Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-07-21 / 163. szám
4 EGRI NÉPÚJSÁG A múlt hét a belpolitikában. (julius 12—19.) A francia szenátus ratifikálta a gyászos trianoni békeszerződést, s ez alkalommal Briand miniszterelnök kijelentette, hogy ő még most is hallja a magyarok által nemrég elnyomott népek siralmait, s hogy az elnyomó Magyarország húsába bele kell vágni. (Vájjon mit szólnak ehhez az ántántbarátok ?) Mialatt Párisban a ratifikációt tárgyalták, s ilyen kemény beszédeket mondottak, azalatt Rupert Rezső képviselő ismét leleplezéseket, botrányokat és alig burkolt gyanúsításokat tartalmazó interpellációjával foglalta le a nemzetgyűlés munkaidejét. Pár nappal később Beniczky Ödön képviselő hasonló tartalmú és célzatú interpellációja zavarta meg a nyugodt parlamenti munkát. A hatás nem is maradt el. A magyar korona Zürichben egy hét alatt 2-20-ről 1‘85-re csökkent. Az árak ennek következtében az egész vonalon jelentékenyen emelkedtek. Nehéz pénzben fizeti meg minden magyar ember azt a komédiát, amit a temperamentumukat fékezni nem tudó képviselők a nemzetgyűlésen játszanak. Mindenki érzi, hogy legfőbb ideje a parlamenti botrányhősök észretérítésének. Hírlik, hogy társadalmi akció van ellenük készülőben. Friedrich István az ellene emelt vád elejtése után ismét megjelent a politika porondján. Hívei meleg ünneplésben részesítették, s ő lelkes beszédet mondott, melyben a megalkuvást nem ismerő irredenta politika hívének vallotta magát, s az án- tántbarát politika veszedelmeit fejtegette. Csütörtökön móltóságos gyászünnepséget rendezett a nemzetgyűlés. Az Oroszországban sínylődő hős magyar testvéreink megmentésérőlés hazahozataláról volt szó. Huszár Károly mély hatást keltő beszédben vázolta a még mindig távollevő hatvanezer magyar hadifogoly rettenetes szenvedéseit és indítványozta, hogy a nemzet- gyűlés kiáltványnyal forduljon a művelt népek parlamentjeihez hadifoglyaink megmentése érdekében. Az összes pártok szónokokat állítottak, akik meleghangú beszédekben fejezték ki pártjaik hozzájárúlását Huszár javaslatához, amely ilyképpen egyhangú határozattá vált. A nemzetgyűlés hétfői ülésében Kutka- falvy Miklós képviselő interpellálta a külügyminisztert a magyar-cseh tárgyalásokra vonatkozólag, s nagy nyomatékkai hangoztatta, hogy a magyar kormány a csehekkel nem köthet gazdasági szerződést lényeges területi engedmények nélkül. A külügyminiszter válaszában kiemelte, hogy a kormány a határkiigazitást illetőleg rendületlenül ragaszkodik a Millerand-féle kísérőlevélben kifejtettekhez, s hogy az előzetes intézkedéseket megnyugvással tekinthetjük. A cseh magyar tárgyalások eredményéről azt mondotta, hogv szélesebb és hosszabb életű szerződésre az időt még nem tartja elérkezettnek, végül azt az éppen nem megnyugtató kijelentést tette, hogy a magyar-cseh tárgyalásokon a trianoni békeszerződéssel reánk rótt nagy terheknél többet nem fogadtunk el. Nevezetes eseménye a múlt hét országos politikájának az izzó magyar lelkű pénzügyminiszter egri beszéde, amelylyel a vagyonváltság szükségességét indokolta. A sajtőjavaslat kapcsán támadt izgalmat az igazságügyminiszter azzal enyhítette, hogy beleegyezett a javaslat tárgyalásának őszre való elhalasztásába, (m. k.) A szemrehányt csirkehús. Hegedűs miniszter látogatásakor volt szó a tönkrement nadrágosokről, akik azt a nehéz, nagyon nehéz munkát kénytelenek napról-napra végezni, amit nem izomerővel, hanem a gondolkodó és kiművelt ész hozzáértésével meg a lelkiismeret ön- feláldozást parancsoló aprólékosságával kell kifejteni. És ezeknek a szomorú, de bánatukban is államrendfentartó munkásoknak sipította oda egy megbetegűlt lelkületű cikra: — De azért csirkehús kéne nekik mégis! Ha először hallottam volna ezt a meg nem érdemelt bántalmat, vígan kiengedtem volna a jobb fülemen, ha már a bal meghallotta, de mert ebben a gyenge környezetben, ahol az iszákosság igen sok igazságérzet nélküli embert termel, úgy hat ez az ostoba megjegyzés, mint a maszlag a halastóban, nem hagyhatom szótlan. Aznap, hónapok óta először, épen csirkehúst ettem. Jogom volt-e enni? Nem kerestem-e meg fáradságos munkával az árát? Loptam-e azt amit megettem, vagy loptam-e az árát? Lóhúst, patkányhúst, vagy fűvet egyem-e ? Vagy meg van-e írva valamely törvényben, vagy a tíz parancsolatban, hogy a nadrágos embernek tilos a csirkehús ? Az a falat, mit magam kerestem, amit soha potyán nem kaptam, akkor is megillet, ha az fácánpecsenye. Amit a beteg szervezet részére az orvos rendel, az a fehér hús, olyan drágaság lett, hogy a mosdatlan szájú nyáritökben irigységet kelthet ? Hogy tehet ilyent magyar ember? Mikor Hegedűs Egerbe jött, útitársaival elbeszélgetve olyanfélét is mondott, hogy ez a nemzet nem bírta el nagy embereit. Tőrbe akarták csalni Hunyadyt, száműzték Rákóczyt, Kossuthot. Azt kell-e hinnünk, hogy a magyar emberről hangoztatott közmondásos igazságérzet csak költemény? Azt kell-e elfogadnunk, hogy a magyar a tanúlatlanságának mélységében süllyed már el és tisztessőgérzete annyira kiveszett, hogy azt a pár tanúit embert, akit ebben a hazában még felnőni hagyott a Teremtő, már fel sem érheti ésszel? Kár, hogy e drága tollat koptatom, mert e betűkhöz a műveletlen közbeszóló magyar felebarátom nem juthat. Ha műveletlen nem volna, a betűt szeretné. Megválogatná. Örök igazságot zengő nyelven összefoglaló költőink, íróink könyveiből erkölcsi igazságot tanűlna. Kezébe jutna Jókai könyve, melyet Erzsébet királynénak írt (Az élet komédiásai). Abban megtalálná leírva a legtisztább magyar földmíves-jellemet. Nagy András gazduramat bizonnyára úgy megszeretné, hogy igyekeznék hozzá hasonlítani. Tudná, hogy a magyar ember vendég- szerető, aki az idegent is jó szívvel kínálja legjobb falatjával! Tudná, hogy a magyar ember okos, de nem irigy. És ha látja, hogy kelendősége van a piacon a csirkének, hát kotlót ültet sokat, hogy eladhassa. Ez a foglalkozása ! Tudná, hogy a másik szájától sajnált falattól úgy sem lakhatik jól. Tudná, hogy a másik tányérjába hiába néz. De szerencsétlen, műveletlen, fejletlen és iszákosságtól elvakűlt magyar felebarátom, te nem láttad magad előtt soha Nagy András gazduram jeles példájá-t. Te sohasem olvastál betűt sem Jókaitól, sem mástól, mert téged édes szülőd bűne visszatartott attól az iskolától, ápol. ezt a jót f72 • K‘j t n »{-»v.-’* nyomdában. megtanúlhattad volna. Te sohasem tanűltál a tíz parancsolatról és az Isten nevét is akkor hallád, mikor édes szüléd azt nyíltan káromolta. így durvult el a te lelked — tudtodon kívül, fokról - fokra és így süllyedtél te le a csatornába. Téged kielégít a zöld nyers uborka, melyet múltkor más földjéről lopva letéptél és úgy hajastól faltál. Te nem ismered a polgái’iasúlt társadalom szokásait, nálad az ételek leg- finomabbika a közönséges csirkehús. Te egy szerencsétlen, lezüllött — dologra nem nevelt, más becsületes keresményét irígylő, osztálygyülöletre izgató alak vagy, akit a józanok kerülnek. Hála Istennek olyan ritka vagy, mint a veszett kutya és úgy vigyáznak rád, mint arra. De ne gondold azért, hogy mi utálunk téged. Jöjjön meg az eszed, térj meg. Szeresd meg a munkát, légy olyan,” mint a többi józan magyar, kezdj el becsülettel dolgozni és ne kiabálj sokat a gazemberek ellen. így mindjárt kevesebb lészen egy- gyel azokból és több lesz eggyel a becsületesekből. Ne borozz, ne pálinkázz, gyere hozzám a jó útra és odavezetlek, ahol megelégedés lakik. Ha nem jönnél, ha ott maradnál, akkor tovább züllesz, ünneprontő, lakodalmi gyilkos, börtön tölteléke, akasztőfa virága lészen belőled. Nem volna e jobb néked is szegény, megtővedt felebarátom, ha te is azon ko-' moly és hasznos magyar földművesek közé tartoznál, kik élni akarnak és ezért mást is élni hagynak? Kikkel mindig szívesen fogok kezet, mert a kézszorítás az egyesülés, az egyetértés jele? És akit becsületes helyen találok, azzal miért ne akarnám az egyesülést? Jöjj, ne hallgass a gonoszokra, kik tőled és veled romlottak meg és jegyezd meg, ha máskor ajkad nyílik: * — Ha hallgattál volna okosabbnak tartanának. — arab —. Hírek a vármegyéből. A hatvani ifjúság atlétikai versenye. A hatvani áll. polgári fiúiskola kebelében a lefolyt télen alakúit sportegylet már határozott fejlődést jelentett Hatvan testi művelődésében. Mostanában voltak a versenynapok felvonúlással, meg szertornával és atlétikai versennyel, mikor a városka egész társadalmának élénk érdeklődését mutató, mert különböző helyről adományozott-díjak fokozták az első komoly verseny jelentőségét. A verseny létrehozása, rendezése, sikere Doró Gábor polg. isk. tanárnak,/ a vármegyei testnevelési tanács tagjának érdeme. Szurdokpüspökiben Kovács József tanító vezetésével megalakult az ifjúsági egyesület. Ajándék tanszerek a népiskoláknak. Vármegyénk hivatalos lapjából olvassuk, hogy a miniszter a szegény iskolák részére néhány tanítási eszközt küldött Hevesvármegye kir. tanfelügyelőségének. Bükkszent- erzsébet, Szentdomonkos és Fedémes rk. iskolái már részesültek ezekből, »ért a község elöljáróságának, illetőleg Szabó Ferenc körjegyző pártolására Rusztek Károly, ktr. tanfelügyelő a tanulni vágyó nép iskoláinak igényét elismerte. Bene Lajos: A nép gondozása című munkájára a 40 K előfizetés augusztusig való beküldését annál inkább kéri, mert a könyvárúsi forgalomban annak ára csaknem kétszeres lesz.
