Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-07-19 / 161. szám
EGRI NÉPÚJSÁG iass88ms«HBresi8i R3sg«BBaBiiwaateg8g^ss33gM iii m »■mmim «kss gggMBanaawBgBsgga bőségnek hisz, az huncut álom, amelyből az ébredés nehéz, irtőztató lesz. De nem léptünk erre az útra, mert meg akarjuk menteni ezt az országot a pénzügyi katasztrófától. Mi nem áltatunk senkit lázas álmokkal; nem hirdetjük azt, hogy a «tiétek a menyország«. Kimondjuk, de ki is kell mondanunk, hogy ez az ország betegágyban fekszik. A romlás nagy, a veszedelem pusztulással fenyeget. Az orvoslásra nincs más mód, mint józan higgadtsággal letörlesztjük az adósságot s uj életet kezdünk. Vagy várjuk a kommunizmust, melyben mindenkinek mindene elpusztul, vagy áldozni fog a nemzet. A magyar állam adóssága 123 ezer millió korona. Minden ma született gyerekre esik belőle 15,000 K. Adós itt mindenki az állam mellett, mert az államot a polgárainak kell fenntartaniuk. És ha a háború alatt volt élet-vált- ság, amelyben százezrek az életükkel adóztak, az egészségüket s az egzisztenciájukat veszítették és még többen rokkantakká váltak: akkor ma jönnie kell a vagyon váltságnak (Pár közbeszólás: Le vele! Az pedig nem kell!) amely megmenti a nemzetet. Nem kell? Akkor velem jön a pusztulásba mindenki! Amióta képviselő vagyok, minden javaslatot a választó polgártársaimmal tárgyalok meg, de most hogy ilyen fontos és életbevágó fontosságú javaslatról van szó, megkértem Hegedűs Lóránt pénzügy- miniszter urat: ismertesse javaslatát ő maga. Én csak betegápoló vagyok ; a miniszter a doktor, aki segíteni akar a haldoklón. Operációra van szükség, azért kérdezzük meg előbb abeteget,hogy akarja-e? A gonoszlelküség, a zavarcsináiás, az izgatás nem segit. Vagy alávetjük magunkat az operációnak, vagy elpusztulunk. A miniszter csak úgy tud segíteni rajtunk, ha törleszteni tudunk és akarunk. A kisvagyon ne féljen, de a középbirtok áldozzék s a legnagyobb terhet viselje a nagy vagyon. Választóim nevében üdvözlöm a pénzügyminiszter Őexcellenciáját' (éljen!), aki az egész világ bámulatát felidézte, mert nálánál alaposabban senki nem tudná a nép baját orvosolni! (Nagy éljenzés. Fel az erkélyre, kiabálják a miniszter felé, mert nem halljuk.) * Hegedűs Lóránt egy pár pillanat múlva valóban megjelenik az erkélyen,és átható hangon szól: Igentisztelt Egri Polgárok! Köszönöm az egri Nagy János barátom által tolmácsolt üdvözlést és köszöntőm Önöket ebben a legmagyarabb városban ! Harminchárom évvel ezelőtt jártam itt. A történelem tanulsága szerint ennyi idő egy emberélet. Egy élet után jöttem vissza ! ... Álmodtam dicsőségről, álmodtam Nagy-Magyai'országról. Elmúlt. Emlékszem a csillagvizsgáló toronyra, emlékszem a törökmecsetre, emlékszem Babies János kanonokra, akinél laktunk. Gyermek ter- vezgetéseim idejéből emlékszem rá, hogy nappal cukrász, éjjel csillagász akartam lenni!... S ime egyik se lettem, de ehelyett magamra vettem ennek a szerencsétlen országnak minden nyomorúságát. Vállaltam ezt a nehéz feladatot, mert én hiszek a feltámadásban, ha senki nem hisz, akkor is. (Óriási éljenzés és taps.) Most is azt mondom, amit december 20 án mondottam a kishitűeknek, hogy mi nem vagyunk jött-ment népek, mögöttünk egy ezredév dicsősége áll. Csüggedjünk, elhagyjuk magunkat? Szégyenben akarunk meghalni? Nem! Lesz hitünk, lesz erőnk, hogy a vagyonúnkat, a pénzünket megmentsük és lesz akaratunk, hogy az idegen hordák újabb beözönlését megakadályozzuk. Egri barátom (Nagy János) azt mondotta, hogy áldozatot kell hozni s ez az egyetlen, amit nem helyeslek a beszédéből. Nem áldozatot kell hozni. Ha valakinek i vízben fuldoklik az édesanyja, hát áldozat az, hogy kimenti a fia ? Nem! ez kötelesség. Gyűlölöm ezt a szót: hogy áldozat. Van százezer koronád, de megrothad ! S ha adsz belőle valamit, megmentem vele a többit. Százezer koronából már elvettem 20 ezret, de a megmaradt 80 ezer háromszor annyit ér, mint előbb és háromszor annyi osztrák koronát adnak érte, mint eddig. Ma Ausztriában 560 korona 1 kiló borjúhús és 10 korona a kapupénz a férjek keserűségére. És épen ez az első sikerem, hogy elválasztottam a magyar koronát az osztrák pénztől, mely, ha önök is megértenek, soha nem emelkedik már a mienk fölé. (Taps.) Eddig a külföld állandóan összetévesztett bennünket Ausztriával, de most már a *Pénz beszél, kutya ugat...» elvénél fogva tudják, hogy magyarok is élnek, akiknek jobb a pénzük, mint az osztráké. Nem a kiabálás, hanem az anyagi önállóság tanította meg erre a külföldet. Számolnunk kell azonban még azzal, hogy ismernek bár bennünket, de nincs barátunk senki. Ha berugatjuk az idegeneket, akkor jók vagyunk, de amint haza mennek, azt hirdetik, hogy meg kell büntetni bennünket. Önmagunk legyünk hát önmagunknak a barátja. Ausztria szégyene. Rettenetes csapás jött ránk, de mi ártatlanok vagyunk benne. Mi nem akartuk a háborút. Tisza, az én volt vezérem, tiltakozott ellene, de a végzetet el nem kerülhettük. . . De a jégverésnek vége. S ha barátunk nincs, segítünk magunkon Nem igaz, hogy nincs segítség. Van. Igaz, hogy ennyi baja még sohse volt ennek az országnak. Más országoknak rendszerint egy ellenségük van csak, de minket minden szomszédunk megrabolt. Ami a legnagyobb szégyen, még Ausztria is. A múltkor megmondtam egy idegen, előkelő diplomatának, hogy ha Anglia, amelynek annyi szigete van, el akarja vinni a Margitszigetet azt felelem neki: Vigye Uram! Ha Montenegró, a hatalmas Montenegró, amely legyőzött bennünket, el akarja vinni a Mátrát, azt felelem: Vigye Uram! Van elég sok hegye, hadd legyen még több. De hogy az az Ausztria, amely rósz generálisaival tönkretett bennünket; az az Ausztria, amellyel együtt szenvedtük végig a háborút ; az az Ausztria, amelynek katonái helyett a magyar vitézek vérzettek; az az Ausztria, amely tulajdonképen kezdette a háborút; most mikor legyőzetve a porban fekszünk, még az aranyórát is ki akarja lopni a zsebünkből, még utoljára ki akar bennünket rabolni: ilyen szégyen még nem történt meg soha. Egy pillanat alatt szakadt ránk minden megpróbáltatás és a saját bűneink átka is sújtott bennünket: Károlyi és Kun Béla a gazság szobrai elveszítették mindenünket, de azért még élünk, mert mi halhatatlan náció vagyunk. (Óriási éljenzés.) Jön a javulás. Nem áldozatot kérek én. Magunknak javítjuk a gazdasági helyzetét, magunknak gyűjtjük a pénzt. Ha nem tesszük, száradjon a bűn rajtunk. A vödrös kút elérte a kút fenekét, most már csak felfelé mehet. Nem katonai kalandokkal, vagy felekezeti gyűlölködéssel segítünk magunkon, hanem békés élniakarással és élni hagyással és munkás elszántsággal. Iszonyatos terhek^ hullanak le ránk, ezt igazságosan el kell osztani. Akinek sok sebe van, arra kevés jusson; akinek nincs sebe, arra több. A vagyonváltság gondolata. Magyar őseink a törökrabságból kiváltották a foglyokat. Most fizessen vált- ságot mindenki akinek van, azért hogy nincs idegen rabságban. Fizessen azoknak, akik szabadságáért küzdöttek. A rokkantaknak adjanak azok, akik nem voltak katonák és adj.anak annál többet, minél messzebb voltak a harc tértől. (Óriási éljenzés!) Nekem ugyan eredetileg nem volt tervem, de egri Nagy János barátom indítványára a papok is fizetni fogják a hadi- ráltságot. Fizetik önként és szívesen. A rokkantaknak sok millió kell és azt progresszió szerint vetem ki. Minél nagyobb egy családnak a vagyona és minél többen voltak belőle felmentve, annál többet fizet. A váltság nem sok. Azt mondják, hogy a hadiváltság és a vagyonváltság sok! De gondolják csak meg, hogy a mérleg egyik serpenyőjében van az anyák könnye, mely az elhalt gyermeket siratja, a hitves sóhaja, s mely a férj után szálldos a harcterek fölött, az árvák jaj ja, mely az apáért kiált. Mindezt nem lehet megfizetni soha és semmivel.A másik serpenyőben van a vagyon, amely semmi az előbbihez képest. Melyik serpenyő a nehezebb? Azután ez a váltság csak műtét, a betegség bacillusainak az eltávolítása, mely által megmenthetjük a többi vagyont. Én vagyonos ember vagyok és ha valaki egy évvel ezelőtt azt mondotta volna, hogy én ma mint pénzügyminiszter Egerben beszélek, bolondnak tartottam volna őt is, magamat is. Mégis elvállaltam ezt a szomorú méltóságot, mert a saját vagyonomat akartam megmenteni. Mindenkinek adnia kell, mert különben itt csak koldusok lesznek. Szabad hazában rabszolgák nem leszünk. Hadinyereség. Honnan veszem a váltságot? Azt már minden pénzügyminiszter tudja, hogy ahol nincs, ott ne keress! Elveszem tehát attól, akinek van. A hadinyereség fejében 20%-os adó alakjában cdveszem azt, amit egy millión felül szerzett. Ki kell mutatni minden kinek, hogy honnan, miből szerezte a vagyonát. A bevallásban nem hiszek. (Derültség és taps). Minden tárgyát külön megfogok és megkérdezem, hogy tisztelt ház, tisztelt szőlő, 1914 ben ki volt a maga gazdája? (Tetszés). Igazságnak kell lennie. Ha egyesek, ha sokan életüket veszítették : akkor mások ne gazdagodjanak meg ázó vérük árán. A valutaemelkedés. Most 123 milliárd az adósságunk, de 156 volt, amikor jöúem. Kevesebb a tartozásunk, mert javúlt a valutánk. Tehát az a fontos, hogy a pénzt javítsuk. Ha nem törlesztjük az adósságot, majd jön az antant — a jószándék megvan benne — és behajtja ő maga! Ezért nem engedem, hogy — akármilyen meleg van is — a vagyonváltság letárgyalását az őszre halasszuk. Lekaszálok mindent az antant elől, hogy azt mondhassam neki: itt már nincs mit lekaszálnia, mert a kettévágott fűszálakat már csirizzel nem lehet össze- ragasztgatni. A váltság arányai. Elviszem a háborús vagyont, mert a többit csak így tarthatjuk meg. Húsz °/» ot szándékoztam elvinni a főidből is, de Hódmezővásárhelyen azt mondták, hogy hol- dankint sok lesz 4 mázsa búza. Belementem hát, hogy öt holdig nem kérek semmit. Aki fronton volt, az 30 holdig csak egyharmadnyi váltságot fizet. A nagy vagyon azután annál többet. Földet kérek tőle, hogy adhassak a kisgazdának és a nincstelennek, de nem ingyen, mert nem vagyunk kommunisták. Azt akarom, hogy az adóalany továbbra is megmaradjon, azért a kis emberektől 20 korona kataszteri jövedelem után csak 45 kg.-ot, a vagyonosabbaktól pedig valamivel többet viszetf, mint 2 mázsa. Németországban a háborús vagyonnak elvették a 98 százalékát. Ez a mienk tehát nem nagy! Ne mindig a nincsteleneket adóztassuk, hanem a vagyonosokat is, mert, ha ezeknek jogaik vannak, a kötelességeik is nagyok. Üzenet a nemzetgyűléshez. Innen Egerből szeretném megmondani a nemzetgyűlésnek is, hogy kötelességei is vannak. Ne csinálják folyton a botrányt; ne rombolják a tekintélyt, mely nélkül
