Egri Népujság - napilap 1921/2

1921-12-01 / 273. szám

r A szomorú szám. Hirdetési jogot kapott a Keresztény Sajtószövetkezet. — A kép­viselőtestület közgyűlése. Eger, 1921; nov. 30. Ma, f. hó 30-án, tartotta a képviselő- testület rendes havi közgyűlését. A köz­gyűlés a legnagyobb rendben folyt le és egyakaratú megértésből táplálkozott. Csu­pán a Városháza átalakításáról szóló ta­nácsi javaslat és a törvényhatósági bizott­ságot is megjárt Diamant-ügy körűi vol­tak némi kilengések. Az anya- és csecse­mővédő intézet felállítása is a megoldás útjára lépett az amerikai Vörös-Kereszt segélyző akciójának támogatása révén. Jónak látjuk megjegyezni, hogy az egri képviselőtestület,nem tekintve anéha-napján lejátszódó szócsatákat, mindig bőkezű és gavallér volt, ha humánus intézményekről, szociális bajok orvoslásáról, közérdekű célok segítéséről volt szó. Jóleső érzéssel teszünk eleget ebbeli kötelességünknek és hisszük, hogyha a képviselőtestület ezt a becsületes politikát nem adja föl, a városi tanács értékes párhuzamos közreműködé­sével Eger jövőjének mindenkor tiszteletre­méltó tényezője lesz. A képviselőtestületi közgyűlésről az alábbiakban számol be az Egri Népújság kiküldött munkatársa: Ma délelőtt 10 órakor tartotta a vá­rosi képviselőtestület novemberhavi rendes közgyűlését az anyakönyvi hivatalban. Kálnoky István h. főjegyző 10 óra­kor pontosan megnyitja az ülést. Üdvözlő szavai után elparentálja Elek Márton kép­viselőtestületi tagot és indítványozza, hogy érdemeit jegyzőkönyvben örökítsék meg. Frank Tivadar h. városi tanácsos je­lentést tett a szervezkedési szabályrende­let értelmében rendszeresített állásoknak ideiglenesen való betöltéséről, amiről már az Egri Népújság is tudósította olvasó közönségét. Drágább lesz a sirhely. Az egri rőm. kath. Iskolaszék előter­jesztést tett a sírhely-díjak újabb megál­lapítása iránt, amennyiben a temetők gon­dozásának költsége olyan tetemes, hogy azt a régi árak mellett elviselni nem tudj a. A képviselőtestület a választmánnyal e- gyetértően úgy határozott, hogy rendes sorban ingyen adják továbbra is a sírhe­lyet, melynek az ára soron kivül 30 K. Síremlék felállítása 50 K. A sírkert □ mé­tere 50 K, a sírbolt □■métere 60 korona. Elek Márton v. képviselőtestületi tag elhalálozása folytán megüresedett képvi­selőtest tagsági helyet a testület Király Ernő bodnármesterrel töltötte be. A városi közpénzek elhelyezése tár­gyában a közgyűlés úgy határozott, hogy a városi közpénzek egyelőre azoknál |a pénzintézeteknél maradnak, ahol eddig voltak, a jövőben azonban a városi köz­pénzeket az Egyházmegyei Takarékpénz­tárnál helyezik el. Az árvaszéki ülésekre döntőszavazati megbízottakul Kálnoky István dr. h. fő­jegyzőt és Bayer Henrik v. tanácsost, a gyámpénztár negyedévenként való átvizs­gálásához pedig Dálnoki Nagy Jánost ős dr.Vőg Jenőt küldöttek ki. Az Egri Keresztény Sajtőszövetkezet kérvényét, amelyben a két ujságárúsító pavillonon hirdetési jog bérletét kéri, jő- váhagyóan intézték el, ugyancsak megad­ták a jogot Korény József akadémiai fes­tőnek a Városi Színház függönyének^ bér­bevétele ügyében. A jog mind a két eset­ben egy-egy évre szól. A szomorú szám. Bayer Henrik városi tanácsos ezután a vitézi telkek céljait szolgáló gyűjtést is­mertette. A gyűjtés Egerben, sajnos, csak 3760 koronát eredményezett. Ez a 376« nagyon szomorú szám és szürkeségében is túlon-túl nagy ékeszólással hirdeti, hogy nem adakoztak a vitézi telek céljaira. A város először arra gondolt, hogy a maga szűk bugyellárisából 20.000 koronával e- gészíti ki ezt az összeget, de később ettől a tervétől elállóit, mert egy vitézi telek megváltására sem bizonyult ez az összeg elegendőnek. A képviselőtestület a választmány ja­vaslatára a Menház alapnak utalta át az összeget. Vegyék ezt tudomásul a jószivt adakozók, mert a 3700 korona kispéazá emberek filléreiből gyűlt össze. (Folytatjuk.) A belső politika hirei. A válság. A kisgazdapárt frontot változtatott. Budapest. Válságosra fordúlt a poli­tikai helyzet. A mai nap új fordulatot te­remtett a válság ügyében azzal, hogy a kisgazdapárt izgalmas jelenetekben bő­velkedő éjszakai értekezletén szembehe­lyezkedett a Bethlen István gróf által terv be vett egységes párttal. A kisgazdák 61 lásfoglalása egészen váratlanúl történt. A keresztény-pártok ezek után a helyzetet a maguk részére kedvezően ítél tők meg és a pártokban olyan hangulat tapasztalható, hogy a kisgazdák állásfog lalása a keresztény-pártokra összeforrasz- tólag fog hatni. A kibontakozásnak három lehetősége van. Az első lehetőség az, hogy Bethlen újból megkísérli az egységes párt megala­kítását úgy, hogy annak gerincévé az egységes pártot teszi. Kérdés azonban, hogy ily módon létre lehet-e hozni az egy­séget. A második eshetőség az, hogy Beth­len visszaadja megbízatását, amire újabb politikai kihallgatások következnek. A harmadik lehetőség az, hogyha Bethlen akciója nem jár sikerrel, arról be fogszá­■ Felkapom a hangot és vele kiáltom én is ' alá a sík mezők felé: Ti magyarok — már Istent imádjatok — És őneki nagy hálákat mondjatok. Jelösben Tiszán innen kik lakoztok Egri vitézekről sok jót mondjatok . .. * ... Az egri vár dicsőségét nemcsak Kliő írta könyvébe soha nem halványuló betűkkel: ott lebeg a kormos falak, a vér­rel megszentelt rögek s az omladozó bás­tyák fölött a költészet múzsája is. Klió könyve tán igazabb, de hidegebb; a múzsa szava zengőbb, színesebb. S ha a történe­lem az élet tanítómestere, akkor a költé­szet az élet dalos dajkája. S nincs-e ma szükségünk arra, hogy pár negyedórára kivonjuk lelkünket minden alól, ami ma életet jelent és hallgassuk a dajka altató, ringató dalát ? .. Az egri vár költőinek hangjával aka­rom a lelkeket felüdíteni. Itthon maradtam, a mi szűkebb hazánkban. Legyünk arra büszkék, hogy van mivel dicsekednünk. A Tárkányi-ünnep egyik tanulsága is az, hogy becsüljük, szeressük, emlegessük mindazt, ami a miénk, — hisz’ több-keve­sebb fénysugár mindenkire 6sik, aki a ra­gyogó napok lángkörében áll. Irodalmunk négy jeles fiát számíthatjuk az egri vár költői közé. Az első a várban énekelte szerelmes lelkének szomorú panaszait; a másik három a várról énekelte a magyar vitézség csoda-diadalmát. Amaz Balassy Bálint, emezek: Tinódi Sebestyén, Vörös­marty Mihály, Gárdonyi Gésa. % Tinódy Lantos Sebestyén. 1552. október 18-án útnak indul Eger vára alól a kudarcot vallott török sereg. Alig fut szét a híre a török szégyenval­lásnak, kincses Kassa városából megindul Egervára látni a lantos diák. Hosszú az út Kassától Egerig, meg megpihen közben a lantos Szikszón, Patakon. Tarsolyában a legújabb verses históriája: Az vég Te­mesvárban Losonczi Istvánnak haláláról. 1552 ben, Nagyboldogasszony napián írta meg utolsó strófáját. Ezt a históriát pen­geti a vár urának, vitézeinek. Lelkesed­nek hevén, nemesednek igazmondásán, bá­torodnak országraszóló hősein. Jól tartják fizetségül a lantost, megtömik tarisznyá­ját, megtöltik csutoráját, még valami sze­líd, poétának való lovat is adnak alája ős Sebő diák vígan kocog a zuzmarás úton Eger felé. . . Lelkében felrajzik a múlt: boldog, hogy megérte egyszer a török szé- gyenvallását; a törökét, aki kemény kala­pácsa volt egész életének, akire nagy erős fogadással gyűlöletet fogadott egész éle­tére. Az ahdornaki tetőn szemébe villant a vár. Megsarkantyúzza a paripát s ke- | ményen vágtat a várkapuhoz. Bizony tör­melék, omladék ott minden. Szakács Ba­lázs kaputartó uram be se akarja eresz­teni. Kóbor hegedűsnek, miegymásnak ti­tulálja, — de bezzeg billen a mérleg, mi­kor a vitézek ráismernek. Van akkor be­csület : jő ebéd, jő bor, még a lovát is rendbe hozzák, amiképen mindezt őmaga nagy igazmondással megénekli: «Vala Kulcsár Imre, ki jó borral tarta. Sáfár István eleven csukával tarta, Benedök Kovács lovamat megpatkolta, Szakács Balázs, igaz, aggéból* * *) tarta.» Folyik aztán a kérdezcsködés, tuda­kozódás, hogy esett, mint esett; ki védte ezt a kaput; ki vitézkedett amazon a bás­tyán ; hány ostromot álltak; hány zászlót szereztek? — Még a számadásos könyve­ket is elémutatják s a deák hűségesen je­gyez mindent; el nem kerüli a figyelmét semmi. Ha szégyenkezik a vitéz, maga biztatja; ha meg tán tódít, maga csitítja. Aztán mint méh a virágos rétről, megra­kodva igaz hírekkel, pontos jegyzetekkel vígan ü^et hazafelé Kassára. Talán *»eg isfekszipár napig az utat, de menten hozzá­fog a krónika-szerzéshez s »nagy beteges voltában, egy föstös szobában» még a kö­vetkező 1553. esztendőben be is végzi azt. Tinódi verses krónikája Eger vára ostromának máig leghitelesebb megírása. Valamennyi histórikusunk őt kivonatolja, Gárdonyi is legfőbb forrásának vallja. Lássunk néhány jellemző részletet belőle. Dobó az ostromra készül: Az vitéz Dobó István meggondoló, Szállott házba, mi szükség ott benn volna, Az völgyről Fel Némötről felhívatá, Egör városból, Tályáról hozató. Borbélyokat tizönhármat hivata, Három lakatgyártót és négy kovácsot, Kerékgyártót, öt ácsot, kilenc molnárt, Nyolc mészárost és egyéb férfiakat. Valának szorgalmatosak tisztükben, Falukról es parasztok harmincnégyen, Sütő asszonynépek es tizennégyen, *) T. i kutyául (agg eb) bánt véle. Nem akarta beereszteni.

Next

/
Thumbnails
Contents