Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-11-24 / 267. szám
Ära 2 korona Eger, 1921. november 24. csütörtök. XXVili. évi. 267. sa. Előfizetési dijak postai szállitéssu %ész és félévi előfizetést nem fogadónk el. Kegged évre ISO K. — Egg hóra 50 S. — POLITIKAI NÄPILÄP. Felelős szerkesztő: B R E Z N ÄY IMRE. I Szerkesztőség i Eger, Líceum. Kiadóhivatal» Licenmi aromás., Telefon szám SÍ. Egységes közszellemet! Eger, 1921. nov. 23. Régi szólás-mondás: maga kárán tanúi a magyar. Most már ez sem igaz. A háború csúfos elvesztéséből, a nyomában következő forradalomból, a diktatúrából dehogy tanult a magyar. Pedig kárunk mindegyikből nagyobb volt, mint ami Mu- hinál, vagy Mohácsnál őrt bennünket. Döröghetik ennek a nemzedéknek fülébe Széchenyi intelmét: önismeret, komoly magunkbaszállás, a midt hibáinak megbánása segíthet csupán s hogy a keresztény hit forrásán megtisztult erkölcsi alap az egyedüli biztosabb, egyúttal a legtovább tartó alapja nemzetünknek. Mit ért ebből a mai nemzedék?! Semmit! Mert unottan, fásultan, nem törődve megy el a gyászos összeomlás nagy tanúlságai mellett. Pedig láttuk összeomlásunk rémségeiben, hogy az az álliberalizmus juttatott idáig, mely a nemzeti élet bástyáit elpor- lasztotta; mely a nemzet erőforrásait tunyán és nagy léhán idegeneknek átjátszotta ; mely minden bűnnek szabadalmat adott, mihelyt az a szabadság palástját öltötte magára; mely a pesti kávéházak stílusát tette uralkodóvá irodalomban, zsurnalisztikában, politikában, közéletben. Azt a léha stílust, mely egy röhej vagy profit kedvéért még az édes anyját, a legszentebb eszméket: Istent, hazát, erkölcsöt, igazságot, hűséget, adott-szót, szerelmet is gúny tárgyává tesz. Szegény Bartha Miklós valamikor, mint egy próféta, így dörgött ez álliberalizmus ellen: «Más népeknél a szabadság a nemzeti izmok kifejlésére szolgál. Tehát erőforrás. Nálunk a szabadság gyöngeség. Mások okosan ragaszkodnak a szabadsághoz; mi majomszeretettel viseltetünk iránta. Magunkat nem féltjük semmitől, a szabadságot féltjük mindentől«. Hogyan értették volna ez intőszót akkor az álliberalizmus fénykorában! Hisz’ most sem értik, mikor az álliberalizmus által ránk szabadított millió ős millió •szú úgy összerágta nemzetünk életfáját, hogy a nagy vihar könnyen derékon Toppantotta. A sok törmelék között vak, vagy bérenc magyarok liberalizmusért lelkesednek, szabadságjogok harsonáját fújják, azt a jerikói kürtöt, melyet az «Az Est« és társai annak idején oly erősen fújtak, hogy hangjukra a négyéves vérzivatarban vitézül helytálló frontjaink összeomlottak. A kettős forradalomban láttuk, hogy azok a jelszavak, melyeket minden becsületes ember komolynak hitt: szabadság, egyenlőség, testvériség, demokrácia, népjogok, általános választójog, tehetség érvényesülése, munkaszabadság, sajtószabadság, szervezkedési szabadság, üres jelszók csupán, vagy hitvány eszközök, melyekkel egy áldozatokban hős nemzetet elgáncsolni, szétzülleszteni, porbasujtani, az ellenségnek gyáván kiszolgáltatni és koldússá, vagy rabbá tenni lehet. A forradalom nem józanított ki sok magyart! Hatalomvágyból-e, vagy haza- árúlásból, de sok hitvány veszi ajkára Benes sípját ős fújja a demagógia szirénhangjait cseh-szerb taktusra, mert még nem lett kedvük szerint eléggé porhanyóvá a maradék magyar. A diktatúra veres fényénél a munkás is megtanűlhatta, hogy mily hitvány eszköz lesz gazemberek kezében, hogy a marxista szocializmusból munkásjólét nem fakad, csak lezüllés, csak általános nyomor. De a munkás sem tanult. Egy részük a rögeszme bolondja, más részük a ballépésen annyira elrestelkedett, hogy szinte belefásűlt. A gyászos felfordulásban az is egyik tanulság volt, hogy meddő közjogi harcok mily szegénnyé, koldússá tesznek egy nemzetet. De nem tanultak. A meddő közjogi harcok újra kisértenek. A politika fülbemászó zenéje újra hódít ős a nemzet gazdasági erői gondozatlanúl sorvadnak el. A nemzet erőtényezőit az. önzés mérge emészti; a napi megélhetés után való ag gasztó küzdelemben elfásulnak, elernyed- nek, ha szervezkednek is: az osztályérde ken és sérelmen túl nem látva, egymás ellen szervezkednek. Ki gondol most arra, hogy minden népnél, de különösen a maradók magyarnál mindennek és mindenkinek : egyénnek, osztálynak, eszmének, vagyonnak, politikának, gazdasági törekvésnek, szabadságnak és jognak csak addig van létjogosultsága, míg a nemzet életcélját, létérdekét szolgálja. A nemzet mindenek előtt! Ennek a tudatnak kellene minden magyar észből és szívből, izomból és akaratból kifejleszteni azt az egységes közszellemet, mely a nemzeti öncélúságot, a nemzeti élet szellemi és anyagi kifejlesztését, a nemzeti erők egységes tömörítését szolgálja. A nemzet történelme szerint ez a szolgálat azonban mindig együtt haladt és mindig belekapcsolódott a keresztény eszmény ős erkölcs szolgálatába. És ekkor volt erős ős eredményes. Egységes és munkás nemzeti és keresztény közszellemet! És akkor sziklaszilárd lesz a maradék magyar és nem olvad fel a körülöttünk zajló népek tengerében. Különben porhanyó kockacukor leszünk ellenségeink feketekávéjában. Nagy János dr. Mi újság a politikában? Egyelőre nem történik meg a dezignálás. — Valótlan hirek Pallavicini, Lingauer és Szmrecsányi letartóztatásáról. — A letartóztatott képviselők védői. Budapest. A politikai élet legfontosabb eseményének gondolták a Ház mai ülését, mert azt hitte mindenki, hogy Bethlen miniszterelnök nyilatkozni fog a válság megoldásáról. A bizonytalanság azonban ma még nagyobb, mint eddig volt. Nem lehet tudni, lesz-e még kihallgatás a kormányzónál, vagy nem. Úgy vélik, hogy még holnap sem történik meg a dezignálás, mert még mindig nem jelent meg a kormány felmentése a hivatalos lapban. Budapest. A nemzetgyűlés folyosóján ma délelőtt olyan hirek terjedtek el a mentelmi-bizottság tegnapi ülésével kapcsolatban, hogy még több politikus, név- szerint Pallavicini őrgrőf, Lingauer Albin ős Szmrecsányi György letartóztatása is várható a király-kalandból kifolyólag. A Magyar Távirati Irodát felhatalmazták an-v nak közlésére, hogy ebből a hírből egy sző sem igaz. Budapest. A Magyar Hirlap írja: Andrássy Gyula gróf és társai ügyében a mentelmi bizottság döntésétől függetlenül ! tovább folyik a munka az ügyészségen, j amelyet Szilassy kir. ügyészségi alelnök irányít. A mentelmi bizottság a rendelkezésére bocsájtott nyomozási anyagot visz- szaadja az ügyészségnek, de előbb azt a nemzetgyűlés számára lemásoltatja. Andrássy Gyula gróf Doleschall Alfrédet, gróf Sigray Angyal Pál professzort, Be- niczky Ödön Zboray Aladárt, Grátz Gusztáv Vázsonyi Vilmost, Rakovszky István Barta Károly bízta meg védelmével. A szerb sajtóban nagy a felháborodás Olaszország magatartása miatt. Az olaszok segítik az albánokat. Belgrád. A szerb sajtóban igen nagy a felháborodás a volt szövetséges, Olaszország eljárása miatt. Szemére hányják Olaszországnak, hogy aktív részt vesz Albánia megsegítésében, katonát, fegyvert, muníciót szállít az albánoknak. A lapok felszólítják a kormányt, hogy meddig tűri még az olaszok hűtlen eljárását.
