Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-12-01 / 273. szám
Ara 2 korona Klftfixetésl dijak postai szállítás* u If ész és (élévi előfizetést nem fogadunk el. lagged évre 150 K. — Egp hórs 50 K. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNÄY IMRE. Szerkesztőség i Eger, Licenm. Kiadóhivatalt Líceumi nyomda. Telefon szén: 11. ft UgsSrgSsett teendő. Eger, 1921. nov. 30. Fájdalom, szenvedés, keserű könny, itok, halálhörgés mind az a rengeteg szám, imit Szekeres János dr. nak a Stefánia Szövetség kiadásában megjelent könyve id, az ország és a polgárság kétségbeej- ően szomorú helyzetéről .. . Statisztika ez arról, hogy a termelő- nnnka milyen megdöbbentően elértéktele- íedett nálunk. Statisztika ez arról, hogy nilyen végzetes következményekkel jár ez íz értékvesztés, amelyről még nem tudjuk na sem, hogy mikor é3 hol állapodik meg. Szekeres statisztikája szerint, a leg- lélkülözhetetlenebb élelmiszerek drágulása íz 1921. évben a háború előtti árakhoz riszonyítva 3254—12452 %-nak felel meg. Hogy pedig a társadalom legértéke- jebb elemének, a dolgozó osztálynak ka- asztrofális helyzetére rámutasson: egy- nás mellé állítja szerző egy háztartás íormális költségeinek növekedését és a \.erescti viszonyok alakulását. Négy gyer- nekes családot vesz alapul, amelynek napi jlelmiszerszükséglete kalóriákban kifejezve 11.800 kalória (hetenként 82.600 kalória). S család háború előtti élelmiszerszükség- ete heti 19 koronába került, 1921. janu- írjában pedig 1000 koronánál több keleti e szükségletek beszerzésére. Az élelmiszerárak átlag ötvenszeres jmelkedősővel szemben a kereseti viszo- ayok úgy alakűltak, hogy ma a legmaga- jabb kategóriába tartozó munkás jövedelme sem tudja fedezni egy négy tagú család kalória-szükségletének megfelelő élelmiszer árát, az egyszerű munkás keresete pedig csak 46 % a az élelmiszer megvételéhez megkívánt összegnek. A helyzet súlyát még növeli az ország gazdasági válsága, mely megbénítja a termelő munkát. A munkanélküliek száma a fővárosban 23.362, kilenc th. városban pedig 30.167. Ezeknek családtagjait is számítva pedig: negyedmillióra becsülhetjük azoknak a számát, akik rendes jövedelem nélkül küzdenek a nyomorral. A szellemi munkások helyzete még kétségbeej több. A háború előtt a legala- csonyabbrangú tisztviselő fizetésének (100 K) felét fordította élelmiszerek beszerzésére, míg a főtisztviselők fizetésének (1000 K) tizenkettedrésze is elég volt családjának élelmiszerszükségletére. Ma a tisztviselők havi fizetése 2600—3800 K. Ez azt jelenti, hogy a legmagasabbrangú tisztviselőnek is kevés lenne a jövedelme pusztán élelmicikkekre. Ma egy magasabbran- gű tisztviselő háztartásának standardja alacsonyabb, mint volt a háború előtt egy napszámosé. A ruházati cikkek éra, a háború előtti árakhoz viszonyítva 11.000-22.000 % kai emelkedett. Az elsőrendű ruházati cikkek ára mai napság olyan nagy, hogy a munkások és tisztviselők jövedelmével össze sem hasonlíthatók. A falusi népesség helyzete a városiakéhoz viszonyítva, lényegesen kedvezőbb. A birtokos-osztály életviszonyai nem mutatnak visszaesést. A gazdasági cselédség igényeit a természetben kapott járandóságok kielégíthetik, csupán a napszámért dolgozó mezőgazdasági munkás keresete nem tartott lépést a szükségleti cikkek árának emelkedésével. Iparosok, kereskedők helyzete is ke- vésbbé súlyos, mivel módjukban van, hogy a rájuk eső terhet áthárítsák másra. Csonkamagyarországon a köztiszt- selők és ipari munkások számaránya 30°/», ami annyit jelent, hogy 2 ős fél millió lélek szőrűi támogatásra. A súlyos helyzet egyik következménye aztán az, hogy a termelő munkát végzők számával szemben nagymértékben növekedett azok száma, akik a termelők és fogyasztók között igyekeznek elhelyezkedni: szóval tisztán a pióca szerepére vállalkoznak. A második fájdalmas következmény a népsűrűség kedvezőtlen alakulása. A születések árányszáma 1914. óta 34.7 ezrelékről 28.4 ezrelékre csökkent. Ezzel szemben a halvaszületettek száma 30-%-kal emelkedett. Ennek nagyon sok az oka, amelyek mindegyike a mai helyzetben keresendő. A lakáshiány is hozzájárúl: egyszobás lakásban hatszor annyi csecsemő hal meg, mint a háromszobás lakásokban. E szomorú számok előidézője különben, a termelő-munka megbénulása. A kormányzatnak ennélfogva csak két elodázhatatlan és igen-igen sürgős kötelessége lehet: az egyik a termelő- munka megindítása, a másik az ipari munkásoknak és a közalkalmazottaknak átsegítése a gazdasági válságon. Az egri var költői. N — Részletek Tordai Ányos vasárnapi előadásából. — Minden évben legalább kétszer: tavaszi rügyfakadáskor és őszi levélhulláskor felsétálok a várba. Újra meg újra elcsodálkozom a fekeíére edzett falak állhatatosságán, mellyel az idők viharait állják. Újra betüzgetem a Varkccs-kapu málladó feliratos kövét, melyet a kegyeletien kegyelet ott akar megőrizni a késő kor számára. Eljárom a falak tövén a keskeny mtakat ős mint gyermekkoromban, a fal omló szélére lopakodom; onnan lesek alá a nekem mindig elzárt török kert titkaiba. Meglátogatom a Sötét kapuban Dobó emlékét, — a sok felirat közt el elbetüzgetem, nincs e az én kezem nyoma is ott valahol. Újra elálmélkodom Sz. István székesegyházának rengeteg pillórkövén, kavicsot dobálok a vár kútjába s órámon nézegetem, mikor ér feneket. Aztán feltörekszem a Kálváriára. Leülök a középső kereszt tövébe és míg vő- gigsiklik tekintetem a nyílt rónán, — szemem káprázni kezd; megindul a képzelet •sodagépe . . . Ahol a! Most nyílik a várkapitány asszonyának ablaka ... A szépséges Losonczy Anna csalfa szemekkel tekint alá ős lenn a sürü bokorban megszólal a csalogánydal, a szép asszony lovagjának, bús Balassy Bálintnak, csalogató édes könyörgése: «Kegyes vidám szemű, Piros rózsa-szinű Én édes fejér hölgyem«. Aztán az Almagyar-tetőin egyszer csak megdörren Ali szakállas ágyúja. — Dobó lova vágtat a szűk sikátoron át; hol itt, hol ott zendül parancsszava, puska pattan, kartács robban, lobog a láng, dong a fal, csattog a kard s «hév vason oly sűrűén pörölyök zuhanása nem indul, mint itt tarfejeken kopog a buzogánynak ütése ős hallik a csákánynak haragos pengősü csapása . . .« Török foglyait hajtja a sötét kapu felé a diadalmát vad hangon üvöltő kis csapat. .. Omár alig bírja már vonszolni testét és Dobó lánya, a bús Ida, csitítja mellőle a szívtelen vitézeket. És mintha Vörösmartynak lánglelke izzítaná színtelen fantáziámat: látom a fal élén hogy «küzdenek a nők is, a gyenge leányka felejtvén ártatlanságát, vad ölős munkája közé megy...» Oldalvást, abban a mélységben, mely felett ma a Sánc emelkedik, pukkanás, robbanás, durranás, mennydörgés, mint ezerszeres pokoli visszhang, zúg felém a szörnyű zsivajon át. Bornemissza Gergely emberei dobálják ott mesterük rettenetes találmányait: a puskaporos cserépbögrőket, az égi kanócot, töltött puskacsövet, kínzó üvegcserepet okádó sárkánykígyőkat, lök- dösik lefelé a pokoli malomkereket, mely füstöl, sistereg, pukkadozik, kénköves lánggal ég, mintha Belzebub konyhájából gurult volna ide. És a füst felett, a láng felett, a tűz- tenger felett, a jajveszókeiő, a kínjában egymást mardosó török csapat felett, fönn áll a királyszéken, kertje rácsos falánál mint egy második Dobó, az író, Gárdonyi Géza — és onnan dirigálja egyszerű acéltollával a szörnyű idők szörnyű harcait. Behúnyom a szemem. Elült a zaj. Fecske csapong fölöttem a kereszt ágai között; nóta hangzik valahonnan a kaszárnya körül; akácvirág-illatot hajt felém a szél. .. Már nem egyedül ülök a kereszt alatt: valami különös alak ült mellém Csizmája sáros, foltos; mentője csupa szakadás; süvege gyűrött, szomorú. Messziről jöhetett. De ajakán magyar dac, szemében lobogó tűz és béna kezében hathúros koboz. Végigsiklik újjá a húrok között, meg- köszörűli torkát, valami vontatott és mégis diadalmas dallam fakad ajkán. Ah, hiszen ismerem én is e melódiát, — az én régi ismerősöm, Tinódi Lantos Sebestyén, veri a kobzát, zengi Eger vára dicsőségét..
