Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-11-16 / 260. szám
Era 2 korona, Eger, 1921. november 16. szerda. XXVIII. évi. 260 ss. IMitetétl <H)ak postai szállítássá* ü§é**é* félévi előfizetést sem fogadunk e! j ISsgged évre Í50 K. — Bgg liérs 50 K. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNÄY IMRE. Szerkesztőiéig t Eger, Liceam. Sladébivatal i Licetun! ngotad T«Iefo» «zása 11, Szabad a vásár! Eger, 1921. nov. 15. Megint úgy járt a nép, mint a háború régén. Mikor torkig voltunk a háború szenvedéseivel, lelkiismeretlenek fülünkbe trombitálták a cifra jelszót: «Békét akarunk!« És ugrott a nép a saját vesztébe. Elvakult békevágyában nem tudta mérlegelni : életet hoz-e az a béke, vagy halált és vakon ugrott a sötétbe. A béke azután hozta a nemzeti gyalázatot, a megaláztatást, a két forradalmat, a nagyobb nyomorúságot. Most meg, hogy már beleundorodtunk a maximálásba, a- rekvirálásba, hát újabb jelszót pufogtattak a fülünkbe: «Szabad- forgalom«, vagyis szabad a vásár. Hasztalan mondották a józanabbak, hogy még most veszedelmet hoz a szabad- forgalom, mert a világgazdaságban sem lehet szabadforgalom a pénzértékek különbsége miatt. De a jelszó tetszetős volt. Ugrott a gazda a szabad a vásár jelszavára és a búza mázsája 2700 koronán felül van, sót 3120 koronás árakról is beszélgetnek már. Ez a szabadforgalom áldása! Két régi plakátot láttam még a XV. századból. Az egyik a becsületes gabona- árúst ábrázolja, amint nyitott gabonás zsákjaiból vidám, szelíd arccal árulja a gabonát, feje fölött angyalok röpködnek és Isten bő áldását szórják rá. A másik kép a gabona-uzsorást ábrázo’ja, amint bekötött szájú telt zsákjain kuporodik, feje fölött denevérszárnyű, hegyes körmű ör dögök a rávárakozó Istenátkát szórják rá. Valamikor 1475 ben ezt a két képet egymásmellé ragasztották az utcák, piacok szögleteire. Ma is ki kellene ragasztani ezt a két képet, de nem egymás mellé, hanem az első képet azoknak a gazdáknak a házára, akik aratás után 800—1200 koronáért adták el a búzát. A másik képet meg oda kellene biggyeszteni minden kisgazda meg nagygazda házára, oda a malmokra, a gabona-kereskedők, bankok magtáraira, ahol eddig csak rajta ültek a zsákokon, várva a 3000 koronás konjunkturális árakat. Hát nem félnek ezek a gabona-uzsorások, hogy nem papíros-ördög, hanem a bolsevizmus vörös ördögénél is kegyetlenebb ördög fenyegeti nemcsak őket, hanem az egész társadalmat: az éhség forradalom dühöngő ördöge ?! Az állami hatalomnak kell itt kegyet lenül lecsapnia; elrekvirálnia a nem termelőktől az összevásárolt búzát és a búzát, a lisztet, a kenyeret maximálni kell legalább a szeptemberi árakra, hogy elejét lehessen ven ifi az éhségforradalomnak! n. Vagy—vagy . . . Bethlen politikai programmjának megvalósítása az egységes párt megalakításától függ — A főváros nyugodt. — Tomcsányi Vilmos, Haller István és Friedrich István nyilatkozik a politikai helyzetről. — Új választások küszöbén. Eger, 192. nov. 15. r Budapest. Politikai körökben úgy vő- j lik, hogy a miniszterelnök már megunta j azt a tarthatatlan állapotot, hogy minden j egyes kérdésnél nemcsak a többféle párt, hanem a pártokon belül többféle csoport irányában kellett orientálódnia. Ezt a kérdést akkor óhajtotta megoldani Bethlen, amikor már nem aktív miniszterelnök s a pártkeretekre való tekintet nélkül tisztán az új programm alapján Ítélheti meg a helyzetet. A miniszterelnök ezzel a lépéssel elvágta maga előtt a megalkuvás útját j s további politikai szereplése attól függ, j hogy sikerül-e az egységes pártot, ennek alapján az egységes kabinetet létrehoznia vagy nem. Az utóbbi esetben újra választatnia kell, vagy félreáll. A kormányzó nem döntött véglege sen a kormány lemondásának elfogadásáról. Először a politikai pártok vezéreitől szerez információt, azután határoz. Teljesen valószínűnek tartják azt, hogy az új kabinet megalakítására Bethlen kap megbízást. Azt a hírt, mintha a kormány lemondását a főváros utcáin való zavargások következtében előállott külős kényszer okozta volna, a legilletékesebb helyről megcáfolják. A főváros nyugodt. Tomcsányi Vilmos igazságügyi miniszter a Magyar Hírlap munkatársának a következőket mondotta: — A kormány már régen elhatározta lemondását. A lemondás nincs összefüggésben semmiféle igazságügyi tárcára vonatkozó kérdéssel; annál kevásbbé van összefüggésben a Habsburgok propagandájáról szóló törvénnyel, mert az még el sem készült. Haller István a kereszténypárt állás- foglalását a következőkben vázolta: — A párt követeléseit, illetve kívánságait pontokba foglalta össze. Ezekhez a pontokhoz sem hozzátenni, sem elvenni nem akarunk. Friedrich István a következőket mondotta : — Teljesen mindegy, hogyan rekonstruálják a kormányt, hogy kik lesznek azok, akik — tárcát cserélnek. Tessék a nemzetgyűlést feloszlatni s a választó közönséghez. a nemzethez fordúlni ha nem sikerűi Bethlen politikai missziója. Egy politikus a helyzetről. Még e héten megoldódik a válság. — A jövő héten bemutatkozik az új kormány. Budapest. Egy vezető politikus a M. T. I. munkatársának a helyzetről a következőkben nyilatkozott: — Tudomásom szerint a kormány le mondását már régen elhatározta, ez tehát nem okozott meglepetést. A lemondás közelebbi okát nem ismerjük, mindazonáltal egész bizonyos, hogy a kormányzó ismét Bethlent fogja megbízni az új kabinet megalakításával. Bethlennek első dolga lesz, hogy azonnal hozzálásson az egységes pártra vonatkozó propaganda megvalósításához. Téves a lapok olyatón híradása, mely szerint a miniszterelnök akár az egyik, akár a másik pártot akarná tömöríteni erős politikai falankszba. Bethlen teljesen új pártot akar alakítani, függetlenül a regi keretektől. Szerintem ez a leghelyesebb felfogás, mert véget vet a pártok féltékenységének és a torzsalkodásoknak. Azt reméljük, hogy a válság rövidesen megoldódik és még a héten véget ér. Ebben az esetben még a jövő hót elején összeül a nemzetgyűlés, bemutatkozhatik az új kormány és Bethlen elmondhatja új politikai expozéját. Nyugatmagyarország megszállása. Sopron. Magánjelentés. Az osztrákok immár megszállották azokat a tei’ületeket, amelyeket a velencei egyezmény szerint jogukban állott elfoglalni. A lakosság egyáltalán nem fogadta lelkesen a «felszabadítókat,» még a németek is igen tartózkodóan viselkedtek. Ennek következtében a Reichpost is kénytelen mosakodni, araikor azt írja, hogy elmaradtak az üdvözlések, nem volt lelkes hangulat, mert a megszállás komolysága ezt nem engedte meg.
