Egri Népujság - napilap 1921/2

1921-07-23 / 165. szám

Ara 2 korona. XXVIII. évi. 165. st, I Eger, 1921. julius 23. szombat. Előfizetési dijak postai szállítással i £$ész és félévi előfizetést nem fogadunk el. j 3i»gped évre 110 K. — Egp hóra 40 K, — POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNÄY IMRE. Szerkeszt&iégi Egér, Liccbm. Kiadóhivatalt Líceumi ugorad;». Telefon szám il. „Közip- és Ktlctoirópa szÉtbomlását oHoztnH.. Magyarbarát hangok a francia szenátusban. — Briand már nem gyűlölködik. Roosewelt evangéliuma. Eger, 1921, július 22. Az Egyesült Államok volt köztársa­sági elnöke, lapjaink szerint, két irányban tett fontos kijelentéseket. Az egyik így hangzik: Amelyik nemzet férfiai félnek a háborútól, az rothadt; a másik pedig ek­ként szól: Amely nemzet asszonyai félnek a sziiléstől, az a nemzet is rothadt. Mélyre ható megállapítások ezek. Wilson nemzetközi szövetségről, örök bé­kéről ábrándozott, lefegyverezésre gon­dolt; utána kiáll Amerika egyik legnagyobb államférfia a fórumra, régi tételt hirdet, amelynek hallatára a pacifisták, a defe- tisták befogják fülüket, fenyegetőznek, sajtőhadjáratot proklamálnak, Roosewelt pedig, mint a tengeri bója, makacsul ra­gaszkodik kimondott szavához. Károlyi pacifizmusa, Linder hadügyminiszter ré­szeges mondata: Nem akarok katonát látni, — tehát a rothadás jellegét viselik, el- férfiatlanítást jelentenek, az elpuhultság jelei. Roosewelt a háborút nem önmagáért vallja, de tart a régi közmondással: si vis pacem, para bellum. így a világbéke utópia. Messze lévő ideál, amelyért rajonghatunk, de elérni nem fogjuk. Roosewelt fél a világbéké­től, mert elsülyedést, elpuhultságot vonna maga után. A másik állítása még inkább helyt álló kijelentés, a — gyermekektől való fé­lelem. A fájdalmak, a gyermekgondozás terhe, a terhektől való szabadulás, az ón cselekvési szabadsága, a női kellem meg­őrzése, a vagyon és más okok hatnak össze s az asszonyoknak nem lesznek gyermekei. E bűn társadalmunk rákfenéje. Szedi áldozatait fent és lent; városokban és fal­vakban. Bel- és külföldön üres bölcsők, hangtalan gyermekszobák, kedélytelen a- pák, anyák örömtelen élete: az erkölcsi züllést, a rothadást jelentik. És mindez még a háborúnál, a vesztett csatánál rosszabb. Sőt már rendszeressé vált ez az epidémia, amin se az államhata­lom, se a társadalom, se a tudomány nem tud segíteni; csupán a vallás, amely ellen éppen azok az államok hadakoztak a leg­jobban, melyek leginkább érzik az egyke átkát. Roosewelt megállapításai szomorú va­lóságokat tárnak föl. E megállapításokat kemény szavakkal bélyegezi meg, de — sajnos — a megállapításoknál nem megy tovább. Evangéliuma száraz, pogányos, világias, a hideg orvos diagnózisának ere­jével hat, a beteg azonban — meghal. Igen: halódnak, pusztulnak, degene­rálódnak az emberek, hol a férfiak és az asszonyok nem állnak hivatásuk magasla­tán ; hol az önző cél minden, azontúl pe­dig — vízözön: Aprés nous le déluge. Roosewelt kijelentései csonkák. Kima­radt belőlük az, ami a tengeri öblök egyik legfontosabbja : az útjelző világító torony — Krisztus, a világ világossága. Állít­suk a nemzeteket Krisztus szellemébe: fölkelnek a népek s a rothadást majd igazi természetes és természetfölötti élet követi. (Dr. Cs. L.) Eger. 1921. júl. 22. Fővárosi tudósítónk jelentése a nem­zetgyűlésről : A nemzetgyűlést tegnap 10 órakor Kenéz Béla alelnök nyitotta meg. Bejelen­tette, hogy Négyessy László napirend előtti felszólalásra kapott engedélyt. A felszólaló engedőimet kér, hogy napirend előtt kért szót, de ami a trianoni szerződés ratifiká­lása alkalmával a francia szenátusban tör­tént, kénytelen ismertetni. A francia szenátus két tagja Magyar- ország mellett beszélt. Kezemben van — úgymond — a «Journal Off ideiednek a 12-ik száma, amely egész terjedelemben közli a szenátorok beszédét. A két felszó­lalásnak ugyan már ismeretes az eredmény­telensége, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a szenátus tagjai jobban meg­ismerték Magyarországot. Az egyik szónok nyiltan megállapítja, hogy a trianoni béke az igazságtalanság békéje és erről a francia parlament is tu­domást szerzett. De Monsier szenátor nyil­tan kimondja, hogy mikor a győztesek a “békét diktálták, megbüntettek egy nemzetet, amely bűnt nem is követett el. S a fizetési kötelezettsége nines arányban a többi államokéval. Nincs benne szabály, nincs benne mérték. Magyarország a háború alatt Német­ország mellett küzdött ugyan, de a gyű­löletünkben nem mehetünk annyira, hogy megcsonkítsunk egy országot csak azért, mert részt vett a háborúban. Ezért felelősségre nem lehet vonni, mert ezt a kényszer szülte. A szenátor ezután költői lendülettel említi fel az elszakított részek lakóinak siralmait, majd felhívja a figyelmet arra, hogy a trianoni szerződést — ellentétben a többiekkel — kísérőlevél­lel küldték el. A kísérőlevélben az áll, hogy «még engedményekre van szük­ség s erre Magyarország számíthat.» De Marseille szenátor egyenlőtlensé­get lát abban, hogy Nyugat-Magyarorszá- got elszakítják és vele Ausztriát jutalmaz­zák, holott Ausztria sokkal nagyobb ellen­sége volt Franciaországnak, mint a ma­gyarság. Közép- és Keleteurópa szétbomlását okoztuk, s ezért nem tudjuk Európá­ban helyreállítani az egyensúlyi. Terveink szétmorzsolódtak és nem tudjuk, hogy a nemzetiségi elvek érvé­nyesítésével, vagy más módon adjuk-e vissza Európa békéjét!! Mindkét beszédről értesült már Briand és válaszolt rá a parlamentben, azonban ezúttal nem a gyűlölködés vezette. Próbált cáfolatokat hozni a szenátorok érveire. «Franciaországnak ratifikálnia kellett a békét. S ez olyan argumentum, amely arányban állott azzal a követeléssel, hogy minden bűnös vegye el a büntetését.» Négyessy: Már a francia parlament I is beszél rólunk és felhágy a kiengesztel­hetetlenség politikájával. Belátják, hogy egyedüli hibánk az volt: hogy az osztrák politika áldozataivá lettünk ! A jóvátétel! bizottságnak pedig tud­nia kell, hogy Magyarország Franciaor­szág áldozata is. Magyarország volt az áldozat, mert ennek árán szerezte Franciaország a szövetsége­seit, akik győzelemre juttatták ős Magyarország maga ásta meg a sírját akkor, amikor novemberben aláírta a békét. Az indemnitás vitájához elsősorban Haller József szólal föl. — A mai legfőbb probléma Magyar- ország újjáépítése. Ha azt akarjuk, hogy a külföld igazságos legyen velünk szem­ben, elsősorban saját magunk között le­gyünk igazságosak. Kérdi a kormányt, mit szándékozik tenni a belügy terén. A megyék, városok, községek és járások közigazgatási rend­szere mikor lesz törvényben szabályozva ? Hozzászól a tisztviselő kérdéshez is. Ha a pénzügyi politika valutaja­vító kísérletétől elállunk és közgaz­daságunkat igyekezzük nagyobb szín­vonalra emelni, már is megoldottuk a tisztviselő-kérdést. A hivatali bürokráciát meg kell szün­tetni. Az indemnitási javaslatot elfogadja. Ezután Perlaky György Pécs és Ba­ranya súlyos helyzetét' ismertette. Tudo­másom van arról, hogy Linder Béla pécsi polgármester egy memorandumot intézett az ántánt nagyhatalmakhoz, melyben kéri, hogy Pécs és Baranya megszállását öt évre hosszabbítsák meg. A memorandu­mon 8000 aláírás volt. Kiderült, hogy az aláírások mind hamisak voltak. Az elnök ötperces szünetet rendelt el. Szünet után Pálffy képviselő beszél. Szte- rényi képviselő kijelentette, hogy a jóvá- tételi bizottság ideérkezéséhez megtette az előkészületeket. Kijelenti, hogy a jóvá- tételi bizottságról szálldosó hírek alaptalanok, rossz akaratit híresztelések. A jóvátételi bizottság célja az, hogy megállápítsa: mennyiben tud Magyar­ország a jóvátételi szerződésben foglalt kötelezettségekhez hozzájárulni. Magyarország nem mint közvetlen adós, hanem mint másodrendű adós jön számba. Ha a németek nem tud­ják teljesíteni a rájuk rótt terheket, akkor kerül a sor Magyarországra. Szádetzky a cseh gazdasági tárgya­lásokra hívja fel a kormány figyelmét. A kormánynak kötelességévé teszi, hogy a tárgyalásoK ne csak gazdasági rekompen- zációkkal végződjenek. Politikai jogokra is terjeszkedjék ki. — Mi a csehekkel mindig barátságos viszonyban voltunk, — mondja Szádetzky. A történelem is tanúsítja. — Gyűlöljük őket, mint hitvány ná­ciót, — kiáltja Friedrich. Az elnök figyelmezteti Friedrichet, hogy imparlamentáris kifejezéseket ne hasznájon. Friedrich megismételi kijelentését. (Lapunk zártakor az ülés még tart.)

Next

/
Thumbnails
Contents