, de még ebben az esetben is attól tart, hogy a lakosság elhatározására irányítással lesz az, hogy nagyon hosszú idő óta német uralom alatt állott s hatással lehet a megtorlástól való félelem is. Lloyd George hivatkozik arra, hogy az 1907. évi választásokon Felső-Sziléziában a lengyelek győztek. Wilson még sem remél teljesen független (vagyis német hatástól mentes) népszavazást. Ekkor Lloyd George azt ajánlja, hogy a szavazás idejére az antant katonasággal szállj a meg Felső-Sziléziát. Wilson attól tart, hogy ebben a világ katonai nyomást fog látni és Clemenceau azt mondja, hogy a németek minden esetben — akár lesz katonai megszállás, akár nem lesz — tiltakozni fognak az elszakítás ellen. A népszavazásra nézve 1 ígéret nem történt, azt tehát nem is kell elrendelni. A németek a rájuk nézve kedvezőtlen népszavazásba sem fognak belenyugodni s a népszövetség legföljebb Ígéreteket fog kapni tőlük, amelyeket megtartani nem fognak. Lloyd George békét akar. Tudja, hogy a német birodalom számára Felső-Szilézia nagyon fontos. Népszavazás nélkül az nem fog belenyugodni az elszakításba. Ő tehát inkább küld egy hadosztályt Felső-Sziléziába, mint egy hadsereget Berlinbe. A vita egy ideig Lloyd George és Clemenceau között folyt a nélkül, hogy Wilson beleszólott volna. Végre ő is hozzájárult Lloyd George javaslatához azzal a módosítással, hogy a népszavazás nemzetközi bizottság felügyelete alatt történjék s ha ez a bizottság azt fogja jelenteni, hogy a szavazás valamely (német) nyomás hatása alatt történt, akKor azt érvénytelennek fogják kimondani. Clemenceau tehát a maga felfogásával egyedül maradt két társának szavazatával szemben s igy rendelték el Felső- Sziléziában a népszavazást. Elrendelték tehát abban a reményben, hogy a népszavazás Lengyelországnak fog kedvezni. Nem a felső-sziléziai lakosság érdekét; nem ennek a népnek a szabad önrendelkezési jogát akarták tekintetbe venni; nem jogot és igazságot akartak érvényre juttatni, mikor a népszavazást elrendelték: hanem Németország gyöngí- tése volt a főcél, amely szemük előtt lebegett. Csak ennek a céljuknak eltakarására rendelték el a népszavazást, abban a fölEger, 1921. július 26. Fővárosi tudósítónk jelenti: Rakovszky elnök 3/4l 1 órakor nyitotta meg az ülést. Felolvasta a Közszolgálati Alkalmazottak Országos Szövetségének a Frűhwirth Mátyás által beterjesztett kérését, hogy augusztus húszadikát, Szent István napját, nemzeti ünneppé avassák. Rátértek az indemnitás folytatólagos tárgyalására. Az első szónok Csizmadia Sándor volt. A kormányt erélytelennek találja, ezért nincs iránta bizalommal.— Az indemnitás vitájába belevitte a munkáskérdést. Több képviselő beszélt már erről — mondotta — de a legfontosabb minden felszólalásból hiányzott: A munkások anyagi helyzetének javítása nem tisztán a szereteten múlik, hanem a kormánynak kötelessége munkaalkalomról gondoskodni, mert a jogrendnek ez az alapja. Csodálja, hogy a kormány nem akar munkaalkalmakat teremteni. — Utal a külföldre, ahol termelő szövetkezeteket alakítottak a munkások jólétének a fejlesztésére. Nálunk, ilyen értelemben, a gazdasági helyzet javítására semmi sem történt. A övetkező felszólaló Frűhwirt Mátyás. Reflektál Csizmadia beszédére. Sokban igaza van, sokban nincs. Nagy baj, hogy nem törődtek a munkás kérdéssel, de még nagyobb baj az, hogy, akik tevésben, hogy a szavazás eredménye az ő céljuknak fog Kedvezni. * A szavazás eredménye ellenkezője volt annak, amit ők vártak. A felső-sziléziai lakosság nagy többsége Németország mellett szavazott s most keresik a tetszetős kibúvót arra, hogy ezt a népszavazást figyelmen kivűl hagyhassák. Ez a tanulságos tárgyalás megmagyarázza nekünk, hogy mért nem akarták elrendelni a népszavazást azokon a területeken, amelyeket Magyarországtól akartak elszakítani. Tudták nagyon jól, hogy az a lakosság, amelyet ők a magyar uralom alól akartak fölszabadítani, óriási többséggel szavazott volna arra, hogy meghagyassék a magyar uralom alatt. Mindenki, aki bepillantást nyer abba, hogy hogyan intézik a népek sorsát, meg fog győződni arról, hogy el van veszve az a nemzet, amelyik a maga érdekeinek kielégítését, a maga jogainak védelmét, a maga igazságának érvényesítését idegentől várja. A nemzetek jövője, boldogulása csak akkor van biztosítva, ha sorsukat önmaguk intézik. Ha a közös célért, egy akarattal, végsőre elszánt áldozatkészséggel egy táborba tömörül, az egész nemzet és jól megválasztott vezérének vakon engedelmeskedni tud; akkor minden akadályt legyőzve a legsúlyosabb helyzetben is megmentheti magát. Máskép soha! Ez az igazi módja a népek önrendelkezési jogának, amely azt jelenti, hogy a nép maga ura a maga sorsának. foglalkoztak a munkássággal, félrevezették őket. Osztályharcra uszították és bolond eszmékre tanították a munkásokat. Kiölték a hazafiasságot, a vallásosságot. Ebben, ezekben rejlik a kommunizmus oka és nem abban, hogy nem foglalkoztak velük eleget. A kommunizmus előkészítésében nagy része volt magának Csizmadiának is, aki könyveiben mindig bolondította a népet. Ezután áttért a soroksári Duna-ág kiépítésének ügyére, melynek megkezdésére határozati javaslatot is nyújtott be. Csizmadia csak röviden válaszolt af Frűhwirth súlyos kijelentéseire. Hegedűs pénzügyminiszter kérte a Házat, hogy rövidesen fejezzék be az indemnitás vitáját. Az exlex-állapotokat csak igy lehet megelőzni. A tisztviselők helyzetének javítása szempontjából kéri, hogy hosszabb (hangosabb) beszédekkel ne gátolják az indemnitás letárgyalását. Ma a tisztviselő-kérdés olyan valami, amellyel részletesebben foglalkozni nem lehet. A kormány tudatában van az indem- nitási javaslat fontosságának, amely a tisztviselő kérdést is hivatva van megoldani. Csatlakozik Róbert Emil pénzügyi előadó felfogásához, amely a tisztviselőkérdést az indemnitás megszavazásával I megoldottnak tekinti. (Ülés tart.) • Czizmadia mindig bolondította a népet. Ä munkáskérdés. — Hegedűs naggfontosságú kijelentései.
